Bár a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) egyes, az Alaptörvény 2012. január 1-jei hatálybalépésével, s a törvényességi ellenőrzés helyébe lépő törvényességi felügyelet bevezetésével összefüggő szabályai már a 2012-es év elején hatályba léptek, valamint a képviselői és polgármesteri tisztségek jogállási szabályai, s a helyi népszavazásra vonatkozó rendelkezések csak 2014-ben (jelentős részben az új, immáron ötéves mandátumot jelentő önkormányzati választásokkal) lépnek hatályba, azonban a törvény legtöbb rendelkezése 2013. január 1-jén lépett életbe. A Mötv. első évéről e sorok szerzője már korábban készített egy rövid összefoglalót, amely ennek a folyóiratnak a hasábjain jelent meg,[2] azonban az első évnek az azonnal felmerülő hibák korrekcióját jelentő módosításai óta eltelt hosszabb időben is több ponton jelentős, olykor rendszerszerű változásokra került sor a törvényben. Ráadásul az új jogvédelmi rendszerben a Kúria Önkormányzati Tanácsa is fontos jogfejlesztő gyakorlatot folytatott, illetve egyes többfajta értelmezést nyújtó esetekben az Alkotmánybíróság határozatai jelentettek eligazítást. Így az elmúlt négy évben végrehajtott változások, a törvény bizonyos részeinek gyakorlata, a megújult önkormányzati rendszer működése mind lehetővé teszik, hogy vázlatosan megvizsgáljuk azok főbb irányait. A következőkben írásomban a Mötv. szerkezetéhez kapcsolódóan, annak rendszerében vizsgálom meg a fontosabb változásokat.
Alapvetően a Mötv.-nek a helyi önkormányzás általános szabályaira vonatkozó rendelkezései nem módosultak a 2013-2014-es szabályozás óta, azonban ki kell emelni, hogy az önkormányzatok és szerveik által ellátott feladatok körében elindult korábbi, centralizációs jellegű, az államigazgatási feladatellátást erősítő folyamatok az elmúlt években is töretlenül érvényesültek. Ezek a módosulások mind a Mötv.-t, mind a kapcsolódó jogszabályokat érintették, s mind az önkormányzati, mind az önkormányzatok szervei által ellátott, átruházott államigazgatási hatáskörök területén jelentkeztek.
Figyelemmel arra, hogy a Mötv. önkormányzati feladatokkal kapcsolatos rendelkezései elsősorban keretszabályok, valamint, hogy a - már korábban bemutatott - 2013-as év változásait nagyrészt a 2011/12-ben elfogadott törvények tartalmazták, a lejátszódott átalakulások ellenére a feladatellátással kapcsolatos önkormányzati szervezeti jogi rendelkezések viszonylag stabilak voltak. A fontosabb szövegszerű változásokat a szektorális feladat-átalakulással kapcsolatban a Mötv. 13. §-ának az ágazati törvényekhez igazítása, az önkormányzati feladatok között elhelyezett közterület elnevezési rendelkezések, valamint a parkolási közszolgáltatással kapcsolatos Mötv. 16/A. § módosításai jelentették. Ezek a módosítások - különösen a Mötv. 13. §-ában - elsősorban a korábbi változásokat konszolidálták, azaz rögzítették, hogy az önkormányzati rendszer - figyelemmel a 2013-as törvényalkotásra - a szociális és gyermekjóléti ellátórendszerben alapvetően az alapszolgáltatások (alapellátások) biztosításáért felelős, s csak kivételesen láthat el szakellátási feladatokat.
A legjelentősebb ágazati változást a szociális igazgatásban figyelhettük meg. A normatív alapú segélyekkel kapcsolatos hatásköröknek a járásokhoz való telepítésével egyidejűleg átalakult az önkormányzati segélyezés rendszere is: a települési támogatás intézményesítésével az önkormányzatok jelentős szabadságot kaptak, hogy elsősorban a saját bevételeikből - gyengébb adóerejű települések esetén magasabb összegű állami támogatásból - alakíthassák ki a települési segélyezés rendszerét.
