Az új Gt. konszernjogi rendelkezései a törvény hatálybalépése óta eltelt rövid másfél év alatt is számos jogalkalmazási, jogértelmezési kérdést vetettek fel mind a jogirodalomban, mind a jogalkalmazás során.
A konszern fogalmát a hatályos jogszabályok nem definiálják. A jogirodalom tanulmányozása alapján a konszern fogalma a következőképpen határozható meg. A konszern jogilag önálló, formailag egymástól elkülönülő jogalanyisággal rendelkező vállalkozások olyan csoportja, amelyek egységes irányítás és üzletpolitika alatt állnak, és ennélfogva egy gazdasági egységet képeznek.
A konszernkapcsolat lényege tehát az, hogy valaki (egy vagy több jogalany) egy (vagy több) másik jogilag önálló vállalkozás fölött annak működését meghatározó befolyással rendelkezik. A hangsúly a befolyással rendelkezés tényén van.
A konszern alapvetően gazdasági és nem jogi kategória. Jogi kategóriává azáltal válik, hogy a jog valamiképp szabályozási körébe vonja a konszernviszonyokat. A konszernjogi szabályozás célja általában a kisebbségvédelem, a hitelezők, a verseny, a közérdek, továbbá maga az ellenőrzött vállalkozás érdekeinek védelme.
A szabályozás tárgya pedig általában, a jogilag releváns befolyás módjának, mértékének meghatározása; a befolyás megszerzésének feltételekhez kötése; befolyásszerzési tilalmak meghatározása; a befolyás fennállása esetére kötelezettségek, illetve jogkövetkezmények megállapítása.
A szakirodalom az irányítást, az üzletpolitika meghatározását biztosító befolyás jellegétől, módjától függően faktikus, illetve szerződéses konszernt különböztet meg.
Faktikus (részesedési) konszern esetén az irányítási, befolyásolási jog valamelyik társasági részesedéshez kapcsolódik, azon alapul, és attól nem választható el (például üzletrész vagy részvénytulajdon).
Szerződéses konszern esetén az irányítás, befolyás joga nem társasági részesedésen alapul, hanem megállapodáson.
Számos jogszabály tartalmaz a konszernviszonyokra vonatkozó rendelkezéseket, melyek a szabályozás tárgyától, céljától függően a konszernkapcsolat más-más aspektusát ragadják meg. Alapvető jelentőségűek a társasági törvény (Gt.) és a versenytörvény (1996. évi LVII. törvény) konszernjogi szabályai. A társasági törvény a kft-ben és az rt.-ben társasági részesedésszerzéssel létrejövő befolyás fennállása esetén állapít meg különböző kötelezettségeket és jogkövetkezményeket (faktikus konszern). A versenytörvény vállalkozások összefonódásának ellenőrzésére vonatkozó szabályai mind a faktikus, mind a szerződéses konszernviszonyokra kiterjednek, a vállalkozás formájától függetlenül valamennyi vállalkozás esetén irányadóak. További lényeges eltérése a versenyjogi szabályozásnak a társasági jogitól, hogy nem a már kialakult irányítás, befolyás tényére tekintettel állapít meg szabályokat, hanem magának az irányítás megszerzésének folyamatába avatkozik be, meghatározott esetekben a versenyhivatal engedélyéhez kötve a befolyás megszerzését.
A konszernviszonyokra vonatkozó egyéb jogszabályi rendelkezéseknek a felsorolása is meghaladná a cikk kereteit, ezért csak példálózó jelleggel említem meg a következőket. Az 1996. évi CXI. törvénynek (értékpapírtörvény) a nyilvánosan működő részvénytársaságok felvásárlására vonatkozó rendelkezései (94-94/G §-ok), valamint a törvény hatálya alá tartozó vállalkozásokat érintő tulajdonszerzési korlátozások (10. §); az 1996. évi CXII. törvénynek (hitelintézeti törvény) a befolyásoló részesedés megszerzésére vagy mértékének módosítására vonatkozó rendelkezései (37-41. §-ok); az 1995. évi XCVI. törvény (biztosítási törvény) részesedésszerzés engedélyezésére vonatkozó szabályai (71. §); az 1994. évi XLVIII. törvény (villamosenergia törvény) tulajdonszerzési korlátozásra vonatkozó rendelkezései (24. §); az 1991. évi XVIII. törvény (számviteli törvény) konszolidált éves beszámoló és üzleti jelentés készítésére vonatkozó rendelkezései (8-8/E §-ok).
