Bódiné dr. Beliznai Kinga: Hivatali öltözék az igazságszolgáltatásban (BH, 2012/10., 879-884. o.)
A kezdetek
Európában a bírók hivatali öltözéke kezdetben nem volt egységes, ruházatukból következtetni lehetett rangjukra és tanultságukra is. Hivatali teendőiket általában hosszú köpenyben (palástban) látták el, amelyet derekukon övvel fogtak át, és fejükön a köpennyel egyező színű föveget viseltek. A bírói viselet színe a középkorban halványsárga, majd vörös volt. Németországban a saját grófsága területén ítélkező gróf testhez simuló sárga köpenyt öltött magára, amelyet egy sárga és vörös szalagokkal díszített föveg egészített ki.[1] Kölnben 1476-ban a városi bíró térdig érő, hosszú, gombos köpenyt ("tabbertz") és a térd alá érő ujjatlan pelerint ("heucke") viselt.[2]
A francia eredetű talár, amely hosszú ujjú, sálgallérral díszített földig érő köpeny volt, a középkorban a papok (reverenda), a bírók és az ügyvédek öltözékeként jött divatba. A párizsi parlament (az akkori legfőbb bírói fórum) bírái (gens de robe longe) az udvari divatot utánozva hosszú köntöst kezdtek el viselni. A késő középkorban - tanultságukat szimbolizálva - már valamennyi jogvégzett személy talárt hordott. A XV. századtól kezdődően a talár anyaga, színe, minősége és díszítése alapján különböztették meg egymástól a különböző rangú bírókat. A talár színe jórészt fekete volt, de a pallosjoggal rendelkező városok bírái skarlátvörös talárban ítélkeztek. Egyes területeken a fekete talárhoz - spanyol módra - fehér nyakfodrot is viseltek.[4] A spanyol ihletésű fekete posztóruha viselése Európa-szerte a XVI. században vált divattá a főrangú körökben. A pompás, színes ruhadarabok helyét átveszi a spanyol mértékletesség, a sötét színű anyagok, a nagyon magas gallér kis fodorral szegve. Bár a XVII. században már a francia viseletet kedvelik, Spanyolország az utolsó, amelyik befogadja a színes selymeket és a könnyed szabású öltözékeket. Az új divat sokáig kívül marad IV. Fülöp udvarán, aki idegent csak akkor fogadott, ha az előírásos "fekete öltönyben" jelent meg.[5] A spanyol Királyi Bíróság bírái a század vége felé már ugyanúgy öltöztek, mint a miniszterek: hosszú, zárt, bíborszínű talárt viseltek, elöl bársonycsíkokkal. Az alsóbb bíróságok elnökei sárga, palástszerű palliumot hordtak.[6]
Ítélkező gróf sárga köpenyben és fövegben
(Heidelberger Sachsenspiegel)[3]
Hagyományokban és szimbólumokban bővelkedik az angol bírói öltözék története is. A kora középkorban még nem voltak szigorú szabályok arra nézve, hogy a bírói öltözék milyen színű legyen, illetve, hogy milyen anyagból készüljön. A szokás mindössze annyi volt, hogy a bírák télen prémmel bélelt, nyáron pedig tafotából készült köpenyt viseltek. A XV. század elejére a téli öltözék színe a lila lett, nyáron zöldet, ünnepélyes alkalmakkor pedig vöröset viseltek. A ruhaanyagot hagyományosan az uralkodó adományozta a bíráknak.