Míg 2012-ben még csak a szabályozás kialakítása és a szervezetrendszer felállításának előkészítése zajlott, addig 2013-ban már működtek a járási hivatalok, s akkor még azok járási szakigazgatási szervei.
- 14/15 -
Az Alaptörvény negyedik módosításával formailag helyreállt az államigazgatási hatáskörök címzettjeinek 2011. december 31-éig hatályos rendszere.[3] 2013. január 1-jétől azonban folyamatosan módosult a jegyzők, a polgármesteri hivatalok ügyintézői által ellátott államigazgatási feladatok köre, a hatáskörök jelentős részét az új jogszabályok a járásokra és kezdetben azok szakigazgatási szerveire telepítették. Így 2013-tól kezdődően többek között bizonyos szociális igazgatási hatáskörök, a gyámhivatali feladat- és hatáskörök, egyes környezetvédelmi hatáskörök, bizonyos építéshatósági hatáskörök kerültek át a járási szervekhez. Jelentős változást hozott 2015-ben az, hogy a segélyezési rendszer átalakításával valamennyi normatív alapon megállapított - azaz a törvényi feltételek fennállta esetén megállapítandó - államigazgatási hatáskörben (s részben önkormányzati hatáskörben) ellátott segély - új elnevezésüket tekintve támogatás, ellátás vagy járadék - a járási hivatalok hatáskörébe került.[4]
Több területen várható még változás: így többek között az 1567/2015. (IX. 4.) Korm. határozat 1. sz. melléklete alapján az építéshatósági igazgatás kerülhet át a (járásszékhely városi) jegyzőktől a járási hivatalokhoz. Hasonló, a járások hatásköreinek megerősítését célzó tervek fogalmazódtak meg például a kereskedelmi igazgatás, s részben az anyakönyvi feladatok terén is.
Az önkormányzati működés körében egyes területeken rendszerszerű, míg más kérdések tekintetében kisebb jelentőségű változásokra került sor. A jogszabályi átalakulások mellett az új rendszer működését, az egyes szabályok értelmezését több iránymutató kúriai és alkotmánybírósági döntés is elősegítette.
Az egyes önkormányzati típusokat meghatározó szabályok körében elsősorban a főváros esetében került sor jelentősebb változtatásra. Így alapvetően megváltozott a főváros felépítésének rendszere. Már jeleztük, hogy a fővárosi reformok első lépéseként 2013 nyarától a Margitsziget sajátos jogállású területté vált, ugyanis egyik kerülethez sem tartozik, hanem a Fővárosi Önkormányzat által közvetlenül igazgatott területté vált.[5] A főváros szervezete 2014-ben két lépcsőben megújult. Ennek első elemeként átalakították a fővárosi önkormányzat közgyűlését. A korábban listás, arányos választáson választott fővárosi közgyűlés helyébe egy sajátos, a kerületi polgármesterek részvételén alapuló, kompenzációs listával és a lakosságszám többségét igénylő kettős többség rendszerével korrigált speciális rendszer lépett. Az új modell egyfajta társulásos jellegű rendszernek tűnt első megközelítésben, ugyanis a közgyűlés tagja a főpolgármester mellett a 23 kerület polgármestere és 9 kompenzációs listás (azaz a "vesztes" polgármester-jelöltekre leadott szavazatok alapján bekerülő) képviselő lett. Az immáron fővárosi választókerületté is váló kerületek közötti aránytalanság kiküszöbölésére azt is előírta a törvény, hogy a fővárosi közgyűlésben egy döntés csak akkor minősül elfogadottnak, ha az azt támogató egyszerű vagy minősített többség mellett a döntést a főváros lakosságszámának többségét képviselő (kerületi) polgármester is támogatja, azaz egy sajátos, kettős többségű rendszert hoztak létre.[6] Ezt a társulásos modellt azonban a 2014. évi XCXIX. törvény szabályai jelentősen átalakították, amikor a fővárosi közgyűléssel szemben jelentősen megerősítették a fővárosi főpolgármestert (amely változásokat a szervezeti átalakítások körében mutatok be részletesen).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
