Az Európai Uniós Közjegyzőségek Konferenciája1 (a továbbiakban: CNUE) valamennyi tagállamában érvényesül az az előírás, hogy közjegyző csak az adott ország állampolgára lehet. Kétféle támadás érte ezt a személyi korlátozást. Felmerült az a vád, hogy az állampolgársági kikötés a személyek és szolgáltatások szabad áramlásának gátja. Újabban pedig az ún. szabad foglalkozások vizsgálata alapján merült fel, hogy az állam bizonyos rendelkezései - ezek között az állampolgársági kritérium szerepeltetése - árszínvonal növelő hatásúak, akadályát képezik a piac kibontakozásának, újabb munkahelyek teremtésének.
Tanulmányomban ebből a két szempontból elemzem a közjegyzőkre vonatkozó állampolgársági követelményt. Az alapelvek és az állampolgárság összefüggéseit elemző I. részt követően azt igyekszem feltárni a II. részben, hogy egy esetleges liberalizáció járna-e árcsökkentő és piacélénkítő hatással. A jogi összegzést tartalmazó III. részt követi egy praktikus megközelítés, melyben a jogszabályokból levont következtetéseknek ellentmondó taktika megfontolására hívom fel a T. Olvasó figyelmét.
Már a '80-as években vita folyt arról, hogy az állampolgárság mint kinevezési feltétel megkövetelése vajon konform-e az Európa jog két - egymással szorosan összefüggő - alapelvével.2 Az Európai Parlament egyik tagjának a kérdésére a Bizottság nevében Bangemann német megbízott azt a felfogást képviselte, hogy a szerződési szabadságra való tekintettel az állampolgársági fenntartás problematikus. Ennek nyomán készült el a Marinho-jelentés, mely szerint "az a tény, hogy az állam illetékességének egy részét átadja a közjegyzői foglalkozás gyakorlásának lényeges alkotóelemeként alkalmas arra, hogy megalapozza az EK-Szerződés 55. cikkének3 alkalmazását erre a foglalkozásra. A cikk szerint a letelepedési szabadságról és a szolgáltatások szabad áramlásáról szóló rendelkezések alól kivételt képeznek azok a tevékenységek, amelyek egy tagországban ... időnként kapcsolatban vannak a közhatalom gyakorlásával." A jelentés azt állapította meg, hogy a telephely-létesítési és szolgáltatási szabadság elvei nem kívánják meg az állampolgársági fenntartás eltörlését.4 Tény azonban, hogy a jelentés kifejezésre juttatta azt a kívánalmat, hogy a tagállamok és a közjegyzői egyesülések tegyenek önként intézkedéseket az állampolgárság fenntartás megszüntetése végett.
Az EK-Szerződés 12. cikke5 szerint: "A jelen Szerződés alkalmazási területein - és az abban foglalt különleges rendelkezéseket fenntartva - tilos az állampolgárságon alapuló bármilyen hátrányos megkülönböztetés." A Tanács a 251. cikkben meghatározott eljárásnak6 megfelelően szabályokat hozhat az ilyen hátrányos megkülönböztetés megtiltására.
A közjegyzőkre vonatkozó állampolgársági megkötést nem az EKSZ 12. cikke alapján kell elbírálni, mivel ez általános szabálynak minősül a 2.2. pontban bemutatásra kerülő speciális normához képest.
Az EKSZ 43. cikke szerint: "...minden olyan korlátozás tilos, amely egy tagállam állampolgárának egy másik tagállam területén való letelepedésére vonatkozik.... A letelepedési szabadság magában foglalja a vállalkozói tevékenység megkezdését és gyakorlását ... az alapítás helyén a saját állampolgárokra vonatkozó jogszabályokban meghatározott feltételek között...."
A 45. cikk7 szerint "A jelen fejezet rendelkezéseit - amennyiben valamely tagállam érintett - nem lehet alkalmazni azokra a tevékenységekre, amelyek a tagállamban - akárcsak alkalmilag is - a közhatalom gyakorlásához kapcsolódnak."
