Az önkormányzati rendszer felépítését jelentős mértékben meghatározza az adott állam területbeosztása, területi felépítése, valamint az, hogy hány szintű önkormányzati rendszert alakítottak ki az adott nemzeti szabályozásban. A szintek száma, az egyes szinteken ellátott feladatok köre fontos szerepet játszik az adott önkormányzati rendszer karakterének kialakításában. Ráadásul az önkormányzati szervezeti jog ezen aspektusa jóval szorosabb kapcsolatban áll az állami tagozódással, mintsem az adott államnak az önkormányzatok alkotmányos jogállásával kapcsolatos felfogásával. Mindezekre figyelemmel elkülöníthetem egymástól az egyszintű, a kétszintű és a háromszintű önkormányzati rendszereket.
Az egyszintű önkormányzati rendszerek kialakulása több okra vezethető vissza. Egyrészt az egy szint egyik oka lehet az adott ország kis területe, egy kisebb területű ország föderális fölépítése, ahol az önálló államisággal rendelkező egységek nagyságrendileg összevethetők más államok területi önkormányzataival, valamint az önkormányzatok jelentős összevonásával olyan méretű egységek kialakítása, amelyek az adott államban önkormányzatiként tételezett feladatok megfelelő ellátására képesek.
Az egyszintű rendszerek jellemzője, hogy azokban csak települési önkormányzatok működnek, amelyek között azonban - azok eltérő méretére és jelentőségére figyelemmel - bizonyos altípusok alakulhatnak ki.
Az egyszintű önkormányzati rendszerek kialakulásának egyik oka az adott ország viszonylag kis területe. Ezért a miniállamokban, ha beszélhetünk önkormányzati szintről, akkor az mindenképpen egyszintű, hiszen egy kis területű és lakosságú államban felesleges a települési szint és a központi szint közé még egy közvetítő területi szintet is beiktatni. Így kizárólag települési önkormányzatok működnek San Marinóban, Andorrában és Luxemburgban, ahol a központi szint alatt továbbra is működnek a települési önkormányzatok - például San Marino hét
- 77/78 -
településre tagozódik -, amelyek azonban az államok kis méretére figyelemmel viszonylag szűkebb feladat- és hatáskörökkel rendelkeznek.[1]
Szintén egyszintű önkormányzati rendszer jött létre a magyar megyényi Luxemburgban, amelynek sajátossága viszont, hogy a 116 község és a központi szint között kialakult egy sajátos területi szint, a 12 kanton, azonban ezek az egységek csak államigazgatási jellegűek, azokban bizonyos központi államigazgatási szervek kirendeltségei működnek.[2]
Szintén egyszintű rendszer alakult ki azokban a kisebb területű föderális felépítésű országokban, ahol az egyes tagállamok mérete más államok területi önkormányzataival azonos. Ezekben az országokban a "területi" szint nem önkormányzatisággal, hanem államisággal rendelkezik, így jellemzően csak a települések tekinthetőek önkormányzati egységnek.
Ennek a modellnek a tipikus példája Ausztria, ahol a tartományok (Land) nagyjából az európai regionális szintnek (NUTS 2.) megfelelő nagyságú egységek. Ezért a tartományokon belül csak települési önkormányzatok (Gemeinde) működnek. Az egyes települési önkormányzatok között az osztrák közigazgatási jog megkülönbözteti a községeket (Landgemeinden), a mezővárosokat (Marktgemeinden) és a városokat (Stadtgemeinden), azonban ezek az elnevezések alapvetően címek, ugyanis ezeknek a településeknek a jogállása tekintetében nincsenek különbségek, csupán a települési tanács, elöljáróság és a hivatal elnevezése más.[3] A települések és a tartományok közötti közvetítő szint, a magyar járásokhoz hasonlítható körzetek (Bezirk) a tartományi államigazgatás kirendeltségei, s nem önkormányzati egységek.[4] Az osztrák egyszintű önkormányzati rendszerben azonban két sajátos típusú egységet különíthetünk el. Az első Bécs, az Osztrák Köztársaság fővárosa, amely méreténél fogva önálló tartományt képez, s amelynek önkormányzati rendszerét részletesebben IV. pontban mutatom be. A másik ilyen sajátos típust az ausztriai nagyobb városok, a körzeti jogú vagy statútumos városok (Stadte mit eigenem Statut, Statutarstadte) képezik. Ezeknek a városoknak a kijelöléséről (azaz a statútumának adományázásáról) tartományi törvénynek kell rendelkeznie, s csak 20 000 főnél népesebb város kaphatja meg ezt a jogállást a szövetségi alkotmánytörvény (B-VG) 116. cikk (3) bekezdése alapján. A körzeti jogú városok a települési önkormányzatokat megillető jogok és kötelezettségek
- 78/79 -
mellett ellátják az államigazgatási körzetek (Bezirke) feladatait is átruházott államigazgatási hatáskörükben.[5]
Hasonlóan alakult ki Svájc egyszintű önkormányzati rendszere, ahol a területi egységek, a viszonylag kisméretű - magyar megyényi vagy gyakran annál is kisebb - 26 kanton önálló államisággal rendelkeznek.[6] Tizenhét nagyobb kantonon belül van a magyar járásokkal összevethető területi szint is, amelyek - figyelemmel a települések széles körű önkormányzatiságára - jellemzően államigazgatási egységek. Már jeleztem, hogy a Schwyz és Grisons kantonokban működő körzeti egységek (Bezirk, Kreise) rendelkeznek önkormányzatisággal s tekinthetőek területi önkormányzatnak. Az önkormányzati rendszer így 24 kantonban egyszintű, az a települési önkormányzatokra (Gemeinde, comune, commune) épít, amelyek száma jelenleg nagyjából háromezret tesz ki, de ez folyamatosan csökken, figyelemmel az elmúlt évtizedek település-összevonásaira.[7]
A kisméretű szövetségi államok egyszintű önkormányzati rendszereiben a települési önkormányzatok jellemzően az alapvető közszolgáltatások megszervezéséért felelősek, a középfokú szolgáltatások biztosítása általában már a tagállami államigazgatás feladat- és hatáskörébe tartozik.
Egyszintű önkormányzati rendszer működik ott is, ahol a megfelelő mérethatékonyság kialakítása érdekében a települési és a területi egységek helyett egyetlen önkormányzati szintet hoztak létre, amely valamennyi, az adott államban önkormányzatiként meghatározott feladatot képes ellátni.
A fenti modellen belül az első altípust azok a rendszerek jelentik, amelyekben az egyetlen szint területi jellegű, s amely mind az alapfokú, mind a középfokú közszolgáltatások megszervezéséért egyaránt felelős. Erre a legjobb példát Skócia 1996-ban létrehozott egyszintű önkormányzati rendszere jelenti, ahol a Local Government Act Scotland (1994) felszámolta a korábbi települési és megyei önkormányzatokat, s helyettük 32 egységes helyi önkormányzatot (unitary authorities) hozott létre. A skót autonómia biztosítása óta a helyi önkormányzati rendszer szabályozása alapvetően a skót parlament hatásköre, amely továbbra is fenntartotta ezt az egyszintű rendszert.[8] Ilyen jellegű elképzelésre a magyar közigazgatás-tudományban is volt példa. Erdei Ferenc és Bibó István városmegye koncepciója szerint a korabeli települési (akkori kifejezéssel élve községi) és a törvényhatósági (vármegyei, törvényhatósági jogú városi,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
