Czákné Szomor Ildikó: Konek Sándor jogtudós, a statisztika úttörő alakja (PSz, 2024/1., 123-127. o.)

Konek Sándor tevékenysége a statisztika területén egyedülálló volt a 19. század második felében. Jelentős szerepet játszott abban, hogy a statisztikát önálló tudományként ismerjék el. Rengeteget tett egyetemi tanárként azért, hogy ez megvalósuljon, előadásokat tartott és számos publikációja jelent meg a témában.

1. Konek Sándor életrajza[1]

Konek Sándor, a jeles egyházjogász és statisztikus 1819. augusztus 18-án született Pesten. A pesti piarista, kegyesrendi gimnázium elvégzése után a Pesti Egyetemen 1834-től bölcsészetet, jogot és államtudományi ismereteket tanult. Az egyetem elvégzése után 1839-től a budai székhelyű Magyar Királyi Udvari Kamaránál dolgozott fogalmazógyakornokként. 1841-ben tette le az ügyvédi vizsgát, és 1842-ben szerezte meg doktori diplomáját jog- és államtudományok köréből. Latin nyelvű értekezése "Theses e scientiis juridicis et politicis..." címmel még ebben az évben nyomtatásban is megjelent.

1845-ben kezdett el tanítani a Győri Akadémia Statisztika és Bányajog Tanszékén, majd a Pozsonyi Jogakadémiára helyezték át, ahol közigazgatási és pénzügyi jogot is oktatott. 1854-től haláláig a Pesti Egyetemen dolgozott, elsőként a statisztika nyilvános rendes tanára lett, majd 1860-tól az egyházjogi tanszéket vezette tíz éven át.[2] 1861-ben a Jog- és Államtudományi kar dékánja lett, majd a Kiegyezést követően 1869-ben, mint királyi tanácsos az egyetem rektori tisztét is betöltötte.

Közel három évtizeden keresztül vezette a Pesti Egyetem Statisztikai Tanszékét. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1867-ben pedig a rendes tagok sorába emelték. Az MTA levelező tagjává választását követően "Magyarország bűnvádi statistikája" címmel 1859. április 4-én tartotta meg székfoglaló előadását. Rendes taggá választásakor "A magyar korona országainak legújabb népesedési mozgalmai" címmel tartott székfoglaló előadást

- 123/124 -

1868. január 20-án. 1868-ban a Budapest székhellyel működő Országos Statisztikai Tanács tagjának is megválasztották.

Konek Sándor a 19. század során az államtudománytól elkülönülő tudomány, a statisztika úttörő alakja volt. Életét elsősorban a statisztika önálló tudományágként való elismertetésének szentelte, előadásaiban és könyveiben is ezt hirdette. A statisztika általános módszertanának kifejlesztése terén Konek Sándor kimagasló jelentőségű munkát végzett, ma is sok tekintetben iránymutató. Tudományos érdeklődése az összefoglaló jellegű statisztikai munkák mellett a szakstatisztikák felé fordult, főként a demográfia és a népmozgalom témák vizsgálata vonzotta. Írásaiban elsősorban a népesedéssel, statisztika elmélettel és a bűnügyi statisztikával foglalkozott, melyet elsőként ő készített Magyarországon. Behatóan kutatott egyes gazdasági ágazatokat, mint a bányaművelés és a kereskedelem trendszámítás. Az adatsorok matematikai-statisztikai értékelésén túlmenően a közgazdasági tanulságokat és az ezzel kapcsolatos teendőket is megfogalmazta. A közgazdasági-statisztikai értekezéseiben a magyar érdekek érvényesüléséért küzdött. Az egyes adatsorok elemzése szempontjából elsőrendű fontosságúnak tekintette azok szélesebb összefüggésbe helyezését. Igyekezett a nemzetközi statisztikai mutatószámok és trendek figyelembevételével értelmezni a magyarországi és a monarchiabeli adatsorokban tükröződő jelenségeket. Munkásságával jelentősen hozzájárult a hazai statisztikatudomány elméleti alapjainak megteremtéséhez. A magyar országgyűlés és az enquete-rendszer c. cikke 1866-ban jelent meg, ami unikum volt a maga korában.[3]

Konek Sándor egyik legelismertebb hazai egyházjogász volt. Egyházjogi kézikönyvére - Egyházjogtan kézikönyve. Különös tekintettel a Magyar Sz. Korona tartományaira - napjainkban is sokan hivatkoznak, úttörő munkája nem évült el. Az 1863-ban megjelent tankönyv 1903-ig kilenc átdolgozott, javított kiadást ért meg. Munkáját, halálát követően, az egyházjog másik jeles elismert művelője, Antal Gyula rendezte sajtó alá.[4]

Konek Sándor jogtudósnak, elsősorban jogakadémiai és egyetemi katedrán végzett oktatótevékenysége volt jelentős. Rendszeresen írt, kötetei mellett írásai jelentek meg az Akadémiai Értesítő, a Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények, a Nemzetgazdasági Szemle, a Jogtudományi Közlöny és a Budapesti Szemle folyóiratok hasábjain.

1882. augusztus 1-én hunyt el Balatonfüreden, Budapesten a Kerepesi temetőben temették el.[5]

- 124/125 -

2. Konek Sándor főbb művei[6]

• A statisztika elmélete. Győr, 1847.

• A jogügyleteket, okiratokat, irományok s hivatalos cselekményeket illető bélyegtörvények. Pozsony, 1852.

• A statistikának legújabb állása. Pest, 1855.

• Elméleti fejtegetések a statistika terén. I-II. kötet. Pest, 1855.

• Magyarország bűnvádi statistikája. Akadémiai Értesítő 1858.

• Egyházjogtan kézikönyve. Különös tekintettel a Magyar Sz. Korona tartományaira. Pest, 1863.

• A magyar országgyűlés és az enquete-rendszer. In: Jogtudományi Közlöny. 1866. márczius 12. 161-167. pp.

• A magyar korona országainak legújabb népesedési mozgalmai. Pest, 1868.

• A nemzetek szellemi élete a párisi világkiállításon. Pest, 1868.

• Az ausztriai-magyar monarchia statistikai kézikönyve. Pest, 1868.

• Az ausztriai birodalom, jelesen a magyar korona országainak statisztikai kézikönyve Pest, 1865. 1868.

• A statisztika elmélete. Bp., 1869.

• Köz- és magánjótékonyság, jelesen önsegélyezés és biztosítási ügy. Pest, 1869.

• A statistika elmélete. Pest, 1869.

• Adalékok Magyarország nyers terményeinek ártörténetéhez a tizenkilenczedik században. Budapest, 1873.

• Ujabb adataink Magyarország bűnvádi statistikájából. Budapest, 1875.

• A magyar birodalom statisztikai kézikönyve folytonos tekintettel Ausztriára. Budapest, 1875.

• A statistika és nemzetgazdaságtan közti viszony a mai korban. Budapest, 1875.

• Újabb adataink Magyarország bűnvádi statisztikájából. Bp., 1875., 1879.

• Öt év Magyarország bűnvádi statisztikájából. Budapest, 1879.

• Magyarország és egyes törvényhatóságainak népesedési mozgalma. Budapest, 1879.