Ha valaki 2005 őszén végigsétált a Camino de Santiagónak nevezett zarándokösvény mellett fekvő Portomarin városka hídján, onnan letekintve a következő magyar nyelvű üzenet várta: "Az út Santiagoban kezdődik." Végigjárhatjuk a körül - belül 800 km-es zarándokutat, a bennünk felmerült kérdésekre választ találhatunk, de a válaszok újabb, továbbgondolásra alkalmas kérdéseket hoznak fel, amikre aztán a mindennapok világában kell megtalálnunk a helyes választ.
Molnár Judit "A magyar fizetési meghagyásos eljárás az európai megoldások tükrében" című monográfiája 2014. év végén jelent meg a Közjegyzői Akadémia Kiadó Studia Notarialia Hungarica sorozatának 13. tagjaként. A szerző a Debreceni Egyetem Jogi Kar Polgári Eljárásjogi tanszékének adjunktusa, fő kutatási szakterülete is a fizetési meghagyásos eljárás. A textil kötésű, kellemes érintésű monográfia kézbevételekor felmerül a kérdés: van-e értelme a fizetési meghagyásos eljárásról könyvet írni 2014 végén? A fizetési meghagyásos eljárás újragondolása és új alapokon történő felépítése 2010-re megtörtént. A változtatás által gerjesztett hullámok elcsitulni látszanak. A fizetési meghagyásos eljárás egyik legfontosabb újítása, a fizetési meghagyás közjegyzői hatáskörbe történő utalása az utóbbi évek tapasztalatai alapján működőképes, az ezzel kapcsolatos panasz alapján az Alkotmánybíróság, hivatkozva korábbi, 944/1994. számú határozatára megerősítette, hogy a közjegyző tevékenysége az állam igazságszolgáltató tevékenységének részét képezi. Hivatkozott továbbá a 3/2004. számú határozatra is, amely szerint a közjegyző tevékenysége " jellegét tekintve egységesen közhatalmi tevékenység, vagyis az állam igazságszolgáltató funkciója részeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenység.[1]
Bár a közjegyzői hatáskörbe utalás nemzetközi színtéren is egyedülálló sajátossága a magyar megvalósításnak, mégis a rendszer egyik hívószava az elektronizáció. Az eljárás számítógépes technológiával támogatott jellege az Fmhtv. 1. §-val kerül lefektetésre, mely tisztázza: az eljárás egy interneten keresztül, a közjegyzők, a felek és az eljárásban részt vevő egyéb személyek által elérhető egységes számítógépes rendszer felhasználásával folyik.[2] A megoldás nem előzmény nélküli. A rendszer kiépítéséért és fenntartásáért felelős MOKK kijelentése szerint a rendszer kiépítéséhez a mintát a német és osztrák rendszerek nyújtották. Nem az első elektronikus eljárásról van szó, de az első olyanról, ahol egy virtuális térben[3], a papír alapú dokumentumok felhasználását minimálisra szorítva anyagi jogot jogerősen eldöntő határozat születik.
A monográfia nemzetközi nézőpontból keresi a választ az eljárással kapcsolatos kérdésekre:
- A megújult eljárás hogyan viszonyul az egyéb európai megoldásokhoz? Történt-e mintaváltás? A változtatás végül pozitív vagy negatív elmozdulást hozott?
- Megállja-e a helyét a MOKK azon kijelentése, hogy az eljárás modelljét a német és osztrák elektronikus fizetési meghagyásos eljárás képezte?
