Dr. Katona Sándor[1]: Összefoglaló jelentés a büntetéskiszabás országos gyakorlatának vizsgálatáról (KD, 2020/8., 1144-1160. o.)

Bevezetés

A Kúria elnöke a Bszi. 29-30. §-aiban foglalt rendelkezések alapján indokolnak látta megvizsgálni a büntetéskiszabási gyakorlat területi eltérésekre koncentráló vizsgálatát. A joggyakorlat-elemző csoport vezetőjeként dr. Katona Sándor kúriai tanácselnököt jelölte ki.

A csoport tagjai

A csoport munkájában való részvételre felkérést kaptak: Dr. Katona Sándor kúriai tanácselnök, a csoport vezetője; Dr. Gimesi Ágnes kúriai bíró; Dr. Krecsik Eldoróda kúriai bíró; Dr. Vaskuti András kúriai bíró; Dr. Belegi József ny. kúriai tanácselnök; Dr. Ambrus István kúriai főtanácsadó, az ELTE ÁJK oktatója; Dr. Gyekiczky Tamás fővárosi bírósági bíró; Dr. Beregszászi Gizella legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész; Szádvári László OBH statisztikus és Dr. Demeter Zsuzsanna IM-be beosztott bíró.

A csoport munkájában részt vett a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutató Központja (MTA TTK) is, képviseletét a csoportban Dr. Bencze Mátyás kutató látta el, aki a csoport vezetőjével rendszeresen konzultált is.

Alapvetően erre tekintettel az összefoglaló jelentés a Bevezető utáni két részből áll. Az I. rész az MTA TTK által készített "kutatási jelentés a büntetéskiszabás területi egységességéről" címet viseli, a II. rész döntően az első által felvetett egyes kérdések tovább gondolását, illetve az ezekről a csoport által kifejtett véleményt tartalmazza.

A csoport ülései

A csoport három alkalommal ülésezett. Az első ülésén került meghatározásra, hogy a vizsgálat a lopás és a súlyos testi sértés bűncselekmények miatt a törvényszékek által másodfokon jogerős elítélt felnőttkorúakra terjed ki, és döntés született az elemzés módszertanáról is, ennek indokait a kutatási jelentés tartalmazza. A második ülésre az MTA TKK által elkészített "kutatási jelentés" elkészülte után, annak megvitatása céljából került sor. Itt az a megállapodás született, hogy a megbeszélésen kifejtetteket is figyelembe véve készítse el a csoport vezetője az "összefoglaló jelentés", tervezetét, amely tartalmazza a kutatási jelentés csoport által értékelését is, és ily módon - némileg rendhagyó módon - a két jelentés szerves egységet alkotva együtt képezi a vizsgálat anyagát. A harmadik ülésen történt a csoport által véglegesített változat elfogadása.

Az elemzés célja

A törvény előtti egyenlőség elvéből következik az egységes jog alkalmazásnak igénye, amelynek a büntetéskiszabás terén is érvényesülnie kell. Ezt az jelenti, hogy a megközelítően azonos tárgyi súlyú bűncselekményeket elkövető, megközelítően azonos személyi társadalomra veszélyességű elkövetőket megközelítően azonos büntetésre ítéljék az ország különböző bíróságai, ne legyenek számottevő különbségek. Ahogy a 56/2007. BK vélemény is fogalmaz: "A törvény előtti egyenlőség alapelvének Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés az egységes ítélkezés felel meg, és ebbe az is beletartozik, hogy a büntetést befolyásoló körülmények értékelése nem mutasson feltűnő és indokolatlan eltérést".

A vizsgálat döntően annak megismerésére irányult, hogy ez a követelmény érvényesül-e, vagy vannak lényeges területi különbségek, ezért a törvényszékeken jogerősen befejezett büntetőügyek vizsgálata, összehasonlítása tűnt célszerűnek. A büntetéskiszabás egységességének fontosságát és jelentőségét az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R/92/17. számú, a büntetéskiszabás egyöntetűségéről szóló Ajánlása is hangsúlyozza.

Lényeges hangsúlyozni, hogy az eltérő tárgyi súlyú bűncselekmények és/vagy eltérő társadalomra veszélyességű elkövetők lényegében azonos büntetéskiszabási körülmények esetén lehet csak elvárás az "egységes" büntetéskiszabás, az eltérő súlyú cselekmények és eltérő veszélyességű elkövetők esetén éppen a differenciálás indokolt. Ez rendkívül megnehezíti e kérdés vizsgálatát, mert ahogy - kissé leegyszerűsítve szokták mondani - "nincs két egyforma ügy". A kérdés nézetünk szerint azért mégis vizsgálható, csak az előzőekben kifejtetteket szem előtt kell tartani, elsősorban akként, hogy az észszerűség határain belül minél homogénebb - minél több büntetéskiszabási körülményre nézve megegyező - eseteket kell összehasonlítani.

Az elemzés módszertana

Az elemzés adatfelvételi részre alapvetően elektronikus kérdőívek segítésével történt, a kérdőívek kitöltését a törvényszékek végezték, az ezt végző munkatársakat áldozatos munkájukért köszönet illeti. Sor került az igazságügyi statisztika adatai felhasználására is, ezek rendelkezésre bocsátásával az Országos Bírósági Hivatal is közreműködött a vizsgálatban. A további, e körbe tartozó kérdést a kutatási jelentés részletezi.

I. Rész: Kutatási jelentés a büntetéskiszabás területi egységességéről

A vizsgálat célja és menete

Jogállamban a bírósági rendszerrel szemben természetes követelmény, hogy egy-egy államon belül a bíróságok és más jogalkalmazó szervek a hasonló eseteket hasonló módon bírálják el. Fontos ez az elv abban az esetben is, amikor a bíróságnak olyan jelentős döntési mozgástere van, mint amilyen a büntetés kiszabásának körében. Teljes egyformáságot ebben a körben nem lenne észszerű megkövetelni, azonban az jogos kívánalom, hogy egyes bíróságok között ne legyenek statisztikai értelemben vett szignifikáns eltérések, mivel ez sérti a jogegyenlőség elvét és gyengítheti a bíróságokba vetett bizalmat. A tudományos megismerés önértékén túl a büntetéskiszabás jogilag nem igazolható eltéréseit vizsgáló külföldi és hazai kutatásoknak is ezen elvárás ad jelentőséget.

A Kúria és a MTA Társadalomtudományi Kutatóintézete (MTA TK), illetve jogutódja, a Társadalomtudományi Kutatóintézet (TK) között létrejött megállapodás alapján

- 1144/1145 -

a TK kutatói a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjával együttműködve ítéletekből nyert és az OBH által megküldött adatok elemzése révén készített tanulmányt a fenti tárgyban. A kutatásban a TK részéről Bencze Mátyás, Hajdu Gábor, Balogh Sándor és Koltai Júlia vett részt.

A joggyakorlat-elemző csoport először 2018. február 8-án ült össze. Ekkor döntött a csoport arról, hogy mely ügyeket teszi vizsgálat tárgyává. Ezt követően került sor az MTA TK megbízására a vizsgálati módszertan kidolgozására. A törvényszékekkel felvéve a kapcsolatot, azok elnökei meghatározták, hogy kik leszek azok a bírósági dolgozók (fogalmazók), akik minden törvényszéken elvégzik a vizsgált ügyek adatainak felvételét a csoport által megadott szempontok szerint. (Ezúton mondunk köszönetet nekik értékes munkájukért.)

2018 tavaszának végére elkészült az erre szolgáló kérdőív, amelyet május és június hónapban a Debreceni Törvényszék fogalmazói teszteltek. A hibák kiszűrése és a pontosítások után az adatfelvételben részt vevő fogalmazók képzést kaptak, majd júliustól megkezdődött a vizsgált ügyek feldolgozása online kérdőívek segítéségével. Az adatfelvétel egy hosszabb megszakítással 2019 májusáig tartott. Ezután történt a felvett adatok véletlenszerű ellenőrzése, melynek folyamán az ellenőrzést végzők nem találtak a kérdőív kitöltésekben olyan hibákat, amelyek veszélyeztették volna a vizsgálat sikerét.

2019 júniusától szeptember végéig került sor az adatok kiértékelésére és az összefoglaló jelentés megírására.

A vizsgálati tárgyra vonatkozó eddigi külföldi és hazai kutatások

A külföldi szakirodalomban a büntetéskiszabás egyenetlenségeinek hátterében számos tényezőt azonosítottak. A különböző torzulásokat okozhatják a jogi szabályozás nem várt mellékhatásai. Magyarországon erre a "három csapás" mechanizmusának értékelése az egyik eklatáns példa. Ambrus István szerint "...az ítélkező [...] amennyiben a büntetés kiszabásakor nem mérlegelhet, ezt feltehetően ott fogja elvégezni, ahol erre még legutoljára lehetősége van: tehát a bűncselekmény minősítésénél. Az efféle kötelező szankciós szabályokba tehát bele van kódolva, hogy a büntetőjogi minősítést tévútra viszik. Így például, ha a bíró emberölés helyett csak azért állapít meg halált okozó testi sértést, hogy ne kelljen alkalmaznia a »három csapás« szabályát."