A 43. cikkben írt főszabály szerint tehát a tagállamnak a külföldiek számára is lehetővé kell tenni a vállalkozás megkezdését, a 45. cikkben rögzített kivételes helyzetben azonban nem érvényesül a személyek és szolgáltatások szabad áramlása.
Itt jegyzem meg, hogy az állampolgársági korlátozás némiképp összefügg a szolgáltatás nyújtásának szabadságával is. Az EKSZ 49. cikke szerint "...tilos a Közösségen belül a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozni a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösség olyan országában telepedtek le, amely eltér a szolgáltatás igénybevevőjének országától." Ez a szabály esetünkben azt tiltja, hogy egy tagállam megkövetelje az adott országban élőktől, hogy csak az adott országban működő közjegyzőtől vegyenek igénybe szolgáltatást, ezáltal kizárja, hogy egy másik (pl. szomszédos) tagállam közjegyzője nyújtson szolgáltatást az adott tagállam területén. A letelepedés és a szolgáltatás nyújtásának szabadságáról szóló rendelkezések úgy függenek össze, hogy előbbi alapján egy külföldi állampolgár hazánkban létrehozhat valamilyen szervezetet, amely révén nyújt szolgáltatást, utóbbi által pedig külföldről közvetlenül - másodlagos letelepedés nélkül is - szolgáltatási tevékenységet folytathat a célországban. Figyelemmel arra, hogy az EKSZ 55. cikke alapján a 45-48. cikkek rendelkezéseit itt is alkalmazni kell, a 45. cikk kivételszabálya a szolgáltatás-nyújtás szabadságával szemben is érvényesül.
Az EK-Szerződés 45. cikke a letelepedési szabadság alóli kivételként kezeli a közhatalmi tevékenységeket. Ugyancsak kivételes a közhatalmi tevékenység megítélése az EK-Szerződés 55. cikkében rögzített szolgáltatások szabad áramlása tekintetében.
A közjegyzőkre vonatkozó állampolgársági korlátozás akkor tartható fenn, ha a közjegyzői tevékenység közhatalom gyakorlásának minősül, vagy ahhoz kapcsolódik.
A kérdés tehát az, hogy kapcsolódik-e - akárcsak alkalmilag - a közjegyző tevékenysége a közhatalom gyakorlásához?
Előre bocsátom, hogy jelen tanulmányban nem kívánok állást foglalni abban a vitában, hogy vajon a magyar közjegyző valamennyi tevékenysége az állam közhatalmi (elsősorban igazságszolgáltató) tevékenységének minősül-e8, vagy csak bizonyos tevékenységek ellátása9 sorolható ide. Az állampolgársági kérdés megválaszolásához ugyanis - álláspontom szerint - már az a körülmény is elegendő, hogy Magyarországon a közjegyző olyan tevékenység végzésére is jogosult, amely az állami szuverenitás részét képezi. Az pedig aligha kétséges, hogy a közjegyzői tevékenységen belül található olyan feladat, amelynek ellátása közhatalom gyakorlásának minősül. A magyar közjegyző a magyar bíróság jogalkalmazó tevékenységét gyakorolja, amikor a hagyatéki eljárás során hagyatékátadó végzést hoz. Mindeddig senki nem vonta kétségbe Brüsszelben, hogy a Magyar Köztársaságnak jogában áll a bírói testület tagjaival szemben állampolgársági követelményt támasztani. Arra a sajátos körülményre tekintettel, hogy Magyarországon hagyatéki ügyekben a közjegyzők határozatok meghozatalában kicsúcsosodó jogalkalmazó tevékenységet is folytatnak, a magyar állampolgárság előírása az állami szuverenitásból fakadó jogosultság.
