Mácsik Zoltán: Multilaterális fejlesztési bank fogalma és főbb jellemzői (GJ, 2004/10., 16-21. o.)

A Világbank, Európai Beruházási Bank, Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a világban számos multilaterális fejlesztési bank működik, a legkülönbözőbb tulajdonosi struktúrával és tevékenységi területtel. Az alábbi cikk célja átfogó képet adni a multilaterális fejlesztési bankokról és azok tevékenységéről. Bár néhány multilaterális fejlesztési bankról, (például a Világbankról) számos elemzés készült, kevés átfogó tanulmány született a multilaterális fejlesztési bankok fogalmáról, szerepéről és működéséről. A multilaterális fejlesztési bankok a legkülönbözőbb tulajdonosi struktúrával, tevékenységi és földrajzi területtel foglakoznak, így az elemezések többsége általában egy-egy multilaterális fejlesztési bankkal foglakozik, legfeljebb egy másik multilaterális fejlesztési bankkal történő összehasonlításban. A multilaterális fejlesztési bankok ugyanakkor számos olyan közös jellemzővel rendelkeznek, melyek kitűnő alapot biztosítanak általános következtetések levonásához, és néhány, a köztudatban elterjedt nézet átgondolásához.

I. A multilaterális fejlesztési bank célja és fogalma

A világban számos multilaterális fejlesztési bank működik, a legkülönbözőbb tulajdonosi struktúrával. A kisebb multilaterális fejlesztési bankok (például az Északi Fejlesztési Bank) alig egy tucat tagállammal rendelkeznek, míg a Világbanknak több száz tagja van. A szegénység csökkentésétől az AIDS elleni küzdelmen és a gazdasági reformok elősegítésén át a kis- és közép vállalkozások támogatásáig a legkülönbözőbb tevékenységi területekkel rendelkeznek, és a legkülönbözőbb régiókban tevékenykednek. Bár sok közös jellemzővel rendelkeznek, kevés átfogó elemzés készült róluk. A multilaterális fejlesztési bankok bemutatása során a legismertebb elemzések többsége elsősorban a világbanki modellt követő nemzetközi fejlesztési bankokra koncentrál. Azonban az általuk felállított definíció nem mindig alkalmazható számos multilaterális fejlesztési bankra (például az Európai Beruházási Bankra). Az egyik legteljesebb elemzést a sussexi Institute of Development Studies készítette1, a svéd külügyminisztérium megbízásából. A jelen cikk a multilaterális fejlesztési bank fogalmát az alábbiakban határozza meg:

"A multilaterális fejlesztési bank olyan nemzetközi pénzügyi közvetítő, melynek részvényesei között mind a hitelfelvevő fejlődő országok, mind az adományozó fejlett országok megtalálhatóak. A magántőkepiacról és hivatalos forrásból származó erőforrásaikat abból a célból mozgósítja, hogy jobb piaci feltételek mellett hiteleket nyújtson fejlődő országoknak, technikai segítségnyújtást valamint a gazdasági és társadalmi fejlődéssel kapcsolatos tanácsokat biztosítson, valamint különböző kiegészítő szolgáltatásokat nyújtson a fejlődő országoknak és a nemzetközi fejlesztési közösségnek."

Azonban a fenti definíciónak nem felel meg az Európában működő multilaterális fejlesztési bankok többsége. Az Európai Beruházási Banknak és az Európa Tanács Fejlesztési Bankjának számos más funkciója is van (például kis- és közép vállalkozások fejlesztése fejlett országokban, kereskedelmi bankok, mint közvetlen hitelfelvevők közreműködésével), és legfőképp nem a fejlődő országokra koncentrálnak, hanem a fejlett országok közül is gyakran a leggazdagabbakra. Az Európa Tanács Fejlesztési Bankja hitelkihelyezései arányosak a tulajdonhányaddal, így az egyik legnagyobb hitelfelvevő Németország. A tulajdonosi struktúra sem felel meg minden esetben a fenti definíciónak. Az Európai Beruházási Bank elsősorban az Európa Tanács Fejlesztési Bankjához hasonló­an működik, azonban kihelyezéseinek közel 15%-át olyan államok nyerik el, amelyek nem tagállamok2. Ezért az alábbiakban a jelen cikk a multilaterális fejlesztési bankok meghatározása során eltekint a fejlődő - fejlett országok párhuzamba állításától és egy tágabb definíciót kíván alkalmazni. A kizárólag a fejlődő országok elősegítésére létrejött multilaterális fejlesztési bankokat egy alcsoportnak tekinti.

