Egy idegen megszállás alatt lévő országban mélyült el a magánjog tudományában, és kezdte el vizsgálni - mesterei hatására és támogatásával - a szocialista, majd a nyugat-európai jogrendszerek jellegzetességeit. A szocialista tömbön belül a Közös Piac jogának egyik korai szakértőjévé vált, aki egy váratlan történelmi eseményt, az 1989-es rendszerváltozást követően elméleti tudását hazája javára a gyakorlatban is hasznosíthatta. 2021-ben, születésének 90., halálának 10. évfordulóján Mádl Ferenc jogászprofesszorra, a Magyar Tudományos Akadémia tagjára, az Antall- és a Boross-kormányok miniszterére, volt köztársasági elnökre emlékezünk.
Mádl Ferenc 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bándon. A Dunántúl, ahol szülőfaluja feküdt, Pannónia provinciaként négy évszázadon át része volt a Római Birodalomnak, amely először fogta nyelvi, kulturális és vallási egységbe Európa jelentős területeit. A vidék a magyarok érkezésével sem veszített jelentőségéből, a két szomszédos nagyváros, Veszprém és Székesfehérvár az államalapítás korától jelentős kulturális, kereskedelmi és közigazgatási központok voltak. Az előbbi határában zajlott a sorsdöntő csata István fejedelem és Koppány vezér között, amelynek eredményeképpen Magyarország megerősítette Nyugat-Európához és a római egyházhoz való tartozását; ez a döntés egyúttal kulturális és államszervezési következményekkel is járt. Veszprém, az egyik legkorábbi magyar püspöki székhely, már az Árpád-korban "[a] magyar jogi kultúra, a jogi felsőoktatás első fellegvár[ává]"[1] vált, hiszen a 13. században valószínűleg működött itt egy jogi képzést is nyújtó iskola. "Veszprém - szépsége, történelme, tájai magukért beszélnek" - utalt miniszterként a várossal való szoros kapcsolatára Mádl Ferenc. A Bándhoz ugyancsak közel eső Székesfehérvár pedig a magyar királyság első központja, középkori királyaink koronázó városa és nyughelye, első országgyűléseink helyszíne volt. Többek között az emberi szabadságjogok egyik legkorábbi deklarációjának tekinthető Aranybullát[2] is itt hirdették ki 1222-ben.
Így hát elmondható, hogy bár a török hódoltságot követően német telepesek által újra alapított Bánd falu "a nemzet művelődésében és közéletében [korábban - D. E.] nagy szerepet sohasem játsz[ott]",[3] a környéken a történelem elevenen élt, jelen volt a mindennapokban, ahogy erre a határban álló középkori várrom is emlékeztetett.
A Mádl család már a 18. század óta a faluban lakott. Mádl Ferenc szülei földművesek voltak, akik hat gyermeket - három fiút, három lányt - neveltek fel.[4] Mádl egyik korai életrajzában részletesen leírta szülei vagyoni helyzetét: "[m]indkét ágon szegényparaszt szülők gyermekeként [...] születtem [...] Szüleim a felszabadulás előtt napszámba jártak, 2-3 hold bérelt földön gazdálkodtak. [...] [1945 után - D. E.] [...] a szüleim a nagyszülők kiöregedése miatt átvehették azok 5-6 holdas kis parasztgazdaságát. Ezen 1959 márciusáig egyénileg gazdálkodó parasztként dolgoztak."[5] Mádl professzor többször is hangsúlyozta, hogy a szerény körülmények ellenére a szülők mindegyik gyermeküket taníttatták, és valamennyien diplomát szereztek. Élete alkonyán úgy emlékezett vissza, hogy "[m]indent a szüleimnek köszönhetek. Emberi tartásukkal, erkölcsi, vallási értékrendjükkel, szorgalmukkal, megfellebbezhetetlen emberi kultúrájukkal olyan indítást adtak nekünk, gyermekeknek, amely meghatározta az életünket. [...] Édesanyámról mindig a tisztaság jut eszembe [...] bármilyen nehéz volt az élet, mindig tiszta ruhában jártunk, szerény otthonunkban mindig tisztaság volt. Édesapám parasztember létére rendkívül művelt volt, így aztán nemcsak a Szentírást és más hitbuzgalmi munkákat adott a kezünkbe, hanem komoly irodalmat is. Otthon olvastam Széchenyit, Kossuthot."[6]