Véleményem kialakítása során - főként a később bemutatásra kerülő nemzetközi példák alapján - abból a hipotézisből indultam ki, hogy ha a közjegyzők tevékenységében léteznek is piaci magatartások (pl. az osztrák jog szerint az okirat-szerkesztési tevékenység és a képviselet), vannak másfelől olyan tevékenységek is, amelyek nem tekinthetőek piaci magatartásnak, hanem kötődnek az állam közhatalmi tevékenységéhez.
Az első körbe sorolható piaci magatartások sok tekintetben emlékeztetnek az ügyvédek által is végzett tevékenységekre (okirat-szerkesztés, képviselet).
A magyarországi szabályozás alapján védhető az az álláspont, hogy - a hasonlóság ellenére - e tevékenységek ellátása kapcsán a közjegyzőkre szigorúbb előírások vonatkoznak, és erre tekintettel a közjegyzők e tevékenységét is az igazságszolgáltatás részeként kell figyelembe venni. Az állam - legalábbis a Magyar Köztársaság - a közérdek érvényre juttatása érdekében a piaci magatartásokhoz képest sokrétűen behatárolja a közjegyző mozgáskörét. A közjegyző nem egyik, vagy másik fél érdekét képviselve jár el, hanem általános érdekekre is figyelemmel van. A közjegyzőt tanácsadási kötelezettség terheli. A közjegyző tárgyilagos és semleges tanácsadóként jár el. Tevékenységének kifejezett célja a jogbiztonság garantálása. E követelményeket érvényre juttatva a közjegyző által végzett, de nem kizárólag közjegyző által végezhető tevékenységeknek jogvita megelőző szerepük is van. Ebben az értelemben a közjegyző "általános" tevékenysége a megelőző jogszolgáltatás részét képezi.
Figyelemmel azonban arra, hogy még Magyarországon is vannak olyan közjegyzői tevékenységek (pl. értéktárgyak megőrzése, iratok megőrzése), amelyek közhatalmi jellege vitatható10, a CNUE sok tagállamában pedig egyértelműen piaci tevékenységeket is végeznek a közjegyzők, ezért a tagolás, a tevékenységek csoportosítása mindenképpen indokoltnak látszik.
Álláspontom szerint több csoportja is van a közjegyző azon tevékenységeinek, amelyek nem tekinthetőek piaci magatartásnak.
a) Kifejezetten közhatalmi tevékenységet gyakorolnak a közjegyzők akkor, amikor hagyatékátadó végzéseket hoznak. A magyar közjegyző közvetlenül is végez igazságszolgáltatási tevékenységet, mellyel tehermentesíti a bíróságokat. A hagyatéki eljárás Magyarországon úgy folyik a közjegyző előtt, mintha bíróság előtt zajlana. Nincs érdemi különbség a közjegyző által végzett és a bírói tényfeltárás között. A közjegyző által hozott hagyatékátadó végzés bírósági határozatot vált ki, azzal egyenértékű.
b) A közjegyzők - vitán felül - közhatalmi jellegű tevékenységének második csoportjába a közokiratokkal kapcsolatos tevékenység sorolható.
- A közjegyzők közvetlenül végrehajtható közokiratokat állítanak ki. Az állam úgy tekint a közokiratra, mintha azt egy állami szerv állította volna ki.11 Az állam elfogadja, hogy az eljárásban szereplők személyazonosságát, ügyletkötési képességét és jogosultságát a közjegyző vizsgálja meg és ellenőrizze a jogügylet jogszerűségét is. A hitelesség vélelme illeti meg a közjegyző által készített közokiratot, amely teljes bizonyító erővel rendelkezik. A közokirat végrehajtható, azaz állami kényszer alkalmazására alapul szolgál a dokumentum.12 "A közjegyző - egyebek között az általa szerkesztett és hitelesített közokiratok által - a jogviták megelőzése érdekében végez olyan jogi szolgáltatást, amely tehermentesíti a bíróságokat, az igazságszolgáltatást, de elősegíti a forgalom szabadságát, biztonságát és a szerződési fegyelem erősödését is." - állapította meg az Alkotmánybíróság.13 A közjegyzői okirat tehát olyan hatásokkal bír, mint egy ítélet.
