Tavaly ünnepelte 30. születésnapját a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (Gyermekjogi Egyezmény). A kerek évforduló évében is dolgozott az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága az Egyezmény magyarországi betartásának periodikus vizsgálatán, amelynek eredményeként a Kormány jelentésre[1] is reagáló záró észrevételeit 2020 márciusában közzé is tette.[2]
A gyermekek épp életkorukból fakadóan, csak akkor tudnak hatékonyan élni alapvető jogaikkal, ha azokat egy rájuk szabott, az egyéni helyzetükre és szükségleteikre figyelemmel lévő jogi keretrendszer védi. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 1. § (1) bekezdésében a törvény céljaként határozza meg annak az intézményrendszernek a felépítését, amely segítséget nyújt a gyermekeknek jogaik védelmében és érvényesítésében.
A Gyermekjogi Egyezmény személyi hatálya nemcsak az állam saját polgáraira terjed ki, hanem mindenkire, aki az Egyezmény 1. cikke szerint gyermek, és az állam joghatósága alá kerül. Ezt a magyar jogalkotó több módon is érvényre juttatta, többek között a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény (Met.) 4. § (1) bekezdésével. 2015-ben a bevándorlási hosszú nyara[3] azonban sok mindent felülírt. Az ún. menekültválságot követő magyar jogalkotás a Magyarország védelmét kérő gyermekek jogait is súlyosan, rendszerszinten sértette és sérti mind a mai napig.[4]
"Ha Magyarországra jössz, be kell tartanod a törvényeinket!" Alig akad olyan ember, aki ne emlékezne az országot 2015-ben ellepő kék plakátokra. Hogy Magyarországon mi törvény - pontosabban fogalmazva jogszabály -, azt az Alaptörvény T), E) és Q) cikke alapján tudjuk meghatározni. A jogszabályok rendszere és hierarchiája tehát bonyolultabb annál, mint amit egy kék plakát hirdethet, ráadásul nemcsak azokat köti, akiknek a plakát szól, de azokat is, akik megrendelték azt.
A Gyermekjogi Egyezmény sarokköve a 3. cikk (1) bekezdése, a "mindenekfelett álló érdek" generálklauzulája, amely a Gyermekjogi Bizottság szerint három elemből áll. Keletkeztet egyrészt anyagi jogi, másrészt eljárási jogi kötelezettségeket, harmadrészt pedig egy általános értelmezési keret, vagyis amikor egy jogszabálynak több értelmezési lehetősége van, azt kell választani, amely leginkább szolgálja a gyermek érdekét.[5]
A Gyermekjogi Bizottság szerint továbbá az Egyezmény által garantált jogok között nincsen fontossági sorrend, ugyanis mindegyik a gyermek érdekét szolgálja. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és az UNICEF 2014-es közös kiadványukban tették közzé a mindenekfelett álló érdek elemeinek nem kimerítő felsorolását, melyet a gyermekek ügyében eljáró állami és civil szakembereknek érdemes figyelembe vennie.[6]
Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 78. cikk (1) bekezdése szerint az Unió közös mene-
- 14/15 -
kültügyi politikát alakít ki. Az uniós jog végrehajtása során pedig a tagállamokat köti az Európai Unió Alapjogi Chartája (Charta), amely 24. cikkében garantálja a gyermekek alapvető jogait, (2) bekezdésében gyakorlatilag szó szerint átemelve a Gyermekjogi Egyezmény 3. cikkének (1) bekezdését.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye[7] (a továbbiakban: Emberi Jogi Egyezmény) nem tartalmaz kifejezetten gyermekjogi rendelkezést. Az 53. cikk alapján azonban az Emberi Jogi Egyezmény egyik rendelkezését sem lehet akként értelmezni, hogy az csorbítsa vagy korlátozza azokat a jogokat, melyeket az állam által ratifikált más egyezmény vagy az állam saját joga biztosít.[8]
A magyar menekültügyi rendszerben mára már a kivételek alkotják a főszabályt, és korábban elképzelhetetlen jogsértések sorozata fogadja a statisztikák szerint valóban konfliktuszónákból, háború elől menekülő embereket.