1635-ben a Bírói Szabályzat (Judges' Rules) gondos iránymutatást adott a bírák öltözékére vonatkozóan, újdonságot azonban nem hozott, pusztán a XVII. századra kialakult gyakorlatot foglalta össze. A Westminster Hall[7] bírái az ülésszakok idején fekete vagy ibolyaszínű talárt viseltek, amelyhez ugyanolyan színű pelerint és csuklyát vettek fel. A fejükre lenből készült főkötőt, bársony, kerek papi sapkát, a tetejére pedig még egy négyszögletes sapkát is tettek. Ünnepélyes alkalmakkor skarlátvörös talárt öltöttek magukra, az évszaktól függően selyem- vagy hermelinszegéllyel.[8]
A King’s Bench bírái
(Westminster Hall, 1460 körül)[9]
A bírói tekintélyt és méltóságot megtestesítő paróka viselése francia hatásra[10] terjedt el II. Károly uralkodása idején (1660-1685). A XVIII. század elejéig a parókákat fekete lószőrből készítették, amelyek állandó ápolást, parfümözést és rizsporozást igényeltek. A kenőcsök és a porozás a drága bírói öltözékek anyagát erősen kikezdték, így a rövid parókák végét egy kis fekete zacskóba ("rosette" vagy "dress bag") kötötték. Az állandó ápolást megunván 1822-ben Humphrey Ravenscroft szabadalmaztatta a fehér lószőrből készült bodorított törvényszéki parókát, amelyet nem kellett göndöríteni, bodorítani és rizsporozni.[11]
Angol bíró hivatali pompában[12]
A porosz I. Frigyes Vilmos nem nagyon szívlelte az ügyvédeket. 1726-ban elrendelte, hogy fekete, térd alá érő köpenyt viseljenek, hogy "a csirkefogókat már messziről fel lehessen ismerni". 1823-ban az egyik német városban egy nyilvános bírósági tárgyalás alkalmával a bíróság képviselői és írnokaik egy vörös lepellel letakart asztalnál foglaltak helyet, mögöttük pedig a vörös köpenyt viselő hóhér és segédei sorakoztak fel.[13] A vörös itt utal a pallosjog szerinti bíráskodás színére is. Németországban, 1849 januárjában a bírák, ügyészek, bírósági fogalmazók és ügyvédek számára vált kötelezővé a gyapjúból készült, bő ujjú, hosszú fekete köpeny viselése, amely fehér nyakkendővel és fekete barettel kiegészülve tette teljessé a hivatali öltözéket. A talárt a bíró rangjától függően egy vagy két arany, illetve ezüst zsinór díszítette.
A bírói talár megjelenése Magyarországon
Az 1912:54. tc. 104. §-a felhatalmazta az igazságügy-minisztert, hogy "a biróságnál meghatározott öltöny viselését rendelettel megállapitsa". A bírák korábban nem viseltek egységes hivatali öltözéket Magyarországon, talárt sem hordtak. 1914-től igazságügy-miniszteri rendelet kötelezte nemcsak a bírókat, hanem az ügyészeket, a jegyzőket és az ügyvédeket is a talár és az ahhoz tartozó föveg viselésére.
A képviselőház üléstermében 1896. szeptember 11-én a bűnvádi perrendtartásról szóló tervezet vitája kapcsán Visontai Samu sürgette az egységes bírói öltözék bevezetését. "Mint méltóztatik tudni, az egész czivilizált világban, nemcsak Nyugat-Európában, de a keleti államokban is, ott, hol nyilvános szóbeli tárgyalás folyik, a birák dignitása, a közreműködő ügyvédek fontos missziója, a külső ruházatban is kifejezésre jut. […] tény az és számtalanszor meggyőződhetett arról e háznak is sok t. tagja, hogy a végtárgyalás alkalmával, a hol életről, becsületről van szó és nagyjelentőségű tények kerülnek eldöntés alá, a bírák és ügyvédek szürke utczai ruhában jelennek meg, a mi az eljárás ünnepélyességének, […] épen nem válik előnyére. […] csak azt vagyok bátor a t. igazságügy-miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, hogy a mennyiben ezt a maga részéről is elfogadja, legalább az életbeléptetési törvénynél, például egy abba felveendő szakasz által - a mely rendeletileg hatalmazná fel az igen tisztelt igazságügy-miniszter urat - méltóztassék talán arra is gondot fordítani, hogy ha nem is úgy mint, a hogy Ausztriában látjuk, […] a hol uniformisban jelennek meg, és ha talán nem is a talár behozatalával, a mi Nyugat Európában és egyebütt el van fogadva, de hagyományainknak szintén nem felel meg, hanem legalább nemzeti viseletünknek a törvényszéki nyilvános tárgyalásokhoz mérten átalakított egyik vagy másik robejának úgy a bírák, valamint a nyilvános tárgyalásokon közreműködő minden faktorra: a királyi ügyészre és a védőre is kötelezővé tételével oldja meg ezt a kérdést.