- A közokirat elkészítésén túl állami jellegű az a tevékenység is, amit a közjegyzők az ilyen dokumentumok Központi Digitális Levéltár útján történő megőrzésével14, autentikus formában az ügyfelek rendelkezésére bocsátásával kapcsolatban végeznek.
c) Közhatalmi tevékenységnek minősül a közjegyzők hitelesítő tevékenysége. A közjegyzők - jogszabályban feljogosított személyként - igazolják, hogy az aláírás valóban az iraton feltüntetett személytől származik, a másolat az eredeti iratról készült, azzal azonos tartalmú.
d) Közhatalmi tevékenységet gyakorolnak a közjegyzők akkor, amikor vezetik az ingó jelzálog-nyilvántartást. Az ingó jelzálog-nyilvántartás vezetésével egy állami nyilvántartást váltanak ki, hiszen a közjegyzők úgy rögzítenek adatokat, hogy azok mindenki számára hozzáférhetőek és közhitelesek.
e) Megítélésem szerint közhatalmi tevékenység gyakorlásának minősül az az eljárás, amelynek eredményeként a közjegyzők értékpapírokat (valamint más okiratokat) semmisítenek meg. Az értékpapírok (valamint más okiratok) semmissé nyilvánítása során a közjegyző közhatalmi feljogosítás alapján, kvázi bíróként eljárva, alakító módon avatkozik be a tulajdonviszonyokba, megállapítva, pl. egy ellopott, elveszett értékpapír semmisségét. A jogrend felhatalmazza a közjegyzőt, hogy áttörje az "értékpapír megtestesíti a benne foglalt jogot" elvet. Az értékpapírt megsemmisítő végzés a megsemmisített értékpapírban foglalt jogokat biztosít az eredeti értékpapír jogos tulajdonos számára.
A magyar jogalkotás egyértelműen rögzíti, hogy a közjegyzők az igazságszolgáltatás részei.15 Az Alkotmánybíróság számos határozatában megerősítette ezt. "...a közjegyzői tevékenység állami tevékenység, amelyet gazdaságilag önálló (adójogilag egyéni vállalkozóként nyilvántartott) közjegyzők látnak el. A közjegyzőség az állami igazságszolgáltatás rendszerében foglal helyet. A közjegyző állami, hatósági státuszát bizonyítja továbbá, hogy egyes tevékenységei körében hozott határozatainak jogosultságot megállapító jellege lehet (értékpapírok vonatkozásában gyakorolt jogkörei, öröklési jogi határozatai stb.) ... a közjegyző érdemi tevékenysége nem gazdasági jellegű tevékenység, hanem az állam igazságszolgáltató funkciójának egyik végrehajtójaként hatósági jogalkalmazó tevékenység..."16
Magyarországon a közjegyzők 1991-ig az állami szervezet, azon belül is a bírói szervezet részeiként működtek. 1992. I. 1-jétől a közjegyzők már nem tagolódnak be a bírósági szervezetrendszerbe, de tevékenységük megmaradt az igazságszolgáltatás keretében. Számos vonatkozásban fennmaradt a közjegyzőség "hivatali jellege".
- A közjegyző illetékességi területe - főszabályként - azonos azzal a földrajzi területtel, ahol a helyi bíróság illetékes. A közjegyző csak a kinevezési okiratában meghatározott illetékességi területen tevékenykedhet." A közjegyző számára tehát nem adott az a - piaci szereplőkre nézve magától értetődő - lehetőség, hogy bárkitől megbízást fogadjon el, az ország más pontján fióktelepet létesítsen.
- A közjegyző kizárására a Polgári perrendtartásnak a bíró kizárására vonatkozó szabályai irányadóak.18
- A közjegyzői eljárás törvényességét a közjegyző székhelye szerint illetékes fővárosi ill. megyei bíróság elnöke felügyeli.
