A peres felek házasságát a bíróság 1998-ban felbontotta. Az eljárás során a felek egyezséget kötöttek, melynek értelmében az 1995. március 23-án született T. utónevű gyermekük a felperesi édesanyánál nyert elhelyezést és megállapodtak a közös szülői felügyelet gyakorlásában is.
A közösen gyakorolt szülői felügyeleti jogokkal kapcsolatban 2010-ben konfliktus keletkezett a felperes és az alperes között, ugyanis a felperes és a gyermek közös akarattal azt kívánta elérni, hogy T. egy évet meghaladóan angol nyelvi környezetben végezhessen középiskolai tanulmányokat Amerikában, ehhez azonban az alperes nem járult hozzá és kezdeményezte a gyermek útlevelének bevonását is.
A fentiekre tekintettel a felperes a bírósághoz fordult a gyermek tartózkodási helyének kijelölése érdekében.
A bíróság a szülők és a gyermek meghallgatását követően végzésével engedélyezte, hogy T. a 2011. augusztus 1. és 2012. augusztus 31. közötti időszakban külföldi tanulmányokat folytasson az Amerikai Egyesült Államokban. A jogerős végzés indokolásában rögzítette, hogy a szülő és a gyermek között a viszony megromlott, T. eltávolodott az édesapjától, az alperes bizalmatlan vele szemben, amit a gyermek érez és ez tovább mélyíti a szakadékot közöttük. Ilyen kapcsolat mellett Magyarországon sem tud az apa a gyermek életében részt venni, azt irányítani nem képes.
A fenti határozat meghozatalát követően az alperes nem járult hozzá a gyermek útlevelének újbóli kiadásához, ezért a felperes keresetében a közös szülői felügyeleti jog megszüntetését kérte, egyben jognyilatkozat pótlását is, ezen kereseti kérelmétől azonban az eljárás során elállt, így e tekintetben a bíróság a pert megszüntette.
Az alperes a kereset teljesítését ellenezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a T. utónevű gyermek vonatkozásában a peres felek közös szülői felügyeleti jogát megszüntette.
Az elsőfokú bíróság - figyelemmel a gyermek külföldi tartózkodásával kapcsolatban lefolytatott nemperes eljárás iratanyagára is - megállapította, hogy a gyermek érdekét már nem szolgálja a közös szülői felügyeleti jog fenntartása, mivel a szülők között hiányzik az az egyetértés, ami azt korábban megalapozta. A közös szülői felügyeleti jog megszüntetése azonban nem jelenti azt, hogy az alperesnek a gyermekével szembeni felelőssége ezzel megszűnik, hiszen a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a szülői felügyeleti joga változatlanul fennmarad.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság szerint jelen esetben az alperes személyes előadásából is megállapítható, hogy viszonya nemcsak a felperessel, hanem a gyermekkel is megromlott. A fellebbezési tárgyaláson is úgy nyilatkozott, hogy a felperessel nem tudnak normálisan kommunikálni, a gyermekkel pedig hónapok óta nincsen kapcsolata, T. a telefonhívását sem fogadja.
A szülők tehát képtelenek a továbbiakban az együttműködésre, így a közös szülői felügyelet fenntartása már nem indokolt, mivel az együttműködés hiánya a gyermek érdekei ellen is hat.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperes szerint az elsőfokú bíróság az ítéletét kizárólag azzal indokolta, hogy az alperes nem járult hozzá fia külföldi tanulmányaihoz. Ez azonban nem alapozhatta volna meg jogszerűen a 13 éve jól működő apa-gyermek kapcsolatra tekintettel a közös szülői felügyelet megszüntetését. Az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy miért szükséges a gyermek fejlődése szempontjából a közös szülői felügyelet megszüntetése, hiszen az apa éppen a gyermek érdekében ellenezte, hogy 16 évesen külföldre menjen tanulmányokat folytatni.
Az elsőfokú bíróságnak a döntés meghozatala előtt mérlegelnie kellett volna, hogy miért romlott meg az alperes és a fia kapcsolata, milyen közrehatása volt ebben a felperesnek. Az útlevél visszavonásának kezdeményezése éppen a gyermek érdekében történt, hogy a felperes ne tudja őt ismeretlen helyre, ismeretlen körülmények közé küldeni.
