Folyóiratunk a 2005/2. számától kezdve folyamatosan közli az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének szakértői tervezetét, amely időközben - kisebb változtatásokkal - könyv alakban is megjelent.[1] Időközben a Kormány az Országgyűlés elé terjesztette a T/5949. számú törvényjavaslatot az új Polgári Törvénykönyvről, amely jelentős - koncepcionális - kérdésekben eltér mind a Szakértői Javaslattól, mind a kódexnek az 1003/2003. (I. 25.) Korm. határozattal elfogadott Koncepciójától, a családjog területén is. Előző számunkban kilátásba helyeztük, hogy összefoglaljuk azokat a változásokat, amelyeken a tervezet a folyóiratban történő megjelenés óta átesett. Jelen szám szerkesztésének időpontjában azonban éppen folyik a törvényjavaslat parlamenti vitája, amelyben a családjogi részhez is számos képviselői módosító indítvány érkezett. Ebben a "képlékeny" helyzetben nem kívánjuk Olvasóinkat bizonytalan ösvényre vezetni, olyan információkkal terhelni, amelyek talán már holnapra elenyésznek. Ezért a változások összefoglalását a parlamenti vita lezárása és a törvényjavaslat elfogadása utáni számunkra halasztjuk. A Szakértői Javaslatból pedig - mintegy zárásképpen - a Családjogi Könyv első részét, az alapelveket tesszük közzé.
A családjog szabályainak beépítése a Polgári Törvénykönyvbe szükségessé teszi a Családjogi Könyv élén néhány olyan alapelv megfogalmazását, amelyek kifejezésre juttatják a családi viszonyoknak a Törvénykönyv más szabályaiban elsődlegesen szem előtt tartott üzleti élet viszonyaitól való különbözőségeit. A családjog relatív önállóságának megőrzését e jogterületnek a polgári jog szabályai közé történő integrálását követően több kodifikációs tanulmány is hangsúlyozta.[2] Ezt juttatja kifejezésre a Javaslat a családjogi viszonyokra jellemző, illetve azokra a polgári jogi viszonyokéitól eltérő módon jellemző alapelvek felállításával.
A Családjogi Könyv nem ismétli meg a polgári jognak azokat az alapelveit, amelyek az új Ptk. Első Könyvében, a polgári jog általános - a családi viszonyokra is kiható - alapelveiként kerülnek megfogalmazásra (jóhiszeműség és tisztesség, joggal való visszaélés tilalma, saját felróható magatartásra hivatkozás tilalma). Nem rögzíti a családjog alkotmányos alapelveit sem (Alkotmány 15. §: a házasság és a család védelmének elve, 66. §: férfiak és nők egyenjogúságának elve, 67. §: a gyermek joga a családja, az állam és a társadalom részéről a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemre és gondoskodásra).[3] Tartózkodik attól is, hogy katalógusszerűen felsorolja a házastársakat, a szülőket és a gyermeket mint személyeket megillető jogokat valamint a gyermeki jogokat; az utóbbiakat - beleértve nemcsak a gyermekvédelmi jellegű, hanem egyes, magánjogi viszonyokban is érvényesülő jogosultságokat - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény kimerítően tartalmazza (Gyvt. 6-10. §-ok). A gyermeki jogok közül alapelvként a gyermek érdekeinek fokozott védelmét és a családban nevelkedéshez fűződő jogot nevesíti (2. §).
A fentieknek megfelelően a Javaslat négy fő elvet emel ki, amelyek a Családjogi Könyv (és a magánjog részét képező családjog) vezérlő eszméit tömören megfogalmazzák:
- a családi kapcsolatok védelme,
- a gyermek érdekeinek védelme,
- a házastársak egyenjogúságának elve,
- a méltányos rendezés elve.
3:1. § [A családi kapcsolatok védelme]
A törvény védi a családi kapcsolatokat; biztosítja a családi és az egyéni érdek összhangját.
