A gyermektartás szabályait a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépését megelőzően a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) VII. fejezete rendezte. A Csjt. rendszere lényegesen egyszerűbbnek mondható tekintettel arra, hogy nem differenciált a kiskorú és nagykorú, tartásra rászoruló gyermek tartása között. A Ptk. CSJ:K XIII. cím XX. fejezet alatt szabályozza a rokontartás általános rendelkezéseit, ehhez képest speciális szabályokat állapít meg a kiskorú gyermek tartására (XXI. fejezet) vonatkozóan, továbbá mindezekhez képest részben eltérő rendelkezéseket tartalmaz a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásával (XXII. fejezet) kapcsolatosan.
A Vékás Lajos - Gárdos Péter által szerkesztett Polgári Törvénykönyvhöz fűzött Kommentár (Complex Jogtár) szerint a gyermektartás, különösen a kiskorúé, azért igényel sajátos megfontolást, mert különösen védett és a tartásra sajátos módon rászoruló jogosultról van szó. Emellett a külön fejezetben történő szabályozást a kiskorú gyermek tartásának gyakorisága is indokolja. Noha számos kérdésben részletesebb és mindenképpen speciális szabályozást tartalmaz ebben a körben a Ptk., a szülőknek a kiskorú gyermekükkel szemben fennálló tartási kötelezettségére mögöttesen a rokontartás közös szabályai is irányadók. Ez a rendelkezés komoly hiányt pótol, tekintve, hogy a Csjt. a különös gyermektartási rendelkezések mellett nem tartalmazott arra történő utalást, hogy miként alakul a rokontartás és a kiskorú gyermek tartásának viszonya. A XXI. fejezet visszautal a rokontartás általános szabályaira, míg a továbbtanuló nagykorú gyermek háttérrendelkezéseiként mind a rokontartásra vonatkozó általános szabályokat, mind a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell. A továbbtanuló nagykorú gyermek a tartás szempontjából egyfajta köztes állapotban van, hiszen koránál fogva ugyan nagykorú, ugyanakkor annak érdekében rászorul a tartásra, hogy tanulmányokat folytathasson.
Tanulmányomban a gyermektartás megállapításával kapcsolatosan felmerülő jogalkalmazási kérdéseket vizsgálom meg annak a Ptk.-ban foglalt szempontrendszerén keresztül, majd pedig a tartás megváltozása, illetve megszüntetése iránti perekben felmerülő kérdéseket fogom áttekinteni. A tanulmány második részében a tartásdíj végrehajtását értelmezem, végül pedig a téma szempontjából felmerülő jövőbeli jogalkalmazási problémákat fogom megvizsgálni. Hasonló tárgykörben folytatott joggyakorlat-elemzést a Kúria, ugyanis a Kúria elnöke 2017 februárjában a rokontartás szabályaival kapcsolatos ítélkezési gyakorlatról szóló joggyakorlat-elemző munkacsoport felállításáról döntött, amelynek eredményeképpen egy összefoglaló vélemény került megalkotásra a témakörben. A munkacsoport felállításának indokoltságát az adta, hogy a tartási perek elnehezültek, sokszor több évig tartó, széles körű bizonyítási eljárás lefolytatását követően születik jogerős ítélet, és a perek száma is folyamatosan emelkedik.
