Jelen írás Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása első évfordulóján, egy napjainkban nem igen érintett kérdéskört próbál bonckés alá vonni a jogtudomány eszközeivel. Nevezetesen azt, hogy valójában az elmúlt egy évben a gyakorlat oldaláról hogyan sikerült az EU jog hazai érvényesítésének, kikényszerítésének, konkrét jogvitás ügyekben a magyar bíróságok és más hatóságok által történő alkalmazásának, hogy úgy fogalmazzak, az "alapvizsgája"? Erről, sajnos, igen kevesen beszéltek most május l-jén, pedig úgy vélem, amikor arról szólnak, hogy vajon a csatlakozás sikeres volt-e, vagy éppen kudarccal járt-e, akkor talán a válaszadáskor az általam most feltett kérdést is vizsgálati körbe kellene vonni!? Az általam most feltett kérdéssel történő szakmailag korrekt szembenézés, egyben választ adhat arra is, hogy vajon a Magyar Köztársaság az EU-csatlakozásra a "jog" oldaláról (beleértve úgy az anyagi és eljárásjogi tárgyi jogot, csakúgy mint a jogalkalmazást biztosítani hivatott tárgyi és személyi feltételeket, illetve az e körben releváns alakuló-formálódó állandó bírói gyakorlat minőségét is stb.) valóban felkészült-e az uniós csatlakozásra? Véleményem szerint az első évi "alapvizsga" közepesre sikerült, és az EU-jog hazai alkalmazásának elmúlt egyéves jogalkalmazási tapasztalatai vegyes képet mutatnak e tekintetben.1 E tanulmánynak - már csak terjedelmi korlátok miatt sem -lehet az a célja, hogy a konkrét tárgybani eseti döntéseket elemezve bizonyítsa fenti állításomat.
A rendelkezésre álló bírósági határozatokból az azonban leszűrhető, hogy a csatlakozás után közvetlenül (mindössze két hónapon belül) két magyar bíróság is szinte egy időben az Európai Bírósághoz fordult előzetes döntésért.2 Az azóta eltelt közel egy évben azonban nincs magyar kezdeményezés, úgy tűnhet kívülről tehát, mintha valaki behúzta volna a magyar igazságszolgáltatás "kézifékét" e tekintetben. De nem zárható ki az sem, hogy talán az Európai Bíróság környékéről érkezhetett "baráti" jelzés arra nézve, hogy talán "ne ilyen hevesen", és egy "picit megfontoltabban"!? Nem tudjuk. Az én véleményem szerint azonban egy harmadik eshetőség sem zárható ki. Nevezetesen, hogy a hazai előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozóan, még a csatlakozás előtt, némileg mesterkélten a hazai törvényhozó által kialakított eljárásjogi környezet az vajon megfelelően hatékony és alkotmányos-e, az EU-jogot is tiszteletben tartó keretét tudja-e adni a magyar bíróságok és az Európai Bíróság közötti párbeszéd ezen nagyon fontos intézményes közösségi jogi garanciájának, értékének, amit úgy hívunk, hogy előzetes döntéshozatali eljárás? E tanulmány - egy konkrét alkotmánybírósági esettanulmányon keresztül3 - erre a kérdésre keresi tehát a választ.
I. Az Országgyűlés hazánk EU-csatlakozásával összefüggésben a 2003. évi XXX. törvénnyel módosította a Polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvényt (továbbiakban: Pp.), melynek révén 2004. május l-jétől a Pp. új 155/A. §-al egészült ki, és bevezette "Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése" elnevezésű új eljárási jogi jogintézményt. A Pp. 155/A. § (2) bek.-ének utolsó fordulata azonban a következőket is tartalmazza:
"A bíróság végzését az Európai Bíróság számára való kézbesítéssel egyidejűleg tájékoztatásul megküldi az Igazságügyi Minisztérium részére is"
Álláspontom szerint a Pp. 155/A. § (2) bek.-e most idézett rendelkezése sérti a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló, többször módosított 1949. évi XX. törvény (továbbiakban: Alkotmány) 2. §-ának (1) bek.-ét, 2/A. § (1) bek.-ét, 8. § (2) bek.-ét, 45. § (1) bek.-ét, 50. § (3) bek.-ét, 57. § (1) bek.-ét, 59. § (1) bek.-ét, ezért alkotmányellenes, melynek révén az Alkotmány 32/A. §-ának (2) bek.-e alapján a fentebb idézett alkotmányellenes törvényi szöveg megsemmisítése indokolt.
