https://doi.org/10.59851/mjny.10.1.2
A cikk összegzi a gyakorló büntetőbíró és bírósági szóvivő sokévnyi általános, és különösen a Kecskeméti Törvényszéken szerzett tapasztalatait a közérthetőség terén elért eredményekről. A büntetőeljárási törvény is előírja az egyszerű és közérthető fogalmazást, törekedve, hogy a részt vevő felek a velük közölteket megértsék és magukat megértessék. Továbbá azt is, hogy a kommunikáció során az ügyfelek állapotára, személyes jellemzőire figyelemmel kell lenni. A hatóságoktól a törvény elvárja, győződjenek meg arról, hogy az érintettek a velük közölteket megértették-e, ennek hiányában pedig a közlést részletesen magyarázzák meg. Ennek érdekében a megértést nehezítő idegen szavak, szaknyelvi kifejezések és szószerkezetek köznyelvi fordulatokkal való kiváltásáról, az egyszerűbb szerkezetű mondatokról és az aktív igék használatáról kell gondoskodni, akár szóban, akár írásban. A szerző több életszerű példát hoz a félreértésekre, a szükségtelen információkra és az említett követelményeknek megfelelő kommunikációra.
Kulcsszavak: közérthetőség, bírósági kommunikáció, büntetőeljárás nyelve, bírák képzése, felesleges információk, főnevesítés
The article summarises the long years of experience of the practicing criminal judge and court spokesperson in general, and in particular at the Kecskemét Regional Court, on the results achieved in the field of clarity. The Code of Criminal Procedure also prescribes simple and comprehensible wording, striving to ensure that the parties involved understand what they have been informed about and make themselves understood. Furthermore, the condition and personal characteristics of the clients must be taken into account during communication. The law requires the authorities to make sure that the persons concerned have understood what they have been informed, and in the absence of this, to explain the communication in detail. To this end, it is necessary to ensure that foreign words, technical expressions and word combinations that make comprehension difficult are replaced with colloquial phrases, sentences with simpler structures and the use of active verbs, either orally or in writing. The author gives several real-life examples of misunderstandings, unnecessary information and communication that meet the mentioned requirements.
Keywords: comprehensibility, court communication, language of criminal proceedings, training of judges, unnecessary information, nominalisation
Többször éri a közhivatalokat, ezen belül a bírósági szervezetet is az a kritika, hogy a döntések, illetve a vonatkozó tárgyban kiadott közlemények, sajtónyilatkozatok időnként túlzottan "hivataloskodó" stílusúak, a közvélemény számára nem közérthetőek. Ilyen és ehhez hasonló kifogást leginkább újságírók fogalmaznak meg velünk szemben. Természetesen a közérthetőségi probléma nem kizárólag a bíróságokhoz köthető. Köztudomású, hogy az orvosi leletek, dokumentumok hivatalos nyelve "ősidők" óta a latin, ezért valószínűsíthetően (sőt biztosan) a betegek ezekből - külső segítség nélkül - semmit sem értenek meg. Még szerencse, hogy a mesterséges intelligencia ezen a területen (is) segítségünkre lehet. Mindezt saját empirikus tapasztalataim is igazolják.
Komoly kihívásokkal találkozunk, amikor a szakszerűségi és a közérthetőségi elvárásoknak egyszerre szeretnénk megfelelni. Legtöbbször úgy tűnik, ez nem is lehetséges, a célok egymással konkurálnak. Vajon tényleg így van ez?
A téma kiemelt jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 74. §-ában a jogalkotó tételesen is megfogalmazta a vonatkozó elvárásait. Eszerint az eljárás során törekedni kell arra, hogy a részt vevő felek a velük közölteket megértsék és magukat megértessék. Az ördög persze itt is a részletekben rejlik, ezért a törvény tételesen előírja az egyszerű és közérthető fogalmazást, továbbá azt is, hogy a kommunikáció során az ügyfelek állapotára, személyes jellemzőire figyelemmel kell lenni. A hatóságoktól pedig elvárja, győződjenek meg arról, hogy az érintettek a velük közölteket megértették-e, ennek hiányában pedig a közlést szükséges részletesen is magyarázni. Ugyanezek az elvek bizonyára irányadóak a nyilvánosság tájékoztatása során is, bár a törvény ezt ebben a körben kifejezetten nem írja elő.