A konszernjogi rendelkezések az új Gt. harmadik részének (kapcsolódó vállalkozások) XIV. fejezetében (befolyásszerzés gazdasági társaságban) találhatóak. A törvény megállapítja a konszernjogi tényállásokat (jelentős, többségi, közvetlen irányítást biztosító befolyás). Fontos, hogy csak a szavazati jog mértékének tulajdonít a törvény jogi jelentőséget, a tulajdoni részesedés arányának nem. Az ellenőrzött társaság pozíciójában kizárólag belföldi kft., illetve rt. lehet, míg a befolyással rendelkező tag, illetve részvényes pozíciójában bármely, a Gt. 3. §-ának (1) bekezdésében megjelölt jogalany szerepelhet. A Gt. a törvényben meghatározott nagyságú befolyás mértékéhez kapcsolódóan különböző kötelezettségeket és jogkövetkezményeket ír elő.
A Gt. indokolásából, illetve a szakirodalmi publikációkból megállapíthatóan az új konszernjogi szabályozás során a társasági konszernjog hatókörének bővítése, a rendelkezések finomítása, egyértelműbbé és differenciáltabbá tétele volt a cél. Ehhez képest - mint azt a bevezetőben már említettem - a törvény hatálybalépése óta számos, az új rendelkezések terjedelméhez viszonyítva soknak mondható értelmezési probléma merült fel. Úgy tűnik, hogy az eddigi viták során egyes kérdéseket sikerült megnyugtatóan tisztázni, mások időről időre visszatérnek, továbbá szinte naponta merülnek fel új és új kérdések is.
Az új Gt. konszernjogi fejezete a fejezetcímben foglaltaktól eltérően (befolyásszerzés gazdasági társaságban) nem a meghatározott mértékű szavazati jogot biztosító befolyás megszerzésére (üzletrész, részvény megszerzésére) állapít meg az általánostól eltérő, speciális szabályokat. A Gt. konszernjogi fejezete valójában a meghatározott mértékű szavazati jogot biztosító részesedés megszerzésének tényéhez, a már fennálló befolyáshoz fűz különböző jogkövetkezményeket.
Főszabályként azonban a törvényben meghatározott mértékű befolyás fennállása esetén is csak akkor kell alkalmazni a konszernjogi jogkövetkezményeket, ha a befolyásszerzés a társaság működése során történt [288. § (1) bekezdés].
Bizonyos keresztrészesedési, hitelező-, illetve kisebbségvédelmi rendelkezéseket azonban akkor is alkalmazni kell, ha a befolyásszerzés nem a társaság működése során történt, hanem a tag (részvényes) már az alapításkor rendelkezik a szavazatok legalább felével, illetve 3/4-ével (Gt. 297. §).
A szabályozás érdekessége, hogy a 294. § szerinti keresztrészesedési és a 296. § (1) és (3) bekezdése szerinti hitelező-, illetve kisebbségvédelmi szabályok árnyalatnyi eltéréssel érvényesülnek a működés során, illetve az alapítással létrejövő befolyásszerzés esetén.
