Köszönöm szépen a felkérést, rendkívül megtisztelő, hogy egy erős felindulásból elkövetett publicisztika[2] ilyen érdeklődést vált ki. Négy részre osztanám a mondandómat. Első körben az inkriminált Petry-esetet szeretném ismertetni, már ami releváns a mai konferencia szempontjából, illetve a bevezető gondolataimat, ami miatt erre az esetre fűzöm fel az egész előadást. Második körben - a Petry-esetre is figyelemmel - a munkahelyi véleményszabadság magyarországi helyzetével, annak bemutatásával foglalkoznék: a jogszabályi környezet, valamint az esetjog vonatkozó részeit taglalom. Harmadik körben vetíteném rá az ismertetett magyar helyzetre a Petry-esetet és néhány képzeletbeli esetet, végül - negyedik körben - a veszélyekkel és az alkotmánypolitikai lehetőségekkel szeretnék foglalkozni.
1. Először is, mivel feltételezem, hogy nem mindenki számára kristálytiszta az ún. Petry-eset, annak lényeges körülményeit ismertetném. Adott egy berlini futballklubban egy magyar kapusedző, akit a magyar közvélemény egyébként nem kapusedzőként, hanem a magyar labdarúgó-válogatott kapusaként, ráadásul 1984-ben ifi Európa-bajnokságot nyert labdarúgóként ismer. Ezzel a volt magyar válogatott labdarúgóval - szándékosan fogalmazok így - egy napilap, történetesen a Magyar Nemzet készít egy interjút.[3] Sok minden elhangzott a politikai sajtóban azzal kapcsolatban, hogy mi képezte a konfliktus munkajogi alapját, azonban - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - a casus belli az interjúnak a következő része volt: "[a] bevándorlás-politika nálam az erkölcsi leépülés megnyilvánulása. Olyan nemzeti értékek mentén folytassuk az életünket Európában, amelyeket hosszú évek alatt megtanultunk. Európa keresztény földrész, én nem szívesen nézem végig azt az erkölcsi leépülést, ami végigsöpör a kontinensen. A liberálisok felnagyítják az ellenvéleményeket: ha te nem tartod jónak a migrációt, mert rettentő sok bűnöző lepte el Európát, akkor máris rád sütik, hogy rasszista vagy." Petry Zsolt kijelentésével nyilván sok tekintetben lehet vitatkozni, az utolsó félmondatával viszont - sajnos - aligha. A Hertha BSC azonnali hatállyal megszüntette Petry Zsolt jogviszonyát. Az ügynek van folyománya Berlinben, én most mégsem a német munkajoggal, illetve a konkrét jogesettel foglalkoznék behatóbban, mivel fogalmam sincs például arról, hogy Petry Zsoltnak hagyományos munkaviszonya volt, vagy valami sajátos sportolói jogállása, ami nyilván tovább színezheti a történetet. Viszont ami miatt itt nem pusztán egy sztársportolót érintő specifikus élethelyzetről van szó, az maga a woke-kapitalizmus jelensége. Azzal önmagában nem vitatkoznék, hogy általában egy munkáltatónak lehet értékrendje. Hiszen munkáltató lehet nemcsak egyházi egyetem, hanem maga az egyház is, lehet munkáltató egy párt, bármilyen egyesület, ahogyan alapítványok, köztestületek és így tovább. Amivel alapvető vitám van, hogy egy gazdasági társaságnak lenne értékrendje. Ugyanakkor a woke-kapitalizmus pontosan erről szól: nagyvállalatok missziójuknak tekintik az életmód megváltoztatását, missziójuknak tekintik, hogy bizonyos társadalmi ügyekbe úgymond "beleálljanak". Nem gondolom, hogy ezt értékrend vezérelné, sokkal inkább konkrét profitérdekek mozgatják a "jóemberkedő" cégeket. A woke-kapitalizmus jelenségét definiálhatjuk úgy, hogy ez nem más, mint a fogyasztói gépezet által elnyelt lázadás,[4] másutt preventív ellenforradalomként azonosítják.[5]
2. Amit szerintem magyar kontextusban is érdemes megvizsgálni: elvárható-e - munkajogi értelemben - a polkorrekt véleményalkotás egy munkavállalótól? S most szigorúan a versenyszféra munkavállalóira fókuszálnék. Amire kísérletet teszek az előadásomban: egyrészt megpróbálom a Petry-esetet rávetíteni - összesen nyolc tételben - a magyar jogi környezetre, illetve - többek között - azt vizsgálom, mi van akkor, ha mondjuk egy ma-
- 54/55 -
gyarországi német autógyár például LMBT-ügyekben[6] várna el meghatározott véleményt, magatartást a munkavállalóitól.