A közérthetőségi problémával a bírósági szervezet markánsan szembesült akkor, amikor sajtóközleményeit nyelvészek áttekintették, majd a sajtószóvivőkkel közös tanácskozás keretében megbeszélték. Az eredmény számunkra meglepő volt. Tipikus hibákra, így a megértést nehezítő "erőltetetten szakmai, hivataloskodó", néhol terpeszkedő, szószaporító megfogalmazásokra hív-
- 7/8 -
ták fel a figyelmünket. Persze számunkra ez nem volt teljesen váratlan és előzmény nélküli, hiszen néhány évvel korábban egy képzésen az egyik rádiós szerkesztő arra kérte a bírósági szóvivőket, hogy az újságírók és az olvasók számára felesleges, egyben érthetetlen és értelmezhetetlen szakkifejezéseket, mint például a "dolog elleni erőszak" lehetőleg mellőzzék. Elfogadtam és ennek alapján készítjük a tájékoztatóinkat. Így komoly eredménynek tartom, hogy a Kecskeméti Törvényszék közleményeiben a "bűntett-vétség", a "minősített bűncselekmény" és ehhez hasonló, a laikusok számára nem közérthető - ezért külön magyarázatot igénylő - "szakzsargonok" nem szerepelnek.
Felmerült az is, hogy a közvélemény tájékoztatásakor az emberölés helyett nyugodtan használhatjuk akár a "gyilkosság" megnevezést. Ezzel nem értek egyet, ugyanis az emberölés kifejezés a hétköznapi nyelvben éppúgy honos, mint a gyilkosság. Egyébként pedig az utóbbi kifejezést kissé "bulvárosnak", ezért szükségtelennek találom. Így inkább meghagyom a filmek, regények világának.
Visszatérve a nyelvészekkel közös munkára, elhatároztuk, hogy a "szó elszáll, az írás viszont megmarad" bölcsesség szellemében az általánosítható tanulságokat megjelentetjük. Így 2018-ban elkészült és az Országos Bírósági Hivatal gondozásában megjelent "A bírósági szervezet sajtóközleményei a médiaképesség tükrében" című kiadvány. Ennek gyakorlati jelentősége jóval túlmutat a sajtótájékoztatáson, ugyanis a sajtóközleményekben előforduló kifejezések, szófordulatok a bírósági határozatokban egyaránt megtalálhatóak. A kiadványban megjelenítettük a nem megfelelőnek tartott mondatszerkezeteket, kifejezéseket, szófordulatokat, mellette pedig az ajánlott változatot is, utóbbit a szükséges magyarázattal ellátva.
Fontos hangsúlyozni, hogy a bírósági kommunikáció rendeltetése és célja eltérő abból a szempontból, hogy amíg a határozatok címzettjei kizárólag az érintett ügyfelek, addig a közlemények a nyilvánossághoz szólnak. Ebből adódik, hogy a határozatok terjedelme lényegesen bővebb és ezekben lehetőség/kötelezettség nyílik arra, hogy egyes intézkedéseket, bizonyos kifejezéseket részletesen elmagyarázzunk. Ezzel szemben a közlemények akkor érik el a céljukat, ha lényegre törőek és rövidek. Itt nincs lehetőség/igény a részletes magyarázatokra, ezért kizárólag olyan kifejezéseket célszerű használni, amelyek mindenki számára egyértelműek. Természetesen a szakmaiság kritériuma ebben az esetben sem szorítható teljesen háttérbe.