- A közjegyző nem csupán kártérítési, hanem fegyelmi felelősséggel is tartozik.19 A közjegyző fegyelmi ügyét a közjegyzők fegyelmi bírósága bírálja el, amely a megyei bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság mellett működik.20
- A közjegyzőt - hasonlóan más közhatalmi feladatot ellátó személyhez vagyonnyilatkozat tételi kötelezettség terheli.21
- A közjegyzői iratokon szerepelhet a Magyar Köztársaság címere.22
- A közjegyző a Büntető Törvénykönyv szerint hivatalos személy.23 A közjegyzőt a Polgári perrendtartásról szóló törvényhatóságnak tekinti.24
Nem véletlenül állapítja meg Bókai Judit, hogy "A közjegyzők közjogi jogállása, közjegyzői tevékenység tartalma semmit nem változott az állami közjegyzői időszakhoz képest. Kizárólag a közjegyző állami alkalmazotti viszonya helyébe lépett az önálló közjegyző... Mindez azonban a közjogi jogálláson, a végzett tevékenység jellegén semmit sem változtatott. ...a közjegyző egész tevékenységével állami feladatot látott el korábban és azt lát el most is."25
A közjegyző bizonyos tevékenysége hatósági tevékenységet helyettesít. A Polgári Törvénykönyv szerint a korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen személyek bizonyos nyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. "Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására a bírósági vagy közjegyzői határozattal elbírált jognyilatkozat érvényességéhez..."26
A közjegyző tevékenységére vonatkozó állami normák is azt jelzik, hogy a közjegyzői tevékenységet a jogalkotó nem tekinti szabadon gyakorolható piaci tevékenységnek. A közjegyző kinevezése, akadályoztatása, ill. távolléte esetén való helyettesítése, a szolgáltatási kötelezettség, az elfogultság, a minimálisan kötelező félfogadási idő tekintetében fennálló jogszabályi előírások, kötöttségek azt a célt szolgálják, hogy a közjegyzők a köz szolgálatában álljanak, munkájuk végzése során legyenek objektívek. A közjegyzői működés szervezeti kereteit - a hatékonyság növelése érdekében - az állam privatizálta ugyan, de a feladat ellátása és megfelelő minőségű szolgáltatása ma is közérdek.
- A közjegyzőt - speciális javaslattételi eljárást követően - az igazságügyi miniszter nevezi ki. - Öt napot meghaladó távollét esetén a közjegyzőt helyettesíteni kell.27
- A szolgáltatási kötelezettség28 a közjegyzőség hivatali jellegének fontos kifejeződése. A közjegyző jogos indok nélkül nem tagadhatja meg a hivatali eljárást. Szemben a valódi piaci szereplőkkel, a közjegyző az ügyek között nem válogathat, nem mérlegelheti a tevékenység várható jövedelmezőségét.
- Tisztsége (hivatali feladatai) ellátásán kívül a közjegyző - akárcsak a bíró és az ügyész - csak tudományos, művészeti, irodalmi, oktató, műszaki alkotó tevékenységet vagy sporttevékenységet végezhet kereső tevékenységként. Nem végezhet sem személyes közreműködéssel, sem korlátlan anyagi felelősséggel járó vállalkozási tevékenységet. Nem közvetíthet ingatlant, vagy kölcsönügyletet. A közjegyzői tevékenységgel összefüggésben kezességet vagy szerződést biztosító más kötelezettséget nem vállalhat. Ennél is erőteljesebb korlátozást jelent, hogy a közjegyző a fél részére nem készíthet magánokiratot.29
- A közjegyző szolgálata korhatárhoz kötött, a 70 éves korában szolgálata megszűnik.