Ez ugyan csak külsőség, de példák bizonyítják, hogy ebben a külsőségben épúgy, mint számos vallásczeremoniában van valami, a mi a kellő méltóságra ébreszti a közreműködőket."[14]
A XIX. század végén a törvényszéki tárgyalótermek "hivatalos közegei", bírák, ügyészek és ügyvédek egyaránt meglehetősen "színesen" öltözködtek. Egy tudósítás szerint a királyi törvényszék ülésén "Az elnök szürke sacco öltönyben, az egyik divatosabb szavazó biró sárga jaquet öltönyben, a másik szavazó biró barna kétsoros kabátban s kék nadrágban ül igazságot. A kir. ügyész sárga-fekete koczkás öltözetben képviseli az állam vádoló hatalmát. Ezt a szinpompát csak a védő fekete kabátja teszi kissé komorabbá."[15]
Ausztriában az 1897. augusztus 9-én kibocsátott igazságügyi miniszteri rendelet (Verordnung RGBl. Nr. 187/1897) tette kötelezővé a hivatali öltözék viselését. Eszerint 1898. január 1-jétől minden bírónak és ügyésznek, valamint laikus szakbírói ülnöknek a bírósági tárgyalásokon és az eskütétel (kivéve a tanúk és a szakértők eskütétele) alkalmával a fekete talárból és barettből álló hivatali öltözéket kellett viselnie. A "dúsan redőzött" és elöl begombolható, bokáig érő talárt könnyű gyapjúszövetből készítették. A nyakkivágást ibolyaszínű bársonyból varrták, a talár ujját fekete-ibolyaszínű selyemcsíkok díszítették. Az öltözéket fekete, fényes selyemből varrt, csokoralakú nyakkendő és fehér ing egészítette ki. A rendelet pontosan meghatározta, hogy hány darab, mekkora és milyen gombok kerüljenek a talárra, és hogy hol helyezkedjen el az öltözék zsebe. A barettet ítélethirdetéskor és eskütételnél kellett viselni. A talár nyakán és a baretten hatféle rangjelzést alkalmaztak. Az Oberster Gerichtshof elnökének talárját például még egy 12 cm széles, hermelinből[17] készült gallér is díszítette, barettjére pedig ibolyaszínű bársonysáv került, a másodelnök öltözete pedig mindössze annyiban különbözött ettől, hogy az ő hivatali köpenyére 6 cm széles hermelingallért varrtak. Az ügyészek rangbeli megkülönböztetésére három kategóriát alkalmaztak. A Generalprocurator tagjainak talárjáról hiányzott a hermelingallér, az öltözet egyebekben úgy nézett ki, mint az Oberster Gerichtshof elnökének talárja.[18]
Bírói talár Ausztriában[16]
"Eljött tehát Magyarország határszélére a talár. Most már nálunk is mind többet fognak foglalkozni e kérdéssel." - adta hírül a Jogtudományi Közlöny 1898 januárjában[19], és valóban, néhány hónappal később neves jogászaink között hosszas vita bontakozott ki arról, hogy milyen legyen a magyar igazságszolgáltató személyzet hivatali öltözete (talár vagy díszmagyar), és hogy ezt csak a bíróknak, vagy pedig az ügyészeknek és az ügyvédeknek is hordaniuk kell-e. A Mikszáth Kálmán által szerkesztett Országos Hírlap hasábjain 1898 júliusában több neves jogtudós fejtette ki véleményét.