Michael Tonry az emberi tényezőkről általában fejti ki véleményét Lévay Miklós tolmácsolásában: "Az egyes ügyek kimenetelében mutatkozó különbségek visszavezethetők az ügyészek és bírák vérmérsékletére, a közvéleményre, a médiára, a tisztviselők személyes érdekeire és a büntetéskiszabási törvények rugalmasságára."

Az Egyesült Államokban, a Harvard Law School kutatói által végzett elemzés 2018-ban közzétett beszámolójában írottak szerint a büntetés kiszabása az USA-ban nagyban függ a bírák politikai preferenciájától. Alma Cohen és Crystal Yang 500 000 amerikai terhelt esetének vizsgálatán keresztül jutott arra a következtetésre, hogy a republikánusok által jelölt bírák, összehasonlítva a demokraták által szignáltakkal, összességében három hónappal súlyosabb elmarasztaló ítéletet szabtak ki afroamerikaiakra, mint fehérekre, és két hónappal enyhébbet a női elítéltekre a férfiakhoz képest.

Természetesen az is vizsgálható, és ez adja a jelenlegi elemzés értelmét, hogy az igazságszolgáltatási rendszer regionális tagoltsága lehet-e ilyen befolyásoló faktor. Függ-e attól egy-egy ítélet tartalma, hogy melyik földrajzi régióban elhelyezkedő bíróság hozta a döntést?

A büntetéskiszabás területi eltéréseit feltérképező kutatások a közelmúltig elsősorban a common law jogrendszerekben folytak, és nem véletlen, hogy az Amerikai Egyesült Államokban vezettek be olyan büntetéskiszabási irányelveket (Sentencing Guidelines), amelyekkel a bírák és a bíróságok eltérő gyakorlatát kívánták egységesíteni. A mostani joggyakorlat-elemzés módszertanának kialakításában azonban nagyobb segítséget nyújtott az a kevés számú tudományos projekt, amely a kontinentális eredetű vagy ezt a mintát követő jogrendszerek körében vizsgálta a büntetéskiszabás területi eltéréseit.

Egy Kínában végzett büntetéskiszabással kapcsolatos kutatás például az elkövetők lakóhelyére reflektál. A vizsgálat alapvetően az ún. "lebegő lakosság" (olyan lakosság, mely nem kötődik regisztráltan adott területhez, csak bizonyos okokból egy ideig életvitelszerűen ott tartózkodik) körében megfigyelhető ítélkezési különbségekre helyezi a hangsúlyt egy nagy adathalmazos empirikus kutatásra támaszkodva. A kutatásban szereplő "lebegő lakosságba" tartozó elkövetőkre kisebb súlyú bűncselekmények elkövetéséért érdekes módon átlagosan enyhébb ítéleteket szabtak ki, mint a helyi lakosokra. Azt is hozzáteszik, hogy partikulárisan előfordult, hogy hasonló bűncselekmények elkövetőinél a kiszabott büntetés mértéke az elkövetők eltérő "személyiségjegyein" (etnikum, életkor, nem, személyiségtípus) múlott.

Egy másik, hozzánk földrajzilag és kulturálisan közelebbi ilyen közelmúltbeli kutatás a német Volker Grundies nevéhez fűződik, aki kimutatta, hogy Németországban a magyar törvényszékeknek megfeleltethető regionális bíróságok (melyekhez az illetékességi területükön működő helyi bíróságok is hozzátartoznak) között is megfigyelhetők olyan különbségek a büntetéskiszabást illetően, melyek nem magyarázhatók mással, csak az eltérő földrajzi elhelyezkedéssel. Nagyon fontos tanulsága a kutatásnak, hogy bár a bíró ítélkezésében független, mégis hatással lehet rá az a közvetlen, kisebb bírósági igazgatási egység, amelyben munkáját végzi. Az előmenetel megrekedése iránti félelem is szerepet játszhat a döntési folyamat pszichológiájában, így kezdő bírák inkább ítélhetnek akképp, mint ahogyan tapasztaltabb kollégáik gyakorlata sugallja. A szövetségi állami büntetőpolitika is lehet tényező, mert a tartományokon belül nincsenek akkora különbségek. Érdemes tehát Magyarországon is regionális (pontosabban megyei) szinten vizsgálódni az eltéréseket illetően.

A Jakub Drapal által végzett cseh kutatás a cseh helyi bíróságok 2012 és 2014 közötti büntetéskiszabási adatait vetette egybe három bűncselekmény vonatkozásában, és azt állapította meg, hogy az eltérések nagyjából 12%-át semmilyen más tényező nem magyarázta, csak az, hogy különböző bíróságok hozták az ítéleteket. Meglepő eredmény, hogy a legszigorúbb bíróság hússzor gyakrabban szabott ki végrehajtandó szabadságvesztést, mint a legenyhébben ítélkező. A kiszabott szabadságvesztések hosszában pedig kétszeres volt az eltérés a legenyhébb és a legszigorúbb bíróság között.

Ugyanakkor a kutatás csupán az elkövető korábbi büntetéseit és a cselekménynek a vádemelés módjából kikövetkeztethető súlyosságát ("rendes" vádemelés vagy büntetővégzés meghozatalára irányuló indítvány) vette figyelembe differenciáló tényezőként. Tehát az enyhítő és súlyosító körülmények hatásával nem kalkulált. Mindazon-

- 1145/1146 -

által a vizsgált három cselekmény vonatkozásában a három év alatt meghozott összes ítéletet (közel 67 ezret) elemezték, így a nagy számok részben kompenzálták az enyhítő és a súlyosító körülmények figyelembevételének hiányát.

Számunkra ebből az a következtetés adódott, hogy a bírósági statisztika alapján is elvégezhető olyan vizsgálat, amely kevesebb büntetéskiszabási körülményt vesz figyelembe, viszont tartalmazza az összes meghozott ítéletet.

Európa egészét illetően is már régen napirenden van a regionalitás és a büntetéskiszabás összefüggésének kérdése. Az Európa Tanács az 1990-es évek elején nemzetközi konferenciákat tartott az európai országok büntetéskiszabási gyakorlatában jelentkező problémákról, és ebben a körben kiemelték azt is, hogy túl nagyok a regionális eltérések, amit orvosolni szükséges.

Hazánkban a Legfelsőbb Bíróság Katona Sándor irányításával 1996-ban átfogó vizsgálatot hajtott végre, melynek során a megyei szintű büntetéskiszabási tevékenység került az összehasonlítás középpontjába. A vizsgálat során figyelembe vették a bűncselekmény tárgyi súlyát, a cselekmény és az elkövető társadalomra való veszélyességét, az elkövető előéletét, az elkövetői minőséget, a terhelt életkorát, az adott bűncselekmény elszaporodottságát, az éjjeli, illetve a folytatólagos elkövetést, a keletkezett kár esetleges megtérülését, az időmúlást, valamint az elkövető tartásra szoruló gyermekeinek számát. Az LB álláspontja szerint a statisztikai adatok alapján megfigyelhetőek különbségek a megyék ítélkezése között, de mindez mégsem tekinthető egyértelműnek. E kutatásban a vizsgált bűncselekményi és elkövetői kör is túlságosan tág ahhoz, hogy reprezentatívan alá lehessen támasztani az eltéréseket.

Gyekiczky Tamás 2017-es tanulmányában a rablás és a költségvetési csalás miatt kiszabott büntetéseket elemezve arra a következtetésre jutott, hogy az e két bűncselekmény miatti büntetések közötti különbségek harmadik legerősebb magyarázó faktora a bíróság területi elhelyezkedése, azaz hogy melyik megyében működő bíróság hozta az ítéletet. A két legerősebb magyarázó faktort - nem meglepő módon - a cselekményekre vonatkozó anyagi büntetőjogi jogi szabályok eltérései és a konkrét cselekmények bíróság általi minősítése jelentik.

Gócza Ágnes az emberölés alapesete miatt indult ügyekben való ítélkezési gyakorlatot vizsgálva kimutatta, hogy jelentős - években mérhető - különbségek van az öt ítélőtáblai terület szigorúsága között, és figyelmet érdemel az a megállapítása is, mely szerint az ítéletekben mechanikusan felsorolt büntetéskiszabási körülmények nem mindig tükrözik a cselekmény valódi tárgyi súlyát és az elkövető veszélyességét. Akár egy ítélőtáblán belül is találkozhatunk olyan döntésekkel, amelyek között komoly eltérés van a kiszabott szabadságvesztés mértékében, azonban ez pusztán a felsorolt enyhítő és súlyosító körülményekből nem következhetne.

Bencze Mátyás és Badó Attila 2007-ben részletes vizsgálatot folytatott le ugyanabban a tárgyban, amely a jelenlegi joggyakorlat-elemzés fókuszában áll. Ők a lopás és a súlyos testi sértés bűntette miatt 2003 és 2005 között kiszabott büntetések mértékét hasonlították össze megyei bontásban. Az enyhítő és súlyosító körülmények hatását kiszűrve arra a követeztetésre jutottak, hogy léteznek Magyarországon belül enyhébben és szigorúbban ítélkező megyék. Egy kivétellel eltekintve inkább Északkelet-Magyarország megyéiben működő bíróságok ítélkeztek szigorúbban.