Saját munkámban a közérthető kommunikáció azért is kiemelt jelentőségű, mert az ítélkezéssel párhuzamosan immár 17 éve sajtószóvivői feladatokat is ellátok a Kecskeméti Törvényszéken. Ezért nagy örömmel töltött el, amikor a tavalyi évben felkérést kaptam, hogy nyelvész szakos egyetemi hallgatóknak tartsak előadást a témában. Ezt követte a kezdő bíráknak tartott képzés - az Országos Bírósági Hivatal szervezésében - és hamarosan a Kecskeméti Törvényszék kollégiumi ülésén is a napirendi pontok között szerepel a közérthető kommunikáció kérdése.
Kollégiumi ülés, kollégiumvezető. Szándékosan használtam ezeket a szakkifejezéseket, amelyeket természetesen azonnal megmagyarázok, "lefordítok". Elöljáróban annyit, bizonyos esetekben - így a kollégiumvezető kapcsán - maga a jogszabály sem közérthető. Egy ismerősöm például úgy gondolta, hogy a kollégiumvezetői bíró tisztség a gyakorlatban azt jelenti, hogy az illető nappal ítélkezik, este pedig egy diákkollégiumban dolgozik (ténylegesen azt irányítja). A probléma nem egyedi, tudomásom szerint ezért több érintett bírósági vezető - természetesen nem hivatalos helyen és minőségben - a kollégiumvezető helyett előszeretettel használja a szakmai vezető kifejezést. A kollégiumvezető ugyanis ténylegesen ezt jeleníti meg, tehát az érintett szervezeti egység (adott esetben a büntető, vagy a polgári ügyszakos) bírái munkájának a szervezését.
Mikor közérthető a kommunikáció? Álláspontom szerint akkor, ha a lényeget tartalmazza, a címzett azt megérti és ennek alapján a várt/remélt cél megvalósul. Így, amikor a bíróság kártérítésre kötelez valakit, ő ennek a határozatban írtak szerint maradéktalanul eleget tesz. Hogyan érhető el mindez? Pontokba szedve talán így:
- a felesleges információk elhagyásával,
- következetes szóhasználattal,
- rövid, tagolt mondatokkal (a hosszú mondatok olvasása során a "fonalat" biztosan elveszti az olvasó), kifejezésekkel,
- az "egy bekezdésben egy téma" elv alkalmazásával,
- a szenvedő szerkezetek elhagyásával (ezen a téren tapasztalom a legnagyobb problémát),
- szükséges körben magyarázatok beillesztésével,
- az idegen szavak, kifejezések elhagyásával.
A szóbeli (verbális) és az írásbeli közlést markánsan el kell különíteni egymástól, noha a fenti szempontrendszert mindkettő esetében irányadónak tartom. Szóbeli közlés esetén természetesen lehetőség van, hogy a felek között párbeszéd bontakozzon ki, amelynek során tisztázó kérdéseket is feltehetnek egymásnak. Erre jó példa az a bírósági tárgyalás, amelynek végén - az ítélethirdetést követően - a próbára bocsátott vádlott törvényes képviselője (édesapja) bírói kérdésre azt válaszolta, hogy a próbára bocsátást nem fogadja el, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kéri a fiával szemben. Ennek megértéséhez tudni szükséges, hogy a Büntető törvénykönyv rendszerében a próbára bocsátás egy intézkedés, a szabadságvesztés pedig egy büntetés. A próbára bocsátás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bíróság nem szab ki büntetést, hanem azt egy meghatározott időre (hónapokra, évekre) elhalasztja. Amennyiben a próbaidő eredményes (vagyis a vádlott nem követ el újabb bűncselekményt), akkor az ügy - büntetés nélkül - véget ér. A próbára bocsátás az erkölcsi bizonyítványba sem kerül be, tehát a külvilág számára nincs "hivatalos nyoma". Ezzel szemben a felfüggesztett szabadságvesztés - ahogy a neve is mutatja - büntetés, amit az illető erkölcsi bizonyítványában is feltüntetnek. Ehhez tehát hátrányos jogkövetkezmények társulnak, adott esetben bizonyos munkakört nem tölthet be az érintett. Ha pedig a felfüggesztett büntetés próbaideje alatt a vádlott újabb bűn-