A gyermek fejlődése szempontjából éppen az indokolt, hogy mindkét szülő részt vegyen a nevelésében, közösen döntsenek a vele kapcsolatos kérdésekben. A közös szülői felügyelet megszüntetésére irányuló döntés a gyermek érdekeivel teljesen ellentétes, mert ez az alperes és a fia közötti kapcsolat végleges megszűnéséhez vezet. A közös felügyeleti jog gyakorlását a felperes lehetetlenítette el az alperes számára, személyes bosszúja miatt.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta. Döntését a következőkkel indokolta.
A Csjt. 72. §-ának (2) bekezdése szerint ha a házasság felbontása vagy a gyermek elhelyezése iránti perben a gyermeket a szülők megegyezése vagy a bíróság döntése alapján valamelyik szülőnél elhelyezték, a felügyeletet ez a szülő gyakorolja, kivéve, ha a szülők kérelmére a bíróság a gyermekelhelyezéssel egyidejűleg közös szülői felügyeletet rendelt el, illetve a szülőknek a közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségét jóváhagyta.
A Csjt. 72. § (3) bekezdése értelmében ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem tudnak együttműködni, a közös szülői felügyeletet a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszünteti, feltéve, hogy a megszüntetés a gyermek fejlődése szempontjából is indokolt.
Helyesen mutattak rá a perben eljárt bíróságok arra, hogy különváltan élő szülők esetében, amikor kiskorú gyermekük elhelyezésére perben kerül sor, kivételes jellegű a közös szülői felügyelet elrendelése, illetve az erre vonatkozó bírói egyezség kötése. Ezt erősíti meg a Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelvének II. pontja is, amikor kifejti, hogy a közös szülői felügyelet gyakorlását a jogszabály csak a szülők közötti teljes egyetértés, maximális együttműködési készség esetén, a szülők közös kérelmére teszi lehetővé és a közös szülői felügyelet csak addig tartható fenn, amíg rendeltetésének betöltésére képes, ezért a közös szülői felügyelet bármelyik szülő kérelmére megszüntethető, ha a szülők már nem tudnak együttműködni, feltéve, hogy a megszüntetés a gyermek fejlődése szempontjából is indokolt. Ilyen kérelem előterjesztése esetén azonban a közös szülői felügyelet fenntartása aligha szolgálhatja a gyermek érdekét.
Lehetséges, hogy mindkét szülő a gyermek legjobb érdekét szem előtt tartva kívánja nevelési elveit érvényesíteni, azonban az idő előrehaladtával, különösen a kamaszkorba jutó gyermek problémáinak kezelésével kapcsolatban bebizonyosodhat, hogy a szülők jelentősen eltérő nevelési elveket vallanak, ami gyakori konfliktust okozhat, és végső soron többnyire a közös szülői felügyeleti jog megszüntetéséhez vezet, hiszen fenntartása csak abban az esetben szolgálja a gyermek érdekét, ha a szülők a sorsát érintő lényeges kérdésekben és a mindennapok szintjén egyaránt együtt tudnak működni. Amennyiben tehát a szülők közötti bizalmi viszony megszűnik, ez bármelyik fél kérelmére a közös szülői felügyelet megszüntetését vonhatja maga után, annak részletes vizsgálata nélkül, hogy melyik szülő "hibája" vezetett a szülők közötti kapcsolat megromlásához.
Jelen per, illetve a gyermek tartózkodási helyének kijelölésével kapcsolatos nemperes eljárás iratanyagából egyébként megállapítható, hogy - a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben - már a T. külföldi utazásával kapcsolatos vitát megelőzően sem volt harmonikus a szülők kapcsolata, együttműködése, illetve az apagyermek viszony, amit a külföldre utazással kapcsolatos konfliktus csak kiélezett. Ezért a közös szülői felügyeleti jog fenntartása nem szolgálja a gyermek érdekét, fejlődését, különös tekintettel arra, hogy a korábbiakban sem volt napi szintű kapcsolata az alperesnek a felperessel, illetve gyermekével.