Zsitvay Leó a királyi büntetőtörvényszék elnökének érvelése szerint: "Óvakodjunk a tulzástól, mely a magyar birót mint magyar embert mind délczegnek, lóra termettnek, daliásnak tekinti és reáveti a tetötöl-talpig, feszes ruhát csillogó sujtással. [...] gondoljunk a modern magyar emberre, aki nap-nap mellett dolgozik és fárad, aki a sulyos munka terhe alatt nagynehezen egyenesedik ki türhetö délczeg alakká; és gondoljunk arra is, hogy vannak jó biráink, kik testi fogyatkozásaik miatt alig lesznek képesek valamiféle 'diszruhát' tetszetös külsö megjelenéssel viselni. Hátha a birói ruha szabása révén a törvényszéki elnökökböl régimódu huszárezredesek lesznek, akik vetélkedve majd csak a daliás termet után küldik a verbungost."[20]
Hammersberg Jenő királyi főügyész nem tartotta szükségesnek és ésszerűnek a különleges hivatali öltözet bevezetését: "Biróságainknak eddig is megvolt s megvan a kellö tekintélyük s nem hiszem, hogy a talár, vagy bármiféle különleges öltözet akár ezt a tekintélyt, akár a biráink itélkezésébe helyezett közbizalmat emelni képes lenne. A biró tekintélyének forrását ne a ruházatában, ne külsöségekben, hanem erkölcsi és szellemi tulajdonságaiban, kötelességeinek lelkiismeretes teljesitésében, viseletének komolyságában, ítéleteinek helyességében keressük."[21]
Márkus Dezső királyi törvényszéki bíró véleménye szerint "Mivel drágasága okából nem lehet kötelezövé tenni a kifogásolhatatlan szalon-öltönyt, melyet legmegfelelöbbnek és egyszerüsége folytán legelegánsabbnak tartok minden nyilvános müködésre, a javasolt két birói egyenruha közül a talárt választanám, mert ezt czélszerübbnek tartom a következö okokból: A talár olcsó, kényelmes, egyenlösit, elfödi a testi hibákat, amellett komoly és méltóságteljes külsöt biztosit a tárgyalásnak - tudjuk, hogy minden egyenruha imponál. A magyar nemzeti köntös nem czélszerü, mert: drága; szük nadrág, csizma, kard, nem épen kényelmes viselet mindennapra s mivel nem lehet oly kényelmesen a hivatalban felölteni és levetni, mint a talárt, naphosszat ebben a köntösben kellene járni; lehetövé teszi a diszes, diszesebb, legdiszesebb s az egyszerü, egyszerübb és legegyszerübb kivitelt, ékes és nem ékes kardokkal, ami a külsöségek után itélö tömeggel szemben sok [...] inkonveniencziára, szolgálhatna okul; végül kiemeli a testi hibákat, nem is szólva arról, hogy nem minden, bár ép és egészséges férfiun fest jól a magyar köntös összes járulékaival. Ami pedig a nemzeti jelleget illeti: ne abba helyezzük büszkeségünket, hogy a köntössel adjuk, vagy óvjuk meg nemzeti jellegünket! Az angolok, francziák, belgák, olaszok, németek ugyancsak törödnek nemzeti jellegükkel - mégis mindannyian a talárt fogadták el biráik számára."[22]
A budapesti ügyvédi kamara ugyancsak szorgalmazta a talár behozatalát 1898-ban. A kamara álláspontja szerint a talár, mint a méltóság és komolyság jelképe a tárgyalás ünnepélyességét emeli, és hathatós módszer "a most uralkodó ideges tárgyalási hangulat ellen". Ugyanakkor "nem ringatjuk [...] magunkat abban a csalóka reményben, hogy a talárral, a komolyság külső jelvényeivel a megfelelő komoly belső, a szellem is mintegy varázsütésre uj életre fog kelni, de tény az, hogy a megfelelő szellem ébresztésének ez is egyik jelentékeny tényezője."[23]
A bírói talár és föveg tervrajzaira 1912-ben pályázatot hirdetett az igazságügy-minisztérium. A pályázat intézésére az Országos Magyar Iparművészeti Társulatot kérték fel, a pályamunkákat bíráló bizottságban a Társulat által delegált tagok mellett az igazságügy-miniszter által kijelölt két tag is helyet kapott.
