Ez év november 20-án lesz 30 éve, hogy az ENSZ Közgyűlése elfogadta a Gyermekek Jogairól szóló Egyezményt, melyet hazánk az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki.[1] Az évforduló kapcsán érdemes kicsit megállni és számot vetni azzal, miként jelennek meg a gyermeki jogok ma Magyarországon a jogalkotás és a joggyakorlat szintjén, honnan indultunk és hová jutottunk, mely problémák várnak megoldásra, melyek a hiányosságaink és ezeken hogyan javíthatnánk. Hasznos ilyenkor kitekinteni az országhatárokon túlra is a tapasztalatszerzés, a jó gyakorlatok megismerése, illetve látókörünk szélesítése érdekében. Ebben segít nekünk Nagy Márta könyve, amely 2018 októberében, a L'Harmattan kiadó gondozásában jelent meg.
Nagy Márta neve ismerősen cseng a családjog és a mediáció iránt érdeklődők számára. A szerző bíró, korábban a Szegedi Járásbíróságon, jelenleg pedig a Fővárosi Törvényszéken, PhD fokozatot szerzett, oktat a Szegedi Tudományegyetem Jogi Karán, így otthonosan mozog mind a gyakorlat, mind az elmélet területén. Tagja a Bírók a Mediációért egyesületnek és a mediációt mint alternatív vitarendezési módot zászlajára tűző európai bírói szervezetnek, a GEMME[2]-nek. Kiemelkedő szerepe van a mediáció, így elsősorban a bírósági mediáció hazai megismertetésében, valamint számos könyv és tudományos cikk fűződik a nevéhez[3].
Jelen kötet a szerző azon munkáit gyűjti csokorba, amelyekben a gyermek jogainak érvényesülése állt a vizsgálódás középpontjában. Jól tudjuk, a gyermeki jogok érvényesülésének próbáját leginkább a vitás, konfliktussal terhelt élethelyzetek jelentik, ennek tipikus "terepe" pedig az igazságszolgáltatás, így különösen a házassági bontóperek, a szülői felügyelettel és a kapcsolattartással összefüggésben indult eljárások és a gyermek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatos, határokon átnyúló ügyek. A kötet elsősorban ezeket a témákat járja körbe, szem előtt tartva, hogy az Európai Unió által 2010 óta kiemelten kezelt gyermekközpontú igazságszolgáltatás mint fő célkitűzés mennyiben befolyásolta az egyes tagországok jogfejlődését. A szerző e fontos kérdéseket - a tőle megszokott alapossággal - több oldalról vizsgálja: elgondolkodtat, kérdéseket fogalmaz meg, bemutatva a lehetséges megoldásokat és a jogfejlődés jelenlegi irányait hazánkban és külföldön egyaránt.
Az I. fejezet témája a gyermek legfőbb érdeke mint alapvető elv megjelenése a szülői felügyeleti jog közös gyakorlása során. Talán nem véletlen, hogy a szerző elsőként ezt a kérdést tárgyalja, hiszen a mind az 1952. évi IV. törvény (Csjt.), mind a jelenleg hatályos 2013. évi V. törvény (Ptk.) szerint a szülők főszabály szerint a házastársi vagy élettársi kapcsolatuk megszűnése után is közösen gyakorolják gyermekeik felett a szülői felügyeletet. Ez összhangban áll mind a nemzetközi tendenciákkal, mind az utóbbi évtizedekben lezajlott társadalmi változásokkal. Gyakorló bíróként magam is egyre sűrűbben, különösen a Ptk. hatályba lépese óta, találkozom olyan esetekkel - főleg házassági bontóperekben -, amelyekben az adott esetben már különélő fél ragaszkodik a közös szülői felügyelet fenntartásához. (Ennek lehetséges oka, hogy a köznyelv a közös szülői felügyelet ellentéteként emlegeti a "kizárólagos szülői felügyeletet", ami tapasztalataim szerint azt sugallja a felek számára, hogy szülői felügyeletre fel nem jogosított fél a gyermekkel kapcsolatban semmilyen döntési jogot nem gyakorolhat.) Nem vitás, hogy a gyermek érdekét is az szolgálja legjobban, ha szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők között az együttműködés