A Ptk. 2004. május 1-je óta hatályos (és az ezt követően megkötött szerződésekre alkalmazható 270. és 271. §-át a 2004. évi XXVII. törvény az Európai Parlament és Tanács 2002/47/EK irányelvének a hazai jogba való beépítésének céljából iktatta be. Ennek a cikknek célja: egyfelől elhatárolni a kézizálogjog és az óvadék jogintézményét, másfelől felhívni a figyelmet néhány zűrös jogalkalmazási kérdésre.
1. Zálogjog és az óvadék megkülönböztetése kétféle tényező szerint lehetséges. Egyfelől
- a biztosított követelés jellege, másfelől
- a biztosíték tárgya szempontjából. Mindjárt meg kell azonban jegyeznünk, hogy mind a két tényező tekintetében több átfedés észlelhető, ezért a kétféle jogintézmény elhatárolása nem mindig könnyű.
1.1. A zálogjog hagyományos rendeltetése, hogy hitelbiztosítékul szolgáljon, ezért rendelkezik a Ptk. hatályos 251. §-ának (1) és (2) bekezdése akként, hogy a zálogtárgyból a zálogjogosult pénzben meghatározott vagy meghatározható követelésének teljesítése érdekében kereshet kielégítést. A biztosított követelés lehet jövőbeli vagy feltételes is.
Az óvadék hagyományos rendeltetése egyéb (esetleg nem pénzösszeg fizetésére irányuló) kötelezettség teljesítésének biztosítása. Erre nézve a Ptk. hatályos 270. §-ának (1) bekezdése nem tud közelebbi meghatározást adni, mint hogy "valamely kötelezettség" biztosításáról van szó. Ezért a jogintézmény gyakorlati felhasználásából kiindulva, az óvadék megkülönböztető ismérvét abban kell keresnünk, hogy nem pénzkövetelés kiegyenlítésének biztosítása történik (hiszen - mint látni fogjuk - a biztosíték tárgya tipikusan pénz, márpedig pénzkövetelésnek pénz átadásával történő biztosítása értelmetlen lenne), hanem valamely magatartásban, cselekvésben, vagy tartózkodásban megnyilvánuló kötelezettség teljesítésének biztosításáról van szó. Ehhez képest óvadékkal célszerűen biztosítható például elszámolási, titoktartási kötelezettség, verseny tilalom megtartása, a bérelt dolog épségben való visszaadása stb. Az ilyen kötelezettség csak szerződésszegés esetén, tehát másodlagosan alakul át pénzköveteléssé.
A biztosított követelés oldaláról kiindulva egyedül a pénzkövetelések esetén egyértelmű, hogy biztosítására csak a zálogjogot lehet igénybe venni. A pénzben kifizethető egyéb követelések esetében viszont már átfedések vannak. Nincs ugyanis akadálya annak, hogy a felek zálogjoggal biztosítsanak olyan jövőbeli, esetleges követelést, mint például egy szerződés megszegésével okozott kár, - de ennek biztosítására foglaló is adható.
1.2. A biztosíték tárgyának meghatározása mindkét jogintézmény szabályai között megtalálható:
- A Ptk. 252. §-ának (1) bekezdése szerint a zálogjog tárgya lehet minden birtokba vehető dolog, átruházható jog vagy követelés. Ezen belül a kézi zálogjog esetén értelemszerűen csak a birtokba vehető dolog esik a Ptk. 265. §-ának (1) bekezdésében szereplő zálogtárgy fogalma alá;
- A Ptk. 270. §-ának (1) bekezdése szerint óvadék tárgya pénz, bankszámla követelés, értékpapír és külön törvényben meghatározott pénzügyi eszköz lehet.
A biztosíték tárgyának megkülönböztetésénél egyetlen biztos támpontunk van: a pénz csak óvadék tárgya lehet. Igaz ugyan, hogy a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése bizonyos szempontból a dolognak fogja fel a pénzt is (a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre is), azonban a pénz csereérték jellege és az, hogy pénzkövetelésnek pénzösszeg kézizálogba adásával való biztosítása képtelenség lenne, zálogtárgyként való lekötését kizárttá teszi.
Más a helyzet az úgynevezett "bankszámla követeléssel". Ezt a Ptk. 267. §-ának (3) bekezdése az elzálogosítható követelések közé sorolja, a Ptk. 270. §-ának (1) bekezdése pedig óvadékul való felhasználásáról rendelkezik.
Hasonló a helyzet az értékpapírral. Ennek kettős jellege van. Egyfelől a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése értelmében dolognak is tekinthető, amiért akár kézi-, akár jelzálogjoggal megterhelhető, de szerepel a Ptk. 270. §-ának az óvadékra vonatkozó rendelkezései között is.
1.3. Amennyiben a zálogjogot és az óvadékot nem lehet egymástól az előbbiek szerint elhatárolni, azt kell megvizsgálnunk, hogy a szerződésből mit lehet kiolvasni a biztosított követelés kielégítésének módjáról. Ha a felek abban állapodtak meg, hogy a jogosult a biztosítékul lekötött pénzből, számlakövetelésből, értékpapírból vagy pénzpiaci eszközből követelését közvetlenül kielégítheti, óvadékszerződéssel álunk szemben. Viszont, ha a felek akarata arra irányult, hogy a kielégítés bírósági úton (végrehajtással), vagy a Ptk. 257-258. §-ának megfelelő értékesítéssel történjék, zálogszerződés jött létre.
2. Az óvadék szabályozásában több következetlen rendelkezéssel is találkozunk. Ezek súlyos jogbizonytalanságra vezethetnek.
2.1. Az értékpapírok dologi jellege és rendeltetése azonban ezen felül is kettős, annak folytán, hogy egyfelől tagsági, másfelől hitelviszonyt testesít meg. A Ptk. hatályos 270. §-a azonban az értékpapírt minden megkülönböztetés nélkül fogadja el óvadéki biztosíték tárgyának.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