2.1. Az első kérdés a Petry-eset kapcsán, ha ugyanez az ügy Magyarországon történik meg, akkor fel lehet-e hívni a 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § j) pontját, hiszen végül is egy vélemény miatt éri retorzió a munkavállalót. Megjelent egy idevágó precedensképes kúriai döntés,[7] amelyik a j) ponttal kapcsolatban azt mondja: "[a] »más vélemény« mint védett tulajdonság akkor állapítható meg, ha annak megléte tárgyilagosan indokolható és általánosításra, csoportalakításra alkalmas." A kérdés az, hogy az esetbeli Petry-vélemény kielégíti-e ezt a követelményt? Adott egy, a közérdeklődés fókuszában lévő közpolitikai kérdés, a bevándorlás, amely kapcsán a közvéleményben, durva leegyszerűsítéssel, két fő áramlat különíthető el: ezeket a politikai propaganda előszeretettel úgy nevezi, hogy bevándorláspárti és bevándorlásellenes. Amit Petry Zsolt megfogalmazott, talán ő sem sértődne meg nagyon, ha azt mondanánk, az egy bevándorlásellenes álláspont. Azt gondolom, hogy ebben a tekintetben a Petry-vélemény, mivel egy összeurópai közpolitikai kérdésben fogalmaz meg sarkos és nagyon jól beazonosítható álláspontot, a kúriai állásfoglalás nyomvonalán a csoportalakítás kritériumának megfelelő vélemény. Tehát ha vele szemben, a véleménye miatt retorziót alkalmaznak, az Ebktv. 8. § j) pontja alapján védelemre számíthat.
2.2. Második pontban, a magyarországi helyzetnél, érdemes azt megnézni, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) mely passzusai állnak a középpontban. Nyilván kulcskérdés egyrészt az Mt. 7. § (1) bekezdése, tehát hogy a munkáltatói intézkedés alkalmas-e a véleménynyilvánítás elfojtására, másrészt kiemelt jelentősége van a 8. § (3) bekezdésének. Itt utalok arra, hogy a 8. § (3) bekezdésénél nemcsak a jogos gazdasági érdek, hanem a jogos szervezeti érdek is megjelenik. Ugyanakkor tekintettel kell lennünk a teljes 8. § felépítésére, így az (1) bekezdésre is, ami általában a munkáltató jogos gazdasági érdekét viselkedési korlátként állítja a munkavállaló elé. A Hetedik Alaptörvény-módosítás az Alaptörvény 28. cikkében a törvény indokolását iránytűnek rendelte a jogalkalmazó számára. Az Mt. indokolása a 8. § (1) bekezdésénél megemlíti,[8] hogy a "jogos gazdasági érdek" fogalmáról és kereteiről a munkavállalót előzetesen tájékoztatni kell, tehát az nem lehet egyfajta "biankó csekk" a munkáltató kezében. A (2) bekezdés a munkaidőn kívüli magatartással kapcsolatban fogalmaz meg elvárásokat. Az indokolás az Mt. 8. § (3) bekezdésével összefüggésben gyakorlatilag a 9. § (2) bekezdésével történő együttalkalmazást irányozza elő.[9] Utóbbi nem más, mint a szükségesség-arányosság tesztjének megjelenése a munkajogban. Arra is emlékeztetnék, a kommentár felveti:[10] tekintettel arra, hogy az Alaptörvény IX. cikkében biztosított alapjog gyakorlásáról van szó, szabályozása rendszertanilag a személyiségi jogok körében lenne indokolt. Releváns még a legsúlyosabb munkáltatói intézkedést, az azonnali hatályú felmondást szabályozó 78. § (1) bekezdés a)-b) pontja. A b) pont alatt megjelenő formula - "egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi" - magában hordozza a véleménynyilvánítás munkajogi korlátainak túllépését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
