A Ptk. újrakodifikálása kapcsán érdekes kérdéseket vet fel annak tanulmányozása, hogy a hagyományosan a polgári jogon belül fekvő szabályozási területet mennyire eltérő tartalommal tölti meg a magyar jog akkor, ha eredendően is nagyrészt szabadpiaci versenyhez kellett azt kondicionálni. A mai magyar hatályos polgári jog legalapvetőbb szabályait abban az időben hozták meg, amikor a szabadpiaci versenynek egyetlen területe létezhetett azok számára, akik abban részt vehettek: a külgazdasági kapcsolatok köre. Ugyan még itt sem teljesült a szabadpiaci verseny minden eleme (KGST), azonban egy sor nyugati kereskedelmi partnerrel meglévő jogviszonyból kiderült, hogy a polgári jogi szabályok melleit szükség van a nem magánforgalomhoz, hanem kereskedelmi forgalomhoz szabott szabályok meghozatalára is akkor, ha a jogviszonyra a magyar polgári jog szabályait kell alkalmazni. Ezek a szabályok dogmatikailag ugyan a polgári jogon belül helyezkedtek el, azonban alapvető polgári jogi rendelkezéseket változtattak meg azért, mert a jogviszony jellege nem viselte el a polgári jog meglévő szabályozását.
Amennyiben a magyar polgári jogot kell alkalmazni a külgazdasági jogviszonyok területén, akkor egyes kérdésekben nem a Ptk. szabályait kell alkalmazni, hanem attól eltérő rendelkezéseket, amelyeket más jogszabályok tartalmaznak. Megjegyzendő, hogy bár a Ptk. szabályaitól eltérő jogot elsősorban külgazdasági jogviszonyokban, azaz kötelmi, és azon belül is szerződéses jogviszonyokban kell alkalmazni, ám nemzetközi szerződés alapján lehetőség van a polgári jog területén egyéb (nem kötelmi jellegű) jogviszonyokban is a Ptk. szabályaitól eltérő joganyag alkalmazására. Ezekkel jelen helyen nem foglalkozunk.
A magyar jog alkalmazására külgazdasági jogviszonyokban három alapon van lehetőség. Az első lehetőség a felek rendelkezése, amennyiben szerződésükre nézve a magyar jog alkalmazását kötik ki. Második lehetőségként a magyar jog alkalmazását rendelheti a jogvitában eljáró fórum kollíziós normája. Így pl. adásvételi szerződésnél, ahol a felek nem választottak maguknak jogot, magyar eladó és német vevő jogvitájában a német fórum a német kollíziós jog utalása alapján fogja az eladó jogát alkalmazni (azaz a magyar jogot), illetve magyar fórum a magyar kollíziós norma utalását követve fogja a magyar jogot (az eladó jogát) alkalmazni. Ezen esetben sem elsődlegesen a Ptk. szabályai jelentik a magyar (alkalmazandó) jogot. Végezetül, a magyar jog alkalmazását nemzetközi szerződés is lehetővé teheti konkrét jogviszonyban, amikor a magyar jog szintén nem a már ismert Ptk. szabályait tartalmazza, hanem az alant megismerendő egyéb szabályokat.
A magyar anyagi polgári jog forrásának főszabályként megmarad a Ptk., azonban egyes speciális kérdéseket más jogszabályok rendeznek. Ezen jogszabályok, eredetüket tekintve, kétfélék lehetnek. Egyrészük a magyar jogalkotó saját alkotása. Ilyen jogszabály az 1978. évi. 8 tvr., az ún. Kptk., amely a Ptk.-nak a külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról szól, és tartalmát tekintve a külgazdasági kapcsolatok körében módosítja, illetve kiegészíti a Ptk.-t. Másik részük pedig nemzetközi szerződés, amely a magyar jogforrási rendszerben valamely belső jogalkotói döntés eredményeként önálló jogszabályként jelenik meg, de rendelkezéseit tekintve nem magyar jogalkotói alkotás. Ilyen pl. Az Áruk Nemzetközi Adásvételéről Szóló Bécsi Egyezmény, amely a magyar jogban az 1987. évi 20. tvr. formájában jelenik meg. Ezen esetekben a Ptk.-t csak akkor lehet alkalmazni, ha valamely kérdés eldöntésére sem nemzetközi egyezményt kihirdető jogforrás, sem a Kptk. nem ad választ. A Kptk. és a nemzetközi egyezményt kihirdető jogforrás viszonylatában pedig a nemzetközi jogforrásnak van elsőbbsége.