A közös szülői felügyelet megszüntetése azonban - az alperesi állásponttal szemben - nem jelenti és nem eredményezi azt, hogy az alperes a továbbiakban nem vehet részt a gyermek nevelésében és semmiképpen sem vezethet az alperes és a fia közötti kapcsolat végleges megszűnéséhez. A szülőknek ugyanis a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben továbbra is közösen kell dönteniük és a fiával való kapcsolattartás az alperesnek nem csak joga, hanem törvényi kötelezettsége is, a gyermekét szerető, érte felelősen gondolkozó alperesnek ezért mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a korábbi jó viszony, harmonikus kapcsolat ismét helyreálljon. Ez közös szülői felügyeleti jog hiányában is lehetséges és egyben szükséges.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy ajogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv.II.21.055/2011. szám).
Az elsőfokú bíróság részítéletével kötelezte a felperest, hogy az 1999-ben született V. utónevű gyermeke tartására fizessen meg az alperesnek 2009. március 1. napjától kezdődően - minden hónap 15. napjáig - a mindenkori jövedelme 20%-át kitevő, legalább havi 20.000 forint alapösszegű gyermektartásdíjat.
A másodfokú bíróság a részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének fellebbezett részét részben és akként változtatta meg, hogy a felperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének kezdő időpontját 2010. január 1. napjára változtatta, és az alperesnek a gyermektartásdíj iránti viszontkeresetét 2010. április 1. napjától elutasította.
A másodfokú bíróság szerint az alperes gyermektartásdíj iránti viszontkeresete csupán a 2010. január 1. napjától 2010. március 31. napjáig terjedő három hónapos időszakra megalapozott, míg 2010. április 1. napjától alaptalan. A jogi képviselővel eljáró peres felek ugyanis a 2010. március 10. napján megtartott tárgyaláson a gyermekelhelyezéssel egyidejűleg a közös szülői felügyeletre vonatkozóan is egyezséget kötöttek, amely a gyermekkel kapcsolatos kérdésekben teljes körű együttműködési készségüket - jó emberi kapcsolatukat - feltételezi. A peres felek közös szülői felügyelete a szülői felügyelet Csjt. 71. § (2) bekezdése szerinti valamennyi elemére, így a gyermek nevelésére és gondozására is kiterjed. Ennél fogva a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog a szülői felügyelet egyes tartalmi elemeire vonatkozóan kizárja a kereseti kérelmek -így a gyermektartásdíj iránti igény - megalapozottságát. A peres felek az egyezségkötést megelőzően mindketten kérték a közös szülői felügyelet elrendelését, amelyre a Csjt. 72. §-ának (2) bekezdésére alapítottan - az anyagi jogszabálynak megfelelő - egyezséget kötöttek, kifejezésre juttatva ezzel azt, hogy a szülői felügyelet körében a jövőben együttműködnek. Az elsőfokú bíróság a peres felek egyezségének jóváhagyása során a Pp. 148. §-ának (3) bekezdése szerint nyilvánvalóan vizsgálta, hogy az egyezség mennyiben felel meg a fenti jogszabályoknak, valamint a Csjt. 1. §-ának (2) bekezdésében rögzített alapelvnek. Az egyezséget jóváhagyó végzés az egyezség megkötésének napján jogerőre emelkedett. Ezért a másodfokú bíróság az alperesnek a gyermektartásdíj iránti viszontkeresetét 2010. április 1. napjától elutasította.
A másodfokú bíróság ugyanakkor rámutatott arra, hogy a szülők kapcsolatának megromlása, és az együttműködés hiánya alapot szolgáltat a közös szülői felügyelet megszüntetésére, amelyre a felek bármelyikének kérelmére a Csjt. 72. § (3) bekezdése jogszabályi lehetőséget ad. A közös szülői felügyelet megszüntetése esetén nyílik jogi lehetőség a szülői felügyeletből fakadó jogok és kötelezettségek bíróság általi rendezésére.
A jogerős részítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a másodfokú bíróság részítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság részítéletének a helybenhagyása iránt.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a felülvizsgálati kérelem részben alaposnak találta, a következők szerint.
