Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Ajbt.) 33. § (3) bekezdése[1] lehetővé teszi, hogy az alapvető jogok biztosa a környezet állapotával összefüggő közigazgatási perekben beavatkozóként részt vegyen. E jogszabályi rendelkezés - az időközben hatályba lépett eljárásjogi kódexek folytán bekövetkezett változás miatti módosítással ugyan - a törvény hatálybalépése óta létezik. Az alapvető jogok biztosának az Ajbt. 33. § (3) bekezdése szerinti beavatkozása azonban az eltelt több mint egy évtizedben a közigazgatási ítélkezési gyakorlatba nem került át, annak ellenére, hogy a környezetvédelmi perek egyik legnagyobb, a többi közigazgatási pertípusban kevésbé felmerülő nehézsége, hogy a jog-, illetve szakkérdések összefonódva jelennek meg. A környezetvédelmi ítélkezés útvesztőjében az alapvető jogok biztosának (illetve helyettesének) szaktudása feltehetőleg nagy segítséget jelentene az ítélkező bíróknak. Egy, a közelmúltban hozott kúriai döntés leporolta ezt a jogszabályi rendelkezést, és így alkalom nyílik arra, hogy ez az elméleti lehetőség az ítélkezési gyakorlatban is elterjedjen, kihasználva az alapvető jogok biztosának környezetvédelmi szakértelmét.
Az alábbiakban bemutatjuk a hivatkozott kúriai döntést, annak jogi érvelését, és azon kérdések tovább gondolására vállalkozunk, amelyek a kúriai döntés kereteit eljárásjogi okokból meghaladták, ám e jogintézmény gyakorlati alkalmazása kapcsán a jövőben felmerülhetnek.
Egy Komárom-Esztergom megyében található bányatelken homok és homokos kavics kitermelése céljából külszíni bánya létesítése iránt a felperes kérelmére környezeti hatásvizsgálati eljárás indult, amelynek során a kormányhivatal határozatával a tervezett külszíni bányászati tevékenység végzésére környezetvédelmi engedélyt adott.
A kormányhivatal panaszbejelentés alapján eljárva a környezetvédelmi engedélyt megadó határozat utólagos vizsgálata során megállapította, hogy határozata jogszabálysértő és azt hivatalból visszavonta, egyúttal a felperesnek a szóban forgó kutatási területen tervezett külszíni bányászati tevékenységre vonatkozó környezetvédelmi engedély kiadása iránti kérelmét elutasította. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a környezetvédelmi engedélyt megadó határozatában jogszabálysértő módon nem vette figyelembe teljeskörűen több szakkérdés vizsgálatának eredményét.
A felperes keresetet nyújtott be az elutasító határozat ellen, amelyben anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésekre is hivatkozott. Az alperes az elsőfokú peres eljárás során, a védirat közlésétől számított harminc napon túl előterjesztett beadványában indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 20. § (4) bekezdése[2] alapján értesítse az alapvető jogok biztosát az érdekeltként való perbelépés lehetőségéről.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi kormányhivatal visszavonó határozatát megsemmisítette.[3] Ítéletének indokolásában a számunkra most releváns körben megállapította, hogy a Kp. 20. § (7) bekezdése[4] alapján a felek a perbelépés lehetőségéről szóló értesítést 2020. december 10. napjáig kérhették volna. Az alperes 2021. április 9. napján, azaz a védirat közlését követő 30 napos határidőn túl előterjesztett kérelmének ezért nem adott helyt és ez alapján az alapvető jogok biztosának értesítését a perbelépés lehetőségéről mellőzte.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság az alapvető jogok biztosának perbelépés lehetőségéről való értesítését jogszerűtlenül mellőzte, továbbá, hogy az értesítés mellőzéséről anélkül rendelkezett, hogy az ellen fellebbezést biztosított volna, megsértve ezzel a Kp. 20. § (7) bekezdésének második fordulatát.
A Kúria végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.[5] Indokolásában kiemelte, hogy abban az eljárási kérdésben kellett döntenie, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen mellőzte-e az állampolgári jogok országgyűlési biztosának perbevonását. Utalt arra, hogy az Ajbt. 33. § (3) bekezdése biztosítja az alapvető jogok biztosának a beavatkozóként, illetve a Kp. időközben hatályba lépett fogalmai szerinti érdekeltként való perbelépésének lehetőségét. Idézte az Ajbt. 1. § (2) bekezdése b) pontját és az Alaptörvény P)
- 516/517 -
cikk (1) bekezdését, és ennek alapján arra a megállapításra jutott, hogy mivel a bíróságok az állam szervei, kötelességük az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése szerinti jövő nemzedékek érdekei védelmét elősegíteniük.
A Kp. 20. § (4) bekezdése körében rámutatott, hogy a bíróságok az e jogszabályhellyel meghatározott feladatukat az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettségük körében különösen akként teljesítik, hogy az alapvető jogok biztosa számára az Ajbt. 33. § (3) bekezdésében garantált jogának gyakorlását lehetővé teszik. Mindenekelőtt ez azt jelenti, hogy a jövő nemzedékek érdekeit közvetlenül érintő eljárásban az alapvető jogok biztosát hivatalból értesítik a perbelépés lehetőségéről.
A Kúria arra a következtetésre jutott továbbá, hogy a bíróság ezen kötelezettsége nem korlátozódik a fél védirat közlésétől számított harminc napon belül előterjeszthető, a Kp. 20. § (7) bekezdése szerinti kérelmének teljesítésére. Ha ugyanis a fél kérelmétől függetlenül a bíróságnak más kötelezettsége is van a perbeállítással kapcsolatban, akkor eljárására az előbbiek szerint a Kp. 20. § (4) bekezdése az irányadó elsődlegesen. A perbelépés lehetőségéről való értesítést ebben az esetkörben a bíróság akár hivatalból, akár valamely fél kérelmére az ítélet jogerőre emelkedéséig, az eljárás bármely szakaszában meg kell, hogy tegye. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság Kp. 20. § (7) bekezdését kiterjesztően értelmező levezetése nem jogszerű. Az alapvető jogok biztosának értesítése ugyanis Alaptörvényből eredő bírói kötelezettségen alapul, amire a fél kérelme vonatkozhat, azonban annak teljesítése nem múlhat kizárólag az ügyfél indítványának megítélésén. Megállapította, hogy mindezért a Kp. 20. § (7) bekezdésének elsőfokú bíróság általi értelmezése ütközik a Kp. 20. § (4) bekezdésével, figyelemmel az Alaptörvény P) cikkének érvényesülését szolgáló általánosan meghatározott állami kötelezettségekre, különösen az Ajbt. 33. § (3) bekezdésében foglaltakra.
A határozat elvi tartalmát a Kúria az alábbiak szerint összegezte: a jövő nemzedékek érdekeit közvetlenül érintő eljárásban az alapvető jogok biztosát a bíróságnak hivatalból értesítenie kell a perbelépés lehetőségéről.
Az alapvető jogok biztosának az Ajbt. 33. § (3) bekezdése szerinti perbelépésének eljárásjogi vizsgálata a Kp. 20. §-ának analitikus áttekintését teszi szükségessé, azon belül is az (1), a (4) és a (7) bekezdésekét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
