Az érvénytelenség hosszú múltra visszatekintő jogi kategória, amely nemcsak a magánjogban, hanem a közjogban is megjelenik. Mindegyik jogág ezen keresztül fejezi ki azt, hogy valamely aktus nem képes kiváltani azokat a joghatásokat - valamilyen okból -, amelyeket elvárnának ezektől az aktusoktól. A magánjogi érvénytelenség szintén széles körben megjelenő jogintézmény, hiszen nemcsak a kötelmek, hanem a dologi jogok kapcsán is beszélhetünk érvénytelenségről.
1. Bevezető gondolatok
2. A munkajogi szabályozás kezdetei
3. A hatályos rendelkezések elemzése
4. Összegzés
A tanulmány elsősorban a kötelmi jogi, azon belül is a munkajogi érvénytelenséggel, illetve annak jogkövetkezményeivel foglalkozik, arra fókuszál.
Egy szerződés érvényességének kimondásával, illetve az érvénytelenség hiányával gyakorlatilag abba a helyzetbe hozzuk a feleket, hogy állami segítséggel is kikényszeríthessék a teljesítést, akár peres eljárás keretében is követelhessék azt a másik féltől. Az állam ezzel implicit módon a felek szerződési szabadságát tiszteletben tartva ismeri el a szerződéseket, ahogy erre egyébként Eörsi Gyula is rámutat.[1]
Ezzel szemben vannak olyan szerződések, amelyektől a jogrendszer megtagadja az elismerést, ebből következően az azokhoz fűzött joghatás nem állhat be, ezek a szerződések nem válthatják ki a célzott joghatást, így ezeket tekintjük érvénytelen szerződéseknek.
Az érvénytelenség mint jogintézmény, ahogy fentebb utaltunk rá, régóta jelen van a magánjog rendszerében is. Az azonban már jelentős változáson ment át, hogy milyen következményei legyenek annak, ha az állam megtagadja a szerződés elismerését, ergo az valamilyen oknál fogva érvénytelen, vagy ab ovo, vagy azért, mert azt valamelyik szerződő fél sikeresen megtámadta.
Az érvénytelenség jogkövetkezményei igencsak sokfélék voltak, illetve ez a kérdés jelenleg is meglévő probléma a jogalkalmazás körében. Az 1928. évi magánjogi törvényjavaslat 1131. §-a szerint "[a] viszonos teljesítés szabályai megfelelően állnak, ha a szerződés semmissége, megtámadása vagy felbontása esetében a felek viszonosan kötelesek a szerződés alapján felvett szolgáltatásokat egymásnak visszatéríteni".
A jogkövetkezmények tekintetében attól is függ, illetve függött azok lényege és mibenléte, hogy milyen célból is alkalmazzuk az érvénytelenség jogintézményét. E körben Eörsi Gyula arra mutat rá, hogy az érvénytelenség akár szankciót is jelenthet, hiszen az érvénytelen szerződés mindaddig, amíg az érvénytelenségi okot ki nem küszöbölték, joghatást nem hozhat létre.[2]
A fent idézett magánjogi törvényjavaslatban megfogalmazott szabályhoz nagyban hasonlított a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 237. § (1) bekezdése, amely szerint érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Pontosabban az eredeti normaszöveg úgy szólt, hogy az érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, a bíróság azonban az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a tiltott, a dolgozó nép érdekeibe, vagy a szocialista együttélés követelményeibe ütköző szerződést kötő, a megtévesztő vagy jogtalanul fenyegető, továbbá egyébként csalárd módon eljáró félnek járna vissza. Az eredeti normaszöveg (2) bekezdése szerint, ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja és rendelkezik az ennek következtében esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről, illetőleg az államnak juttatásáról.