Ha a befolyás a működés során jön létre, akkor a szóban forgó rendelkezéseket a szavazatok több mint a felével, illetve 3/4-ével rendelkező tagra (részvényesre) kell alkalmazni. Ha viszont a befolyás az alapítástól fennáll, akkor már a szavazatok legalább a felével, 3/4-ével való rendelkezés maga után vonja a hivatkozott konszernjogi szabályok alkalmazását. Ez a megkülönböztetés megítélésem szerint indokolatlan, ezért felveti a jogszabály módosításának szükségességét.
A Gt. nem szól arról, hogy a konszernjogi szabályok alkalmazása szempontjából mi tekintendő a befolyást biztosító részesedés megszerzésének, azaz hogy milyen szerzésmódnak van konszernjogi relevanciája. A törvény 288. §-ának (1) bekezdésében a "befolyást szerez", míg a (3) bekezdésben a "befolyás jön létre" kifejezést használja. Nyelvtani értelmezéssel ebből az a következtetés adódik, hogy a konszernjogi szabályok alkalmazása szempontjából nincs jogi jelentősége annak, hogy a társaság működése során a befolyás milyen szerzésmóddal jön létre.
Az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint: "A gazdasági társaságoknak és tagjainak (részvényeseinek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a polgári törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni." Az üzletrész megszerzésének speciális szabályai az új Gt. második részének XI. fejezetében, míg a részvény megszerzésének speciális szabályai a törvény második része XII. fejezetében találhatók. A Ptk. és a Gt. vonatkozó rendelkezéseiből minden kétséget kizáróan az következik, hogy az üzletrész, illetve a részvény megszerzése megtörténhet átruházással, átszállással (öröklés jogutódlás), a jegyzett tőke felemelésével egyaránt. A konszernjogi fejezet sem tartalmaz "a szerzés" fogalmát a konszernjogi szabályok alkalmazásának szempontjából az általánostól eltérő, megszorító rendelkezéseket. Ilyen jogértelmezés a Gt.-nek az értékpapírtörvénnyel történő egybevetéséből sem vezethető le. A részvénytársaság felvásárlásával kapcsolatosan az értékpapírtörvény kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság szavazati jogot biztosító részvényeinek 33 százalékot meghaladó mértékű megszerzése esetén akkor kell alkalmazni a törvény szerinti vállalatfelvásárlási szabályokat, ha a szerzés "részvényátruházás útján" történik [94. § (1) bekezdés]. A Gt. viszont a konszernjogi szabályok alkalmazását illetően nem tartalmaz olyan megszorító rendelkezést, hogy azokat csak akkor kell alkalmazni, ha a befolyásszerzés a működés során részvény (üzletrész) átruházása folytán jön létre.
Nem hagyható figyelmen kívül megítélésem szerint az értékpapírtörvény 3. §-a (2) bekezdésének 12. pontja sem, amely az értékpapír-kibocsátást definiálja, a következőképpen: a kibocsátó saját kibocsátású értékpapírjának első ízben történő eladására irányuló eljárás. A részvény mint értékpapír kibocsátása történhet nyilvános forgalombahozatal [3. § (2) bekezdés 38. pont], vagy zártkörű forgalombahozatal [3. § (2) bekezdés 52. pont] útján, mégpedig mind a társaság alapításakor, mind működése során az alaptőke felemelése alkalmával.
A részvény nyilvános forgalombahozatala során a részvény megszerzése jegyzéssel [Gt. 213. §; értékpapírtörvény 3. § (2) bekezdés 27. pont, 36. § (2) bekezdés], vagy aukció keretében (értékpapírtörvény 44. §) történhet, míg a részvény zártkörű forgalombahozatala során a részvény megszerzése az átvételére vonatkozó írásbeli kötelezettségvállaló nyilatkozattal [Gt. 206. § (1) bekezdés; 250. §] történik.
A hivatkozott rendelkezések fényében semmivel sem támasztható alá az, hogy a Gt. konszernjogi szabályainak alkalmazása szempontjából a részvénynek a társaság működése során történő megszerzése alatt csak a már kibocsátott részvények további átruházása értendő, míg például a tőkeemelés során jegyzéssel történő (eredeti) részvényszerzés esetén a konszernjogi szabályok alkalmazásának nincs helye.