A másodfokú bíróság részítéletének az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége 2010. január 1. napjától kezdődően történő megállapítása iránti viszontkeresetet - a jogalap hiánya miatt - elutasító rendelkezése az alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt anyagi jogi szabályokat sérti.
A Csjt. szülői felügyeletről rendelkező 71. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a szülői felügyelet a kiskorú gyermek gondozásának, nevelésének, vagyona kezelésének, valamint törvényes képviseletének jogát és kötelességét, továbbá a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásának jogát foglalja magában. A 72. §-ának (1) bekezdése alapján a szülői felügyeletet a szülők együttesen gyakorolják - ellentétes megállapodásuk hiányában - akkor is, ha már nem élnek együtt. Az utóbb hivatkozott § (2) bekezdése értelmében ha a házasság felbontása vagy a gyermek elhelyezése iránti perben a gyermeket a szülők megegyezése vagy a bíróság döntése alapján valamelyik szülőnél elhelyezték, a felügyeletet ez a szülő gyakorolja, kivéve, ha a szülők kérelmére a bíróság a gyermekelhelyezéssel egyidejűleg közös szülői felügyeletet rendel el, illetve a szülőknek a közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségét jóváhagyta. A (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem tudnak együttműködni, a közös szülői felügyeletet a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszünteti, feltéve, hogy a megszüntetés a gyermek fejlődése szempontjából is indokolt.
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 1995. évi XXXI. törvény végrehajtásáról szóló 12/1995. (VI. 12.) IM rendelet 1. §-a kimondja, hogy ha a szülők a Csjt. 72. §-ának (2) bekezdése alapján közös szülői felügyelet iránti kérelmet terjesztenek elő, a kérelemben nyilatkozniuk kell arról, hogy milyen módon kívánnak együttműködni a közös szülői felügyelet gyakorlása során, különös tekintettel a gondozási, nevelési tevékenység ellátására. A 2. §-a - ezzel összhangban - úgy rendelkezik, hogy ha a bíróság a közös szülői felügyeletet a Csjt. 72. §-ának (3) bekezdése szerint megszünteti, ettől kezdődően annak a szülőnek a szülői felügyelete, akinek gyermeke a különélő másik szülőnél van elhelyezve - a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével -, szünetel (Csjt. 91. § (3) bek.).
Az idézett anyagi jogi szabályok - a másodfokú bíróság téves jogi álláspontjával szemben - nem adnak alapot olyan jogi következtetés levonására, hogy önmagában a közös szülői felügyelet szülők kérelmére történő bíróság általi elrendelése, illetve a szülőknek a közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségének a bíróság általi jóváhagyása a gyermekétől különélő szülő gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének a bíróság ítéletével vagy a szülők egyezségének a bíróság általi jóváhagyásával történő megállapításának a lehetőségét - jogszabály kifejezett rendelkezésének a hiányában is - kizárná, ilyen tartalmú rendelkezést pedig a Csjt. nem tartalmaz.
Nem alátámasztják, hanem cáfolják az ilyen értelmezés lehetőségét a Csjt. házasság felbontására, a gyermek tartására és a Csjt. alkalmazása során követendő eljárásra vonatkozó egyes szabályai, valamint a Legfelsőbb Bíróságnak (Kúriának) a gyermek - közös szülői felügyelet esetén történő - elhelyezésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlata is.
a) A Csjt. 18. § (2) bekezdésének a) és b) pontja ugyanis a házasság egyező akaratnyilvánítás alapján történő felbontásának a törvényes feltételeként határozza meg a házastársak - többek között - közös gyermek elhelyezése és tartása kérdésében történt megegyezésének és egyezségük bíróság általi jóváhagyásának, illetőleg az említett kérdések gyermek érdekeinek megfelelő rendezése igazolásának tényét anélkül, hogy e feltételek alól a közös szülői felügyelet esetére kivételt létesítene, és nem tulajdonít jelentőséget a felek tartós jogviszonyát rendező egyezség két éven belüli megváltoztatásának az általánosnál szigorúbb ún. többletfeltételei körében sem a hivatkozott § (3) bekezdése annak, hogy a szülői felügyeleti jog gyakorlására mindkét szülő közösen vagy csak az a szülő jogosult, amelyiknél a gyermek elhelyezést nyert.
A Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően már rámutatott arra, hogy a szülői felügyeleti jog közös gyakorlására vonatkozó megállapodás a gyermek elhelyezését nem teszi mellőzhetővé (BH 2001/431-II.).
b) A Csjt. gyermek tartására vonatkozó speciális szabályai körében ugyanakkor a 69/A. § (2) bekezdése azt mondja ki, hogy a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja (gyermektartásdíj), a 69/D. § (1) bekezdése értelmében pedig a tartásra kötelezett személy akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él ugyan, de eltartásáról nem gondoskodik.
A gyermek tartásának a Csjt. - a fentebb idézett - speciális szabályai tehát a szülőt terhelő tartás természetbeni vagy pénzbeni (gyermektartásdíj) szolgáltatásának módját nem a szülői felügyeleti jog egyedüli vagy közös gyakorlásának, hanem a gyermek tényleges gondozásának, illetve a szülő gyermektől való különélésének a tényétől függően határozzák meg, és kifejezett lehetőséget adnak a tartásra kötelezett személy gyermektartásdíj fizetésére való kötelezésére akkor is, ha a gyermek az ő háztartásában él ugyan, de a tartásáról nem gondoskodik. Nem tulajdonítanak viszont jogi jelentőséget annak, hogy a szülők házassági-, illetve élettársi életközösségben vagy anélkül együtt élnek-e vagy sem és a tartást elmulasztó szülő a szülői felügyeleti jog gyakorlására jogosult-e vagy sem.
c) A Csjt. - másodfokú bíróság által helyesen hivatkozott - 1. §-a (2) bekezdésének alapelvi szintű rendelkezése egyértelmű abban, hogy a Csjt. rendelkezéseinek alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekeire figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni.
A Csjt. 71. § (2) és 72. § (2) bekezdésében foglaltakból - a másodfokú bíróság e vonatkozásban helyes indokai szerint - kétségkívül az következik, hogy a közös szülői felügyelet a szülői felügyeleti jog valamennyi tartalmi elemére, egyebek mellett tehát a gyermek - eltartását is magában foglaló - nevelésére és gondozására is egyaránt kiterjed. Mindez viszont nem ad alapot olyan következtetés levonására, hogy - a szülők együttműködését feltételező - közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezség vagy bírói döntés esetén a kiskorú gyermeknek nem ahhoz fűződne elsődleges érdeke, hogy az elhelyezése, tartása és a tőle különélő szülőjével való kapcsolattartásának a lehetősége a szülők jövőbeni együttműködésének az esetleges hiányában is biztosított legyen, hanem ahhoz, hogy az együttműködés hiánya esetén a gyermek említett jogai és törvényes érdekei csak a közös szülői felügyelet bíróság általi megszüntetésétől függő hatállyal, a megszüntetés konjunktív (együttes) törvényes feltételeinek a meglétében érvényesülhessenek.
A másodfokú bíróság kifejtettekkel ellentétes jogi álláspontja folytán a felperes fellebbezésének az őt terhelő gyermektartásdíj havi alapösszegének a leszállítására irányuló fellebbezését érdemben nem bírálta el, ezért e vonatkozásban - az érdemi döntés hiánya miatt - a jogerős részítélet felülvizsgálata sem lehetséges.
Mindezek miatt a Kúria a jogerős részítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak - a már rendelkezésre álló peradatok és az esetleg szükségessé váló további bizonyítás lefolytatása után - érdemben kell elbírálnia az elsőfokú bíróság részítéletével a felperes terhére megállapított, de a másodfokú bíróság - fentiekben részletezett - helyes jogi álláspontja szerint - őt ténylegesen csak 2010. április hó 1. napjától kezdődően terhelő gyermektartásdíj havi alapösszegének a leszállítása iránt előterjesztett felperesi fellebbezést.
(Kúria Pfv. II.20.049/2012.) ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Kőrös András, Kúriai tanácselnök
Visszaugrás