- 8/9 -
cselekményt követ el, akkor nagy eséllyel börtönbe kerülhet és az eredetileg felfüggesztett szabadságvesztést is le kell töltenie (azt is végrehajtják). Könnyen belátható tehát, hogy a próbára bocsátás a kedvezőbb szankció. Miután a hivatkozott ügyben a bíró ezt elmagyarázta, az érintett apa azonnal elfogadta a fiára nézve lényegesen kedvezőbb döntést és eltekintett a jogorvoslattól (ami ugye a fiára nézve egy hátrányosabb, kedvezőtlenebb szankciót célzott volna). A tájékoztatást követően egyébként elmondta, hogy a fia egy ismerősétől kapta azt a tanácsot, miszerint kizárólag akkor fogadja el a bíróság ítéletét, amennyiben a büntetés felfüggesztett szabadságvesztés (nyilvánvalóan a "tippadó" sem ismerte pontosan a törvény szankciórendszerét). A tárgyaláson ez a félreértés gyorsan és egyértelműen tisztázható volt, írásbeli kommunikáció esetén azonban alighanem közérthetőségi problémával szembesültünk volna.
A járművezetéstől eltiltásra vonatkozó bírósági rendelkezés is magyarázatra szorul. A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis az érintett vádlottak nincsenek tisztában azzal, hogy a teljes hatókörű (tehát járműfajtára vagy -kategóriára nem korlátozott) eltiltás utánképzési kötelezettséggel jár. Ez elméleti és gyakorlati oktatást, továbbá vizsgakötelezettséget jelent. A vonatkozó esetekben a bíráknak erről tájékoztatniuk kell az ügyfeleket. Természetesen az utánképzési kötelezettséget az írásba foglalt határozatban is feltüntetjük.
A szóbeli kommunikáció elengedhetetlen eleme a tudatos beszélői attitűd. Ez a gyakorlatban az artikulált, tagolt beszédet és az ahhoz szükségszerűen társuló szabályos légzést jelenti, ami gyakorlással fejleszthető. Hadarás esetén ugyanis azzal szembesülhetünk, hogy a másik fél semmit sem ért a közlésből. Szerencsés esetben visszakérdez. Elengedhetetlennek tartom, hogy a közérthetőség kapcsán rögzített elvek már az iskolai oktatásban is megjelenjenek, ugyanis a kommunikáció minden területén - ideértve a "hétköznapi szituációkat" is - hasznosak.
Most pedig egyenként tekintsük át a felvázolt, meghatározott elvárásokat.
Felesleges információk elhagyása
Röviden azt is írhatnám, hogy az adattakarékosság elve érvényesüljön. Az adott ügyhöz szorosan nem tartozó, lényegtelen adatok feltüntetése nem kívánatos (szükségtelen). Idesorolható például egy adott történés olyan előzményeinek részletes rögzítése, aminek a konkrét ügy tárgyához semmi köze nincs. Példa: a vád tárgya az, hogy "A" meghatározott időpontban és helyen, - kizárólag azért, mert nem kapott alkoholt tőle - megütötte ismerősét, "B"-t, akinek eltört az orra. Ehhez képest szükségtelen az esethez közvetlenül nem tartozó, kiváltó okot nem jelentő előzmények bemutatása, ismertetése (így annak ismertetése, hogy "A" és "B" hónapokkal korábban mikor találkoztak egymással és ekkor miről beszéltek).
Itt említem meg a szóismétléseket is. Ezt szemléltető példa, amikor egy ítéletben a bíróság az alábbiakat rögzíti:
XY vádlott
bűnös:
.....-ban.