A közjegyzőkel kapcsolatos szabályok közül azért emeltem ki néhányat, mert véleményem szerint ezek a normák jól mutatják, hogy a jogalkotó a közjegyzőt nem tekinti a gazdasági élet átlagos szereplőjének, tevékenységét megkülönböztetett figyelemmel kíséri, mert azt nem tartja piaci magatartásnak.
A közjegyzői tevékenységet a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény az igazságszolgáltatás részeként kezeli.
A törvény 1. § (4) bekezdése szerint: "a közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez."
A Ktv. 24/A. §-ában rögzített szabály szerint: "A közjegyzői szolgálat szünetelésének szabályai lépnek érvénybe, ha a közjegyző az országos vagy helyi önkormányzati választásokon képviselőjelöltként indul." A hatalmi ágak megosztásának tételét tehát a jogalkotó a közjegyzők tevékenysége kapcsán is feltétlenül szükségesnek ítéli.
1994. I. 18-án az Európa Parlament határozatot hozott a közjegyzői hivatásrend helyzetéről és szervezetéről a Közösség tizenkét tagállamában. Ebben a határozatban elismerésre került, hogy az állam hatáskörének részbeni átruházása a közjegyzőségre a közjegyzői foglalkozás gyakorlásának lényeges eleme, és hogy ehhez a tevékenységhez közhatalom gyakorlása kapcsolódik.30
Manfred Umlauf osztrák szerző az ausztriai jogszabályok kapcsán így fogalmaz "Egyhangúlag képviselt vélemény szerint31 a Közjegyzői Rendtartás 1. §-ának 1. és 2. bekezdésében leírt közjegyzői tevékenységek közhatalom gyakorlásával kapcsolatosak. Itt tehát a következőkről van szó:
- olyan jognyilatkozatokról és jogügyletekről, valamint olyan tényekről szóló közokiratok készítése, amelyekből jogokat eredeztetnek,
- az ügyfelek által rábízott okiratok megőrzése és
- pénzösszegek és értékpapírok átvétele harmadik személyeknek való kiszolgáltatás vagy hatósági letét céljából, valamint
- hivatalos eljárások lebonyolítása bírósági megbízotti minőségben.
Ezen a területen a közjegyző az igazságszolgáltatás szerveként működik. Rajta kívül ezeket a tevékenységeket kizárólag a bíróság látja el, tehát a közhatalommal felruházott állami hatóság. Helytálló tehát az az általánosan képviselt vélemény, miszerint ezek a tevékenységek közhatalom gyakorlásával kapcsolatosak. ...Mivel nyilvánvalóan vitán felül áll, hogy a Közjegyzői Rendtartás 1. §-ának (1) és (2) bekezdésében leírt közjegyzői tevékenységhez közhatalom gyakorlása kapcsolódik, ez a terület ki van vonva a letelepedési és szolgáltatási szabadság alapelve alól. E tevékenységi terület törvényes kialakítása tehát a mindenkori tagállam joga. Ezen a területen tehát az adott állam dolga annak a szabályozása, hogy milyen személyek milyen feltételek megléte esetén kapnak engedélyt e tevékenység gyakorlására."32
Klaus Woschnak szerint "az igazságszolgáltatás feladata az állami szuverenitás része, sértené az állami felségjogot, ha az annak körébe tartozó tevékenységet nem a saját állampolgárok gyakorolnák."33
A magyar jogirodalom egységes annak megítélésében, hogy a közjegyző az igazságszolgáltatás része. Többségi vélemény szerint a közjegyző teljes tevékenysége34 a közhatalom gyakorlásához kapcsolódik.
Mindenekelőtt a végzett tevékenységekre (az ítélkezés, közokirat készítés, a közhitelű nyilvántartás, hitelesítés és értékpapír megsemmisítés vö. 3.2. pont) tekintettel, de a bírákéhoz hasonló szabályokból (vö. 4.1. pont) és a közjegyzők tevékenységét a piaci magatartásokhoz képest rengeteg megkötéssel "körülbástyázó" állami szabályokból (vö. 4.2. pont) visszakövetkeztetve megállapítható, hogy a közjegyző Magyarországon közfeladatot lát el. Erre figyelemmel - álláspontom szerint - a kivételes elbánásnak helye van, a magyar állampolgárság megkövetelése nem ütközik az alapelvekbe.