Álláspontom szerint a Gt. konszernjogi rendelkezéseinek alkalmazását illetően az üzletrésznek (részvénynek) a társaság működése során történő megszerzése alatt mind az átruházáson, mind az átszálláson (öröklés, jogutódlás, hatósági aktus), mind pedig a jegyzett tőke felemeléséhez kapcsolódóan megvalósuló szerzést érteni kell.
Tévesnek tartom azt az álláspontot, amely szerint a konszernjogi szabályok alkalmazása szempontjából szerzésnek csak a jogügyleten (átruházás) alapuló üzletrész-, részvényszerzés minősül, és amely szerint "nem tekintendő szerzésnek, ha jogszabály erejénél fogva, vagy joghatást kiváltó akaratnyilatkozatnak nem minősülő jogi tény, vagy speciális társasági jogi tényállás (tőkeemelés) eredményeként jön létre a befolyást biztosító részesedés" (lásd: Részvénytársaság -HVG-ORAC 1998. XI. fejezet, szerkesztő: dr. Sár-közy Tamás). A szerzés fogalmának ez a szűkítő értelmezése azon túl, hogy minden tételes jogi alapot nélkülöz, indokolatlan diszkriminációhoz is vezetne a konszernjogi rendelkezések alkalmazása során attól függően, hogy az irányítást biztosító befolyás megszerzése jogügyleten vagy egyéb jogi tényen alapul. Az ilyen megkülönböztetést már csak ezért is elfogadhatatlannak tartom.
A fentiekkel összefüggésben a Heves Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának 1999. december 6-i ülése egyhangúlag az alábbi ajánlást fogadta el: "A Gt. konszernjogi rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából - az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén - a jelentős, többségi, közvetlen irányítást biztosító részesedés megszerzésének jogcíme nem bír jogi jelentőséggel.
A konszernjogi szabályok alkalmazása szempontjából - a Gt. és a Ptk. rendelkezéseire tekintettel - a társasági részesedés (üzletrész, részvény) átruházáson, átszálláson (pl. öröklés, jogutódlás stb.), továbbá egyéb társasági jogcímen (pl. jegyzett tőke emelése) alapuló megszerzése egyaránt szerzésnek minősül."
Az új Gt. 288. §-ának (3) bekezdése szerint: "Az e fejezetben foglalt kötelezettségek, illetve jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak, ha a 289-291. §-ok szerinti mértékű befolyás az ott meghatározottakkal azonos, vagy nagyobb mértékű jogosultságok csökkenése következtében jön létre." A törvény miniszteri indokolása a fenti rendelkezést a következőképpen értelmezi: "Ha a többség aránya nem növekszik, hanem azonos mértékű marad (pl. a 80%-os részvénytulajdonos eladja egy vevőnek az összes részvényét) vagy a többségi arány egyenesen csökken (pl. a 80%-os részvénytulajdonos több személynek adja el részvényeit és az egyiknek mondjuk 60%-a lesz) a befolyásszerzési szabályok - az azzal kapcsolatos kötelezettségek, szankciók stb. - nem alkalmazhatók. Ezt elméletben úgy szokás kifejezni, hogy csak "alulról felfelé" van konszernjog (tehát ha a részesedés növekszik), felülről lefelé a konszernjogi szabályok alkalmazásának nincs helye."
