Az Európai Parlament és az Európai Tanács 2008/98/EK irányelvére a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban: hulladék keretirányelv), valamint az egyes speciális hulladékgazdálkodási irányelvek és rendeletek nem tartalmaznak arra vonatkozó közvetlen szabályt, hogy milyen szervezeti formában, milyen keretek között, mely állami szervek felelősek a hulladékgazdálkodási feladatok ellátásáért. Így e szervek kijelölése, feladat- és hatásköreik meghatározása az Unió tagállamainak elsődleges feladata.
Amennyiben alaposabban megvizsgáljuk a hulladékgazdálkodás kereteit meghatározó uniós joganyagot, akkor láthatóvá válik, hogy a tagállami szabadság csak látszólagos: az uniós jog tulajdonképpen a hulladékgazdálkodással összefüggő közszolgáltatások valamennyi fontosabb aspektusát determinálja. Ugyanis a szolgáltatás ellátásának a kereteit pontosan rögzíti a hulladék keretirányelv, a megszervezés módjával és feltételeivel kapcsolatos kérdések szabályozását pedig kellőképpen behatárolja a tágabb értelemben vett - a közbeszerzési és az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseket is magában foglaló - közösségi versenyjog.
A következőkben áttekintem, hogy a közvetett szabályozás miként határozza meg a tagállami jogalkotás határait, majd egy összehasonlító elemzés keretében megvizsgálom, hogy a közösségi szabályozás milyen hatásokat gyakorolt a hulladékgazdálkodás szervezeti és szolgáltatási kereteire, azaz milyen főbb modellek alakultak ki Európában.
A hulladékgazdálkodási szolgáltatás tagállami szabályozását alapvető jelleggel determinálják az környezetjogi és tágabb értelemben vett versenyjogi szabályai. Ennek keretében elsőként a környezetjogi rendelkezések körét tekintem át.
Az EU környezetjogi szabályozásán belül a hulladékokra vonatkozó szabályanyag az egyik leginkább kimunkált. A közösségi szabályozás több, mint 35 éves múltra tekint vissza, s kezdetektől fogva a tárgyi hatály alá tartozó hulladékok és tevékenységek lehető legszélesebb körét és leginkább átfogó jelleggel kívánta szabályozni.[1]
Bár a hulladék fogalmát[2] az Európai Bíróság gyakorlatára is figyelemmel az új hulladék keretirányelv újraszabályozta, azonban a fogalmi kérdések értelmezése továbbra is egy önálló elemzés tárgya lehetne, s jelentősen meghaladják jelen vizsgálat kereteit. Mindazonáltal a fogalmi definíció alapvető jelleggel rögzíti a szolgáltatás kereteit, hiszen meghatározza, hogy mely tárgyak kezelésére terjed ki a hulladékgazdálkodási tevékenység.
A keretirányelv determináló szabályai közül ki kell emelni a hulladék hasznosítására (hulladék keretirányelv 10. cikk) vonatkozó szabályokat. Különösen jelentős azonban a hulladék újrahasznosítására és újrafeldolgozására vonatkozó 11. cikk, amely többek között előírja, hogy 2015-ig elkülönített gyűjtési rendszert kell felállítani a papír, a fém, a műanyag és az üveg hulladékok gyűjtése terén. Az új szabályozás alapjaiban változtatja meg a hulladékok kezelésének rendjét, ugyanis a Magyarországon eddig alkalmazott szelektív hulladékgyűjtő szigetek nem elégítik ki az új irányelvi szabályozást, így gyakorlatilag háztartásonként, a gyűjtés során kell megvalósítani a szelektív gyűjtést: ennek pedig jelentős költségvonzatai vannak.
Szintén fontos szabályokat tartalmaz a keretirányelv hulladékok ártalmatlanítására vonatkozó 12. cikke, ugyanis e kötelezettség előírása szintén jelentős többletköltségeket eredményez, amely kihat a szolgáltatásszervezés mérethatékonyságának kérdéseire is, miként az emberi egészség és környezet védelmére vonatkozó 13. cikk előírásai is.
A keretirányelv kimondja a 14. cikkben a "szennyező fizet" elvének az érvényesülését a hulladékgazdálkodás terén is, s ezzel is meghatározza a költségviselés főbb kereteit.
A fentieket áttekintve kétségtelenül megállapítható, hogy a keretirányelv a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás általános kereteit határozza meg, s nem tartalmaz semmilyen módon szabályokat a szolgáltatás nyújtójával, annak jogi helyzetével kapcsolatban. A követelmények azonban az azokkal kapcsolatban felmerülő költségekre és az abból fakadó mérethatékonysági problémákra tekintettel a tagállami szabályozás rendelkezésére álló lehetőségeket erősen korlátozzák.
A hulladékgazdálkodásra, mint közszolgáltatásra azonban nemcsak a közösségi környezetjog szabályai gyakorolnak jelentős befolyást. A tágabb értelemben vett közösségi versenyjog rendelkezései ugyanis már a jogállásra és tényleges feladatellátásra is kiterjedő korlátozásokat, kötelezéseket és más előírásokat fogalmaznak meg.
A hulladék keretirányelv csak a közszolgáltatás tartalmát határozza meg, a szolgáltatók jogállása tekintetében a tagállami jogalkotás szabadságát nem korlátozza. Azonban a széles értelemben vett - az állami támogatások ellenőrzését szolgáló, valamint a közbeszerzési jogot is magában foglaló[3] - uniós versenyjog e tekintetben is erősen behatárolja a nemzeti és a helyi jogszabályalkotás mozgásterét. A következőkben a szélesebb értelemben vett közösségi versenyjognak a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás szervezése szempontjából releváns vonatkozásait tekintem át.
Az Európai Gazdasági Közösség Alapító szerződése, a Római Szerződés is célul tűzte ki a hatékony versenyt megzavaró tényezők kiszűrését. A közbeszerzés - vagyis amikor állami (önkormányzati) pénzeszközökből kerül sor különböző beruházásokra - is kereskedelemkorlátozó és versenytorzító hatású lehet.[4] Bár maga a Római Szerződés még nem kínált önálló jogalapot a közösségi jogalkotásra, de már az 1970-es években megjelentek az első közbeszerzési tárgyú irányelvek,[5] amelyek az 1990-es évekre a beszerzéseknek gyakorlatilag a teljes spektrumát lefedték.
A közösségi jog a szolgáltatások megrendelését is a közbeszerzések körébe vonta. Amennyiben a hulladékgazdálkodással kapcsolatos kérdéseket nem közvetlenül a közigazgatási szervezet, hanem egy magánjogi jogalany biztosítja, akkor felmerülhet a szolgáltatásvásárlásra vonatkozó közbeszerzési szabályok alkalmazásának lehetősége. A kérdéskört elsőként a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50/EGK tanácsi irányelv szabályozta. A kérdéskört jelenleg az építési beruházásokkal és az árubeszerzésekkel együttesen egy új, egységes jogszabály, a 2004/18/EK irányelv rendezi.
Mind a 92/50/EGK, mind a 2004/18/EK irányelv főszabályként rögzíti, hogy főszabály szerint a közjogi intézmények a jogszabályban meghatározott értékhatár feletti szolgáltatásvásárlási szerződéskötéseit[6] főszabály szerint az irányelvekben rögzített közbeszerzési eljárásnak kell megelőznie.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