| PÁLYÁZAT BÍRÓI ÖLTÖNY (TALÁR) ÉS FÖVEG TERVRAJZAIRA. A magyar királyi igazságügyminíszter 1914. évben a magyarországi bíróságoknál általánosan kötelezővé váló bírói (ügyészi, jegyzői, ügyvédi) öltönynek (talárnak) és fövegnek művészi terveit általános nyilvános pályázat útján akarja beszerezni és a pályázat elintézésére az Orsz. Magy. Iparművészeti Társulatot kérte fel. Amidőn Társulatunk ennek a megtisztelő megbízásnak készséggel eleget tesz, számít arra, hogy ezen az érdekes pályázaton jelesebb művészeink egymással nemes versenyre kelnek és ezzel biztosítják annak sikerét. A pályázat feltételei a következők: |
| 1. Kívántatik a bírói (ügyészi, jegyzői) talárnak és fövegnek kisméretű színes tervrajza, a bírói jelvénynek természetes nagyságú rajza és a bírói talárral és föveggel szabásban megegyező, de ettől könnyen megkülönböztethető ügyvédi talárnak és fövegnek kisméretű rajza. A pályázó vegye figyelembe, hogy a magyar bírói viselet nem lehet szolgai utánzása valami idegen állam bírói viseletének és hogy feltétlenül megkívántatik annak rendeltetéséhez méltó komolysága és eredeti jellege, végül, hogy a talárnak a polgári öltözetet egészen be kell borítania. Bírói jelvényként legmegfelelőbb Szent István koronája, mint a magyar bírói hatalomnak forrása. |
| 2. A pályázónak három színes rajzot kell készítenie: |
| a) magyar bírót ábrázoló rajzot három 30-30 cm. magas alakkal, amelyek a föveget és a bírói jelvénynyel ellátott talárt három helyzetben (élőiről, oldalról, hátulról) szemléltetik; |
| b) a bírói jelvény természetes nagyságú rajzát. |
| A pályázó jelezze ezen a rajzon a jelvény anyagát (hímzés, fém, zománc stb.), továbbá azt is, hogy miként lehetne a bírói jelvényt egyúttal a felső és az az alsó bíróságok, valamint az ugyanazon bíróságnál működő elnök, bíró, ügyész, jegyző megkülönböztető jelének használni; |
| c) végül készítse el a pályázó az ügyvédek talárját és fövegét feltüntető 30 cm. magas alaknak színes ¾ profílképét. Mint már fentebb említettük, a két ruházati darab szabása nagyjában a bírókéval egyezzen meg, de feltétlenül szükséges, hogy azoktól akár eltérő színezésükkel vagy más ismertető jellel könnyen megkülönböztethetők legyenek. |
| 3. A színes rajzoknak olyan szabatosaknak kell lenniök, hogy azok után a tervező eszméjét meg lehessen ítélni és a talár és a föveg szabásrajza, valamint a bírói jelvény közvetlenül legyenek elkészíthetők. |
| 4. A pályadíjjal jutalmazott pályázó köteles a tervezete után készülő talár- és fövegminták szabászának a szükséges útbaigazításokat megadni, a kész mintákat megbírálni és esetleges észrevételeit a magyar kir. igazságügyminíszter elé terjeszteni. |
| 5. A pályázat feltételeinek mindenben megfelelő, legkiválóbb pályaművek díjazására a magyar kir. igazságügyminiszter három díjat tűz kí és pedig: I. díj 1200 K, II. díj 500 K, III. díj 300 K. |
| 6. A pályázat titkos; ezért lássa el minden pályázó pályaművét jeligével. Ugyanez a jelige jön a zárt borítékra, amely a szerző teljes címét (név, lakóhely, utca, házszám) tartalmazza. |
| 7. A pályaműveket legkésőbben 1913. január hó 20-án déli 12 óráig bezárólag az Orsz. Magy. Iparművészeti Társulat igazgatóságánál (Budapest, IX., Üllői-út 33-35. sz.) kell benyújtani. E határidőn túl érkező műveket a pályázatból feltétlenül kizárják. |
| 8. A pályázaton csakis magyar állampolgárok vehetnek részt. |
| 9. A díjakat öttagú bíráló-bizottság ítéli oda, amelynek elnöke az Orsz. Magy. Iparművészeti Társulat elnöke vagy helyettese, két tagját a Társulat, kettőt pedig a magy. kir. igazságügyminiszter küld ki. |
| 10. Valamennyi pályaművet az Iparművészeti Társulat a bíráló-bízottság döntése után legalább egy hétig nyilvánosan kiállítja. A kiállítás után a nem díjazott műveket 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen az időn túl a Társulat nem vállal felelősséget. |
| 11. A pályadíjjal jutalmazott és az esetleg megvásárolt műveknek tulajdonjoga, beleértve a korlátlan felhasználás jogát, a magy. kir. igazságügyminisztert illeti meg. |
| Budapest, 1912. évi szeptember havában. |
| Az ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT ELNÖKSÉGE.[24] |
A pályázatot 1913. január 25-én bírálta el a bíráló bizottság, amelynek elnöke Alpár Ignác a Magyar Iparművészeti Társulat alelnöke, tagjai pedig az igazságügy-minisz-ter által delegált dr. Rickl Gyula miniszteri tanácsos és dr. Marschalko János ítélőtáblai bíró, valamint a Magyar Iparművészeti Társulat által delegált K. Lippich Elek miniszteri tanácsos és Kéméndy Jenő festőművész voltak.