A jelen cikk definíciója szerint a multilaterális fejlesztési bank nemzetközi jogi személyiséggel rendelkező bank, amelynek tulajdonosai nemzetközi jogi személyek (országok és nemzetközi szervezetek). A multilaterális fejlesztési bank a magántőkepiacokon és egyéb hivatalos forrásból szerzett erőforrásaikat olyan közcélok megvalósítására fordítja, melyeket más módon nem, vagy nem a kívánt szinten lehetne elérni.

II. A multilaterális fejlesztési bankok fogalmának kötelező elemei

A továbbiakban a második definíció alapelemei kerülnek bemutatásra.

1. Az első definíciótól eltérően a jelen cikk a kifejezetten bankként működő nemzetközi pénzügyi intézményekkel foglalkozik. A multilaterális fejlesztési bankok banki jellege meghatározó tevékenységükre, hiszen egy multilaterális fejlesztési banknak ugyanúgy vissza kell fizetnie hiteleit, mint bármely kereskedelmi banknak. A befektetői bizalom megtartása végett a nem-hitelkihelyezési tevékenységet gyakran elkülönítik (például az Európai Beruházási Alap, az Európai Beruházási Bank esetében, vagy a Nemzetközi Fejlesztési Társulás a Világbank esetében). A banki jelleg a multilaterális fejlesztési bankok alapvető megkülönböztető eleme az egyéb nemzetközi pénzügyi intézményekkel szemben, amelyek nem visszatérítendő segélyeket nyújtanak vagy forrásaikat nem a magántőke biztosítja (például az Európai Fejlesztési Alap forrásait a tagállamok biztosítják). A cikk az összetett nemzetközi pénzügyi intézménycsoportokon belül (például a Világbank, Északi Pénzügyi Csoport) kizárólag a banki jellegű részlegekre koncentrál (Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, Északi Beruházási Bank). Miért fontos ez a talán elméletinek tűnő elhatárolás? Számos kritika elhanyagolja azt a tényt, hogy egy multilaterális fejlesztési banknak ugyanúgy vissza kell fizetni minden forrását, mint bármely kereskedelmi banknak. Működési elvük bemutatása magyarázatot ad arra, hogy miért jelentenek a multilaterális fejlesztési bankok kedvező pénzügyi konstrukciót a tagállamoknak. A prudens működés figyelmen kívül hagyása azonban megdrágíthatja a működést. Vissza nem térítendő támogatások nyújtása nem tartható hosszú távon a visszafizetendő forrásokból. Az MDB-konstrukció más forrásokkal kombinálva kiküszöbölheti ezt a problémát.