A vizsgálati módszer

a) A vizsgálat egységei

Amint arról már volt szó, büntetéskiszabási különbségek nem csupán egyes bíróságok között léphetnek fel, hanem bíróságokon belül egyes bírák között is. Elméletileg tehát van létjogosultsága a bírák szintjén elvégzett vizsgálatnak is. Azonban a csoport mandátuma az ítélkezés területi egységei gyakorlatának vizsgálatára szólt, és nyomós érvek szóltak amellett, hogy a különbségek vizsgálatát törvényszékenként végezzük el. A törvényszékek jelentik azokat a bírósági igazgatási egységeket, amelyek a regionális eltéréseknek a leginkább ki vannak téve. Ennek indoka az, hogy a háromfokú fellebbezési rendszer ellenére a büntetéskiszabási gyakorlatra a törvényszéken működő büntetőtanácsoknak van a legnagyobb közvetlen hatása. Egyrészt az általunk vizsgált, a járásbíróságokon induló ügyekben másodfellebbezés lehetőségével kevesen élnek, másrészt a bírósági igazgatási szabályozásból következően a járásbíróságon dolgozó bírák értékelését a törvényszéki bírák végzik direkt vagy indirekt formában (fellebbezések elbírálása, bírák rendszeres értékelése, tanácselnöki feljegyzések). A járásbírósági bírák karrierje tehát nem kis részben azon múlik, hogy milyen arányban hagyják helyben, változtatják meg vagy helyezik hatályon kívül a határozataikat a törvényszéken.

A bírósági igazgatás rendszer továbbá követi az évszázados közigazgatási hagyományokat (megyerendszer), amelynek következtében az egyes törvényszékek igazgatásukban, szervezeti kultúrájukban viszonylagos elkülönültségben működnek, ami megkönnyítheti az eltérő büntetéskiszabási gyakorlat kialakulását (főleg, amióta a legfelsőbb bírói fórum a rendkívüli jogorvoslat keretei között nem vizsgálhatja a kiszabott büntetések mértékének törvényességét).

b) A vizsgált ügyek kiválasztása

Kapacitás hiányában a vizsgálatot nem lehetett elvégezni az összes előforduló bűncselekmény vonatkozásában, így a csoportnak szelektálni kellett. Kezdetben felmerült, hogy a lopás és a súlyos testi sértés bűntette mellett a rablás és a költségvetési csalás bűncselekményeire is terjedjen ki a vizsgálat. A rablás esetében egyrészt nagyobb a bíró mozgástere a büntetéskiszabás terén, tehát könnyebben azonosíthatóak lettek volna a területi eltérések, másrészt a közvéleményt is jobban érdekelhette volna az ilyen cselekményeket elkövetők várható büntetése. A költségvetési csalás mellett az szólt, hogy kerüljön a mintába egy "intellektuális" bűncselekmény is, és az, hogy kevesebb enyhítő és súlyosító körülménnyel kellett volna számolni (a lényegi büntetéskiszabási szempont a beismerés mellett általában az okozott vagyoni hátrány összege és annak esetleges megtérítése).

Végül mindkét utóbbi bűncselekmény vizsgálatát elvetette a csoport. Ennek oka egyrészt az volt, hogy relatíve alacsony az elemzésre alkalmas ilyen cselekmények száma, és ez érintette volna az eredmények megbízhatóságát (már néhány ügyben hozott kirívóan súlyos vagy enyhe ítélet is torzíthatta volna az átlagot), másrészt a rablás elkövetési formái nagyon változatosak, viszonylag sok az "atipikus" cselekmény, ami általában enyhébb büntetést eredményez, viszont ez a fontos faktor a büntetéskiszabási körülmények között nem feltétlenül nyer értékelést.

A lopás és a súlyos testi sértés miatt hozott ítéletek vizsgálatát két tényező tette indokolttá. Egyrészt ezek a bűn-

- 1146/1147 -

cselekmények teszik ki a bíróságokon induló ügyeknek egy nagyon jelentős részét (2017-ben a közvádas ügyekben az összes vádemelés egynegyede lopás vagy testi sértés miatt történt), így az ezekkel kapcsolatos bírói gyakorlatban lenne szükség leginkább az egységességre, másrészt a már említett Bencze-Badó-féle 2007-es kutatás is az e két cselekmény miatt kiszabott büntetéseket elemezte, ezért a jelen vizsgálat keretében mód nyílt a büntetéskiszabás egységességében bekövetkezett időbeli változások nyomon követésére is.

Mindkét bűncselekményfajtából azt az esetet emeltük ki, amelyik három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Később úgy döntött a csoport, hogy a kellő elemszám biztosítása érdekében nem csupán azokat az ítéleteket vizsgálja, amelyekben az adott bűncselekmény (lopás vagy súlyos testi sértés bűntette) önmagában áll, hanem bizonyos esetben azokat is, amelyeknél e cselekmények mellett más bűncselekmény miatt is elítélték a vádlottat (amennyiben a kiszabható maximális halmazati büntetés nem haladta meg a négy és fél évet).

A vizsgált minta homogenitásának megőrzése érdekében az alábbi ítéleteket kizártuk a vizsgálatból:

• különös és/vagy többszörös visszaeső terhelttel szembeni büntetések;

• fiatalkorú elkövetőkkel szembeni büntetések;

• "torzító halmazat" (ha az elvileg kiszabható halmazati büntetés hossza meghaladja a 4 év 6 hónapot);

• első fokon jogerőre emelkedett ítéletek (mivel csupán a fellebbezésre tekintettel készített teljes indokolásból követhetőek nyomon a büntetéskiszabást befolyásoló körülmények).

A vizsgálat a 2011. január 1. és 2017. december 31. napja között jogerősen befejezett ügyeket fogja át. Az intervallum azért alakult így, mert 2010-ben változott a Btk. büntetéskiszabásra vonatkozó része, így a korábban hozott ítéletek vizsgálatakor ezt a tényt is figyelembe kellett volna venni, ami bonyolította volna az ítéletek összehasonítását.

A reprezentativitás biztosításának érdekében minden törvényszékről cselekményenként 100 ítélet adatának felvételét kértük (pontosabban 100 büntetését, mivel egy ítéleten belül több tettessel szemben is szabhattak ki büntetést). A törvényszékek eltérő mértékben tudtak eleget tenni e feladatuknak. Ennek oka az, hogy bár a bíróságok előtt nagyon sok eljárás indul a két vizsgált bűncselekmény miatt, a fentiekben részletezett kizárási okok következében valójában egyáltalán nem volt könnyű a megcélzott elemszámot elérni. [...]

A többváltozós statisztikai elemzések elvégzésekor a 10 alatti elemszámú megyéket kihagytuk az elemzésből, ami a súlyos testi sértés vizsgálatánál két megyét érintett, a lopás esetében egyet sem.

c) A kérdőív jellemzői és az értékelés alapja

A csoport az egyes ítéletek adatainak felvételéhez olyan kérdőívet állított össze, mely tartalmazta az ügyek azonosító adatait (a visszaellenőrizhetőség miatt), természetesen a kiszabható büntetéseket, intézkedéseket és azok mértékét, illetve minden olyan adatot, melyek jogi értelemben legitim módon befolyásolhatják a büntetés kiszabását (elsősorban az enyhítő és súlyosító körülményeket). Emellett kitért az ügyek, illetve az elkövetők néhány fontos szociológiai jellemzőjére is.

Az egyes törvényszékek büntetéskiszabási gyakorlatának összehasonlításakor a legfontosabb módszertani kérdés az volt, hogy miként lehet a változatos egyedi ügyekben kiszabott büntetéseket egymással összemérhetővé tenni, azaz hogyan szűrjük ki azokat a tényezőket, amelyek jogi értelemben legitimmé teszik a kiszabott büntetések szigorúságának eltérését. Az összehasonlítás során többváltozós regressziós modelleket használtunk, amelyekben kontrollváltozóként szerepeltettük a releváns enyhítő és súlyosító körülményeknek az adott ítéletben való előfordulását. Ezzel a módszerrel az egyes törvényszékek büntetéskiszabási gyakorlata az egyedi ügyek (enyhítő és súlyosító körülményekkel megragadható) jellemzőinek kiszűrésével vethető össze. Másként fogalmazva, a módszer lehetővé teszi, hogy az enyhítő és súlyosító körülmények eltérő előfordulási gyakoriságát figyelembe véve megvizsgáljuk azt, hogy azoknak a büntetésekre gyakorolt hatását kiszűrve marad-e statisztikailag is jelentős különbség a törvényszékek büntetéskiszabási gyakorlatában.