Ezért XY vádlottat .....-ra ítéli.
A nyelvészek szerint ez felesleges ismétlés, ezért indokolt egyszerűsíteni úgy, hogy: ezért őt ....-ra ítéli. De az sem kifogásolható, ha a névmást is elhagyjuk: ezért ....-ra ítéli. Egyértelmű ugyanis, hogy kiről van szó, ki az alany. A folyamatos ismétlés egyrészt zavaró, másrészt a hiba lehetőségét (elírás) is magában hordozza. Ugyanígy a bíróság kifejezés többszöri megismétlése is indokolatlan egy rendelkezésben, ugyanis a határozat fejrészéből mindenkinek egyértelmű, hogy a bíróság ítél, egyben rendelkezik. Ezért szükségtelen annak mechanikus ismétlése, miszerint: "a bíróság elrendeli / a bíróság megállapítja / a bíróság kötelezi" stb. A bíróság szó elhagyásával az eredmény nem változik, azonban a szöveg gördülékenyebb, könnyebben "emészthető" lesz.
Ezek persze jelentéktelen apróságnak tűnhetnek, azonban erre mégis fontosnak tartom felhívni a figyelmet.
Következetes szóhasználat
Zavart kelthet, amikor egy adott határozatban az egyik helyen a Kecskeméti Törvényszék, később viszont a másodfokú bíróság kifejezés szerepel. Konkrétan arról van szó, hogy a törvényszék egy fellebbezést bírál el, mint másodfokú bíróság. Nem vitatható, hogy mindkét megnevezés pontos, mégis értési zavart okoz(hat). Ezért elvárható, hogy következetesen nevezzük meg az adott intézményt, tehát vagy Kecskeméti Törvényszékként, vagy másodfokú bíróságként tüntessük fel. A lényeg, hogy a határozatban végig egyformán.
Előfordult olyan is, amikor a gyermekkorú sértettet először sértettként, később pedig gyermekként neveztek meg egy határozatban. Ebben az esetben is következetesség szükséges: mindkét kifejezés helyes, de csak az egyik szerepeljen.
Rövid, tagolt mondatok, kifejezések
A bírósági határozatokban gyakran találunk 6-9 soros, vagy időnként még ennél is hosszabb mondatokat, amelyek a megértést bizonyára nem segítik. Bármennyire is összefügg egy gondolatsor, a tapasztalatok szerint kivétel nélkül rövid egységekre, mondatokra bontható, tagolható anélkül, hogy a lényeg elveszne.
Ebben a körben említem a terpeszkedő, hivataloskodó stílust is, ami személyes tapasztalataim szerint általános hivatali "sajátosság". Példák a bírósági gyakorlatból (elöl a használt, mögötte a javasolt kifejezés):
- előadást tart helyett előad,
- megrendezésre kerül helyett megrendez (gyakran előfordul),
- zaklatásban részesítette őket helyett zaklatta őket,
- letartóztatás foganatosításával helyett letartóztatással,
- értékkel bíró helyett értékes,
- tulajdonát képező helyett tulajdonában lévő,
- 2 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte helyett 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.
Egy bekezdésben egy téma
Szerintem részletes magyarázatot nem igényel. A mon-
- 9/10 -
danivaló tagolása a megértést, befogadást jelentős mértékben segíti.
A szenvedő szerkezetek elhagyása
Talán a legtöbbször és visszatérően előforduló probléma. Anyanyelvünk alapvetően aktív szemléletű. Számos nyelvészeti tanulmány foglalkozik azzal, hogy a magyar nyelvben megengedett-e - és ha igen, mikor - a szenvedő szerkezet használata. Erre figyelemmel kizárólag olyan példákat hozok, amelyekről - minden külön magyarázat nélkül - meggyőződéssel állíthatom, hogy helytelenek. Példák:
- el volt ítélve helyett elítélték,
- lett kinevezve helyett kinevezték,
- meg lett jelölve helyett megjelölték,
- eljárás hatálya alatt állva helyett eljárás hatálya alatt.