2. Nemzetközi jogi státusza olyan biztosítékokkal látja el a multilaterális fejlesztési bankot, amely növeli működésének biztonságát. A multilaterális fejlesztési bankok nemzetközi szerződésekkel jönnek létre, tulajdonosai nemzetközi státuszú jogalanyok: államok és nemzetközi szervezetek valamint maguk is nemzetközi (közjogi) jogalanyisággal rendelkeznek. Az alapító szerződés, a nemzetközi jog szabályainak megfelelően kerül kihirdetésre és átültetésre a nemzeti jogba. A nemzetközi státuszuk kiemeli őket a kereskedelmi bankok közül, és biztonságos működést tesz lehetővé számukra a politikailag kevésbé stabil régiókban is. A nemzetközi jogalanyiság alapvetően különbözik a nemzeti jogi személyiségtől. A nemzetközi státusz révén a multilaterális fejlesztési bankok sok tekintetben a nemzeti jog felett állhatnak. Ezáltal egyenlő félként léphetnek fel (például hitelfelvevő) államokkal szemben. A mentességek egyik legfontosabb területe az adómentesség és a projekt kivitelezésének ellenőrzése alóli mentesség. A multilaterális fejlesztési bankok általában nem viselnek felelősséget a projektek kivitelezéséért, így a projekt kivitelezőjét vagy a projektgazdát terheli a fő felelősség a projekt esetleges hiányosságai esetén. A projektkivitelezés végső ellenőrzése a hitelfelvevő állam feladata elsősorban, bár a legtöbb multilaterális fejlesztési bank szintén rendelkezik erőforrásokkal e célra. A saját ellenőrzési struktúrák azonban aránytalanul megnövelhetik a bank működési költségeit. A felvevő államok általában rendelkeznek a feladathoz szükséges erőforrásokkal és tapasztalatokkal. A legtöbb multilaterális fejlesztési banktól bizonyos mértékben eltérő az Európai Beruházási Bank jogi státusza, amelynek tevékenysége során egyre nagyobb mértékben érvényesül az EU joganyaga, ezáltal rést ütve az EIB kezdeti nemzetközi jogi immunitásain (például az alkalmazottak adómentességén3).

3. A magántőke bevonása a banki működés egyik alapeleme. A multilaterális fejlesztési bankok kitűnő portfolió-diverzifikációs lehetőséget biztosítanak a globalizált nagybefektetőknek (például nyugdíj vagy egyéb befektetési alapoknak). A multilaterális fejlesztési bankok tevékenységét így közvetve a magántőke finanszírozza. A banki jellegből adódóan a tulajdonos tagállamoknak egy ilyen bank rendes működése az alapítás költségén felül gyakorlatilag nem kerül semmibe. Azonban egy hitelkihelyezés utólagos átütemezése során a multilaterális fejlesztési banknak szem előtt kell tartania saját fizetőképességét is, mivel a Banknak el kell számolnia a piac felé. Amennyiben egy multilaterális fejlesztési bank például nem visszatérítendő támogatást folyósít, azt csak olyan forrásból teheti, amely azt lehetővé teszi. Ilyen forrás lehet például a saját nyereség, vagy az - általában a részvényesek által biztosított - külső fedezet. Ez utóbbira példa az EIB és az EU fejlesztési politikájának együttműködésével létrejött FEMIP, mely során az EIB hiteleket, az Európai Fejlesztési Alap vissza nem térítendő támogatásokat és garanciákat biztosít.

A magántőke második szintű, még közvetlenebb bevonása azokban az esetekben fordul elő, amikor társfinanszírozás formájában a privátszféra szintén hajlandó beruházni egy olyan projektbe, melynek pénzügyi és fizikai kivitelezését egy multilaterális fejlesztési bank közvetve vagy közvetlenül rendszeresen ellenőrzi.

A korábban említett nemzetközi jogi mentességek alól van egy kivétel. A magántőke általi finanszírozás során a legtöbb multilaterális fejlesztési bank ugyanolyan jogi státusszal rendelkezik, mint bármely más kötvénykibocsátó, tehát alá van rendelve a kibocsátás országának a kötvénykibocsátásra vonatkozó jogszabályainak.

4. Elnevezésükből logikusan következik, hogy a multilaterális fejlesztési bankok célja a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése. Az hosszú távú MDB hitelek célja nem a finanszírozási nehézségek áthidalása, hanem a strukturális fejlesztés előmozdítása. A multilaterális fejlesztési bankok létcélja olyan közérdekű projektek finanszírozása, amely valamilyen okból (kockázatos célország, nem piacorientált projekt stb.) nem jut magánforrásokhoz. Bár az érintett közérdek erősen változó lehet, minden multilaterális fejlesztési banknak megvan a saját prioritása. Ezért tudnak békésen együtt élni ugyanazon a földrajzi területen. Európában számos multilaterális fejlesztési bank tevékenykedik, azonban mindegyik más jellegű projektekre helyezi a hangsúlyt. Míg az Európai Beruházási Bank inkább a fejlett országok versenyképességét kívánja elősegíteni, az Európa Tanács Fejlesztési Bankja a kifejezetten szociálisan érzékeny projektekre helyezi a hangsúlyt. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank pedig a rendszerváltó országok átalakulását igyekszik elősegíteni.