A következő kérdés az volt, hogy milyen mutató alapján állítható fel "szigorúsági rangsor". Másképpen fogalmazva, mitől tekintünk egy ítélkezési gyakorlatot szigorúnak vagy éppen enyhébbnek. A már hivatkozott Jakub Drapal-, illetve a Bencze-Badó-féle kutatás azt a bíróságot tekintette szigorúbban ítélkezőnek, ahol az ügyek nagyobb arányában szabtak ki végrehajtandó szabadságvesztést. Kiindulópontjuk az volt, hogy messze a legnagyobb terhet ez a büntetés jelenti az elkövető számára - nem véletlen, hogy az általános tapasztalatok szerint e büntetéssel szemben élnek legnagyobb arányban fellebbezéssel a vádlottak illetve védőik. Erre a nyomós indokra tekintettel a csoport is alkalmazta ezt az indikátort.

Másfelől azonban egy összetettebb mutatóra is szükségünk volt, amely minden kiszabott büntetés és alkalmazott intézkedés súlyát figyelembe veszi. Erre tekintettel a csoport a tagok szakmai tapasztalatára támaszkodva egy pontrendszert dolgozott ki, amely mutatja az egyes büntetések és intézkedések egymáshoz viszonyított szigorúságát (2. táblázat). Értelemszerűen minél magasabb a pontszám, annál súlyosabb az adott büntetőjogi szankció.

2. táblázat: Az egyes büntetések és intézkedések súlyossági pontszáma

- 1147/1148 -

Ily módon törvényszékenként az összes alkalmazott büntetőjogi szankció súlyát értékelni tudtuk, és a törvényszékek átlagpontszámai is megalapoztak egy szigorúsági sorrendet.

A vizsgálat eredményei

a) A saját kérdőíves eredmények

A kérdőívek feldolgozása során először azt vizsgáltuk meg, hogy országos szinten melyek a leggyakrabban figyelembe vett enyhítő és súlyosító körülmények. Meg kell jegyezni, hogy a "bűncselekmény elszaporodottságát" mint súlyosító körülményt nem tartalmazzák a táblázatok, mivel ez szinte minden ilyen jellegű cselekmény esetében szokott hivatkozási alap, így ezt a változót egyébként sem kellett volna kontrollálni.

3. táblázat: Az egyes enyhítő és súlyosító körülmények előfordulási gyakorisága az ítéletekben lopás esetében

4. táblázat: Az egyes enyhítő és súlyosító körülmények előfordulási gyakorisága az ítéletekben súlyos testi sértés esetében

- 1148/1149 -

Az adatok összevetéséből megállapítható, hogy a lopás esetében az elítéltek jóval többször kerültek összeütközésbe a törvénnyel, mint a súlyos testi sértést elkövetők. Ez utóbbiak körében látszik, hogy jóval több a büntetlen előéletű személy. A lopás esetében leggyakrabban hivatkozott enyhítő körülmény (beismerő vallomás) is arra utal, hogy az elítéltek tisztában voltak a beismerő vallomás rájuk nézve kedvező hatásával. Mindezek a tényezők részben magyarázhatják azt a későbbi adatot, mely szerint közel kétszer akkora az esélyük végrehajtandó szabadságvesztésre a lopás elkövetőinek, mint azoknak, akiket súlyos testi sértés bűntettében mondott ki bűnösnek a bíróság (holott a büntetési tételek azonosak).

Statisztikai elemzéssel az is megállapítható, hogy országos átlagban a lopás esetében kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés szóródásának 15,4%-át magyarázza az ítéletben szereplő enyhítő és súlyosító ítéletek darabszáma. A lopás esetében kiszabott büntetés súlyossági pontszámának 20,8%-át magyarázza az ítéletben szereplő enyhítő és súlyosító ítéletek darabszáma.

Ezzel szemben a súlyos testi sértés esetében kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés szóródásának 30,4%-át, súlyossági pontszámának pedig 33,9%-át magyarázza az ítéletben szereplő enyhítő és súlyosító ítéletek darabszáma.

Másképp fogalmazva ez azt jelenti, hogy a súlyos testi sértés esetében az enyhítő és a súlyosító körülmények száma sokkal jobb előrejelzője a büntetés várható súlyosságának, mint a lopás esetében. Ennek oka az lehet, hogy a lopás sokkal "változatosabb" módon elkövethető cselekmény, és ezeket a változatokat az enyhítő és súlyosító körülmények nem tudják teljesen kifejezni, azonban a bíróságok valamilyen módon mégis figyelembe veszik a büntetés kiszabása során.

A törvényszékek közötti különbségekre rátérve megvizsgáltuk azt is, hogy van-e eltérés abban a tekintetben, hogy mely törvényszék bíróságai, milyen enyhítő és súlyosító körülményre hivatkoznak leggyakrabban.

[...]

A kimutatható különbségek tükrözik az egyes megyék kriminalitásának jellemzőit: milyen szociális háttérből érkeznek az elkövetők, milyenek az elkövetés tipikus körülményei (például ittas állapot, társas bűnelkövetés), de az adott törvényszék bíróságainak leterheltségét is (időmúlás mint enyhítő körülmény). A variációk száma mindazonáltal nem túl magas, azaz a bűnelkövetés jellemzői és a bíróságok ügyterhelése viszonylagos homogenitást mutat. Ez azért fontos, mert jelzi azt, hogy egy adott bíróság területi elhelyezkedése nem kellene, hogy szerepet játsszon a büntetés kiszabásában.

A következő adatsor a jelenlegi és a 2007-es Badó-Bencze féle vizsgálat összevetésén keresztül azt mutatja, hogy országos átlagban mennyire szigorúak a magyar bíróságok, illetve milyen irányban változott a büntetéskiszabási gyakorlat az elmúlt 15 évben.

7. táblázat: A büntetéskiszabási gyakorlat időbeli változása a kiszabott végrehajtandó szabadságvesztések arányában kifejezett szigorúságra nézve

Szembetűnő, hogy a két vizsgált időszak (2003-2005 és 2011-2017) büntetéskiszabási gyakorlata milyen konzisztens, a változás mértéke mindkét esetben teljesen elhanyagolható, 1% körüli. Ez az adat azért is érdekes, mert időközben mind a büntetőpolitika és a büntető törvénykönyv is szigorodott (még ha a vizsgált ügyekben például a felfüggesztés feltételeit a törvényi változások nem érintették). Módszertani szempontból ezek az adatok azt mutatják, hogy az országos átlagról körülbelül 200 eset alapján már hiteles képet lehet alkotni.

Az elvégzett vizsgálat lényegi eredményeit a következő [...] ábrák jelenítik meg.

- 1149/1150 -

1. ábra: A lopás esetén kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés becsült valószínűsége és a becslés megbízhatósági határai megyénként (%)

Megjegyzés: A pontok a becsült értéket jelenítik meg, a pontok körüli sávok a becslés bizonytalanságát mutató 90%-os konfidencia-intervallumokat mutatják. A szaggatott vonal a 20 megye átlagát jeleníti meg.

2. ábra: A lopás esetén kiszabott büntetés súlyossági pontszám becsült értéke és a becslés megbízhatósági határai megyénként

Megjegyzés: A pontok a becsült értéket jelenítik meg, a pontok körüli sávok a becslés bizonytalanságát mutató 90%-os konfidencia-intervallumokat mutatják. A szaggatott vonal a 20 megye átlagát jeleníti meg.

3. ábra: A súlyos testi sértés esetén kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés becsült valószínűsége és a becslés megbízhatósági határai megyénként (%)

Megjegyzés: A pontok a becsült értéket jelenítik meg, a pontok körüli sávok a becslés bizonytalanságát mutató 90%-os konfidencia-intervallumokat mutatják. A szaggatott vonal a 17 megye átlagát jeleníti meg.

- 1150/1151 -

4. ábra: A súlyos testi sértés esetén kiszabott büntetés súlyossági pontszám becsült értéke és a becslés megbízhatósági határai megyénként

Megjegyzés: A pontok a becsült értéket jelenítik meg, a pontok körüli sávok a becslés bizonytalanságát mutató 90%-os konfidencia-intervallumokat mutatják. A szaggatott vonal a 18 megye átlagát jeleníti meg.

Az egyes törvényszékek közötti eltérések vizsgálatát megelőzően azt az érdekes különbséget találtuk, hogy lényegesen magasabb a valószínűsége annak, hogy az elkövető szigorúbb büntetést fog kapni lopásért, mint súlyos testi sértésért, holott a törvényi fenyegetettség mindkét esetben azonos. Szigorúsági pontban kifejezve lopás esetében az ítéletek szigorúsága átlagosan 8,58 pontos, míg a súlyos testi sértés vonatkozásában 6,31 a büntetések átlagos súlyossági pontszáma. Az is látható, hogy annak valószínűsége, hogy valaki lopásért végrehajtható szabadságvesztést kapjon, átlagosan 51,9%, míg súlyos testi sértés miatt csupán 27,8%.

Bencze és Badó korábban nagyon hasonló eredményre jutott. Ők a következőképpen magyarázták az eltérést: "a súlyos testi sértések elbírálása során nagyobb arányban lesz vád tárgya a cselekmény kísérleti alakzata, hiszen sokszor büntetlen előéletű személyek indulatvezérelt tettéről van szó, és a sértetti megbocsátás is jóval többször fordul elő. Ezeknek az enyhítő körülményeknek a hatását igyekeztünk kiszűrni, de könnyen lehetséges, hogy azok jobban befolyásolják a büntetéskiszabást, mint ahogyan azt a bírák jelzik ítéleteikben." A fentiekben, a leggyakrabban említett enyhítő és súlyosító körülmények elemzésekor már rámutattunk arra, hogy az adatok alátámasztják azt a hipotézist, mely szerint a lopásért elítélt személyek inkább "profik", míg a súlyos testi sértésért elítéltek inkább "amatőrök" a bűnelkövetésben, és ez a különbség is okozhatja az utóbbi kör cselekményének enyhébb megítélését.