Szükséges körben magyarázatok beillesztése, idegen szavak, kifejezések elhagyása
Részben összefüggő és rendszeresen visszatérő probléma. Eklatánsan jelentkezik akkor, amikor a törvényben szereplő egyes kifejezések helyett annak jogirodalmi, tudományos megfelelőjét használjuk. Ilyen lehet, amikor az egyenes szándék helyett a "dolus directus", az eshetőleges szándék helyett pedig a "dolus eventualis" kifejezések szerepelnek. Hogy a "kecske is jól lakjon, de a káposzta is megmaradjon" elv maradéktalanul érvényesüljön, egyik lehetséges megoldás az érintett kifejezések egyidejű szerepeltetése: egyenes szándékkal (dolus directus) követte el. Természetesen az egyenes szándék mibenlétét is szükséges elmagyarázni. Például úgy, hogy a vádlott kifejezetten azt akarta/kívánta, hogy a sértett orra eltörjön és ezért mindent megtett, amikor őt ököllel orrba ütötte.
Ugyanígy magyarázatra szorul(hat) a civilisztikai szakág kifejezés, ahogy azt a nyelvészek a hivatkozott kötetben maguk is javasolták (most azonban eltekintek ettől).
Előfordul olyan, amikor maga a jogszabályi megfogalmazás sem egyértelmű, ezért magyarázatot igényel(het). A fellebbezés bejelentése kapcsán az eljárási törvény a "tudomásul veszi" szóösszetételt használja, amikor úgy fogalmaz, hogy az ügydöntő határozat kihirdetése után a jelen lévő fellebbezésre jogosultak nyilatkoznak a tudomásulvétel vagy a fellebbezés tárgyában. Persze ebből a konstrukcióból levezethető, hogy a tudomásulvétel egyben a döntés elfogadását is jelenti, azonban hétköznapi értelemben mégis inkább azt, hogy a döntést annak alanya megértette. Ezzel kapcsolatosan a mesterséges intelligencia így fogalmaz: "a tudomásulvétel azt fejezi ki, hogy az információ eljutott hozzánk és tudomásul vettük. Nem jelenti feltétlenül a döntés helyeslését vagy támogatását, csupán annak tudomásulvételét, hogy az megtörtént." Erre figyelemmel célszerű a vonatkozó nyilatkozatot így rögzíteni: "A bírósági ítéletet tudomásul veszem, azzal szemben fellebbezést nem jelentek be." Ez így egyértelmű, mert egyszerre fejezi ki a döntés megértését, egyben elfogadását.
Külön szeretnék szólni az "illetve" kötőszóról, ami a jogszabályokban visszatérő gyakorisággal fordul elő. Hivatalosan ez "vagy"-ot, továbbá "és"-t is jelenthet, a szövegkörnyezet függvényében. A 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet értelmében az "illetve" kötőszó jogszabály tervezetében csak más egyértelmű nyelvi megfogalmazás alkalmazhatatlansága esetén alkalmazható, ahogy azt a minisztériumi honlap bővebben is kifejtette:
"Az illetve kötőszó - ellentétben például az "és" és a "vagy" kötőszavakkal - ugyanis több jelentéssel rendelkezik a magyar nyelvben. Használják a vagylagosság kifejezésére (pl. "aludt, illetve pihent"), az együttesség kifejezésére (pl. "a zene, illetve a tánc az élete"), arra is, hogy ha a felsorolás elemei között mind az "és", mind pedig a "vagy" kötőszó alkalmazása szükséges (pl. "ittasan, illetve bódult állapotban"). A kötőszó gyakran pontosító szerepet kap a mondatban (pl. "gondoltam, illetve gondolhattam volna"). Ezek mellett pedig több felsorolás esetén annak kifejezésére szolgál, hogy az egyik felsorolásban a másik felsorolás eleme értelemszerűen érvényesül (pl. "A jelenlévők közül mindenki kapott elismerést, dicséretet, illetve kitüntetést. Az érdemrend, illetve előléptetés mindegyiknek kijár."). Ezek a példák is rávilágítanak, hogy az illetve kötőszó használata nem segíti minden esetben a világos, átlátható szabályozás követelményének a megvalósulását, ezért jogszabály szövegében a Rendelet alapján csak akkor alkalmazható, ha más módon nem lehet egyértelműen kifejezni a szabályozás tartalmát. Az pedig nyilvánvaló követelmény ebben az esetben is, hogy a használata esetén jelentésének kétséget kizáróan egyértelműnek kell lennie."