III. Az első definícióban szereplő, de a második definícióból kimaradt elemek

A második definícióból kimaradt néhány elem, amely nem jellemzője valamennyi Európában tevékenykedő multilaterális fejlesztési banknak. Ezen elemek az alábbiakban kerülnek bemutatásra.

1. A fejlődő és a fejlett államok szembe állításának egyértelműen ki kellett maradnia a második definícióból. Az első definíció leginkább a világbanki modellt követő multilaterális fejlesztési bankokra (Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az afrikai, ázsiai, latin-amerikai regionális fejlesztési bankok) érvényes. Ez a modell azzal a céllal jött létre, hogy a fejlett országok minimális saját erőforrással elő tudják segíteni a fejlődő/legkevésbé fejlett országok gazdasági és társadalmi fejlődését. Az Európában tevékenykedő fejlesztési bankok egy csoportja azonban kizárólag vagy döntő többségben a fejlett európai országokban tevékenykednek. Különösen a multilaterális fejlesztési bankok megreformálásáért küzdő nem kormányzati szervezetek nem veszik figyelembe ezt a különbségtételt. A "fejlődő országokat kizsákmányoló" multilaterális fejlesztési bankok sémája nehezen illeszthető például az Európai Beruházási Bankra, amely döntő többségben a (saját tulajdonosi struktúrájában nagyrészvényes fejlett és gazdag) államoknak hitelez.

2. A kiegészítő és tanácsadó szolgáltatásokat a jelen cikk a svéd külügyminisztérium tanulmányához hasonlóan kiemelt fontosságúnak tartja, azonban a tanácsadás főleg azon multilaterális fejlesztési bankok tevékenységének fontos része, amelyek elsősorban nem csak a fejlett országokban tevékenykednek (Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank). A tanácsadási tevékenység azonban nem a multilaterális fejlesztési bankok elsődleges tevékenysége, inkább tekinthető a befektetés kiegészítő biztosítékának. Mivel azonban más nemzetközi pénzügyi intézmények is foglalkoznak tanácsadási tevékenységgel, nem tekinthető a multilaterális fejlesztési bank definíciója kiemelt elemének. A Világbank például tekintélyes mennyiségű tudásanyagot biztosít, amelyet regionális irodái révén közvetlenül el tud juttatni az érintett államokhoz. Az elmúlt években szinte valamennyi multilaterális fejlesztési bank komoly fejlesztéseket hajtott végre honlapján. Az elektronikus tájékoztatás e formája a nyilvánossággal való kapcsolattartás és a társadalmi párbeszéd egyik elsődleges eszközévé nőtte ki magát.

3. Bár a tanácsadás mellett egyes multilaterális fejlesztési bankok társadalmi-gazdasági feltételeket is szabhatnak, egy Nyugat-Európában tevékenykedő banknak aligha lesz szüksége ilyen feltételekre a hitel-kihelyezéseinek biztosítékául. Ugyanakkor az Európai Beruházási Bank például nem rendelkezik ilyen jogkörrel. Az Európai Beruházási Bank deklaráltan politika által vezérelt ("policy-driven") bank. Ez azt jelenti, hogy a bank az EU politikai irányelveit konvertálja át a Társasági Működési Tervében (Corporate Operational Plan, COP) konkrét projectekre. A bank maga nem szabhat társadalmi-gazdasági (politikai) feltételeket a hitelekhez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bank nem fektet hangsúlyt a helyes igazgatási módszerek és a projektek átláthatóságának elősegítésére, de nem jogosult beleszólni a hitelfelvevők fiskális politikájába (igaz, hogy azt az Európai Beruházási Bank esetében a stabilitási és növekedési egyezmény megfelelően szabályozza).

