A jogalkotási munka menetét szabályozó törvényt (2010. évi CXXX. tv.) 2019-ben módosították (2019. évi II. tv.). Azóta sem figyelt fel senki arra, hogy a Magyar Közlöny - az országos jogszabályokon és közjogi szervezeti szabályokon túl - már tartalmazza a törvényjavaslatokhoz készített indokolásokat is. Pedig micsoda vadászterepe lehet ez a nyelvi és logikai különlegességeket kedvelőknek!
A törvény kiemeli, hogy a jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás kötelező erővel nem rendelkezik, és "a jogszabály értelmezésekor figyelmen kívül kell hagyni a jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás jogszabályszöveggel ellentétes részét", azaz az első szövegváltozathoz készített magyarázatnak egyes elemei értelmetlenek, ha a végső, elfogadott szövegben voltak változások a viták hatására. Ez azonban manapság nem komolyan vehető veszély, mert alig van eredményes, konszenzussal záruló parlamenti vita. Ezért érdemes böngészni az Indokolások Tárát (a Magyar Közlöny önállóan számozott mellékletét), avagy a Nemzeti Jogszabálytárat (https://njt.hu/justification_search/-:-:-:-:-:-/1/10). Ott 2022 májusában már 413 törvényhez, 565 kormányrendelethez, továbbá a Magyar Nemzeti Bank 43 elnöki rendeletéhez és 296 ágazati miniszteri rendelethez készített, a nagyközönségnek szóló indoklás olvasható. A törvény megköveteli, hogy a jogszabály tervezetéhez a jogszabály előkészítője csatoljon indokolást, és abban
- mutassa be azokat a társadalmi, gazdasági, szakmai okokat és célokat, amelyek a javasolt szabályozást szükségessé teszik;
- ismertesse a jogi szabályozás várható hatásait;
- támassza alá álláspontját az indokolás közzétételéhez;
- tájékoztasson a javasolt szabályozás és az európai uniós jogból eredő kötelezettségek összhangjáról, és mutassa be, miként teljesítette egyeztetési kötelezettségét az EU intézményeivel.
Az általános indokolás ezen követelményeket próbálja teljesíteni, míg a jogszabály egyes pontjaihoz kapcsolódó részletes indokolás a jogi szakszövegnek a laikusok számára is érthető, összefüggő, szabatos megfogalmazását várja el a jogalkotótól. Az indokolás rendeltetése tehát többrétű: az átlagosan vagy annál is kevésbé jártas embereket tájékoztatja a szabályozás tartalmáról, a más véleményen lévőket is igyekszik meggyőzni a szabályozás helyességéről, a jogalkalmazókat pedig segíti a jogalkotói cél bemutatásával, megfelelő (jogi, igazgatási, pénzügyi, ágazatpolitikai) magyarázatokkal. Ehhez egyszerre szükséges a közérthető fogalmazás, a szabályozás szövege mögötti elvek, megfontolások, társadalmi és gazdasági tények ismertetése, valamint a normában meglévő logikai kapcsolatok, szerkezeti elemek és a jogrendszerhez illeszkedésük bemutatása.
Csupán három példát választottam a közelmúltból. A véletlen hozta úgy, hogy élelmiszerekkel, vadászattal és borral kapcsolatos törvények, kormányrendeletek kerültek a kezembe. Ezek bizonyosan olyan előírások, amelyekben a szakismeret a közérthetőséggel és a józan paraszti ésszel együttesen kívánatos. Ha a háromból bármelyik hiányzik, akkor nem foglalhatunk helyet a jog asztalánál, mert ott már mások ülnek, vagy elment az ember étvágya is.
