1999. április 1-jétől három éves program indult "Hungarian-British Joint Academic and Research Programme" címmel. A project célja, hogy - a magyar Ptk. egyes részei, valamint az angol jog paralel területei, így a szerződési jog alapelvei, a kártérítési jog, a magán-tulajdonjog és a kereskedelmi jog vizsgálatával - áttekintse azokat az alapvető jogpolitikai célokat, amelyek megvalósítására egy modern jogrendszernek a kötelmi jog, a tulajdonjog és a kereskedelmi jog egyes területein törekednie kell s ennek eredményeként ajánlásokat fogalmazzon meg a magyar polgári törvénykönyv kodifikációja számára. A program érinti az angol kodifikáció egyes kérdéseit is, amelynek alapvető célja - eltérően a magyartól - döntő mértékben az, hogy megismertesse a nem-jogászokkal a jogszabályokat és kézikönyveket adjanak ki részükre.
A program második, a szerződési jog szabályozásának kérdéseiről tartott eszmecseréjének színhelye volt 2000. március 25-én az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának dékáni tanácsterme. A tanácskozáson angol részről részt vett Professor Hugh Beale (University of Warwick, a kodifikációs előmunkálatokat végző Law Commission tagja), Professor Andrew Burrows (University of Oxford), Professor Dan Prentice (Pembroke College, Oxford) és Professor Geoffrey Woodroffe (Brunel University). Az eszmecsere témaköreit is meghatározó vitaindító referátumokat Dr. Harmathy Attila egyetemi tanár (A szerződési jog alapkérdéseiről), Dr. Vékás Lajos egyetemi tanár (Fogyasztóvédelem a szerződési jogban), Dr. Burián László egyetemi tanár (AZ UNID-ROIT Nemzetközi Kereskedelmi Szerződési Alapelvek lehetséges hatásai a magyar polgári jogi szabályozásra) és Dr. Kisfaludi András egyetemi docens (A kereskedelmi ügyletek polgári jogi szabályozásának kérdése) tartották. Az alábbiakban e tanácskozás eredményeit kíséreljük meg összefoglalni.
A szerződési jog alapkérdéseinek középpontja a szerződés fogalma, azaz annak meghatározása, hogy mikor ruházzuk fel az ígéretet kötelező erővel. Ehhez szorosan kapcsolódik a szerződési szabadság kérdése is. A szerződésfogalom meghatározásához képest kell felépítenünk a szabályozás modelljét.
A szerződésfogalmat alapvetően az határozza meg, hogy a szabad piac és a jóléti állam egymással ellentétes koncepciói közül melyiket választjuk vagy ha kombináljuk őket, akkor ezt milyen módon és milyen mértékben tesszük. A magyar Ptk. kodi-fikációja során valószínűleg a szabad piac és a jóléti állam kombinált modelljét kellene követnünk és erre alapított szerződésfogalomból kell kiindulnunk.
Figyelembe kell vennünk, hogy az olyan viszonyok mellett, amelyekre nem piaci szemléletet alkalmazunk (családi kapcsolatok és bizonyos partnerek viszonyai, például érdekképviselet), vannak olyanok is, amelyek teljes egészében piaccal nem modellezhetők, legalábbis különleges piacként kell kezelnünk őket. Ez utóbbiak körébe tartoznak a közellátások, a közüzemi szolgáltatások, a közigazgatási szervek jogviszonyai, a szociális ellátások, közoktatás, jogi személyek alapítása és a munkaviszony. A munkaviszony lényeges sajátossága - mely egyúttal különleges szabályozás szükségességét is jelenti -, hogy nem egyenlő pozícióban lévő felek kapcsolatát jelenti. A munkaviszony szabályozása során nem szabad figyelmen kívül hagyni a kollektív szerződés szerepét sem, amelynek eredendő funkciója a munkaviszony feltételeinek standardizálása. A kodifikációnak ugyanakkor az önkéntes megállapodások szabályozására kell korlátozódnia s nem kell olyan speciális területek intézményeivel foglalkoznia, mint például a felsőoktatás.
Alapkérdés az is, hogy mikortól beszélhetünk szerződésről s a szerződéskötést megelőzően terhelheti-e a feleket valamilyen kötelezettség. Így például felvetődik egy olyan megoldás szükségessége és lehetősége, hogy ha a pályázat kiírója megsérti a feltételeket, a szerződésszegésre vonatkozó szabályok szerint feleljen.
A kódex felépítésének egyik alapvető kérdése az általános és a különös rész arányának meghatározása. Célszerűnek tűnik egy átfogó általános rész s egy olyan különös rész alkotása, mely valóban csak az egyes szerződéstípusokra vonatkozó, valóban speciális szabályokat tartalmazza.
Az UNIDROIT által kidolgozott Nemzetközi Kereskedelmi Szerződési Alapelvek bizonyos kérdésekben szolgálhatnak kodi-fikációs modellként, hiszen széles bázison nyugodva olyan szabályokat és elveket fogalmaznak meg, amelyek a nemzetközi kereskedelemben általánosan elfogadottak. Így mintaként lehetne figyelembe venni a körülmények alapvető megváltozására vonatkozó szabályokat és a kereskedelmi kapcsolatokban a szerződés alakisága kapcsán a formátlanság elvét.
A kodifkáció szerepe hatékony magánjog biztosítása. A kodi-fikáció során választ kell adnunk arra a kérdésre, hogy milyen jogot használjunk a kereskedelmi viszonyok szabályozására, azaz szükséges-e önálló kereskedelmi törvényt alkotni vagy sem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
