Az Európai Bizottság 2007. október 26-án nyilvános vitára bocsátotta a kartellügyek tárgyalásos rendezéséről1 szóló jogszabálycsomagot, amely egyrészt a Bizottság közlemény tervezetéből2 (a továbbiakban: Közlemény Tervezet), másrészt a Bizottság 773/2004/EK számú rendeletének3 módosításából4 (a továbbiakban: Rendelet Tervezet) áll. Az ún. tárgyalásos rendezés keretében az eljárásban résztvevő felek elismerik részvételüket és felelősségüket a vizsgált versenykorlátozó megállapodásban, egyben beleegyeznek abba is, hogy ne a hagyományos, hanem egy egyszerűbb de gyorsabb eljárás keretében vizsgálódjon a Bizottság. A tárgyalásos rendezéses eljárás mind a közösségi versenyhatóság, mind a kartellben résztvevő felek számára előnyös lehet. A Bizottság azáltal, hogy a felekkel megállapodásra jut, a normál eljárásnál lényegesen gyorsabban tudja az ügyeket kivizsgálni és elbírálni, értékes erőforrásokat nyerve, melyeket más ügyekre fordíthat. Ez a Bizottság reményei szerint erősíti a hatékony és idejében történő bizottsági szankció alkalmazásához fűződő közérdeket, s egyúttal fokozza az intézkedések általános elrettentő hatását is. A tárgyalásos rendezésben részes vállalkozások pedig azon túl, hogy megtakaríthatják a hosszú és drága pereskedés költségeit, illetve kiküszöbölhetik az azzal járó bizonytalanságokat, alacsonyabb bírságra is számíthatnak.
A közösségi versenyjog hathatósabb kikényszerítésére az utóbbi néhány évben több kezdeményezés is született, melyeket egyrészt a Bizottság az addigi feladatainak a vállalkozásokra vagy a tagállamok versenyhatóságaira történő delegálásával, másrészt a polgári bíróságok versenyügyekbe való fokozott bevonása révén, illetve nem utolsósorban saját működésének racionalizálása segítségével kíván sikerre vinni. A folyamat a 2004-es bővítési hullám5 miatt elodázhatatlan eljárási reformmal indult, melynek a hatékonyabb jogalkalmazás biztosítása keretében egyik konkrét célja volt a decentralizáció. A nemzeti szintű jogalkalmazás legmarkánsabb erősítését az egyedi mentesítés eltörlése, az "önellenőrzés vagy önértékelés" ("self assessment") jelentette, amely szerint a vállalkozások a megállapodásaikat a közösségi jog kialakult gyakorlatának figyelembevételével saját maguk értékelik és a jogszerűség bizonyítására csak annak kétségbe vonása esetén kényszerülnek. A bejelentéses ("notifikációs") rendszer eltörlésének pozitív hozadéka, hogy a Bizottság a felszabadult erőforrásait az igazán komoly versenyellenes magatartásokra összpontosíthatja. A Bizottság itt a feladatai egy részének a vállalkozásokra történt delegálása révén kapott esélyt a hatékonyabb jogalkalmazásra.