A későbbiek folyamán érdemes lenne egy időbeli és egy nemzetközi összehasonlítást végezni e hipotézis igazolására. Angol "Big Data" alapú elemzések ugyanis egy másik magyarázattal szolgálnak: azt mutatják, hogy időben visszafelé haladva a büntetőjog egyre inkább a vagyontárgyakat védi és kevésbé a személyeket. Elképzelhető tehát, hogy a vagyon fokozottabb védelme valamiféle "archaikus" maradvány az igazságszolgáltatási rendszerünkben. Ma talán már az lenne a természetes elvárás az ítélkezéssel szemben, hogy a testi integritást legalább olyan mértékben védje, mint a vagyonhoz fűződő érdeket. A hatályos magyar szabályozás ma is olyan, hogy például a másik ember megalázásának céljából elkövetett kis erejű pofonért (tettleges becsületsértés) szinte csak jelképes büntetést kap az elkövető, de ha ugyanekkora erejű ütést azért ad, hogy elvegyen egy szál cigarettát a sértettől (rablás), évekig tartó szabadságvesztésre számíthat.

A következő megállapítás az, hogy a büntetéskiszabási gyakorlat egységesebb a súlyos testi sértés, mint a lopás esetében. Súlyos testi sértésnél a végrehajtandó szabadságvesztés becsült valószínűsége esetében nincs igazán jelentős különbség a törvényszékek között, egyedül a legenyhébben ítélkező és a lista felső felében található törvényszékek között van statisztikailag is jelentős eltérés. A büntetés súlyosságának becsült pontértékében szintén kicsik a különbségek, csupán az legkevésbé szigorú két megye és a legszigorúbb három megye közti eltérés tekinthető statisztikai szempontból is jelentősnek.

Ezzel szemben a lopás bűntetténél látható, hogy elkülöníthető a szigorúbban és az enyhébben ítélkező megyék csoportja. A végrehajtandó szabadságvesztés becsült valószínűsége 35,9% és 62,6% között változik, és statisztikailag is jelentős különbség van a legszigorúbb és a legkevésbé szigorú törvényszékek között. Ugyanígy a büntetés súlyossági pontérték becsült értéke 7,39 pont és 9,93 pont között szóródik. Ebben az esetben is elmondható, hogy jelentős statisztikai különbségek vannak az egyes megyék között.

A következő táblázatok időbeli összehasonlítást tartalmaznak, és azt mutatják, hogy a 2007-es Bencze-Badó-féle kutatás óta miképpen változott az egyes törvényszékek büntetéskiszabási gyakorlata.

- 1151/1152 -

12. táblázat: A törvényszékek szigorúsági rangsora 2018-ban és 2007-ben a lopás esetén kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés gyakorisága alapján

13. táblázat: A törvényszékek szigorúsági rangsora 2018-ban és 2007-ben a súlyos testi sértés esetén kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés gyakorisága alapján

- 1152/1153 -

A változások értelmezésénél óvatosan kell eljárni. Részben azért, mert 2007-ben 220-230 ítéletről volt adat, ami megyénkét 10-15 esetet jelent átlagosan. Emiatt az egyes megyékre vonatkozó adat nagyon bizonytalan lehet. Másrészt a rangsorbeli helyezés eleve felnagyíthat különbségeket. Például a 2018-as lopás rangsorban a 4. és a 11. helyezett törvényszék között 3 százalékpont az eltérés (56,1% és 53,1%), miközben a 3. és a 4. között több mint 5 százalékpont. Tehát a rangsorbeli különbség alapján úgy tűnhet, hogy a 4. és a 11. helyezett között van nagy különbség, pedig valójában inkább hasonlítanak egymásra, mint a 3. és a 4.

Harmadrészt a 2018-as becsléseknél is láthattuk korábban, hogy jellemzően nagyok, akár 10-15 százalékpontosak is lehetnek a hibahatárok.

Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy vannak olyan megyék, amik mindkét elemzésnél a lista első felében vagy a második felében találhatóak (például a lopás esetében Vas, Nógrád, Békés, Zala, illetve Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén, vagy a súlyos testi sértés esetében Veszprém, Somogy, Komárom-Esztergom, illetve Vas, Pest és Győr-Moson-Sopron megye).

b) Az eredmények kontrollálása (kiemelt büntetéskiszabási körülmények)

A vizsgálat során figyelembe vettük azt a tényt is, hogy a büntetéskiszabási körülmények a bírói gyakorlatban nem egyenlő súlyúak. Vannak olyanok, amelyek általában nagyobb, illetve vannak olyanok, amelyek általában kisebb nyomatékkal esnek latba a büntetés kiszabásakor (bár az enyhítő és súlyosító körülményeket felsoroló 56. BK vélemény nem tesz ilyen megkülönböztetést). Például az a körülmény, hogy a cselekmény megrekedt kísérleti szakaszban, a legtöbb esetben jóval nyomatékosabb enyhítő körülmény, mint az, hogy az elkövetőnek több tartásra szoruló hozzátartozója van.

Kiegészítésként ezért olyan regressziós modelleket is használtunk, amelyekben kontrollváltozóként lopás esetében összesen nyolc, súlyos testi sértés esetében összesen hat büntetéskiszabási körülmény szerepelt. Ezek azok a körülmények, amelyek - akár az enyhítés, akár a súlyosítás irányában - tipikusan nagyobb súllyal befolyásolják büntetéskiszabást, mint mások: bűnsegédként való elkövetés, kísérleti szakban megrekedés, büntetlen előélet, büntetett előéletű nem visszaeső, visszaeső, halmazati cselekmény, illetve lopás esetében a kár részbeni megtérülése, a kár egészbeni megtérülése).

Az eredményeket a következő négy ábra mutatja. Mindegyik esetben kicsi a különbség az összes büntetéskiszabási körülményt használó modellhez képest. Az eredményekből levonható következtetések nem változnak. Bár a rangsorban általában csupán kisebb elmozdulások láthatók (jelentősebb elmozdulás egyedül a súlyos testi sértés miatt kiszabott szabadságvesztés-büntetés valószínűségét mutató adatokban fedezhető fel), a kevesebb körülményre kontrolláló modellek esetében is statisztikai értelemben is érdemi eltérések látszanak az átlagosan legszigorúbb és legenyhébb büntetéseket kiszabó törvényszékek között.

5. ábra: A lopás esetén kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés becsült valószínűsége és a becslés megbízhatósági határai megyénként, kevesebb kontrollváltozó (%)

Megjegyzés: A pontok a becsült értéket jelenítik meg, a pontok körüli sávok a becslés bizonytalanságát mutató 90%-os konfidencia-intervallumokat mutatják. A szaggatott vonal a 20 megye átlagát jeleníti meg. Öt enyhítő és három súlyosító körülményre kontrollálva.

- 1153/1154 -

6. ábra: A lopás esetén kiszabott büntetés súlyossági pontszám becsült értéke és a becslés megbízhatósági határai megyénként, kevesebb kontrollváltozó

Megjegyzés: A pontok a becsült értéket jelenítik meg, a pontok körüli sávok a becslés bizonytalanságát mutató 90%-os konfidencia-intervallumokat mutatják. A szaggatott vonal a 20 megye átlagát jeleníti meg. Öt enyhítő és három súlyosító körülményre kontrollálva.

7. ábra: A súlyos testi sértés esetén kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés becsült valószínűsége és a becslés megbízhatósági határai megyénként, kevesebb kontrollváltozó (%)

Megjegyzés: A pontok a becsült értéket jelenítik meg, a pontok körüli sávok a becslés bizonytalanságát mutató 90%-os konfidencia-intervallumokat mutatják. A szaggatott vonal a 17 megye átlagát jeleníti meg. Három enyhítő és három súlyosító körülményre kontrollálva.

- 1154/1155 -

8. ábra: A súlyos testi sértés esetén kiszabott büntetés súlyossági pontszám becsült értéke és a becslés megbízhatósági határai megyénként, kevesebb kontrollváltozó

Megjegyzés: A pontok a becsült értéket jelenítik meg, a pontok körüli sávok a becslés bizonytalanságát mutató 90%-os konfidencia-intervallumokat mutatják. A szaggatott vonal a 18 megye átlagát jeleníti meg. Három enyhítő és három súlyosító körülményre kontrollálva.

c) Az eredmények kontrollálása (az OBH-tól kapott adatok)

Az eredmények megbízhatósága miatt, fontosnak tartottuk, hogy a fenti, viszonylag kis elemszámú mintán, de az ítéletek részletes feldolgozásán alapuló elemzést kiegészítsük még egy kontrollvizsgálattal. Így az OBH-tól megkértük a szóban forgó két bűncselekményekre vonatkozó összes olyan büntetési adatot, amelyeket a "C" jelzésű nyomtatvány alapján rögzít a bírósági statisztika. Mivel megfelelő statisztikai adatbázis 2013-tól állt rendelkezésre, ez az elemzés csupán a 2013-2017 közötti időszakra terjed ki, de ebben az intervallumban minden elbírált és elítéléssel végződő ügyet tartalmaz. Az elemzéshez felhasznált ítéletek száma a lopás esetében 4648 volt, míg a súlyos testi sértés esetében 4183 volt.