Az 1991. évi LXIV. törvénnyel a magyar jogrendbe iktatott, a Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény) 3. cikke értelmében "a szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban". A gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvtv.) 2. § (1) bekezdése - a Gyermekvédelmi Egyezményben foglaltakkal összhangban - kimondja, hogy a gyermekek védelmét ellátó helyi önkormányzatok, gyámhatóság, bíróságok, rendőrség, ügyészség, pártfogó felügyelői szolgálatként eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal, más szervezetek és személyek e törvény alkalmazása során a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogait biztosítva járnak el. A Ptk. 4:2. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek. Maga a Gyermekjogi Egyezmény számos további olyan elvet megfogalmaz, amelyek a Ptk. 4:2. § (1) bekezdésében, illetve az Egyezmény 3. cikkének 1. pontjában rögzített alapvető elvet részletezik, és ezek az elvek csak egymással összefüggésben értelmezhetők. Ez az alapelv kifejezésre juttatja, hogy valamennyi, a gyermekkel összefüggő jogviszony elsődleges rendezési szempontja a gyermek érdeke. A jogalkalmazás feladata a gyermek érdekének felismerése, értékelése, mérlegelése. A gyermek érdekeinek védelmét juttatja érvényre a tartásra való jogosultság sorrendjét meghatározó jogszabályi rendelkezés is. A Ptk. 4:202. § a)-b) pontjai értelmében, ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes eltartani, a jogosultság sorrendjében a kiskorú gyermek a nagykorú gyermeket; a gyermek a házastársat, a volt házastársat és a volt élettársat megelőzi.
A Ptk. 4:194. § (1) bekezdése a rokontartásra való jogosultság általános definíciójaként rögzíti, hogy rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető há-
- 409/410 -
zastársa, volt házastársa vagy volt élettársa nincs. A törvényi feltételek közül a rászorultság fennállása a tartásra jogosultság objektív feltétele, amely a következetes bírói gyakorlat szerint akkor állapítható meg, ha a tartást igénylő jogosult nem rendelkezik olyan jövedelemmel vagy vagyontárggyal, amelyből saját megélhetését - a mindennapi indokolt szükségleteit, lakhatása, élelmezése, ruházkodása költségeit, betegsége esetén a gyógykezelésére fordított kiadásait - teljesen vagy részben biztosítani képes. Az önhiba, mint szubjektív elem a jogosult magatartásának értékelését jelenti. (Kúria Pfv. II. 20.405/2016.) További feltétel, hogy a jogosult nem lehet érdemtelen a tartásra. Ezek a feltételek vagy egyáltalán nem, vagy az általános rokontartási szabályoktól eltérően érvényesülnek a kiskorú gyermek esetében.
A fenti szabályozáshoz képest a Ptk. 4:214. §-a értelmében a kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell, tehát a kiskorú tartásra való jogosultságának törvényi vélelmét rögzíti a jogszabály, amely a legjelentősebb eltérésnek tekinthető a rokontartás általános szabályaihoz képest. A gyermek rászorultsága a nemzetközi dokumentumokból és az Alaptörvény rendelkezéseiből is következik; életkoránál, helyzeténél fogva a kötelezett nem követelheti annak bizonyítását, hogy a gyermek rászorul a tartásra. A vélelem alkalmazásának lehetőségét a Ptk. nem korlátozza a gyermek kiskorúságának idejére, a nagykorúság betöltése után is - legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig - érvényesül, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat (Ptk. 4:214. § második mondata). A jogalkotó elsősorban arra van ebben a körben tekintettel, hogy a középiskolai tanulmányokat folytató gyermekek jelentős része nem feltétlenül fejezi be tanulmányait kiskorúsága idején, jellemző az, hogy a középfokú oktatási intézmények 11. és 12. évfolyamain lényegében nagykorú gyermekek folytatják tanulmányaikat. Ennek lehet oka az, hogy a gyermekek hétéves korban kezdik meg általános iskolai tanulmányaikat, betegség vagy évismétlés miatt csúsznak el a tanulmányokkal, ugyanakkor számos oktatási intézmény "nulladik", nyelvi előkészítő osztállyal indul. Az "új Polgári Törvénykönyv" elnöki tanácsadó testület (a továbbiakban: Tanácsadó Testület) véleményében szintén arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 18 és 20 év közötti, középiskolai tanulmányait folytató nagykorú gyermek nem minősül a Ptk. 4:220. § (2) bekezdésében meghatározott továbbtanulónak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