A fenti szabály értelmezését végezte el a GKT 70/1973. számú állásfoglalás, amely szerint, ha a bíróság a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállítása lehetőségének hiányában a gazdálkodó szervezetek közötti érvénytelen szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánította, ez nem jelenti az érvénytelenség orvoslását, de az addig történt teljesítéssel kapcsolatos szavatossági igények a határozatho-
- 1/2 -
zatal utáni időpontban is érvényesíthetők. Már ez az állásfoglalás is előrevetíti annak a kérdésnek a tisztázását, hogy amennyiben az eredeti állapot helyreállítására sor kerül, de addig a felek kölcsönös szolgáltatásokat nyújtottak egymásnak, akkor a szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos egyéb igények miként legyenek érvényesíthetők.
Az 1959. évi Ptk. novelláris módosítása a (2) bekezdést akként érintette, hogy a 237. § (2) bekezdése szerint, ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről. Az 1959. évi Ptk. 238. §-a pedig azt rögzítette, hogy érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása esetén a szerződő felek a szerződésszegésért úgy felelnek, mintha a szerződés kezdettől fogva érvényes lett volna. Jól látszik a szabály változásából, hogy a jogalkotó folyamatosan küzd azzal a problémával, hogy a felek - bár a jogviszony alapjául szolgáló szerződést utóbb érvénytelennek kell, hogy tekintsék, mégis - kölcsönösen teljesítenek egymásnak szolgáltatásokat, ebből következően kölcsönös elszámolási igények keletkeznek. Ezzel együtt a fő szabály, az in integrum restitutio, az eredeti állapot helyreállítása. Azonban az kétségtelen tény, hogy komoly vitákat generál, hogy mikor lehet az eredeti állapotot, azaz a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet visszaállítani.
A munkajogi szabályozás magánjogi megközelítése a második világháború befejezését követően sokáig váratott magára, hiszen a Munka Törvénykönyvéről szóló 1951. évi 7. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: 1951. évi Mt.) a magánjogi aspektusokkal egyáltalán nem foglalkozott, érintőleg sem vizsgálta a szerződéses viszonyokat, azokra külön nem tért ki. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény (a továbbiakban: 1967. évi Mt.) szakított a korábbi jogalkotási gyakorlattal, nevezetesen az 1951. évi Mt. megközelítésével, és külön szabályozta az érvénytelenség kérdését a 22. § (3) bekezdésében, amikor is úgy rendelkezett, hogy érvénytelen az a munkaszerződés, amelynek megkötése munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik.[3] Ha pedig a munkaszerződésnek csak valamely rendelkezése ellenkezik a munkaviszonyra vonatkozó szabállyal, csak ez a rendelkezés érvénytelen és a munkaszerződés tartalma a szabálynak megfelelően alakul. A norma szövegéből jól látható, hogy a jogalkotó kizárólag a munkaszerződésre mint a munkaviszonyt meghatározó kötelmi aktusra koncentrált, fel sem merül - legalábbis a törvénykönyv szintjén -, hogy az egyéb jognyilatkozatok érvénytelenségére, esetlegesen a munkaviszonyhoz kapcsolódó más szerződések érvénytelenségére kitérjen,[4] illetőleg az érvénytelenség alatt kizárólag a semmisség fogalmazódott meg, megtámadásról az 1967. évi Mt. nem rendelkezett. Ebből az aspektusból persze érthető, hogy milyen módon kívánta az érvénytelenség jogkövetkezményeit levonni az idézett szabály, hiszen alapvető kérdésként merülhet fel a jogalkotó oldaláról - és ez általánosságban is igaz lehet -, hogy mérlegelni kell, mihez fűződik nagyobb jogi, társadalmi érdek. Ahhoz, ha az érvénytelen szerződéseket akként számoljuk fel, hogy azok a szerződéskötés időpontjára visszamenő hatállyal is érvénytelenek, vagy a szerződéskötés időpontjától egészen az érvénytelenség kimondásáig, megállapításáig azokat érvényesnek tekintjük. A társadalmi érdekek mérlegelésén túlmenően az egyik fél által nyújtott szolgáltatás jellege is alapvetően befolyásolhatja annak eldöntését, hogy a jogalkotó milyen jogkövetkezményt fűzzön az érvénytelenség megállapításához. A jogalkotó azonban ennél tovább nem ment, az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatos rendelkezések már nem jelentek meg az 1967. évi Mt.-ben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