A családi kapcsolatok védelme a család védelmének alkotmányos elvéből ered és azt juttatja kifejezésre, hogy a családjog szabályai elsősorban a családot mint közösséget (az egyes családtagok közötti kapcsolatokat) védik. Ez kiterjed mind a törvény alapján létrejött (például házasság, leszármazás, örökbefogadás, gyámság), mind a törvény által szabályozott ún. tényleges családi kapcsolatokra (élettársak, mostohaszülő-mostohagyermek, nevelőszülő-nevelt gyermek). Az Emberi Jogok Európai Bírósága is a család tág fogalma mellett foglalt állást az Emberi Jogok Európai Egyezménye 12. cikkének a magánélet és a családi élet védelméről szóló rendelkezésének értelmezése során[4]. A családnak mint közösségnek a védelmével szorosan összefügg a családi és az egyéni érdek összhangjának elve, amely a Csjt.-nek a "társadalmi és egyéni érdek" összhangjának követelményét váltja fel.
3:2. § [A gyermek érdekének védelme]
(1) A családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek.
(2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjék.
(3) Ha a gyermek nem nevelkedhet saját családjában, akkor is biztosítani kell számára, hogy lehetőleg családi környezetben nőjön fel és korábbi családi kapcsolatait megtarthassa.
A kiskorú gyermek érdekének védelmét a Csjt. 1995. évi módosítása külön bekezdésben iktatta be a törvény céljai közé [1. § (2) bekezdés], bár azt a Csjt. számos részlet-rendelkezése és a jogalkalmazás már korábban is következetesen figyelembe vette. A módosítás előzménye az volt, hogy Magyarország az 1991. évi LXVI. törvénnyel a magyar jogrendbe iktatta a gyermekek Jogairól szóló, az ENSZ 1989. évi november 20-ai közgyűlése által elfogadott Egyezményt. Ez az alapelv kifejezésre juttatja, hogy valamennyi, a gyermekkel összefüggő jogviszony elsődleges rendezési szempontja a gyermek érdeke.
A gyermek érdekeinek védelmében - amint említettük - a gyermekvédelmi törvény is rögzít magánjogi jellegű alapelveket (a gyermek személyiségi jogainak védelmén kívül a gyermeknek saját családjához illetve a családi környezethez, továbbá a származásának, vér szerinti családjának megismeréséhez és a rokonaival való kapcsolattartáshoz fűződő jogokat). Ezek azonban a magánjogban (is) elvi jelentőségű tételek. Ezért a Javaslat - annak kiemelése mellett, hogy a családi viszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek (ami a "the child’s best interests" nemzetközi norma tartalmát hívebben adja vissza, mint a gyermek "mindenekfelett álló" érdeke) - a gyermeknek a saját családjában való nevelkedéséhez, illetve, ha ez nem valósítható meg, lehetőleg családi környezetben való felnövekedéséhez és ebben az esetben is korábbi kapcsolatai megtartásához való jogát (amelybe természetesen vérségi származása megismeréséhez fűződő joga is beletartozik) szükségesnek látja a Könyv elején rögzíteni.
Az alapelv a törvény számos részlet-rendelkezésében tükröződik: a gyermeknek a leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatainak megállapítására vonatkozó jogától (apaság: 109. §, anyaság: 121. §, vérségi származás kiderítése örökbefogadásnál: 139. §) kezdve, a szülői felügyelet és az örökbefogadás és a gyámság körében az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembe vételén (125. §, 151. §, 229. §, 235. §) keresztül, az örökbefogadás és a gyámság azon rendelkezéseinek tartalmáig, amelyek biztosítják, hogy a gyermek a saját családjától csak törvényben meghatározott esetben, saját érdekében (és akkor is lehetőleg másik családba helyezéssel) legyen elválasztható.
3:3. § [A házastársak egyenjogúságának elve]
A házastársak a házasélet és a család ügyeiben egyenjogúak; jogaik és kötelezettségeik egyenlőek.
