A tanulmány - már csak terjedelmi okokból is - a határozatoknak az adott kérdésében részemről relevánsnak tekintett, ám teljes környezetéből kiemelt szövegeit tartalmazza. Ezeket szó szerint közlöm idézőjelek használata nélkül, nyomda-technikailag kiemelve. A szövegek részleges közlése kétségtelen magában hordja az önkényesség lehetőségét. Ennek következtében a tanulmány a kodifikátorok munkáját csak a figyelemfelhívás szintjén tudja segíteni, de semmiképpen nem tudja megkímélni őket az alkotmánybírósági döntések tanulmányozásától.
A határozatok értékelésére nem vállalkoztam. Nem érzem feladatomnak a döntések kritikai elemzését, ugyanakkor a tanulmányban jelzem, ha ilyen létezik. Csak egy megjegyzést teszek: az utóbbi években a határozatokhoz fűzött különvélemények és párhuzamos indokolások nagy száma szükségképpen óvatosságra int mindenkit, akinek azt kell mérlegelnie, hogy adott megoldás, illetve szabályozás kiállja-e majd az alkotmányossági vizsgálatot.
1. Az Alkotmánybíróság elsősorban a múltban elkövetett bűnök büntetőjogi eszközökkel történő megtorlására irányuló törvényhozási törekvések, az ún. igazságtételi folyamat alkotmányosságának ellenőrzése során jelölte ki általánosságban az állam büntető hatalmának alkotmányossági határait. Az alkotmányossági követelmények a büntető hatalommal való "takarékosságra", a feltétlenül szükséges mértékű és arányos igénybevételére ösztönöznek. Ez vonatkozik a bűncselekmények körének kijelölésére, az igénybe vehető büntetések és egyéb jogkövetkezmények megválasztására, a bűncselekmény miatti felelősség megállapításának alapelveire és eszközeire, a büntetések és az intézkedések végrehajtásának módjára.
A büntető jogalkotás alkotmányos korlátozottsága jelen viszonyaink között nem képezi sem politikai, sem tudományos vita tárgyát. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság határozataiban a korlátozottság tartalmi és formai kritériumainak összegezésére használt terminológia, az "alkotmányos büntetőjog" erőteljes kritikát váltott ki.[2]
Az alkotmányos büntetőjog, mint kifejezés az 11/1992. (III. 5.) AB határozatban (ún. elévülési határozat)[3] jelent meg a rendelkező részben. A határozat indokolása igen részletesen fejtette ki a fogalom tartalmát. Ezt követően az alkotmánybírósági gyakorlatban az alkotmányos büntetőjog az alkotmányossági dogmatika meghatározott tartalommal rendelkező fogalmaként, meghatározott alkotmányossági követelmények összegzéseként a büntető anyagi és eljárási, valamint végrehajtási jogszabályokat érintő döntések indokolásának szerves részévé vált. Kétségtelen, hogy ennek jelentőségét eltérőn értékeli az Alkotmánybíróság 1998-ig terjedő időszakának munkájában a büntetőjogi tárgyú határozatok döntő többségét előadóként jegyző Szabó András[4], valamint az Alkotmánybíróság első elnöke Sólyom László[5].
Az alkotmányos büntetőjog kifejezés "védelmében" e tanulmányban is[6] hangsúlyozni szeretném: az Alkotmánybíróságnak az Alkotmányból fakadó kötelezettsége, hogy a büntető felelősségre vonást érintő bármelyik jogszabály, sőt jogszabálynak nem minősülő normatív állami irányítási aktus bármelyik rendelkezéséről, a bárki által kezdeményezhető eljárásban alkotmányossági ítéletet mondjon. Ehhez elengedhetetlen a büntető anyagi jog igen szorosra fűzött, a büntető eljárási jog valamivel lazább, és a büntetés-végrehajtási jog formálódó dogmatikai rendszerének ismerete és tisztelete. Azonban némelykor ez önmagában nem jelent segítséget, más esetben pedig akadályát jelentheti az alkotmányossági követelmények érvényesülésének. Az Alkotmánybíróság hatáskörét kijelölő törvényhozói akarat és az Alkotmánybíróság szerepfelfogása határozza meg, hogy az Alkotmányban a büntető hatalomra közvetlenül megfogalmazott, illetve az Alkotmány rendelkezéseiből levezethető követelmények érvényesítése mennyiben mondhat ellent a "jogág dogmatikai (joglogikai) szabályainak"[7].