zökkenőmentes. Ennek hiányában a szülői felügyelet bírósági rendezése válik szükségessé, melynek hatására nem egy esetben a szülők közötti konfliktus eszkalálódik és a gyermek érzelmi fejlődése, a szülőhöz vagy szülőkhöz való kötődése gyakran nehezen, illetve soha be nem gyógyuló sérüléseket szenved. A szerző rámutat arra, hogy mindez elkerülhető lehet különböző technikák, különösen a mediáció bevezetésével. Megismerkedhetünk a bíróságokhoz kapcsolódó (court-annexed), illetve a bíróságok által elrendelt (court-ordered) mediációval, valamint az Arthur Trossen[4] nevéhez köthető ún. integratív mediációval, mely a hagyományos
- 47/48 -
mediáció típusok: a kiértékelő (evaluatív), a segítő (facilitatív) és az átalakító (transzformatív) mediáció elemeit ötvözi, hangsúlyozva, hogy az emberi viselkedés megértéséhez a racionalitás, az érzelmek és az ösztönök együttes értékelésén keresztül vezet az út. A kötet összeveti és elemzi a bíróságon kívüli és a bírósági közvetítés főbb jellemzőit és részletesen kitér a bírósági közvetítés magyarországi fejlődésére. Bemutatja a magyar bírósági közvetítés három fő pillérét, továbbá a 2006-2010 között zajlott kísérleti programokat. Ennek kapcsán kiemelendő a szerző azon megállapítása - és ezzel messzemenően egyetértek -, mely szerint az ügyfelek és a bírók körében is egyre ismertebb és elfogadottabb a mediáció. Mindez persze nem jelenti azt, hogy e téren ne lenne még további teendő: a bíróságokon kialakított mediációs szobák és a bírósági közvetítői névjegyzék önmagukban nem sokat érnek. Fontos lenne a formát további tartalommal megtölteni és megkövetelni, hogy bírósági közvetítést is csak olyanok végezzenek, akik arra valóban megfelelő képzettséggel rendelkeznek, személyükben is rátermettek, önmagukat folyamatosan képezik és a mediációt szívvel-lélekkel (és nem pusztán egy jövőbeni bírói kinevezéshez szükséges többletpontok reményében) végzik.
A szerző külön részben tárgyalja azt a kérdést, hogy a közös szülői felügyeletről szóló megállapodásokban hogyan jelenik meg a gyermek legfőbb érdeke, hangsúlyozva itt is a szülők közötti párbeszéd kiemelkedő fontosságát.
Az első fejezet legérdekesebb témája számomra a hazánkban is egyre gyakoribb váltott elhelyezés és a gyermek legfőbb érdeke közötti összefüggést tárgyaló rész volt: "hogyan juthatunk el az arisztotelészi erény-fogalomtól a szülői felügyeleti jog, az apai és az anyai jogok egyenlőségét, a közös szülői felügyelet gyakorlását, illetve az elvált szülő jogait magába olvasztó "váltott elhelyezés" új, a hazai jogrendszerben eddig még nem kanonizált intézményéhez?" - teszi fel a kérdést a szerző és próbálja azt megválaszolni - külföldi példák felől közelítve - a magyar ítélkezési gyakorlatban jelentkező tendenciák bemutatásával. Megtudhatjuk, hogy a váltott elhelyezés terén nálunk előrébb járó országok tapasztalatai azt mutatják, a gyakorlatban nem mindig működik jól a leggyakrabban elrendelt heti váltás. Tanulság, hogy egységes, minden esetre alkalmazható modell nem létezik, a váltott elhelyezés mint főszabály törvényi szintre emelése pedig szinte biztosan nem jelent megoldást[5].
A második fejezet fókuszában a gyermekközpontú igazságszolgáltatás áll, vagyis az, hogy az Európa Tanács "Építsük Európát a gyermekekért, a gyermekekkel!" program, s ezen belül a gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatás hogyan alakította az egyes államok jogalkotását és gyakorlatát, különös tekintettel a gyermek szabad véleménynyilvánításhoz való jogára és a gyermek meghallgatásának alapelvére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