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény és a kiskereskedelmi adóról szóló 2020. évi XLV. törvény módosításáról szóló 2021. évi CLI. törvényhez készített indoklástól (Indokolások Tára 2022/9.) azt reméltem, hogy megértem, mi volt a társadalmi tiltakozások és viták oka, amiért kötelezik az élelmiszerboltosokat, hogy a még fogyasztható élelmiszereket ingyenesen átadják egy állami begyűjtőnek, ha közeledik a minőséget szavatoló határidő vége. Általános magyarázatként ezt olvashatjuk:
"Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2011-es becslése szerint globális szinten az előállított élelmiszerek majdnem egyharmada, mintegy 1,3 milliárd tonna veszendőbe megy. A World Resources Institute 2019-es jelentése szerint e mennyiség megtermelésére fordítják a globális mezőgazdaságban felhasznált vízmennyiség egynegyedét, és a mezőgazdasági termelésből származó üvegházhatású gáz-kibocsátás 8%-a is ide vezethető vissza. Az Európai Bizottság megbízásából az élelmiszerfeleslegek újraelosztásának tagállami gyakorlatairól összeállított tanulmány 2020 júniusában került publikálásra. [...] A megelőzésnek elsődlegesen a probléma gyökerére kell fókuszálnia, ami az élelmiszer-felesleg keletkezésének megakadályozása az ellátási lánc minden egyes pont-
-26/27 -
ján.[...] Becslések szerint a karitatív szervezetek jelenleg kb. 10-15 ezer tonna élelmiszert juttattak el a rászorulókhoz (valamennyi élelmiszer-vállalkozó által történt felajánlás eredményeként), mely élelmiszermennyiség rövidtávon (3-5 év) 20-30 ezer tonnára növelhető. Az élelmiszerhulladék megelőzésében és a megmenthető élelmiszerek redisztribúciójában hazánkban az elosztóhálózat kapacitása jelenti a legfőbb szűk keresztmetszetet, így ennek bővítésén keresztül érhető el eredmény."
Több dologra máris fény derült: az el nem fogyasztott élelmiszer és annak előállításához szükséges energia is pazarlás, amely tovább terheli a környezetet. Így a törvényi áruelvétel célja a környezetvédelem és a szegények támogatása, vagyis az újraelosztás kibővítése. (Vajon ehhez a kereskedők, boltosok mit szólnak? Erről a szöveg nem szól.) Ezt a bonyolult összefüggést csak funkcióigés és passzív szerkezetekkel (került publikálásra, élelmiszer-vállalkozó által történt felajánlással), képzavarral (a gázkibocsátás visszavezethető, bár annak okáról van szó valójában; a probléma gyökerére fókuszálva), szószaporítással (a kapacitás szűkössége, azaz a szűk keresztmetszet), idegen szóval (redisztribúció), stílustalansággal (a hulladék megelőzése) és a központozás hiányával lehet kifejezni.
Hasonló izgalmakat tartogat a részletes indoklás. Az első részletből megtudjuk, hogy az adományozás forgalomba hozatalt jelent pénzügyi nyelven, pedig azt hihettük, hogy az élelmiszerrel kereskedők ritkán adnak bármit is születésnapi ajándékba, hiszen ők élelmiszervállalkozók! Talán ezért volt az elérhetőségük titkos, de most végre megismerkedhetünk velük, és ezzel a gazdaság is újra indulhat (például lefelé) a célja felé.
"Az adományozási gyakorlat több szereplős, melyben az élelmiszert előállító és kereskedelmi forgalomba hozó (élelmiszervállalkozás) nem csak közvetlenül adományozhat a rászorulók részére, hanem köztes szereplő(k) is beléphetnek a láncba (pl.: alapítványok, egyesületek stb.), akik eljuttatják az élelmiszert a célszemélyekhez. Ezen köztes szereplők szintén adományozást végeznek, ami forgalomba hozatalnak minősül. Élelmiszert forgalomba hozatalát pedig csak FELIR azonosító birtokában lehet végezni, így megkövetelhető, hogy adományozó csak FELIR azonosítóval rendelkező adományozó számára adhat át élelmiszert. A hatályos szabályozás nem tartalmazza a FELIR azonosítóval rendelkező természetes és jogi személyek, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek elérhetőségi adatainak közzétételét, amit törvényi szinten kell szabályozni. Annak érdekében, hogy a közétkeztetés szereplői egymásra találhassanak, az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv által üzemeltetett információs felületen ezen adatokat is szükséges megadni. A módosítás a gazdaság újraindításának és fejlesztésének célja mentén lehetőséget ad más területen is az elérhetőségi adatok publikálására."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