A pályázatra 44 pályamű érkezett. Az 1.200 koronás I. díjat Honti Nándor festő, litográfus és grafikusnak[25], az 500 koronás II. díjat Jeney Jenő festőművésznek, a 300 koronás III. díjat pedig Böhm János bélyegtervezőnek ítélték oda. A bíráló bizottság 250-250 koronás díj ellenében megvásárlásra ajánlotta a "Péntek" és "Talár" jeligés pályaműveket is. A nyertes pályaműveket a bizottság azzal a javaslattal terjesztette az igazságügy-miniszter elé, hogy a végleges döntés előtt készíttesse el a tervezett talárokat a Magyar Királyi Operaház szabóműhelyében, és csak ezután határozza meg, hogy mely pályázó talárja lesz a bírák, ügyészek, jegyzők és ügyvédek hivatali öltözéke.[26]
Honti Nándor talár terve
"Honti Nándornak az igazságügyminiszter által kitűzött pályázaton első dijat nyert terve. A talár anyaga fekete lüszter, a gallér és föveg fekete moiré. Az elnököt, birót és ügyészt a nyakba akasztott Szent István-korona jelvény különbözteti meg a láncz, illetve az arany paszománt különbözősége szerint. A jegyző a jelvényt láncz nélkül, a szive fölé tűzve viseli. Az ügyvédnek nincs jelvénye. A talárok szabása egyenlő; a felsőbirósági elnöké belül vörös, az alsóbirósági elnöké belül kék, a többi tiszta fekete."[27]
Bár a pályamunkák 1913-ban elkészültek a talár bevezetésére nem került sor. A bírói hivatali öltözék általános bevezetéséről és viseléséről 1999-ben rendelkezett az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szabályzata. A talár mai is "a bírói méltóság kifejezője, amely növeli a bíróságok tekintélyét. Ezt kell megjelenítenie az eljárási cselekményen részt vevő ülnök, jegyzőkönyvvezető, valamint az eljárási cselekményt végző bírósági titkár ruházatának is." - szól az Országos Bírósági Hivatal elnökének 9/2012. (V. 8.) OBH utasítása.
Jeney Jenő talár terve[28]
Böhm János talár terve[29] ■
JEGYZETEK
[1] Handwörterbuch zur deutschen Rechtsgeschichte HRG (szerk. WERKMÜLLER, Dieter), IV. kötet, Berlin, 1990. Erich Schmidt Verlag, 1044. o.
[2] ARLINGHAUS, Franz-Josef: Gesten, Kleidung und die Etablierung von Diskursräumen im städtischen Gerichtswesen (1350-1650), in: Kommunikation und Medien in der Frühen Neuzeit (hrsg. BURKHARDT, Johannes, WERKSTETTER Christiane), München, 2005. R. Oldenbourg Verlag, 472. o.
[3] http://digi.ub.uni-heidelberg.de/diglit/cpg164/0061 [2012. július 16.]
[4] HRG IV. kötet, 1093. o.
[5] BRAUDEL, Fernand: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus, XV-XVIII. század (A mindennapi élet struktúrái), Budapest, 1985. Gondolat Kiadó, 320-321. o.
[6] KENGYEL Miklós: Perkultúra - A bíróságok világa, a világ bíróságai, Budapest-Pécs, 2010. Dialóg Campus Kiadó, 252. o.
[7] a High Court elődje (1873/75. Judicature Acts)
[8] KENGYEL 2010. 252-253. o.
[9] http://legal.edeandravenscroft.co.uk/EvolutionOfLegalDress.aspx [2011. április 30.]