Azt gondolom, hogy a "tisztán" közhatalmi jellegű tevékenységet végző közjegyző tevékenységének megítélése Brüsszelben is egyértelmű. Az ilyen közjegyzői tevékenység a személyek és szolgáltatások szabad áramlása elvei alóli kivételnek minősül, ennek következtében vonatkozhat állampolgári megkötés e tevékenység végzőire. Maga a Bizottság deklarálta, hogy "a közhatalmi jogkörök gyakorlása nem jelent gazdasági tevékenységet".35 Az állam kötelessége, hogy szervezett igazságszolgáltatást és működő igazságügyi rendszert tartson fenn. Ennek mikénti megszervezése belügy. A tagállam jogosult a bírókon kívül másokat - így közjegyzőket - bizonyos közfeladatok elvégzésével megbízni. Ennek következtében a közjegyzők jogállása közelít a bírókéhoz. ■
JEGYZETEK
1 A CNUE az EU tagállamainak latin típusú közjegyzőségeit tömöríti.
2 Az alapelvek tartalmának bemutatásától, az ezekkel kapcsolatos jogesetek ismertetésétől eltekintek, mivel a közjegyzőkre vonatkozó állampolgársági fenntartás az alapelvek alóli kivételhez kötődik, nevezetesen a fenntartás jogszerűsége kizárólag azon múlik, hogy a közjegyző tevékenysége kapcsolatban áll-e a közhatalom gyakorlásával.
3 Jelenlegi számozás szerint 45. cikk.
4 Ab1 1989. 10. 23. EG C 270/281.
5 A Római Szerződésben ez a cikk a 6. sorszámú volt, a számozás az Amszterdami Szerződésben változott.
6 Bizottság javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Tanács - az Európai Parlament állásfoglalása után - minősített többséggel közös álláspontot határoz meg. A közös álláspontot átadja az Európai Parlamentnek. A Tanács teljeskörűen tájékoztatja az Európai Parlamentet azokról az indokokról, amelyek a közös álláspont elfogadására vezettek. A Bizottság álláspontjáról teljeskörűen tájékozatja az Európai Parlamentet. Az Európai Parlament magatartásától függően [vö. EKSZ 251. cikk. (2) bek.] a javaslat elfogadottnak, vagy elvetettnek tekintendő.
7 A Római Szerződésben ez a rendelkezés az 55. cikkben volt található, a maival azonos szöveggel.
8 "A közjegyzőknek ... fogalmilag nincs és nem is lehet olyan tevékenysége, amely az állam igazságszolgáltató tevékenységeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenységen kívül helyezkedne el." Bókai Judit: A Janus-arcú közjegyzőség, avagy mitől hatósági a hatóság c. cikke, Közjegyzők Közlönye 2004. évi 3. szám, továbbá Juhász-Bókai: A közjegyzők jogállásáról, Közjegyzők Közlönye 1999. évi 4. szám 3-6. old., Juhász Edit: A közjegyzői törvény módosítása, Colléga 2000. évi 3. szám 8-11. old.
