Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszéke körül szerveződő, az ELTE ÁJK Pénzügyi Jogi Tanszéke, valamint a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Pénzügyi Jog és Közmenedzsment Tanszéke oktatóinak és kutatóinak részvételével működő szakmai közösség a magyar jogirodalomban 2016 őszén egy rendhagyó kötetet készített el: az önkormányzati vagyongazdálkodás kézikönyvét. A kézikönyv az önkormányzati vagyongazdálkodás széles spektrumait fogta át a szervezeti kérdésektől kezdődően a közpénzügyi elemeken át a vállalatigazgatási formák áttekintéséig, valamint a legfontosabb vagyontárgyakra vonatkozó sajátos rendelkezések áttekintéséig. 2016-tól kezdődően a jogrendszerben olyan jelentős változások - az új eljárásjogi kodifikáció, az önkormányzati szervezeti jog folyamatos változásai, a közszolgáltatások további államigazgatási felelősségbe történő átvétele, az önkormányzatok finanszírozásának átalakításai, a pénzügyi jog, a közbeszerzés, a vállalati menedzsmentszabályok átalakításai, az egyes ágazati változások, a joggyakorlat átalakulása, majd 2020-tól a Covid-19-pandémia miatti veszélyhelyzeti, 2022-től a háborús veszélyhelyzeti jogalkotás - jelentek meg, amelyek megnehezítették a kézikönyv aktualizálását. A bővülő ismeretanyagra figyelemmel a szerzői közösség is bővült. Az eredeti szerzői kör - Hoffman István, az ELTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszéke egyetemi tanára, Kecső Gábor, az ELTE ÁJK Pénzügyi Jogi Tanszéke egyetemi adjunktusa, Németh Anita, az ELTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék tiszteletbeli tanára, Szamek Gabriella, a Budapesti Corvinus Egyetem Fenntartható Fejlődés Intézete megbízott előadója, Valentényi-Szilágyi Bernadett és Varga Judit, mindketten a DE ÁJK Pénzügyi Jog és Közmenedzsment Tanszéke adjunktusai - mellett új szerzők is csatlakoztak a szakmai közösséghez. A közterületek használatával kapcsolatos vagyongazdálkodási kérdéseket bemutató, a korábbi fejezetet felváltó részletesebb és bővebb fejezetet a terület legelismertebb szaktekintélye, Rozsnyai Krisztina, az ELTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék egyetemi tanára, a Kar dékánhelyettese jegyzi. A lakás- és helyiségbérlet önkormányzati vagyongazdálkodási kérdéseivel kapcsolatos fejezet szerzője Dombrovszky Borbála, az ELTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék doktorandusza, aki tanulmányai mellett önkormányzati gyakorlati munkát is végez, Budapest Főváros VIII. Kerület Önkormányzata Polgármesteri Hivatalának a jogi referense. Az önkormányzati termőföldek vagyongazdálkodási kérdéseit elemző alfejezetet Papik Orsolya, az ELTE ÁJK Agrárjogi Tanszékének tanársegéde, egyben ingatlanjogi ügyekben eljáró ügyvéd írta. A vállalati menedzsmentre, a PPP együttműködésekre vonatkozó kérdéseket pedig Lovas Dóra, a DE ÁJK Pénzügyi Jog és Közmenedzsment Tanszék adjunktusa hatályosította. Figyelemmel arra, hogy a kötet megjelenésétől már hét év telt el, a szerzői közösség végül is arra vállalkozott, hogy a felgyülemlett jelentős jogszabályi módosulásokat és a hazai és európai bírói gyakorlat átalakulását is átvezesse a munkán, s egy második, hatályosított és részben átdolgozott kiadást készítsen elő, amely várhatóan 2024 elején jelenik meg az Orac Kiadó gondozásában. Jelen írás egyfajta "kedvcsináló", amely mutatja, hogy milyen módon és eszközökkel segíti a jogkeresőket a kézikönyv új kiadása, amely nemcsak a legújabb tudományos eredményeket, hanem a részleges precedensrendszerre figyelemmel, a felértékelődő felsőbírósági joggyakorlatot és annak változásait is bemutatja. Ennek keretében milyen más témával is ajánlhatnánk a munkát a Jegyző és Közigazgatás című folyóirat olvasóinak, mint az önkormányzati költségvetési szervek elhelyezkedésével, alapításával és megszüntetésével foglalkozó részek bemutatásával.
