Az 1998. évi LXXXVII. törvény 4. §-a részben módosította, részben újabb esetekkel egészítette ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizáró okok szabályozását [Btk. 47. § (4) bek.], 24. §-a pedig újabb a büntetés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztését kizáró körülményeket iktatott be a Btk. 90. §-ába. A módosítás következtében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét és a büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését kizáró okok közül háromhárom páronként teljesen megegyezik. A Btk. 47. § (4) bek. c)-e) pontja alapján:
"Nem bocsátható feltételes szabadságra [...] a többszörös visszaeső, [...] aki a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként követte el, [...] aki a három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követte el";1
a 90. § b)-d) pontja pedig azt mondja ki, hogy
"A büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha [...] az elkövető többszörös visszaeső, [...] az elkövető a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként követte el, [...] az elkövető a három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követte el".
Cikkünkben az említett rendelkezésekkel kapcsolatos azon jogértelmezési kérdésekkel kívánunk foglalkozni, amelyekkel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának tagjai, valamint a megyei bíróságok és a Fővárosi Bíróság büntető kollégiumainak vezetői részvételével zajlott tanácskozás (továbbiakban: bírói tanácskozás)2 vagy a jogirodalom3 - legalább részlegesen - véleményt nyilvánított. Az alábbiakban az elemzést az egyszerűség kedvéért mindig csak az egyik - a feldolgozott források által érintett - jogintézmény (pl. a feltételes szabadságra bocsátás) vonatkozásában folytatjuk le, és az ennek során kifejtetteket kell - ellenkező utalás hiányában - megfelelően irányadónak tekinteni a másik jogintézményre (pl. a büntetés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztésére).
Az első jogértelmezési kérdés az, sor kerülhet-e feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a Btk. 47. § (4) bekezdés d)-e) pontjai alapján való kizárására, ha a bűnszervezet tagjaként (üzletszerűen, bűnszövetségben) történő elkövetés nem valósít meg minősítő körülményt az adott bűncselekménynél.
A bírói tanácskozás szerint a Btk. 47. § (4) bekezdés e) pontjában foglalt "rendelkezést akkor is [Kiemelés tőlem. - H. M.] alkalmazni kell, ha az elkövető a bűncselekmény olyan minősített esetét valósítja meg bűnszövetségben vagy üzletszerűen, amelynek törvényi tényállásában a bűnszövetség vagy az üzletszerűség ismérve nem szerepel [pl. 316. § (6) bek. a) pont, 317. § (6) bek. a) pont, 318. § (6) bek. a)4pont, 321. § (4) bek. a) pont, 326. § (5) bek. a) pont], de a bűncselekmény többi minősített esetének törvényi tényállásában igen [Kiemelés tőlem. - H. M.]. Az ezzel ellentétes értelmezés elfogadása esetén a feltételes szabadságra bocsátás szempontjából kedvezőbben kellene elbírálni annak a cselekményét, aki különösen nagy értékre stb. bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el a bűncselekményt, mint azét, aki csak jelentős értékre."5
Ebből az okfejtésből az is megállapítható, hogy a bírói tanácskozás nem tartja alkalmazhatónak a Btk. 47. § (4) bekezdés e) pontját, ha az üzletszerűen vagy a bűnszövetségben történő elkövetés nem valósít meg6 minősítő körülményt. Hiszen, ha a fenti rendelkezésre tekintettel az ilyen esetekben is kizárnák a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, akkor nem lett volna szükség arra, hogy külön kitérjenek arra, hogy a Btk. 47. § (4) bekezdés e) pontja azon bűncselekményekre is alkalmazható, amelyek nem minősülnek üzletszerűen vagy bűnszövetségben elkövetettnek, de az ilyen elkövetési módra tekintettel kialakított minősített eseti tényállási elemük megvalósul.
A bírói tanácskozás arra is rámutatott, hogy "A kuruzslással [285. § (2) bek.] és a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel (298/D. §) kapcsolatban a 47. § (4) bekezdésének e) pontja csak akkor alkalmazható, ha a 137. § 9. pontja szerinti elkövetés kifejezetten [Kiemelés tőlem. - H. M.] szerepel az adott bűncselekmény törvényi tényállásában, illetve annak legalább enyhébben minősülő esetében. A csupán «in concreto» üzletszerű elkövetés esetén tehát a 47. § (4) bekezdés e) pontja nem alkalmazható. Ez más bűncselekményekre is vonatkozik."7
Feltételezésünk szerint a bírói tanácskozás véleményének fentebb idézett - korántsem egyértelmű - részében nyilvánvalóvá kívánta tenni, hogy a Btk. 47. § (4) bekezdés e) pont I. fordulata csak olyan tényállások megvalósítása esetén alkalmazható, amelyekben az üzletszerűség "kifejezetten" szerepel. Szerintük ezért nem kell kizárni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, ha az orvosi gyakorlatra jogosultság színlelésével elkövetett kuruzslást [Btk. 285. § (2) bek.] "ellenszolgáltatásért" és "rendszeresen" követik el, vagy amikor a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűncselekményének (Btk. 298/D. §) üzletszerűségét a kerettényállást kitöltő igazgatási jogszabály [a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban Hpt.) 3. § (1) és (2) bekezdése] alapozza meg.8
Mint láttuk a bírói tanácskozás csak olyan elkövetőkre alkalmazná a Btk. 47. § (4) bekezdés e) pontját, akik az adott bűncselekmény üzletszerűen vagy bűnszövetségben történő elkövetést értékelő minősítő körülményét valósítják meg. Nem tér ki viszont arra, hogy szükséges-e hasonló követelményt érvényesíteni a Btk. 47. § (4) bekezdés d) pontjánál a bűnszervezet tagjaként való deliktum megvalósítás vonatkozásában. Ebből egyrészt - az argumentum a contrario módszerét alkalmazva - arra is lehet következtetni, hogy az utóbbi feltételes szabadságra bocsátást kizáró ok alkalmazásához a bírói tanácskozás nem tartja szükségesnek, hogy a megvalósított bűncselekménynél a bűnszervezet tagjaként történő elkövetés minősített eseti tényállási elemet képezzen. Ezzel szemben olyan értelmezésre is lehetőség van, hogy a bírói tanácskozás a Btk. 47. § (4) bekezdés e) pontja vonatkozásában kifejtett álláspontját - a bűnszervezet és a bűnszövetség közötti logikai viszonyra tekintettel - ugyanezen bekezdés d) pontjára is megfelelően érvényesíteni kívánta, és ezen ok alapján csak akkor zárná ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, ha a bűnszervezet tagjaként történő deliktum megvalósítás minősítő körülményként jön létre. Figyelemmel a fenti két - egymással teljesen ellentétes - értelmezési lehetőségre helyesebb lett volna, ha a bírói tanácskozás kifejezetten kimondja, hogy szükségesnek tartja-e a bűnszervezet tagjaként való elkövetés minősített eseti szabályozottságát a Btk. 47. § (4) bekezdés d) pontja alkalmazásához, vagy sem.
Úgy véljük a Btk. 47. § (4) bekezdés d)-e) pontjának nem alkalmazási feltétele a bűnszervezet tagjaként (üzletszerűen, bűnszövetségben) való elkövetés minősítő körülményként való megvalósulása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