Tekintettel a szövegszerű azonosságra, és az azonos alkotmányossági aggályokra - az alább kifejtett érvek alapján - úgy vélem, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 266. § (1) bek.-ének c) pontja utolsó fordulata alábbi szövegrésze szintén alkotmányellenes: "(A bíróság a határozatot az Európai Bíróságnak), továbbá tájékoztatásul az. Igazságügyi Minisztériumnak is (megküldi)", (alkotmányellenes szövegrész kurzívval szedve aláhúzva)
Ugyanez áll - similis similiter - a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. tv. 333. §-ának arra a mondatrészére, mely szintén előírja, hogy "...a Közbeszerzési Döntő-Bizottság határozatát tájékoztatásul az Igazságügyi Minisztérium részére is megküldi."
II. Vegyük most sorba érveimet:
II.1. Álláspontom szerint a fentebb idézett törvényi kötelezettség [melyet a Pp. 155/A. § (2) bek.-e utolsó fentebb idézett fordulata vezetett be], és mely tehát előírja az előzetes döntéshozatalt kezdeményező bírónak, hogy végzését egy a bírói igazságszolgáltatási szervezeti rendszeren kívülálló kormányzati (azaz, a végrehajtó hatalomhoz, tartozó) szervnek is megküldje, sérti a jogállamiság elvét, az Európai közösség jogát összhangban az Alkotmány 2/A. §-ával, a személyes adatok védelmével kapcsolatos alkotmányos alapjogot (mivel annak meg nem engedhető, aránytalan és szükségtelen korlátozását eredményezi), továbbá az Európai Bírósághoz előzetes döntés iránti kérelemmel forduló magyar bíróságok (bírák) (ún. "refering Member State court") - alkotmányos védelemben részesülő -függetlenségét, és a hatalommegosztás alkotmányos elvét.
II.2. Álláspontom szerint az Igazságügyi Minisztérium részére történő tárgybani megküldési kötelezettség törvényi előírása ugyanis sérti az adott bírósági eljárás (tehát amelyben az eljáró bíró végül is úgy dönt, hogy felfüggeszti az eljárást és a közösségi jog értelmezése céljából kérdéseket intéz az Európai Bírósághoz) ügyfeleinek (felek, beavatkozók, az eljárás egyéb résztvevői) személyes adatainak védelméhez fűződő alkotmányos alapjogát.
A Pp. felhívott §-a ugyanis az Európai Bírósághoz forduló bíró számára előírja, hogy "a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékig, de ismertesse végzésében (határozatában) az. ügy tényállását is. " [Pp. 155/A. § (2) bek.-e]. Egy folyamatban levő bírósági eljárás peradatainak, a perbevitt tényállásnak (így a peres felek kérelmeinek, az azt megalapozó adatoknak kiadása, melyek között akár üzleti titkot, vagy a fél különleges adatát, pl. vallására, szexuális orientációjára, betegségére, vagyoni helyzetére, hitelintézeti számlájára utaló tényt is tartalmazó adat is lehet stb.) egy, az adott eljárásban részt nem vevő kívülálló harmadik személy számára történő továbbítása álláspontom szerint megengedhetetlen, szükségtelen és aránytalan korlátozása az Alkotmány 59. § (1) bek.-e utolsó fordulatában biztosított alkotmányos alapjognak, és mivel ezen alapjog lényeges tartalmát, azaz az adat-tulajdonos önrendelkezési jogát nemcsak korlátozza, hanem de facto kiüresíti, ellehetetleníti a tárgybani adattovábbítási kötelezettség előírása, ezért a támadott Pp. rendelkezés sérti az Alkotmány 8. §-ának (2) bek.-ét is, melynél fogva alkotmányossági aggályokat vet fel. Az a véleményem ugyanis, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak (továbbiakban: EVI) semmi köze ahhoz, hogy az állampolgároknak, vagy a jogi személyeknek milyen peres vagy nem peres ügyei vannak folyamatban bíróságok előtt, és kik ellen, és milyen tárgyban. Még ahhoz sincs joga az IM-nek egy alkotmányos jogállamban, hogy tudja, hogy nekem, mint uniós polgárnak, egy harmadik személlyel szemben valamilyen peres eljárásom van folyamatban Magyarországon, mint EU tagállamban (önmagában a per folyamatban léte, mint adat is személyes adat az 1992. évi LXIII. tv. 2. §-ának 1-2. pontjai szerint).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