Az Alkotmány az alapvető jogok és kötelességek között számos, az egyént az állam hatalmával szemben védő, így a büntető hatalom gyakorlásának kereteit is kijelölő rendelkezést tartalmaz. Ilyen az élethez és az emberi méltósághoz való jog, a kínzás, a kegyetlen, embertelen megalázó bánásmód és büntetés tilalma (54. §), jog a szabadságra és a személyi biztonságra, a "habeas corpus" és kártérítés a törvénytelen fogva tartásért (55. §), a jogképesség (56. §), a törvény előtti egyenlőség, a törvényes, független és pártatlan bírósághoz, az igazságos és nyilvános tárgyaláshoz, a védelemhez, a jogorvoslathoz való jog, az ártatlanság vélelme, a nullum crimen sine lege praevia elve (57. §), a szabad mozgáshoz, a tartózkodási hely szabad megválasztásához, a lakóhely, illetve az ország elhagyásához való jog, (58. §) a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog, a magánélet sérthetetlensége (59. §).
A büntetőjogi felelősség törvényi feltételeinek, eszközeinek meghatározásánál feltétlenül mérlegelendő korlátként szerepel a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága (60. §), a vélemény-nyilvánítási szabadság és a sajtószabadság (61. §), a tudomány és a művészeti élet szabadsága (70/G. §), a gyülekezési és egyesülési jog (62-63. §), a diszkrimináció tilalma (70/A. §), az alapjogként védett tulajdonhoz való jog és a vállalkozás szabadsága (9. § és 13. §). Szerepet kapnak az állampolgári kötelezettségek is, mint a haza védelmének (70/H. §), vagy a közteherviselésnek kötelezettsége (70/I. §).
Az alkotmányos követelmények azonban nem merülnek ki a tételesen megfogalmazott rendelkezésekben, ha úgy tetszik az Alkotmány "Különös Részében". Az Alkotmánybíróság az Alkotmányt ellentmondás-mentes rendszernek tekinti[8], így a vizsgált jogintézmény vagy törvényi rendelkezés megítélésénél több egymásra vonatkoztatott tételt vesz figyelembe. Az állami büntető hatalom esetében az elévülési határozattól kezdve szinte mindig mérceként szerepelnek az Alkotmány "Általános Része"-ként felfogható rendelkezések, így a 2. § (1) bekezdésében normatív tartalommal meghatározott jogállamiságból levezetett követelmények, valamint az Alkotmány 8. §-ának előírásai: az állam kötelessége az alapvető jogok elismerésére, tiszteletben tartására és védelmére, az alapvető jogok lényegi tartalma korlátozásának tilalma, valamint az, hogy rendkívüli helyzetben az Alkotmány mely alapvető jogok gyakorlása tekintetében engedi meg és melyek esetében nem a felfüggesztést vagy a korlátozást.[9]
2. Az Alkotmánybíróság több határozatában nyilatkozott a törvényhozás szabadságáról és e szabadság alkotmányos határairól.
2.1. Az Alkotmánybíróság a különös és többszörös visszaesőkre vonatkozó büntető rendelkezések alkotmányossági vizsgálata során foglalt állást a büntetőpolitikát érintő jogosítványairól. Az 1990-ből származó 1214/B/1990. AB határozatban a következőket fejtette ki:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