A "C" lap is rögzít bizonyos, a büntetéskiszabás körében releváns adatokat (pl. milyen stádiumú volt a cselekmény, az elkövető életkora, volt-e korábban büntetve), de korántsem az összes enyhítő és súlyosító körülményt. Azonban, ahogyan a korábban említett cseh kutatás kapcsán írtuk, az összes enyhítő és a súlyosító körülmény figyelembevételének hiányát részben kompenzálja a magas esetszám. Az 5-8. ábrák az OBH-tól kapott adatokon elvégzett a saját adatgyűjtésünkkel azonos módon elvégzett elemzések eredményét mutatja. A büntetéskiszabási körülmények kisebb számán túl jelentősebb különbség, hogy az OBH-tól kapott adatbázisban az első fokon jogerős és a másodfokú ítéletek egyaránt szerepeltek. Ennek megfelelően a kiszabott végrehajtható szabadságvesztések aránya és a büntetések súlyossági pontszáma egyaránt alacsonyabb.

9. ábra: A lopás esetén kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés becsült valószínűsége és a becslés megbízhatósági határai megyénként (%), OBH-adatok, első és másodfok

Megjegyzés: A pontok a becsült értéket jelenítik meg, a pontok körüli sávok a becslés bizonytalanságát mutató 90%-os konfidencia-intervallumokat mutatják. A szaggatott vonal a 20 megye átlagát jeleníti meg.

- 1155/1156 -

10. ábra: A lopás esetén kiszabott büntetés súlyossági pontszám becsült értéke és a becslés megbízhatósági határai megyénként, OBH-adatok, első és másodfok

Megjegyzés: A pontok a becsült értéket jelenítik meg, a pontok körüli sávok a becslés bizonytalanságát mutató 90%-os konfidencia-intervallumokat mutatják. A szaggatott vonal a 20 megye átlagát jeleníti meg.

11. ábra: A súlyos testi sértés esetén kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés becsült valószínűsége és a becslés megbízhatósági határai megyénként (%), OBH-adatok, első és másodfok

Megjegyzés: A pontok a becsült értéket jelenítik meg, a pontok körüli sávok a becslés bizonytalanságát mutató 90%-os konfidencia-intervallumokat mutatják. A szaggatott vonal a 20 megye átlagát jeleníti meg.

- 1156/1157 -

12. ábra: A súlyos testi sértés esetén kiszabott büntetés súlyossági pontszám becsült értéke és a becslés megbízhatósági határai megyénként, OBH-adatok, első és másodfok

Megjegyzés: A pontok a becsült értéket jelenítik meg, a pontok körüli sávok a becslés bizonytalanságát mutató 90%-os konfidencia-intervallumokat mutatják. A szaggatott vonal a 20 megye átlagát jeleníti meg.

Az eredmények alapján három megállapítást érdemes kiemelni.

Az egyes törvényszékek közötti eltérések vizsgálatát megelőzően az első- és másodfokú ítéleteket is tartalmazó OBH-adatok esetében is azt találtuk, hogy magasabb a valószínűsége annak, hogy az elkövető szigorúbb büntetést fog kapni lopásért, mint súlyos testi sértésért. Szigorúsági pontban kifejezve lopás esetében az ítéletek szigorúsága átlagosan 6,19 pontos, míg a súlyos testi sértés vonatkozásában 5,89 a büntetések átlagos súlyossági pontszáma. Az is látható, hogy annak valószínűsége, hogy valaki lopásért végrehajtandó szabadságvesztést kapjon átlagosan 15,4% míg súlyos testi sértés miatt csupán 8,0%. Érdemes megjegyezni azonban, hogy ezek a különbségek kisebbek a saját, csak másodfokú eseteket tartalmazó adatbázisban megfigyelteknél.

Statisztikailag is szignifikáns különbségek vannak az egyes megyék között, főként a büntetések súlyossági pontszámának esetében. (Ennek elsősorban az az oka, hogy a végrehajtandó szabadságvesztések átlagos aránya mind a lopás, mind a súlyos testi sértés esetében 10-15% körüli, így kicsi a megyék közti szóródás.) A lopás esetében a legszigorúbb megyében a büntetések átlagos súlyossági pontszáma 6,90 volt, míg a legkevésbé szigorú megyében 5,63 pont volt. A végrehajtandó szabadságvesztések aránya a legszigorúbb megyében 20,1%, míg a legkevésbé szigorú megyében 13,0% volt. A súlyos testi sértés esetében a legszigorúbb megyében a büntetések átlagos súlyossági pontszáma szintén 6,90 volt, míg a legkevésbé szigorú megyében 4,78 pont volt. A végrehajtandó szabadságvesztések aránya a legszigorúbb megyében 11,0%, míg a legkevésbé szigorú megyében 3,9% volt.

Bár vannak eltérések a kétféle (saját adatfelvétel és OBH-adatok alapján készített) rangsor között, ugyanakkor a megyék többsége hasonló pozícióban helyezkedik el. A lopás esetében kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés becsült valószínűsége esetében például a kétféle adat közti korreláció 0,48, ami meglehetősen erősnek tűnik, a lopás esetében kiszabott büntetések súlyossági pontszámának esetében ugyanez a korrelációs együttható 0,55, ami szintén erősnek számít. A súlyos testi sértés esetében kiszabott büntetések súlyossági pontszáma a kétféle adatbázisban 0,47, azaz erős korrelációval jellemezhető. Egyedül a súlyos testi sértés esetében kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés valószínűsége korrelál gyengén a két adatbázis között. Ennek elsősorban az az oka, hogy az elsőfokú ítéleteket is tartalmazó OBH-adatbázisban nagyon alacsony a kiszabott szabadságvesztés aránya, így a megyék közti különbségek kicsik és kevésbé markánsak.

Összefoglalás

a) Büntetéskiszabási eltérések

Elsőként megállapítható, hogy a büntetéskiszabási gyakorlat a 2003 és 2017 közötti időszakban országos átlagban szinte változatlan maradt. Azt nem tudtuk megvizsgálni, hogy 2011 és 2017 között történt-e változás a tendenciában, mivel nagyon alacsony az egyes évekre eső elemszám, de a rendelkezésre álló adatok szerint lényeges változás ebben az időszakban sem következhetett be. Másodszor, tényként állapítható meg, hogy az egyes törvényszékek között léteznek statisztikailag szignifikáns különbségek a büntetéskiszabás gyakorlatában. A súlyos testi sértés esetén azonban a gyakorlat sokkal konzisztensebb, mint a lopás vonatkozásában. Ahogy ezt már említette a jelentés, ennek oka a lopás változatosabb elkövetési formáiban és körülményeiben kereshető, melyhez képest a súlyos testi sértés "homogénebb" bűncselekménytípusnak látszik.

b) A területi eltérések lehetséges okai

Az egyes törvényszékek közötti szigorúságbeli eltérésekre több magyarázat is kínálkozik. Az egyik a "kriminalitás mértékének" hipotézise, mely szerint az alacsonyabb

- 1157/1158 -

a bűnözési ráta azt jelenti, hogy a bűncselekmények kevésbé veszélyeztetik a személyi és vagyoni biztonságot, illetve a köznyugalmat, ezért a büntetéskiszabási gyakorlat is enyhébb - és ezt a különbséget a súlyosító és enyhítő körülmények nem tükrözik adekvát módon.

Megkockáztatható, hogy azok a megyék, ahol a bűnözési ráta magasabb, például Északkelet-Magyarországon, a bíróságok átlagosan szigorúbban ítélkeznek, mint a Dunántúlon, ahol átlagosan alacsonyabb a bűnelkövetések száma. Mindazonáltal a bűnözés mértéke biztosan nem az egyetlen tényező, amely hatással van az ítélkezési szigorúságára. Veszprém megyében például alacsony bűnözési ráta mellett meglehetősen szigorú az ítélkezés. A kiegészítő magyarázat, amelyet Volker Grundies, illetve Bencze és Badó is említenek, a "helyi ítélkezési szokások" erejét hangsúlyozza. Karrierszempontok miatt egy adott törvényszék járásbírói alkalmazkodhatnak a törvényszéki bírók gyakorlatához, mivel döntő részben tőlük függ a minősítésük és így a szervezeti hierarchiában történő előrelépésük is. A törvényszékek büntetéskiszabási gyakorlata felett csak ritka esetekben van magasabb szintű kontroll, ezért adott a feltétele annak, hogy törvényszékenként eltérő szigorúságú legyen az ítélkezés. A törvényszékeken pedig (a központi régió kivételével) kevés számú másodfokú ítélkező tanács működik, így az ítélkezési gyakorlatot viszonylag kevés ember alakítja, akiknek a büntetések helyes meghatározására vonatkozó személyes felfogása válik döntővé, és így a szociológiai okok (például a kriminalitás mértéke) szerepe lecsökkenhet.

c) Az egységes büntetéskiszabási gyakorlat előmozdításának lehetőségei

Az ítélkező bíró függetlenségét, és az egyes esetek súlyosító és enyhítő körülményekben ki nem fejezhető jellemzőit is figyelembe véve, a büntetéskiszabás egységessége felé tett bármilyen lépés a jelenlegi jogi keretek között csupán nem kötelező formát ölthet.