A definíciónak megfelelő nemzetközi pénzügyi intézményekhez hasonló egyéb intézményeket gyakran csak egy attribútum választja csak el a multilaterális fejlesztési banktól. A multilaterális fejlesztési bankok körül szerveződő pénzügyi csoportok egyes tagjainak [például a Világbank Csoport, az Északi Pénzügyi Csoport, vagy EIB Csoport) működése nem banki jelegű (például vissza nem térítendő segélyeket kezelnek (EDF), vagy csupán garanciát nyújtanak (MIGA)]. A nemzeti fejlesztési bankok közül van, amelyik hasonló funkciókat lát el (pl. a Kreditanstalt für Wiederaufbau), de hiányzik belőle a multilaterális tulajdonosi struktúra és a nemzetközi jogi személyiség. A jelen cikk nem foglalkozik a szovjet éra idején létrejött Nemzetközi Beruházási Bankkal4.

IV. A multilaterális fejlesztési bankok hibrid természete

A multilaterális fejlesztési bankok a nemzetközi pénzügyi intézmények speciális csoportját alkotják. Sajátos keverékei a nemzetközi szervezeteknek és a pénzügyi intézményeknek.

1. Amint a legtöbb nemzetközi szervezet, a multilaterális fejlesztési bankok nemzetközi szerződésekkel jönnek létre, tulajdonosaik nemzetközi státuszú jogalanyok: államok és nemzetközi szervezetek valamint maguk is nemzetközi (közjogi) jogalanyisággal rendelkeznek. Ez utóbbi velejárója a diplomáciai mentesség, amely alapeleme a multilaterális fejlesztési bankok biztonságos működésének.

Az alkalmazottak diplomáciai privilégiumai5 különösen a hitelek visszaszerzése során lehetnek fontosak olyan országban, amelyek esetleg a finanszírozott projektek végrehajtását megadóztatnák. Különösen fontos a mentesség az olyan hitelek esetén, amelyek célországa instabil politikai és/vagy gazdasági rendszerrel rendelkezik. A multilaterális fejlesztési bankok hitelkihelyezései sajátos közszükségleteket finanszíroznak, melyeket nem mindig lehet a magántőke segítségével ellátni. A multilaterális fejlesztési bankok áthidalják a magántőke (például a globalizáció hatására létrejött nagybefektetők) és közszükségletek között fennálló szakadékot.

Szervezeti szempontból a multilaterális fejlesztési bankok a nemzetközi szervezetek azon speciális csoportját alkotják (a legtöbb nemzetközi pénzügyi intézménnyel együtt), amelyek kettős plenáris döntéshozó szervvel rendelkeznek (valamennyi tag képviselettel rendelkezik). Az általában kormányzótanácsnak (governing board) nevezett szerv az általános döntéshozó szerv, amely a legfontosabb kérdésekben dönt (például tagfelvétel, alaptőke-emelés, stratégiai kérdések), és a legmagasabb (általában miniszteri) szintű képviselettel rendelkezik. A második szerv egy operatívabb döntéshozó szerv, amely az első szerv által hozott döntéseket hajtja végre az egyes konkrét projektek tekintetében. Az elsődleges szerv szavazati arányai nem minden MDB esetében képviselik a tulajdonosi arányokat (például tagonként egy szavazat vagy a célországoknak külön szavazati jogok). A második szerv tagja általában állandó delegált személy (például az Európai Beruházási Bank esetében) vagy a tagország közigazgatásában kialakított szakosodott szolgálat vezetője (például a Pénzügyminisztérium egyik főosztályvezetője az Euró­pa Tanács Fejlesztési Bankja adminisztratív tanácsának magyar tagja).