- Mivel a fizetési meghagyásos eljárás mellett az európai fizetési meghagyásos eljárás is közjegyzői hatáskörbe került, milyen azonosságok és eltérések találhatók a nemzeti és EU-s intézmény szabályaiban?[4]
A szerző az európai államok többféle fizetési meghagyásos rendszerét vizsgálja. Úgy találja: a fizetési meghagyás a per elkerülésének egyik eszköze, a polgári per egyik alternatívája. A monográfia elején röviden elemzi a polgári per elkerülésének lehetséges eszközeit, ennek jogirodalmi irányait. Megtalálja a fizetési meghagyásos eljárás helyét a polgári per alternatívájaként működő nemperes eljárások között, elhatárolja a peres eljárástól. Tóvárit idézi: "egyfelől gyorsaság és egyszerűség, másfelől az anyagi igazság érvényre juttatása között egyensúlyozni, úgy, hogy a peres eljárás mellett vonzó alternatíva maradjon, de minimumra szorítsa az alaptalan követelések jogerőssé válásának az eljárás automatizmusából eredő veszélyt."[5]
A szerző kutatási céljai között feltett kérdéseinek megválaszolása több logikailag és szerkezetileg is elkülönülő részen keresztül valósul meg. Az első részben a fizetési meghagyást, mint a perelkerülés módját vizsgálja és helyezi el a perelkerülés eszközrendszerében érintve a konfliktusok polgári perhez vezető lépcsőinek elemzését. A második rész európai kitekintés: a fizetési meghagyások helyzetét, az eljárás sajátosságait vizsgálja európai államokban. A harmadik részben a MOKK által modellként megjelölt német és osztrák elektronikus fizetési meghagyásos rendszer jellemzőit tekinti át. A negyedik rész már a magyar fizetési meghagyásos rendszert hasonlítja össze a különböző európai megoldásokkal. A szerző hat tagállam eljárásának részletes vizsgálatát végzi el. A hat tagállam, Németország,
- 545/546 -
Ausztria, Franciaország, Olaszország, Görögország, Spanyolország kiválasztása nem önkényes, a modellalkotás céljával olyan tagállamok eljárásait választotta ki, amelyek eljárása a nyugat-európai polgári eljárásjog szempontjából reprezentatívak.[6] A szerző maga is megemlíti, hogy egyéb államok eljárásai is megjelennek, hol a sokszínűség, hol az egységesség hangsúlyozására, így olvashatunk a portugál, svéd, luxemburgi, belga és finn eljárásokról is. Külön fejezetben vizsgálja az FMH eljárás magyarországi elektronizációját. A hatodik rész az európai fizetési meghagyásos eljárást vizsgálja a tagállami megvalósulás oldaláról, majd annak magyar jellegzetességeire tér ki. Végül az utolsó részben kutatásának összefoglalását adja.
A monográfia logikai rendszere jól követhető, stílusa olvasmányos, ugyanakkor precíz. A fizetési meghagyásos eljárás "hasznának" felderítése után tér rá a hat tagállam FMH rendszerének tételes összehasonlítására. Az egyes fejezetek egyes jogintézményeket vonultatnak fel, helyeznek egymás mellé, kontrasztjaikból kibontakoznak a modellként használt államok egyes rendszerei. A kutatás módszerében az összehasonlítás dominál, de a szerző a leíró és elemző módszereket is hasznosította. A vizsgálat alapos, részletekbe menő, de a szerző mégsem vész el bennük, tanulmánya nem válik unalmassá, mindvégig követhető marad.
A tanulmányt olvasva, ahogy jelen recenzióban is, vissza - visszajutunk a magyar fizetési meghagyásos eljárás két meghatározó karakterisztikájához, nevezetesen az eljárás elektronikus voltához és annak közjegyzői hatáskörbe kerüléséhez. Az elektronikus eljárások megjelenése és elterjedése a digitális technológia mindenki számára való hozzáférhetővé[7] válása miatt, minden jogos kritika és ezek alapján jogos félelem ellenére nem odázható. A szerző is kiemeli: az elektronizáció gondolata távolról sem új keletű. A fizetési meghagyásos eljárásban használt formanyomtatványok miatt Németh János már 1975-ben javasolta a Német Szövetségi Köztársaságban alkalmazott informatikai fejlesztések magyar eljárásban történő alkalmazását. Azt, hogy jó 35 évvel a javaslat után a német-osztrák minta került-e átvételre, és ha igen, mennyiben, a szerző is vizsgálja. A vizsgálat terjedelme itt a kérdésfeltevéshez igazodva összeszűkül. A német és osztrák rendszerek kétségtelenül korán alakultak ki összehasonlítva a többi EU tagállammal, így megvalósításuk után modellértékűvé váltak. A rendszer első gondolata - a bírósági hatékonyságnövelés szellemében - az 1960-as évek végére tehető.[8] A stuttgarti és a Stuttgart - Bad Cannstatt-i helyi bíróságokon a rendszer 1982-ben indult "élesben", majd az egész szövetségi köztársaság területén 2007-től vált elérhetővé.[9] Ausztriában az elektronikus fizetési meghagyás jogi háttere szintén igencsak korán, 1983-ban készült el. Hasonlóan a német rendszerhez, a valós üzem nem azonnal az ország egész területén indult meg. 1986-ban még egy bíróságon, az Innere Stadt Wien kerületi bíróságon volt lehetőség az elektronikus fizetési meghagyásos eljárásra. A teljesen automatikus, egész Ausztriára kiterjedő rendszer 1995-ben kezdte meg működését.[10] A szerző elemzéséből kitűnik, a bírósági munka hatékonyságának növelésében a különböző elektronikus rendszerek megjelenése új utakat mutatott. A számítógépes technológiák 2000-es években történő rohamos elterjedése, az internet megjelenése és gyors térnyerése az új technológiák igazságszolgáltatásban történő felhasználását is előmozdították.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