A 2018-ban Magyarország védelmét kérők 54,3%-a volt gyermek, az Európai Unió egészét tekintve pedig ez a szám 31,4%.[9] A menekültügyi rendszer leépítése és a humanitárius funkció helyett a rendészeti funkció előtérbe helyezése is nagymértékben azok jogait sérti, akik életkoruknál és kiszolgáltatott helyzetüknél fogva a társadalom legsérülékenyebb tagjai közé tartoznak. A menekültügyi hatóság átnevezése Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságra (OIF) [az idegenrendészeti szerv kijelöléséről és hatásköréről szóló 126/2019. (V. 30.) Korm. rend.] tökéletesen példázza ezt a hozzáállást.
A Kormány a 2015-ös ún. menekültválságra adandó válaszként bevezette a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet intézményét (válsághelyzet), amely a menekültügy terén egyfajta rendkívüli jogrendet teremtett meg. A válsághelyzet Magyarország egész területén 2016 márciusa óta van hatályban, bár az elrendelés alapjául szolgáló törvényi feltételek igazolhatóan régóta nem állnak fenn.[10]
2017-ben több jogszabály módosításával az Országgyűlés bevezette a válsághelyzet lényegében mai napig hatályban lévő formáját (a határőrizeti területen lefolytatott eljárás szigorításával kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi XX. törvény, Módtv.) A Magyar Helsinki Bizottság a Módtv. elfogadását követően nyílt levéllel fordult a köztársasági elnökhöz,[11] hosszasan részletezve a módosítások alaptörvény-ellenességét, aki ennek ellenére aláírta a törvényt. A gyermekek jogait is súlyosan és rendszerszinten sértő, a mindenekfelett álló érdeküket teljes mértékig figyelmen kívül hagyó Módtv. 2017. március 28-án hatályba lépett.
A Módtv. a Met. mellett nem hagyta érintetlenül a Gyvt.-t sem. A Gyvt. hatálya így több mint három éve nem terjed ki a válsághelyzet idején a 14 év feletti kísérő nélküli kiskorúakra, vagyis azokra a 18. életévüket be nem töltött menedékkérőkre, akik értük törvény vagy szokás alapján felelős személy nélkül érkeznek Magyarországra és nyújtanak be menedékkérelmet, vagy kérelmük benyújtását követően maradnak felügyelet nélkül [Met. 2. § f) pont].
A Gyvt. módosításával a magyar jogalkotó a gyerekek egy speciális körét kivonta a gyermekek védelmét és jogaik érvényesítését garantálni hivatott jogszabály személyi hatálya alól. Ez a példátlan lépés egyértelműen ellentétes nem csak az Egyezménnyel. A gyermekeket megillető speciális jogi védelem felfüggesztése egy tetszőlegesen kiválasztott személyi körre természetétől fogva a gyermek mindenekfelett álló érdekének semmibevétele. A Gyvt. jelenleg hatályos 4. § (1) bekezdés c) pontja súlyosan diszkriminatív is, hiszen életkor alapján tesz különbséget gyermekek között. Ez a különbségtétel pedig nem igazolható, ugyanis a módosítás eredményeként a 14 év feletti kísérő nélküli kiskorúaknak a tranzitzónában kell megvárniuk menekültügyi eljárásuk végét, amely egy sor, a Gyermekjogi Egyezményben és az Emberi Jogi Egyezményben foglalt jogukat súlyosan sérti.
Az alapvető jogok hatékony érvényesülésénél nem lehet vaknak lenni az emberek között meglévő különbségekre, amely a gyermekek esetében még hangsúlyosabban van jelen. Indokolt lehet a különbségtétel ott, ahol az objektív okokkal alátámasztható egy alkotmányos cél elérése érdekében - a cselekvőképesség fokozatos növelése például épp ilyen. Míg egyes jogterületeken a csoportképzés igazolható, a különbségtétel oka szükséges és az elérendő céllal arányos (vagyis a különbségtétel nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést), addig a Gyvt. személyi hatályának szűkítésénél nem erről van szó.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