A kereskedelmi bankoktól eltérően a multilaterális fejlesztési bankok nagymértékben rábízzák magukat a hitelfelvevőkre a projektek kivitelezésében és ellenőrzésében, egyúttal igyekeznek mentesíteni magukat a projektek ellenőrzésének felelőssége alól. A bank pénzügyi működése szempontjából valóban közömbös, hogy egy állami garanciával vagy állam által felvett hitellel finanszírozott projekt fizikai kivitelezése milyen, azonban az MDB modell elsősorban közfeladatok finanszírozása született, így nem hunyhatnak szemet az esetleges hiányosságok felett. A multilaterális fejlesztési bankok kritikáinak egyik központi eleme a projekt monitoring, legfőképp a környezetvédelem tekintetében. A nem kormányzati szervezetek tevékenységének hatására több multilaterális fejlesztési bank is reformokat vezetett be a fenti területeken.

2. A nemzetközi szervezetek jellegzetességei mellett a multilaterális fejlesztési bankok egyben rendelkeznek a bankok legtöbb attribútumával is. A nemzetközi pénzügyi piac prominens tagjaként legjobb hitelminősítésük segítségével eredményesen gyűjtik össze magánbefektetők megtakarításait. Ebből a szempontból a multilaterális fejlesztési bankok alig különböznek a hagyományos hitelintézetektől. Nem is különbözhetnek, mert állandó versenyben állnak a nemzetközi tőkepiacokon más befektetési lehetőségekkel. A multilaterális fejlesztési bankok többségének belső szervezeti felépítése a kereskedelmi bankok struktúráját követi, de nem csak felépítésükben, hanem működésükben is bankként funkcionálnak. A multilaterális fejlesztési bankok jelenleg a globalizált nagybefektetők közkedvelt portfoliódiverzifikációs célterületei közé tartoznak. Ez az egyik oka, amiért az elmúlt évtizedekben a multilaterális fejlesztési bankok egy része (leginkább a CEB és az EIB esetében) saját erőből sikeresen finanszírozta növekedését. A multilaterális fejlesztési bankok tulajdonosai államok és nemzetközi szervezetek, így az általuk kibocsátott kötvények visszafizetése már csak ez által is garantált. A multilaterális tulajdonosi struktúra által garantált hitelminősítés a modell egyik legfontosabb alapeleme. A magas presztízzsel rendelkező tulajdonosok kompenzálják a gyengébb portfoliót.

Ugyanakkor a multilaterális fejlesztési bankoknak ügyelniük kell a hitelkihelyezéseik biztonságára. Ezt sok (leginkább Világbankkal kapcsolatos) kritika6 figyelmen kívül hagyja. A multilaterális fejlesztési bankoknak általában vissza kell fizetniük forrásaikat, csak ritkán, a nem saját forrásból finanszírozott projektek7 menedzselése esetén engedheti meg magának azt a luxust, hogy nem igényli egy projekt pénzügyi sikerességét, vagy legalább a hitel visszafizetését. A veszteségeket a hitelkihelyezések feltételei is megsínylik, mint az a Világbank esetében történt a dél-kelet ázsiai és a dél-amerikai válságok után.

A banki jelleg mellett több tipikus banki jellemző hiányzik a multilaterális fejlesztési bankokból. Ilyen a lakossági fiókrészleg. A multilaterális fejlesztési bankok esetén a források közreműködők révén jutnak el a célszemélyekhez. A közreműködő lehet egy kereskedelmi bank, mely rendelkezik lakossági részleggel (például kis- és kö­zép vállalkozások esetén) vagy az állami adminisztráció (például infrastruktúra beruházás esetén). A minimalizált működési költségek miatt alacsonyan tartott adminisztráció azonban akadály lehet a projekt értékelési mechanizmusok hatékonysága szempontjából.

A fenti kettős természet mindkét eleme meghatározó kelléke a multilaterális fejlesztési bankok működésének. Bármelyik kiiktatása (például egy esetleges reform során) ellehetetlenítené a bank hagyományos működését. Ha nem bankként tevékenykedne (például túlnyomó többségben segélyeket nyújtana), nem tudná a magántőke révén finanszírozni tevékenységét. A nemzetközi státusz megszüntetése megvonná a banktól számos többletbiztosítékát, amely jelentősen megdrágítaná a bank működését.