A házastársak egyenjogúságának elve ma már minden civilizált országban követelmény és azt több nemzetközi dokumentum is tartalmazza [például Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16. cikk (1) bekezdés, ET Miniszterek Bizottsága R (78) 37 Határozata a házastársak polgári jogi jogegyenlőségéről]. Az elv egyrészt a jogok és kötelezettségek egyenlőségét, másrészt a család ügyeiben való közös döntés jogát foglalja magában és áthatja a házastársak személyi, továbbá vagyoni viszonyaira vonatkozó rendelkezéseket (Második Rész IV. és VI. Cím) éppúgy, mint a házastársakra mint szülőkre vonatkozó szabályokat (Negyedik Rész IV. Cím). Az egyenjogúság két irányban is biztosított: egyfelől a házastársi kapcsolatban, másfelől a családi életben. Alapvető tartalma, hogy egyik házastársnak sincs hatalma a másik személye és vagyona felett, és nem élvezhet előjogokat a szülői felügyeleti jogok területén a másikkal szemben sem a házasság fennállása alatt, sem annak megszűnésekor. Az egyenjogúság tehát mellérendeltségi viszonyt fejez ki, amely a házastársak autonómiáját és kölcsönös alkalmazkodási kötelezettségét egyszerre juttatja kifejezésre.[5]
3:4. § [A méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve]
A családi jogviszonyokat méltányosan és az érdekei érvényesítésében gyengébb fél védelmét szem előtt tartva kell rendezni.
A Csjt. 31. § (5) bekezdése csak a házastársak vagyoni viszonyainak rendezése körében tartalmaz szabályt a méltányosságra ("a bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vagyoni igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz"). A méltányos rendezés elvének azonban valamennyi családjogi jogviszonyban érvényesülnie kell, hiszen a családi viszonyok rendezése során fordulhat elő leginkább, hogy a jog betűjéhez való szigorú ragaszkodás méltánytalansághoz vezethet (summum ius summa iniuria). A méltányosság érvényesítése természetesen nem a jogszabállyal szemben történik, hanem annak az eset egyedi körülményeihez mért, a felek méltányos érdekeit kölcsönösen mérlegre tevő alkalmazásában valósul meg. Hátterében az áll, hogy a családi kapcsolatok bonyolult szövedékébe a jogalkalmazó nehezen lát bele, és a bizonyítás is nehezebb mint az üzleti élet viszonyaiban (a jogilag releváns tényeket általában nem rögzíti okirat), ezért méltányos érdekkiegyenlítésre kell törekedni (például a házastársak vagyoni elszámolásakor figyelembe kell vennie, hogy ők egymással szembeni számadásra az életközösség fennállása alatt nem kötelesek).
Szorosan összefügg a méltányossággal az érdekei érvényesítésében gyengébb fél védelme (a nemzetközi családjogi irodalomban: protection of the weaker party), amely a koránál, egészségi állapotánál, lehetőségeinél fogva segítségre szoruló, kiszolgáltatott fél helyzetének megfelelő figyelembevételét (például a lakásból "elüldözött" családtag bizonyítási nehézségeinek értékelését) jelenti. Lényegében mind a méltányosság, mind a gyengébb fél védelme mint egymással szorosan összetartozó alapelvek azt kívánják kifejezésre juttatni, hogy a családjogi jogvitákban nem a "győztes-vesztes" vagy a "kinek van igaza" pozíció megállapítására kell a jogalkalmazónak törekednie, hanem e viták kulturált, lehetőség szerint minden érintett félnek megbékélést hozó rendezésére. A családi jogviták békés rendezésében az e célra létrehozott békéltető szervek valamint társadalmi szervezetek is közreműködnek. ■
JEGYZETEK
[1] Vékás Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez, Complex. 2008. Harmadik Könyv: Családjog
[2] Például Weiss Emilia: Az új Ptk. és a családjogi viszonyok szabályozása. Polgári Jogi Kodifikáció, II. évf. 2. sz. 4-13. oldal
[3] Az új Ptk. Szakértői javaslatának kidolgozása során a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által meghatározott vezérelv volt, hogy az Alkotmányban alaptörvényi szinten megfogalmazott normákat a Kódex ne ismételje meg, mert az a jogrendszerben indokolatlan párhuzamosságokhoz vezet.
[4] Pl. judgement of Marckx v. Belgium 1979, Johnston v. Ireland 1986.
[5] Vö. Csiky Ottó-Filó Erika: Családjog, Pécs 1999.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Kőrös András bírósági tanácselnök, Legfelsőbb Bíróság
Visszaugrás