Az európai jogrendszerekben a versenyjog közérdekű érvényesítése ("public enforcement") figyelhető meg, melynek lényege, hogy az e célra létesített versenyhatóságok (a Bizottság, illetve a tagállami versenyhatóságok) a versenyhez fűződő közérdek védelmében, alapvetően hivatalból eljárva versenyfelügyeleti eljárásokat folytatnak és szükség esetén különböző, közigazgatási jogi természetű szankciókat alkalmaznak. Magánérdekű jogérvényesítésről ("private enforcement") akkor beszélünk, ha egy személy olyan vállalkozással szemben kér bíróság előtt egyéni jogvédelmet, amely az ő, jog által védett, alapvetően vagyoni érdekeit versenyjogilag is tiltott magatartásával sérti. A bírói jogalkalmazás során a versenyjog a "kard és a pajzs" szerepét töltheti be. "Kard", ha kártérítés jogalapjaként hivatkoznak versenyjogi szabályok megsértésére; vagy egy piacra vagy forgalmazási rendszerbe való betörés érdekében. "Pajzs" a versenyjog, ha egy szerződéses jogvitában az egyik fél szabadulni akar egy korábban általa megkötött, de a későbbiek során már az érdekét nem szolgáló szerződésben megállapított kötelezettségeitől, ezért egyes rendelkezéseinek versenyjogi szabályok alapján megalapozott semmisségére hivatkozik.6 Míg az Egyesült Államokban a versenyügyek jelentős része magánérdekű jogérvényesítés keretében zajlik, addig az Európai Unióban és annak tagállamaiban a közérdekű jogérvényesítés, vagyis a versenyhatósági dominancia érvényesül. A közösségi versenyjog bírói alkalmazása kivételes jelenség volt a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság jogérvényesítéséhez képest annak ellenére, hogy a legtöbb tagállamban adott a jogi lehetőség a közösségi antitröszt szabályok közvetlen magánjogi érvényesítésére, illetve a nemzeti versenyjogi szabályok megsértésének versenyhatósági megállapítását követően sok tagállamban lehetősége van a sérelmet szenvedett félnek kártérítést követelni. Korábban az, hogy egy bíró tagállami antitröszt jogot alkalmazzon, főszabályként csak az adott ország versenyhatósága döntéseinek bírói felülvizsgálata során, közigazgatási bíráskodás keretében fordult elő. Az 1/2003/EK rendelet által bevezetett eljárási reform változtatni kívánt ezen a helyzeten, lehetővé téve a nemzeti bíróságok számára a 81. és 82. cikkek közvetlen alkalmazását. E megkezdett út folytatásának tekinthető a magánjogi jogérvényesítéssel kapcsolatos Zöld Könyv7, ami - kiindulva abból a tapasztalati tényből, hogy a közösségi versenyjogi szabályokon alapuló magánjogi kártérítési perek száma EU-szerte elenyésző, s feltételezve egyúttal, hogy a magánjogi alapú fellépés elterjedése előmozdítaná a közösségi versenyszabályok betartását - számba veszi azokat a magánjogi és polgári perjogi akadályokat, melyek lebontásával ezek a kártérítési perek elszaporodhatnának, erősítve ezáltal a közösségi versenyjog kikényszerítését. A magánjogi jogérvényesítés támogatása révén a Bizottság a saját és a tagállami versenyhatóságok "munícióit" csak áttételesen próbálja bővíteni. A közérdekű jogérvényesítés rendszerén kívüli "katonaságnak", a tagállamok polgári jogi bíróságainak versenyügyekben való bevetésével azonban végeredményben a saját "hadseregét" erősíti.
A versenyhatóságok hatékonyabb fellépésének biztosítására, a jogalkalmazás egységessége érdekében, illetve azért, hogy kezelve legyenek a decentralizációból adódó problémák, létrehozták az Európai Versenyügyi Hálózatot (European Competition Network - ECN), amely a Bizottság (mint "primus inter pares") és a tagállamok versenyhatóságainak szoros együttműködése. A hálózatépítést több fontos módosítás is szolgálja, pl. az, hogy a Bizottság a közösségi jogot alkalmazók közötti jó együttműködés érdekében közleményeket bocsát ki, az EK hatékony ügyelosztási szabályokat teremt, rögzíti az eljárási segítségnyújtás kereteit, lehetővé teszi a versenyhivatalok közötti szabad információáramlást. Ez utóbbi körben az ECN komoly védelmi rendszert épített ki annak érdekében, hogy megmaradjon a tagállamok engedékenységi politikájának bizalmi jellege és biztonsága. (A témáról bővebben a 6. pont alatt szólunk.) A közelmúltban felülvizsgált engedékenységi közlemény,8 és a bírságolásra vonatkozó iránymutatás9 2006-ban végrehajtott módosításai is a közösségi versenyjog hatékonyabbá tétele folyamatának része, ahogyan a kötelezettségvállalás intézményének bevezetése is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