Ennek ellenére az "illetve" kifejezés számos jogszabályban - így a Büntető törvénykönyvben is - megtalálható. A rablás bűncselekményét például a Btk. így határozza meg:
365. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből
a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy
b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi,
bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Ahogy érzékelhető, ebben az esetben a kötőszavak használata nem mondható feltétlenül konzekvensnek. Bár az a) pontban megjelenített "illetve" kifejezés a szövegkörnyezet alapján nyilvánvalóan "vagy"-ot jelent (hiszen az erőszakhoz miért is kellene egyidejűleg fenyegetésnek is társulnia). Azt sem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy a "jogszabály nem szépirodalmi mű", ezért nyilvánvalóan nem okoz(na) problémát, ha egy mondaton belül a "vagy" kötőszó akár többször is előfordul(na). A normavilágosság követelménye ugyanis minden nyelvészeti szempontot megelőz, felülír. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy szerintem a "végett" kifejezés túlzottan archaikusnak (nehézkesnek) tűnő célhatározó, ezért helyesebb lenne a "céljából" kifejezés használata. Azzal együtt persze, hogy nyelvhelyességileg a "végett" kifejezés is pontos.
Az előző esetnél még élesebben jelentkezett a jogalkotói következetlenség a kényszermunka törvényi definíciója kapcsán (időközben ezt a rendelkezést a jogalkotó
- 10/11 -
hatályon kívül helyezte és egy másik tényállásban szabályozta, így gyakorlati jelentősége már nincs). Eszerint, "aki mást annak kiszolgáltatott helyzetét kihasználva, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel munkavégzésre kényszerít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". Ebben az esetben a jogalkotói szándék szerint az "illetve" kötőszó feltehetően (nyilvánvalóan?) vagylagos feltételt jelent, de jobb lett volna mindezt egyértelműen kifejezésre juttatni.
Hozzáteszem ugyanakkor, hogy a saját bírói gyakorlatomban a jogszabályok nyelvtani értelmezése eddig nem jelentett problémát.
Végezetül az időkifejezésekről szeretnék szólni.
A hivatalos iratokban előszeretettel használják a "... napján" fordulatot a dátum megjelölésére. Nyilvánvaló, hogy a 2026. május 15. napján helyett a 2026. május 15-én, vagy a 2026. május 15. a helyes. Ugyanígy a 2026. május 15. napjával lejárt helyett a 2026. május 15-én járt le a pontos kifejezés.
A hivatali kommunikáció problémás oldalaira, sablonosságára Örkény István már évtizedekkel ezelőtt felhívta a figyelmet. Egy fiktív hivatali sablont készített, amelyen minden lehetséges változatot feltüntetett azzal, hogy a nem megfelelő rész/kifejezés kihúzandó. Persze mindezt groteszk formában, nem kevés iróniával.
A nehézségek tehát hosszú idő óta ismertek. Úgy gondolom, hogy az utóbbi időben sokat léptünk előre és a jövőben is mindent megteszünk, hogy a szakmai szempontok mellett a közérthetőség követelményének is megfeleljünk. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró, sajtószóvivő, Kecskeméti Törvényszék.
Visszaugrás