9 Egészen pontosan néhányan azt vetik fel, hogy az okiratszerkesztés körében a közjegyző ügyvédként jár el, és mivel az ügyvéd tevékenysége nem minősül igazságszolgáltatásnak, a közjegyzői tevékenység nem teljes egészében jogszolgáltató hatósági tevékenység. E nézeteket ismerteti Bókai Judit az előző lábjegyzetben írt tanulmányában. Hasonló álláspontot foglalt el az APEH, amikor bizonyos közjegyzői tevékenységeket áfa-kötelesnek tekintett, de az általános forgalmi adó fizetésének kötelezettsége csak egy évig (2003-ban) állt fenn. Kétféle tevékenységet különböztet meg Manfred Umlauf az osztrák közjegyző tevékenységében Az európai közjegyzőség fejlődéséről c. cikkében, mely a Közjegyzők Közlönyének 1999. évi 10. számában jelent meg. Elgondolkodásra érdemes Mrs. Evans álláspontja is, aki a CNUE és az Európai Bizottság Versenyjogi Főigazgatósága 2004. május 24-i brüsszeli megbeszélésén kifejezésre juttatta, hogy a Bizottság meg van győződve arról, hogy a közjegyzői tevékenység egy részére alkalmazandók az európai versenyszabályok. Tekintettel arra, hogy a közjegyzők tevékenységét szabályozó nemzeti normák nagyon különbözőek megjegyzendőnek tartom, hogy minden országban önállóan kell eldönteni, hogy vajon van-e olyan közjegyzői tevékenység, amely sem tartósan, sem időnként nem kapcsolódik közhatalom gyakorlásához.
10 Az előző bekezdésben kiemelt korlátozások és követelmények azt az álláspontot erősítik, hogy Magyarországon valamennyi közjegyzői tevékenység kapcsolatba hozható a közhatalommal.
11 Nem csak a magyar, hanem az európai jogban is kiemelt szerepe van a közokiratoknak. A 44/2001/EG rendelet különleges bizonyító erejüknél és végrehajthatóságuknál fogva elismeri a közokiratok és az ítéletek jogi egyenértékűségét.
12 A közjegyző által készített közokiratban foglaltak végrehajtása előtt szükséges ugyan egy bírósági záradék, de ennek kibocsátásához csupán egy alaki vizsgálat szükséges.
13 161B/2000. AB határozat.
14 A közjegyző a közokiratot jogszabályban meghatározott ügyviteli szabályok alapján kezeli, és szolgálatának megszűnéséig őrzi, majd azokat a nyilvántartásokkal együtt átadja a MOKK által fenntartott közjegyzői levéltárnak.
15 A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 1. § (4) bekezdése szerint "a közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez". Más jogszabályhelyek is alátámasztják az állítást, vö. I/5. pont.
17 Ktv. 12. §
18 Ktv. 4. §
19 Ktv. 70. §
20 Ktv. 76. §
22 Ktv. 11. §: "A közjegyző a hatalom gyakorlásának külső jeleként jogosult az állami címer használatára."
23 Btk. 137. §
24 A Pp. 195. § (1) bekezdése szerint: "Az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, közokirat."
25 Bókai Judit i. m. 8. old.
28 A közjegyző köteles közreműködni valamennyi hatáskörébe tartozó ügyben, feltéve, hogy annak ellátására illetékességgel rendelkezik. Ktv. 5. §, 12. §
29 Ktv. 7. § (1), (2) és (4) bek.
30 A3-0422/93 (6. pont)
31 Manfred Umlauf később Wehrens: Fejlemények és változások az európai közjegyzőségben c. cikkére utal, NZ 1994, 10. szám.
32 Manfred Umlauf: Az európai közjegyzőség fejlődéséről, Közjegyzők Közlönye 1999. évi 10. szám 4. old.
33 Klaus Woschnak: A közjegyzői hivatásgyakorlás joga és a közösségi jog, Közjegyzők Közlönye 2000. évi 7-8 szám 4. old.
34 Az okirati statisztika kitöltésével a közjegyzők 57 különböző tevékenységükről adnak évente számot.
35 Bericht der Europaischen Kommission über den Wettbeverb bei freiberuflichen Diensleistunggen, KOM(2004)83 vom 9. Februar 2004. Punkt 67.
Lábjegyzetek:
[1] Prof. Dr. Miskolczi-Bodnár Péter PhD. habilitált egyetemi tanár, tanszékvezető, ME-ÁJK kereskedelmi jogi tanszék
Visszaugrás