V. Összegzés

A világban számos multilaterális fejlesztési bank működik, a legkülönbözőbb tulajdonosi struktúrával és tevékenységi területtel. A cikk megkísérelt teljesebb képet nyújtani a multilaterális fejlesztési bankokról. A multilaterális fejlesztési bankok bemutatása során a legismertebb elemzések többsége elsősorban a világbanki modellt követő nemzetközi fejlesztési bankokra koncentrál. Azonban az általuk felállított definíció nem alkalmazható több multilaterális fejlesztési bankra, ezért a jelen cikk egy tágabb definíciót alkalmazott.

A jelen cikk definíciója szerint a multilaterális fejlesztési bank nemzetközi jogi személyiséggel rendelkező bank, amelynek tulajdonosai nemzetközi jogi személyek (országok és nemzetközi szervezetek). A multilaterális fejlesztési bank a magántőkepiacokon és egyéb hivatalos forrásból szerzett erőforrásaikat olyan közcélok megvalósítására fordítja, amelyeket más módon nem, vagy nem a kívánt szinten lehetne elérni.

A cikk négy alapelemet mutatott be részletesen: a banki jelleget, a nemzetközi jogi státuszt, a magántőke bevonását és a közérdekű célok elősegítését. A multilaterális fejlesztési bankok banki jellege meghatározó tevékenységükre, hiszen egy multilaterális fejlesztési banknak ugyanúgy vissza kell fizetnie hiteleit, mint bármely kereskedelmi banknak. A banki jelleg a multilaterális fejlesztési bankok alapvető megkülönböztető eleme az egyéb nemzetközi pénzügyi intézményekkel szemben. A nemzetközi jogi státusz növeli a működés biztonságát. A multilaterális fejlesztési bankok nemzetközi szerződésekkel jönnek létre, tulajdonosaik nemzetközi státuszú jogalanyok, valamint maguk is nemzetközi jogalanyisággal rendelkeznek. A magántőke bevonása a banki működés egyik alapeleme. A multilaterális fejlesztési bankok tevékenységét közvetve vagy közvetlenül a magántőke finanszírozza. A magántőke még közvetlenebb bevonása egy projekt finanszírozásába azokban az esetekben fordul elő, amikor társfinanszírozás formájában a privátszféra hajlandó beruházni egy olyan projektbe, amelynek pénzügyi és fizikai kivitelezését egy multilaterális fejlesztési bank közvetve vagy közvetlenül rendszeresen ellenőrzi. A multilaterális fejlesztési bankok létcélja olyan közérdekű projektek finanszírozása, amely valamilyen okból nem jut magánforrásokhoz. Bár az érintett közérdek erősen változó lehet, minden multilaterális fejlesztési banknak megvan a saját prioritása. Ezért tudnak békésen együtt élni ugyanazon a földrajzi területen.

A négy alapelem mellett a cikk kiemelt három olyan elemet amely nem kötelező eleme definíciójának, de több elemzés is kiemelte: a fejlődő és a fejlett államok szembe állítása, a tanácsadási tevékenység és a politikai feltételek.

A második definícióból kimaradt a fejlődő és a fejlett államok szembeállítása, amely leginkább a világbanki modellt követő multilaterális fejlesztési bankokra érvényes. A tanácsadási tevékenység főleg azon multilaterális fejlesztési bankok tevékenységének fontos része, amelyek elsősorban nemcsak a fejlett országokban tevékenykednek. A tanácsadási tevékenység azonban nem a multilaterális fejlesztési bankok elsődleges tevékenysége, inkább tekinthető a befektetés kiegészítő biztosítékának. Bár a tanácsadás mellett egyes multilaterális fejlesztési bankok társadalmi-gazdasági feltételeket is szabhatnak, egy Nyugat Európában tevékenykedő banknak aligha lesz szüksége ilyen feltételekre a hitel-kihelyezéseinek biztosítékául, így az nem tekinthető a definíció kötelező elemének. A definíciónak megfelelő nemzetközi pénzügyi intézményekhez hasonló egyéb intézményeket gyakran csak egy-egy attribútum választja el a multilaterális fejlesztési bankoktól. A multilaterális fejlesztési bankok körül szerveződő pénzügyi csoportok egyes tagjainak működése nem banki jelegű. A nemzeti fejlesztési bankok közül van, amelyik hasonló funkciókat lát el, de hiányzik belőle a multilaterális tulajdonosi struktúra és a nemzetközi jogi személyiség.