A Gt. 288. §-a (3) bekezdésének fenti értelmezése a szakirodalomban kiegészül azzal, hogy: "Ugyancsak nem lehet szó a konszernjogi szabályok alkalmazásáról "oldalra" vagy "lefelé", hanem csak "felfelé". ... A többségi tulajdonos személyét már nem határozhatja meg ugyanis az, aki egyszer már a többségi tulajdon érvényesülését a társaságban tudomásul vette - ezt már nem tekinti a magyar konszernjog védett érdeknek." (Vö.: dr. Sárközy Tamás, idézett mű)
Ez a jogértelmezés számomra a következők miatt tűnik problematikusnak. A jogirodalom a konszernjogi szabályok célját általában a közérdek, a kisebbség, a hitelezők, az ellenőrzött társaság, valamint a piaci verseny védelmében jelöli meg. A hatályos társasági jogi szabályozás a törvényben meghatározott mértékű befolyásolás esetére a közérdek, a hitelezők, a kisebbség és az ellenőrzött társaság érdekeinek védelmét biztosítani hivatott kötelezettségeket és jogkövetkezményeket állapít meg. A hatályos szabályozás egyik lényeges eltérése a régi Gt. rendelkezéseihez képest, hogy a többségi befolyás létrejöttét a kisebbség nem tudja megakadályozni.
A többségi, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyás esetén a befolyásnak a cégjegyzékbe történt bejegyzését követő közzétételétől számított 60 napon belül a zártkörűen működő részvénytársaság kisebbségi részvényesei kérhetik az uralkodó tagtól részvényeik forgalmi értéken történő megvásárlását. Ily módon a zártkörűen működő részvénytársaság kisebbségben lévő részvényesei nem kénytelenek tudomásul venni a többségi tulajdon érvényesülését.
Korlátolt felelősségű társaság kisebbségben lévő tagjait azonban nem jogosítja fel a törvény üzletrészeik megvásárlásának az uralkodó taggal szembeni kikényszerítésére. Ok tehát a többségi tulajdon kialakulását kénytelenek tudomásul venni, hacsak nem tudják harmadik személyre átruházni üzletrészeiket. Ezeket a tagokat a többséggel szemben csak a Gt. 295. §-ának (3) bekezdésében, valamint közvetlen irányítást biztosító befolyás esetén a 296. § (3) bekezdésében biztosított - egyébként az rt. részvényeseit is megillető - jogok védik, már amennyiben e rendelkezések alkalmazásának egyéb feltételei adott esetben fennállnak. A kisebbségi tagok (részvényesek) törvényes érdekei szempontjából (is) nagyon lényeges lehet az, hogy adott esetben kit illet a társaságban a többségi befolyás. Egyáltalán nem közömbös, hogy a Gt. szerinti befolyásnak ki a jogosultja. A befolyással nem rendelkező tagok (részvényesek) érdekeinek nyilvánvaló sérelmét jelenti, ha a befolyással rendelkező személyében bekövetkező változás esetén nincs helye a kisebbségvédelmi szabályok érvényesülésének.
Ugyancsak érthetetlen, hogy milyen megfontolásból lehetne eltekinteni a keresztrészesedésekre vonatkozó rendelkezések alkalmazásától abban az esetben, ha az egyébként a törvény 293-294. §-aiban foglaltak szerinti keresztrészesedés nem "alulról felfelé", hanem a befolyással rendelkező tag (részvényes) részesedésének vagy abból egy résznek egy másik jogalanyhoz kerülése által valósul meg.
A kisebbségvédelmi érdekekre tekintettel szerintem a konszernjogi szabályok érvényesülési keretét meghatározó, a 288. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés ilyen módon történő szűkítő értelmezése elfogadhatatlan.
Ugyancsak elfogadhatatlannak tartom e rendelkezés szűkítő értelmezését - a közérdek, továbbá a társaság érdekei mellett - a hitelezői érdekek védelme szempontjából is. Mert például a tartósan hátrányos üzletpolitikával szemben miért ne kellene védeni a hitelezőket akkor, ha adott esetben a szavazatok 90 százalékát biztosító részesedést mondjuk "egy jó hírű" jogalanytól egy kifejezetten "rossz hírű", köztudottan a fekete-, illetve a szürkegazdaságban ténykedő jogalany szerzi meg?