Mádl Ferenc Bándon és Szentkirályszabadján[7] járt általános iskolába, majd 1943-1951 között a veszprémi piarista gimnáziumban tanult. Ez az 1920 utáni országterületen működő legrégebbi piarista iskola volt, amelyet még 1711-ben alapítottak.[8] A gimnázium nemcsak Magyarország egyik legjobb oktatási intézménye volt, hanem egy szellemi központ is, amelynek hatása térben és időben egyaránt messzire terjedt. Ide járt többek között Batsányi János (1763-1845), a felvilágosodás korának híres költője, Wenzel Gusztáv (1812-1891), a pesti egyetem európai hírű jogászprofesszora, az összehasonlító jogtörténet magyarországi oktatásának úttörője, illetve Cholnoky Jenő (1870-1950), a nemzetközileg ismert földrajztudós, a Magyar Földrajzi Társaság egykori elnöke. Az iskola légköre, a kiváló tanárok nagy hatással voltak a fiatalemberre, aki egészen haláláig[9] szoros kapcsolatot ápolt egykori iskolatársaival és a piarista renddel.[10] Talán nem túlzás azt mondani, hogy
- 1/2 -
Mádl Ferenc világlátását a szülői ház mellett leginkább a veszprémi évek formálták.
Mádl Ferenc jeles érettségi vizsgát követően adta be a jelentkezését a pécsi egyetemre.[11] "Édesapámból az sugárzott felém, hogy nekem jogásznak vagy papnak kellene lennem. [...] Azt mondta, nekem az emberekkel, az emberek ügyeivel kell foglalkoznom."[12]
Mádl Ferenc a pécsi jogi karra jelentkezett, de csak két évet végzett el az egyetemen, mert 1953 augusztusában átvételét kérte Budapestre, az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. Nehéz anyagi helyzete ellenére Pécsett is kitűnő tanuló volt, bár - "[a]nnak ellenére, hogy akadt néhány kiváló tanárunk..." - az egyetemi oktatás "akkor óriási csalódás volt."[13] Ezt - a színvonal gyors zuhanását - egyébként visszaemlékezésében az egy évtizeddel később oda járó leendő kollégája és szerzőtársa, Sólyom László is megerősítette.[14]
Mádl azonban szerencsésnek mondható, mert abban az átmeneti időszakban, amikor ő Pécsre járt, a régi és az új oktatói gárda egy ideig még együtt oktatott. Az utolsó hallgatók egyike volt, aki az egyik legnagyobb magyar jogtörténész, Holub József[15] előadásait hallgathatta. A magyar jogtörténet másik kiválóságánál, Degré Alajosnál szintén vizsgázott.[16] Végül meg kell említeni, hogy tudományos érdeklődése is Pécsett jelentkezett, azt itt ismerték fel, sőt: bátorították. Első tudományos munkáját 1953-ban itt írta meg közigazgatási jogból, amellyel első díjat nyert a jogi kar által meghirdetett pályázaton.
Bár a pályázó fiatal és tapasztalatlan volt, az azóta is kiadatlan írás[17] - amelyet saját maga is első tudományos munkájának tartott[18] - a mából nézve is világos és érett jogi munkának tekinthető. Mádl későbbi tudományos írásainak érvrendszere itt már szinte teljes egészében felismerhető; a jogösszehasonlító módszer, az erős (jog)történeti érdeklődés, a világos kérdésfeltevés és a kitérőktől mentes logikai levezetés egyaránt megjelenik az opusban. Nem csoda, hogy egyik opponense javaslatában a következőket írta a fiatal - II. éves - diákról: "A dolgozat szerzője igen komoly fejlődési lehetőségek elé néz, s ha komolyan folytatja a tanulmányait, sokat lehet tőle várnunk. A dolgozatot valamennyi pályamunka[19] között [...] a legkiemelkedőbbnek tartom."[20]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