A multilaterális fejlesztési bankok a nemzetközi pénzügyi intézmények speciális csoportját alkotják, sajátos keverékei a nemzetközi szervezeteknek és a pénzügyi intézményeknek. A multilaterális fejlesztési bankok nemzetközi szerződésekkel jönnek létre, tulajdonosai nemzetközi státuszú jogalanyok: államok és nemzetközi szervezetek valamint maguk is nemzetközi jogalanyisággal rendelkeznek. Ez utóbbi velejárója a diplomáciai mentesség, amely alapeleme a multilaterális fejlesztési bankok biztonságos működésének. A nemzetközi szervezetek jellegzetességei mellett multilaterális fejlesztési bankok egyben rendelkeznek a bankok legtöbb attribútumával is. A banki jelleg mellett több tipikus banki jellemző hiányzik a multilaterális fejlesztési bankokból. Ilyen a lakossági fiókrészleg. A fenti kettős természet mindkét eleme meghatározó kelléke a multilaterális fejlesztési bankok működésének. Bármelyik kiiktatása ellehetetlenítené a bank hagyományos működését. Ha nem bankként tevékenykedne, nem tudná a magántőke révén finanszírozni tevékenységét. A nemzetközi státusz megszüntetése megvonná a banktól számos többletbiztosítékát, amely jelentősen megdrágítaná a bank működését.

A világban jelenleg közel 20 jelentősebb multilaterális fejlesztési bank működik a legkülönbözőbb attribútumokkal. A cikk megkísérelt olyan általános következtetéseket levonni, amelyek hiányoznak a legtöbb elemzésből. A széleskörű kitekintés azért is fontos, mert egyes reform törekvések nem mindig vesznek figyelembe valamennyi szempontot, vagy azokat egyedi érdekeknek rendelik alá. ■

JEGYZETEK

1 Foresight and Policy Study of the Multilateral Development Banks, Institute of Development Studies, Univeristy of Sussex, ISBN: 91-7496-232-9.

2 Az EIB portfoliójának részletes adatait a Társasági Működési Terv tartalmazza.

3 Az Európai Beruházási Bank alkalmazottainak adómentességét az Európai Bíróság C-85/86 ügyben hozott ítéletében megszüntette a közösségi adó tekintetében, megtartva azonban az EIB/nek a nemzeti adókkal szembeni mentességét

4 Lásd bővebben: 1971. évi 7. törvényerejű rendelet a Nemzetközi Beruházási Bank megalapítása tárgyában Moszkvában, 1970. július hó 10. napján aláírt Egyezmény és az Egyezményhez csatolt Bank-Alapszabály kihirdetéséről.

5 Az intézmények és alkalmazottaik privilégiumait az alapító okmányok statútumai rendezik, (például CEB esetében: Collection of fundamental texts: Third Protocol to the General Agreement on Privileges and Immunities of the Council of Europe vagy EIB: Statute and other provisions EIB Protocol No 34 on the Privileges and Immunities of the European Communities, amelyet Magyarországon a 1999. évi XXXIII. törvény hirdetett ki).

6 Különösen a CEE Bankwatch elemzései, lásd bővebben:

www.bankwatch.org

7 Például az EIB esetében az Európai Fejlesztési Alap hozzájárulásának kezelése a mediterrán partnerségi megállapodás (FEMIP) keretében.