[10] A francia XIV. Lajos hajbetegsége miatt volt kénytelen parókát viselni, természetes, hogy udvari embert el sem lehetett volna képzelni paróka nélkül. A divat így tulajdonképpen a testi hiba elpalástolásából született meg. RÁTH-VÉGH István: Királyok divatjától a divatkirályokig, in: Öltözködés és divat (szerk. HATVANY Lili), Budapest, 1936. Pesti Napló Rt. - Az Est Lapkiadó Rt. - Magyarország Napilap Rt. kiadása, 50. o.
[11] http://legal.edeandravenscroft.co.uk/EvolutionOfLegalDress.aspx [2010. november 17.]
A bírói öltözék korszerűsítésének köszönhetően Angliában és Wales-ben 2008. október 1-jétől a polgári és családjogi bírák már nem viselik az ódivatúnak titulált parókát. Ugyan a többség támogatta a változást, mégis sokan vannak, akik a több évszázados hagyomány mellett foglaltak állást, és a paróka viselését a törvények iránti tisztelet megerősítésével hozzák összefüggésbe.
[12] http://www.cardozo.yu.edu/life/spring1999/wigs [2012. március 20.]
[13] LINDIG, Annemarie: Der Mantel als lebenswichtiger Gegenstand des menschlichen Alltags in rechtlichen Regelungen (bis ca. 1800) II., in: Forschungen zur Rechtsarchäologie und Rechtlichen Volkskunde, 16. Zürich, 1996. Schulthess Polygraphischer Verlag, 159. o.
[14] Képviselőházi Napló 1892-652 (1892-XXXIV-134-135)
[15] SZAKOLCZAI Árpád: "Minima", Jogtudományi Közlöny, 1892/39. 310. o.
[16] Reichsgesetzblatt für die Reichsrathe vertretenen Königreiche und Länder, Jahrgang 1897. LXXV. Stück - Ausgegeben und versendet am 21. August 1897. 1235. o.
[17] A hermelin a hatalom és a tekintély szimbóluma. A hermelinből készült vagy hermelinnel bélelt palást vagy köpeny viselése a királyok és fejedelmek, valamint a nemesi családok előjoga volt. Hermelinből készült béléssel és gallérral tanultságuk jeleként készítették a bírók köpenyét, majd talárját.
[18] Ausztriában az ügyvédek, ügyvédjelöltek és védők kötelező hivatali öltözékét - fekete talár és barett - az igazságügy-miniszter 1904. június 17-i rendelete szabályozta (Verordnung RGBl. Nr. 59/1904).
[19] Jogtudományi Közlöny 1898/1. 8. o.
[20] Talárt a bíráknak, Országos Hírlap, 2. évf. 189. szám (1898. július 10.), 4. o. http://epa.oszk.hu/00200/00242/00231/pdf/00231.pdf [2010. december 5.]
[21] Talárt a bíráknak 1898. 4. o.
[22] Talárt a bíráknak 1898. 7. o.
[23] Különfélék - A talár. Jogtudományi Közlöny, 1898/13. 164. o.
[24] http://www.epa.hu/01000/01059/00098/pdf/magyar_iparmuveszet_EPA01059_15_06_1912_233-240.pdf [2010. november 24.]
[25] Honti Nándor (1878-1961): festő, litografus és grafikus. 1896-1899 között Münchenben és Nagybányán Hollósy Simon, majd Párizsban a Julian Akadémia növendéke volt. 1903-1906-ig New Yorkban és Philadelphiában élt, majd Budapesten telepedett le. Az Újság c. lap rajzolója volt, emellett plakátokat és életképeket is festett. 1910-ben a Művészházban, majd 1916-ban állították ki műveit. Az I. világháború után végleg New Yorkban telepedett le, utóbb a Hearst-lapvállalat képes folyóiratainál illusztrátor.
[26] Magyar Iparművészet (szerk. GYÖRGYI Kálmán) 16. évf. 2. szám, Budapest, 1913. Magyar Iparművészeti Társulat, 65-66. o.
[27] A bírói talár, Vasárnapi Újság 60. évf. 6. szám (1913. február 9.), 115. o.
[28] Magyar Iparművészet 1913. (16. évf.) 2. szám, 62. o.
[29] Magyar Iparművészet 1913. (16. évf.) 2. szám, 63. o.