Ha a magyar jogot kell alkalmazni valamely kérdésben, és a kérdésre nézve a magyar jog alkalmazása nemzetközi egyezmény alkalmazásához vezet, akkor az alkalmazandó joganyag a nemzetközi egyezménynek a magyar jogban megjelenő változata, nem pedig az eredeti egyezmény maga. Ez akkor fontos, ha a nemzetközi egyezmény az egyezményhez fenntartások fűzését teszi lehetővé, és a magyar jogalkotó a fenntartással élt. Ekkor ugyanis az egyezménynek a fenntartással érintett része nem kerül be a magyar jogba, tehát az, mint magyar jog, nem alkalmazható. Nyilvánvalóan ez a szabály nem vonatkozik arra az esetre, ha a nemzetközi egyezményt a saját jogán kell alkalmazni, mert pl. a felek kifejezetten ezt jelölték meg, nem pedig a magyar jogból levezetve.
A Ptk. valójában nem tartalmaz semmilyen szabályt arra nézve, hogy a tárgyi hatálya alá tartozó jogviszonyoknak (személyi és vagyoni viszonyok) mennyiben kell kötődniük egy adott állam (Magyarország) jogrendszeréhez. Nyilvánvaló, hogy a Ptk, alkalmazási körét egyrészről behatárolja a nemzetközi magánjogi tvr. (1987. évi 13. tvr.), hiszen amennyiben lényeges külföldi elem van a jogviszonyban, a Ptk., illetve az egész magyar jog helyett, a kapcsolóelv alapján, más állam jogát lehet alkalmazni. Azonban, amennyiben magyar jogot kellene alkalmazni (a 2. pontban meghatározott három jogalap közül bármelyik esetben), akkor van-e lehetőség arra, hogy a Ptk.-tól eltérjünk?
A Ptk. maga az 1. § (1) bekezdésének értelmezése alapján megengedi a jogszabályi eltérést saját szabályozásától, illetve számos rendelkezése kapcsán konkrétan utal arra, hogy a szabályozásától más jogszabályok eltérhetnek. Azonban ezek a permisszív szabályok sem definiálják, hogy milyen szempontok alapján lehet eltérni a Ptk. szabályaitól más jogszabályokban. Tehát nem kizárt, sőt, éppen a Ptk. alapján lehetséges az, hogy a jogalkotó úgy döntsön, hogy a Ptk. jelenti a magyar polgári jogot bizonyos jogviszonyokban, és egy, a Ptk.-hoz képest speciális joganyag jelenti az alkamazandó magyar polgári jogot másfajta jogviszonyokban. A Ptk. és a Kptk. esetében az elhatárolás a speciális és a másfajta jogviszonyok között a jogviszonyoknak a külgazdasági, vagy nem külgazdasági ("belföldi") jellege.
Az eltérés oka a Kptk. esetében alapvetően több megfontoláson alapszik. Egyrészt a magyar Ptk. számos szabálya jelentősen eltér azon államok szabályozásától, amely államok vállalkozóival a magyar külgazdasági tevékenységet végzők rendszeresen jogviszonyban állnak. Másrészt jogpolitikailag indokolt volt annak elősegítése, hogy a magyar fél részvételével létrejött külgazdasági jogviszonyban a magyar jogot alkalmazzák, hiszen ezt ismerik jobban a hazai vállalkozók. Nyilvánvaló, hogy minél jobban eltér a magyar belső jog a partnerek államainak jogrendszerétől, esetleg a nemzetközi szokásoktól, annál kevésbé érvényesíthető ez a trend, hiszen ilyen körülmények között nem lesznek hajlandóak a magyar jog alkalmazását elfogadni a külföldi szerződéses felek. Harmadrészt pedig nem indokolt az, hogy amennyiben a magyar jogot választják a felek a jogviszonyra irányadó jogként, a magyar jog tartalmát tekintve éppen a hazai (magyar) félre nézve legyen kedvezőtlenebb, főképp felelősségi szabályai kapcsán. Más szóval, a magyar jog alkalmazásának valóban előnyösebbnek kell lennie a magyar fél számára a külföldi jog alkalmazásánál. A Kptk. megalkotásának időpontjában a magyar külkereskedelem erősen exportorientált jellegű volt, és mivel gyakran adódtak problémák a magyar fél teljesítésével kapcsolatban, ezért azt fogjuk találni, hogy a szabályok (főképp a hibás teljesítés és jogkövetkezményei körében) gyakran a szerződésszegő fél előnyére térnek el a Ptk.-tól.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