A magyar jogrendszerben a közjogi típusú feladatellátás elsődleges - gyakorlatilag kizárólagos - intézményi formája a költségvetési szerv. Az egyes nyugat-európai és közép-európai államokban a közjogi formák sokszínűbbek. Így a német és a francia jog széles körben ismeri a közvállalati formákat. Ezek egyértelműen közjogi jellegű jogalanyoknak tekintendőek, közfeladatokat látnak el, s a közigazgatási szervek irányítása vagy felügyelete alatt állnak.[1] Ilyen közvállalati formára jó példa a francia nemzeti társaság (société nationale), vagy a német közvállalatok közül az Eigenbetrieb és a Regiebetrieb.[2] Magyarországon a közvállalati forma elvileg létezik, azonban csupán néhány, tipikusan egyéb jogi kötelezettség miatt fennmaradó forma esetében alkalmazzák ezt. A közvállalat magyarországi jogi formája az állami vállalat, amely forma a rendszerváltást megelőzően nemcsak a közszolgáltatások, hanem a szocialista magyar gazdaság általános gazdálkodó szervi formája volt. Az állami vállalatokra vonatkozó szabályok, valamint az önkormányzati vagyongazdálkodási rendelkezések révén az 1990-es évek közepétől az önkormányzati tulajdonba kerülő, korábbi tanácsi vállalatok jelentős részét átalakították, elsősorban gazdasági társaságokká, valamint kisebb részben költségvetési szervekké. Így mára gyakorlatilag alig van önkormányzati vállalat, számuk néhány tucatra tehető csak.[3]
- 13/14 -
A korábbi tanácsi vállalatokkal kapcsolatban azonban egy rövid megjegyzést jeleznünk kell, ez ugyanis a gazdasági társaságok tulajdoni viszonyaira is kihat. Az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény 22. §-a alapján a vállalat csak a rábízott vagyon kezelője volt. Tanácsi vállalatok esetén ez a kezelői szerep sajátos, kettős közvetítést jelentett: az 1990 előtti rezsimben a tanácsok nem rendelkeztek saját tulajdonnal, az állami tulajdon kezelői voltak, amely kezelt vagyon kezelőivé váltak az általuk alapított vállalatok is.
Az önkormányzati tulajdon kialakítását elvégző, az önkormányzati vagyonátadást szabályozó 1991. évi XXXIII. törvény úgy rendelkezett, hogy az önkormányzat tulajdonába adott közüzemi vállalatok, önkormányzati tulajdonnak tekinthető vagyonát az önkormányzat - a törvény erejénél fogva - a "közüzemre bízza". Az 1991. évi XXXIII. törvény nem határozta meg pontosan, hogy mit jelent a "közüzemre bízza" fogalma, azonban a 38. § (2)-(3) bekezdése alapján egyértelmű, hogy ez a hagyományos vagyonkezelői jognál erősebb jogosultságokat adott. Ugyanis a rábízott vagyont az önkormányzat csak a közüzem megszüntetése és átszervezése esetén - az átszervezéssel arányosan - vonhatta el a közüzemtől, illetve ha a vagyont elvonta, akkor az elvonásért - annak erejéig és azzal arányban - kezesként felelt, valamint ha ebből a hitelezőket kár érte, akkor azért felelt az önkormányzat. Azaz egy sajátos, nem pontosan rendezett jogi helyzet jött létre. Egyfelől ezek a közüzemi vagyontárgyak az Ötv. szabályai alapján forgalomképtelen vagy korlátozottan forgalomképes önkormányzati törzsvagyonnak minősültek, másfelől azonban az 1991. évi XXXIII. törvény alapján mintha a közüzemi vállalatoknak egyfajta "kvázi vállalati tulajdonuk" keletkezett volna ezeken a javakon. Ez az ellentmondásos szabály az 1990-es években hozzájárult ahhoz, hogy az önkormányzati vagyon magánosítása bizonyos esetekben jogilag kérdéses módon ment végbe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