Megfontolandó lehet egy olyan - a már most is kötelezően kitöltendő ítéletei adatlapokon alapuló adatbázisra épülő - számítógépes alkalmazás készítése, amelybe az adott ügy legfontosabb jellemzőit betáplálva megismerhető lenne az a büntetési tartomány, melyben országos szinten a hasonló ügyekben kiszabott ítéletek mozognak. Ez később továbbfejleszthető, finomítható lenne az enyhítő és súlyosító körülmények korrekciós tényezőként történő figyelembevételével.

A jelen joggyakorlat-elemzés eredményei abba az irányba mutatnak, hogy egy ilyen kezdeményezés pozitív hatással lehetne a büntetéskiszabási gyakorlat egységességére.

II. Rész:

1. Elvi alapvetés

A modern jogrendszerekben általában megoszlik a büntetéskiszabási hatáskör a törvényhozó és a bíró között, a büntetéskiszabási rendszer úgynevezett "relatíve határozott". Ez azt jelenti, hogy a törvényhozó a cselekménytípus absztrakt társadalmi veszélyességét értékelve büntetési tételeket alakít ki, ezeknek a keretei között viszont a bíró feladata, hogy a konkrét eset sajátosságaira figyelemmel a cselekményre és az elkövetőre szabott büntetés nemét és mértékét meghatározza, szabja ki a büntetést.

A jogrendszerünk is ezt a megoldást követi. A bíró a súlyosító és enyhítő körülmények figyelembevételével dönt, erről egy meglehetősen általános útmutatás található csak a Btk.-ban. A Btk. 80. §-ának (1) bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy "a büntetést az e törvényben meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez". A súlyosító és az enyhítő körülmények is vagy a cselekmény tárgyi súlyát, vagy az elkövető társadalomra veszélyességét növelik vagy csökkentik. Annak meghatározása, kimunkálása, hogy melyek ezek a büntetést befolyásoló körülmények, a bírói gyakorlat feladata, a Btk. ezek közül egyet sem nevez meg, még példálódzó felsorolást sem tartalmaz. A bírói gyakorlat nyilván nem lehet e téren sem széttartó, követelmény, hogy ezeknek a körülményeknek a figyelembevétele egységes szempontok alapján történjék. Ebben jelentő szerep hárul a Kúriára.

A Kúria szerepe

A Kúria (és elődje a Legfelsőbb Bíróság) ennek igyekezett is eleget tenni, a súlyosító és enyhítő körülményeket a 12. számú Irányelv sorolta fel, csoportosította, adott e körben eligazítást. Ennek a helyébe lépett a 154. számú Büntető Kollégiumi állásfoglalás 2007 novemberében majd ennek az átdolgozása, aktualizálása is megtörtént az új Btk.-ra tekintettel, jelenleg a 56/2007. BK vélemény ad eligazítást a "büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről", amelyet a módosításokkal egységes szerkezetben a 2/2013. (VII. 8.) BK vélemény tett közzé. A BK vélemény felsorolja, részletezi, csoportosítja a büntetéskiszabás során irányadó körülményeket, és eligazítást ad e körben, formálva, egységesítve ezáltal a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlatát.

Célszerű előrebocsátani, hogy a csoportmegbeszélésen felvetődött, hogy szükséges, indokolt-e az elemzés által feltártakra - vagy egyébként is - a kollégiumi vélemény átdolgozása, korszerűsítése. Az a vélemény alakult ki, hogy erre nincs szükség, a kollégiumi vélemény jelenlegi formájában (is) megfelelő iránymutatást nyújt. Természetesen a módosítás szükségességének figyelemmel kísérése a továbbiakban is követelmény.

A büntetéskiszabás jogpolitikai irányítása?

Ma már jogtörténet, de feltétlenül meg kell említeni a természetesen ma már hatályban nem levő, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által hozott 14/1973. (VI. 7.) NET határozatot, amely a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről címet viselte, ennek II. pontja foglalkozott a büntető jogalkalmazás jogpolitikai elveivel. A határozat olyan kategóriákat határozott meg, hogy bizonyos elkövetőket "szigorúan meg kell büntetni", van akikkel szemben pedig "a törvény szigorát kell alkalmazni" stb. A jogállamiság követelményeinek ez nyilván nem felel meg, mivel a bíróságokat próbálta orientálni nem jogalkotás útján.

Kérdésként felvethető azonban, hogy csak az alannyal vagy magával a tevékenységgel kapcsolatban is vethetők fel jogállami aggályok?

Felvethető ugyanis, hogy a büntetéskiszabási gyakorlat egységesítésének lehet e eszköze, ha a Kúria adna arról

- 1158/1159 -

eligazítást, tájékoztatást, hogy bizonyos ügykategóriákban vagy bizonyos elkövetőkkel szemben szigorodás vagy enyhébb megítélés az elvárt.

Véleményünk az, hogy ez a Kúria részéről is felvetne jogállami aggályokat a Kúria feladata ugyanis a bírósági jogalkalmazás egységének a biztosítása, és nem a bíróságok elvi irányítása, és ezek nem azonos kategóriák. Az 1949. évi XX. törvény, a korábbi Alkotmány a "bíróságok elvi irányítása" kifejezést tartalmazta, ezt 1997. október 1-től váltotta fel a "biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét" megfogalmazás [47. § (1) bek.], az Alaptörvény is ez utóbbi szövegrészt tartalmazza (25. cikk). Ez nézetünk szerint nem csupán eltérő fogalmazás, tartalmi különbségre is utal.

Ez a fajta irányítás jogpolitikai jellegű lenne, nem véletlen, hogy az említett NET határozat is a Jogalkalmazás "jogpolitikai" irányelvei címet viselte. Bizonyos bűncselekményi kör esetén, vagy elkövetői körrel szemben indokolt társadalmi igény lehet a szigorúbb vagy enyhébb megítélés, de ennek a bíróságok felé való közvetítésének a jogállami eszköze a jogalkotás.

A kutatási jelentésből kitűnően észlelhető a büntetéskiszabás terén eltérő törvényszéki gyakorlat, de annak előfordulása és mértéke a csoport megítélése szerint nem tekinthető kirívónak, rendszerhiba jellegűnek és mértékűnek. A vizsgálat nem igazolt vissza olyan mérvű eltéréseket, amelyek a "jogászi közbeszédben" időnként elhangzanak. Az eltérés oka az lehet, hogy a jelen vizsgálat szükségképpen nagyszámú esetet vizsgált, míg eseti hibaként elfordulhatnak durva eltérések is. Másrészt a vizsgálat során törekedtünk a vizsgált esetek minél nagyobb fokú homogenitására - nagyon hasonló cselekmények és elkövetői kör -, valószínűleg a közbeszédben előforduló esetekben az ügyek között lehettek igen eltérők is.

A valóban észlelt eltérések egyik észszerű, lehetséges okára nézve a csoport egyetért a kutatási jelentés azon feltevésével, hogy ebben a törvényszékek "zártsága" jelentős szerepet játszhat, abban tehát, hogy a pl. "szigorúság" hosszabb időn át fennmarad. A legnagyobb tömegben előforduló bűnügyekben a megyei törvényszékek hoznak végleges, jogerős döntést, a törvényszéki gyakorlat lesz tehát a járásbíróságokra nézve meghatározó, erre "állnak be" a járásbírók. Ennek jelentőségét az is fokozza, hogy több fellebbezési tanács is csak a nagyobb megyékben működik. Ez természetesen előnyös az egységes megyei büntetéskiszabási gyakorlat alakulására nézve, de az országos büntetéskiszabási gyakorlatra nézve már más a helyzet.

2. A kutatási jelentés felvetette, hogy a lopás bűntette esetén a kiszabott büntetések jobban szóródnak, mint a súlyos testi sértés esetében. A csoport egyetért azzal lehetséges magyarázattal, hogy a lopás esetén szerteágazóbb a törvényi tényállás is, az eltérő élethelyzetek száma tehát nagyobb.

A kutatási jelentés felvetette még, hogy a lopás és a súlyos testi sértés bűntette miatt kiszabott büntetések eltérők, a bírói gyakorlat szigorúbban ítéli meg a lopást, mint a súlyos testi sértést.

Erre nézve egy lehetséges magyarázatként felveti, hogy a jogalkalmazás súlyosabbnak tekinti a vagyon sérelmét, mint a testi épségét. A csoport véleménye szerint ez a megállapítás legalábbis vitatható.