Álláspontom szerint az új Gt. 288. §-ának (3) bekezdése a konszernjogi szabályok alkalmazását csak abban az esetben zárja ki, ha (az egyszerű vagy minősített) többséggel rendelkező tag (részvényes) vagy az egyedüli tag (részvényes) részesedése csökken jelentős vagy (egyszerű, illetve minősített) többségi befolyást biztosító mértékűre. Ha azonban e tag (részvényes) részesedésének csökkenése folytán más jogalany jelentős, többségi vagy közvetlen irányítást biztosító részesedése jön létre, akkor erre a befolyásszerzésre a konszernjogi szabályokat alkalmazni kell. Röviden: a 288. § (3) bekezdéséből álláspontom szerint nem vezethető le az, hogy "nem lehet szó a konszernjogi szabályok alkalmazásáról oldalra... " Kérdés viszont, hogy mi a helyzet akkor, ha a tag (részvényes) közvetlen irányítást biztosító befolyásának csökkenése folytán többségi irányítást biztosító befolyásra tesz szert (80 százalékról 60 százalékra csökkent a befolyás mértéke), majd ezt követően a rendelkezésre álló 60 százalékos részesedés birtokában a társaságra olyan tartósan hátrányos üzletpolitikát kényszerít, amelynek következtében az ellenőrzött társaság felszámolása esetén annak vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet. Van-e helye ilyen esetben a 296. § (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények alkalmazásának? Sajnos a 288. § (3) bekezdésének rendelkezései alapján úgy tűnik, hogy ilyen esetben a 296. § (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények sem alkalmazhatóak, mivel a 288. § (3) bekezdése a "felülről lefelé" létrejövő konszernjogi tényállás esetén a konszernjogi fejezet rendelkezéseinek alkalmazását kizárja.
Ugyanakkor belátható, hogy ez a helyzet súlyosan és indokolatlanul, a konszernjogi szabályozás céljaival ellentétesen sérti a hitelezők érdekeit. Ezért e vonatkozásban (is) indokoltnak tartom a Gt. konszernjogi szabályainak felülvizsgálatát és módosítását.
A Heves Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma az 1999. december 6-i ülésén e tárgykörben egyhangúlag az alábbi ajánlást fogadta el: "A Gt. 288. §-ának (3) bekezdése alapján csak abban az esetben nem alkalmazhatóak a Gt. harmadik részének XIV. fejezetében foglalt kötelezettségek, illetve jogkövetkezmények, ha valamely tag, illetve részvényes a korábban fennállott befolyásának csökkenése (pl. 80 százalékról 60 százalékra, vagy 28 százalékra) eredményeként rendelkezik a későbbiek során valamely, a törvényben meghatározott befolyással.
Minden olyan esetben, amikor a törvényben meghatározott mértékű befolyással rendelkező tag, illetve részvényes befolyást biztosító részesedése - átruházás folytán vagy egyéb jogcímen - a maga egészében száll át másra, illetve abból olyan rész száll másra át, hogy ennek eredményeképp az új szerző a törvényben meghatározott mértékű befolyáshoz jut, a konszernjogi szabályokat alkalmazni kell. A Gt. 288. §-ának (3) bekezdése ettől eltérő, kiterjesztő értelmezése a konszernjogi rendelkezések által védeni kívánt kisebbségi, hitelezői érdekek, továbbá a közérdek sérelmét jelentené.
Indokolatlan diszkriminációt eredményezne a Gt. 288. §-a (3) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint abban az esetben, ha a törvényben meghatározott mértékű befolyást valaki a Gt.-ben meghatározottnál kisebb mértékű részesedéssel rendelkező tagoktól, illetve részvényesektől szerzi meg, akkor vonatkoznak rá a konszernjogi szabályok, míg ha ugyanazt a részesedést egy, a már törvényben meghatározott mértékű részesedéssel rendelkezőtől szerzi, akkor mentesül a konszernjogi kötelezettségek és jogkövetkezmények alól." ■
Visszaugrás