A felvetés azonban érdekes - bár a jelen területi eltérésre fókuszáló elemzésen kissé túlmutató - kérdést feszeget: elvárás lehet-e, hogy a büntetéskiszabási gyakorlat nemcsak az azonos, de az azonos büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmények esetén is nagymértékben azonos legyen? A gyakorlatban dolgozó szakemberek tudják, hogy vannak olyan bűncselekmények, amelyek esetén az azonos büntetési tétel ellenére is jelentősen eltérő a büntetéskiszabási gyakorlat (pl. a 3 évi szabadságvesztéssel fenyegetett közokirat-hamisítás esetén az uralkodó büntetési nem a pénzbüntetés). Ennek oka lehet, hogy a jogalkotó és a bíró ezt az esettípust nem kezeli azonos súllyal, de az is, hogy a két bűncselekmény esetén nem azonos arányban fordulnak elő a gyakorlatban az enyhébb és a súlyosabb esetek, példánknál maradva a közokirat-hamisítás esetén az enyhébb esetek száma lehet túlnyomó többségben.

A csoport egyetért azzal a kutatási jelentés végén szereplő megállapítással, hogy az országos büntetéskiszabási gyakorlat egységét leginkább egy, a bírók által hozzáférhető országos adatbázissal lehetne elősegíteni, amely bizonyos ügykategóriákra nézve tartalmazná (megismerhetővé tenné) az adott bűncselekményre nézve kialakult országos büntetéskiszabási gyakorlatot. Ez természetesen ajánlás jellegű lenne, a konkrét ügy sajátosságaira nézve az ítélkező bíró attól eltérhetne.

Kialakításához nem kellene külön vizsgálat, adatfelvétel, ez inkább a lekérdezési program továbbfejlesztésének, részletezésének a kérdése, persze a részletezés az észszerűség határain belül történhetne csak.

Az előbbieket egy példával megvilágítva: A bűncselekmények súly szerinti megoszlására nézve az igazságügyi statisztika az "egy cselekmény vagy halmazat" (esetleg a halmazatok száma) és a vétség-bűntett kategóriák megoszlására nézve tartalmaz adatokat. Ez természetesen elméletileg ennél lényegesen gazdagabb is lehetne, a legcsekélyebb tárgyi súlyú, csak pénzbüntetéssel büntethető vétségek és az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekmények közé még kb. 15-20 kategória illeszthető. Továbbá mivel minden gondatlan bűncselekmény vétség, ezek közé tartoznak a 8 évi szabadságvesztéssel fenyegetett vétségek is, amelyek pedig jelentős tárgyi súlyúak.

Ehhez szervesen kapcsolódó kérdés a helyes büntetéskiszabás kérdése. Ez azért igen lényeges kérdés, mert az egységes büntetéskiszabási gyakorlat kialakításának van egy látszólag nagyon egyszerű módja, minden bírónak a "helyes" büntetést kell kiszabnia és az akkor az egységes - és egységesen jó - lesz. Kérdés azonban, hogy egy adott ügykategóriára nézve mi a "helyes" büntetés? Némi leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy egy büntetés akkor helyes, ha lényegében illeszkedik az országunkban egy adott időszakban fennálló büntetéskiszabási gyakorlatba, és akkor helytelen, ha attól lényegesen eltér. A ténylegesen kiszabott büntetések átlaga, a "tipikus" büntetés mintegy "élő jogot" alkot. A büntetéskiszabás általános vagy egyes kategóriákra való enyhítése vagy szigorítása felé való orientálás jogalkotás nélkül jogpolitikai jellegű irányítás lenne, amely alkotmányossági aggályokat vet fel (erről korábban már volt szó). Ezért van, hogy a Kúria feladata az egységes jog kialakítása terén talán itt a legnehezebb, és az eszközei is igen szűkösek, a felülvizsgálati eljárásban a törvényes keretek között büntető anyagi jogi szabálysértés hiányában kiszabott büntetés érinthetetlen. Az előzőekben kifejtettek szerint a büntetés korrekciója lényegében ahhoz az országos büntetéskiszabási gyakorlat-

- 1159/1160 -

hoz való igazítása, és nem attól eltérő, de a Kúria által helyesnek tartott büntetés lenne (lehetne). A Kúria tehát az országos büntetéskiszabási gyakorlatot érvényesíti (érvényesítené). Az "igazodó büntetés" megismerése pedig elvileg a büntetéskiszabási "ajánlás" révén is megismerhető lehetne az alapügyben eljáró bírók részére.

Itt érdemes visszatérni az eltérő megyei törvényszéki büntetéskiszabási gyakorlat legvalószínűbb okára, arra, hogy a járásbírók a megyei másodfokú bíróságok gyakorlatához igazodnak, és természetesen ahhoz igazodnak maguk a fellebbezési ügyekben eljáró törvényszéki bírók is. Ahhoz igazodnak, mert azt ismerik.

Ezért (is) helyeslendő a bírók meghatározott időszakra a Kúriára való beosztása. Ennek révén ugyanis nemcsak a Kúria tevékenységébe nyernek betekintést, de rálátásuk nyílik az ország más törvényszékei büntetéskiszabási gyakorlatára is, tekintettel arra, hogy a Kúriára az ország összes törvényszékéről jönnek ügyek, így lehetőségük van az összehasonlításra is.

Felvethető kérdésként, hogy ez az összeállítás mennyiben jelent mást, többet, mint a törvényben szereplő büntetési tétel, valamint az a törvényi szöveg, hogy határozott tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén a büntetési tétel középmértéke irányadó [Btk. 80. § (2) bekezdés]. Továbbmenőleg: ennek fokozottabb érvényesítése nem eredményezne-e egységesebb büntetés kiszabási gyakorlatot?

A második felvetéssel érdemes kezdeni, és visszautalni a korábban írtakra, hogy az egységes büntetés kiszabás csak a lényegében azonos esetekre nézve kívánatos. A "mindig a középmértéket" feladná a differenciált büntetéskiszabást, eltérő élethelyzeteket kezelne azonosan, amely éppoly hiba lenne, mint az azonos élethelyzetek eltérő kezelése.

Ugyanakkor a megközelítés is más. A büntetési tételkeret a jogalkotó által egy cselekménytípus hipotetikus előfordulási eseteire megállapított, a cselekmény absztrakt társadalomra veszélyességét tükröző állásfoglalás, besorolás. Ennek a középmértéke a közepes (átlagos) társadalomra veszélyességű esetekben alkalmazandó "irányadó" büntetés. Az azonban egyáltalán nem törvényszerű, hogy a ténylegesen előforduló esetekben a közepes társadalmi veszélyességű cselekmények vannak többségben, vagy hogy az ez alatt maradó, és az ezt meghaladó esetek azonos számúak (ez esetben lenne csak reális elvárás a kettő egybeesése). Az adott cselekmény országos büntetés kiszabási átlaga ez utóbbival hozható összefüggésbe. Még nem az egyedi eset, de ahhoz közelebb van, azt jobban orientálhatja.

3. Ajánlások

a) Az egységesebb büntetéskiszabás felé vezető úton célszerű abból kiindulni, hogy büntetéskiszabási tevékenység sajátítható el leginkább a gyakorlat útján, az egyetemet végzett jogász erről még keveset tud, kevesebbet mint pl. a büntetőjogi dogmatikai kérdésekről. Mégis, a jelenleginél azért lehet valamivel nagyobb figyelmet fordítani erre a kérdésre már korábban, a büntetéskiszabás tényleges megkezdése előtt is, az egyetemi oktatás, a fogalmazóképzés, a szakvizsgára való felkészítés és a bírói képzések során is.

Vannak e téren teendői természetesen a Kúriának is:

b) A bírói gyakorlat számára felsorolni, nevesíteni, csoportosítani a büntetést befolyásoló tényezőket. A Kúria ezt már megtette, most már az iránymutatás folyamatos figyelemmel kísérése, és ha szükséges, átdolgozása segítheti hatékonyan a büntetéskiszabás területi különbségei enyhítését.

c) Továbbra is hasznos lenne a Kúriára bírók meghatározott időszakra történő beosztása, ezáltal e bíróknak rálátásuk lehet az országos büntetés kiszabási gyakorlatra, és a kúriai bírókkal való folyamatos együttműködés, konzultáció ezt elmélyítheti.

d) Célszerű lenne egy büntetéskiszabási országos adatbázis fokozatos és folyamatos létrehozása, amelyből meghatározott bűncselekmények tipikusnak mondható eseteire nézve a jelenleginél jobban, részletezőbben megismerhető lenne az országos büntetéskiszabási gyakorlat. Ezt a Kúria természetesen nem hozhatja létre, de az adatbázis létrehozásában segítséget nyújthat, döntően arra való javaslattételben, hogy milyen adatokat célszerű egymással kapcsolatba hozni, lekérdezni. Ennek létrehozása nyilván csak fokozatosan történhet, és igen nehéz és munkaigényes feladat, mivel a büntetés kiszabása során igen sok tényező jöhet figyelembe, ezeket nehéz formalizálni. Természetesen a részletező felbontás is csak az észszerűség határáig terjedhet.

Budapest, 2020. január 31. ■