1. "A személyiség eleven folyam, mely sohasem áll meg, és a saját medrében halad a külső világnak máslényegű tárgyai közt. Ennek a folyamnak az érintetlenségét védeni hivatása a jognak egyfelől abban, hogy mozgása ne legyen akadályozva, tisztasága ne legyen elhomályosítva, másfelől, hogy önmagával azonossága és más ily folyamoktól - valamint a külvilágtól - való különbözősége el legyen ismerve." (Balás P. Elemér: A személyiségi jogok. In. Szladits Károly (szerk.): Magyar Magánjog I. Általános rész. Személyi jog. Budapest, 1941, Grill Kiadó, 625. oldal.)
A Javaslat tartózkodik attól, hogy meghatározást adjon a személyiség lényegét illetően. A személyiség mint fogalom nem meríthető ki egyes - akár vég nélkül sorolt - jogosítványok leltárba vételével. "Miként a tulajdonos jogkörét hiába kísérelnénk meg körülírni oly módon, hogy elmondanánk, mi mindent tehet a dolgával, amiként az állampolgár polgári szabadságát nem meríthetjük ki efféle felsorolással: úgy ki nem meríthető az egyénnek az a pozíciója sem, amelyet ő mint a társadalom aktív szerve, mint a társadalmi szervezet végső célja és egyúttal primer alkotórésze ebben a társadalomban elfoglal. Már pedig semmi más, mint ez a pozíció az, amelyet a »személy« minőségével jelezni akartunk. Ennek a pozíciónak egyes nyilvánulásait kiemelheti a jog és oltalomban részesítheti, egyúttal szorosabban körül is írhatja, de ezek a kiemelt nyilvánulások együtt sem fogják soha reprezentálni magát a személyiséget, amely magának a társadalmi szervezetnek az alapfogalma." (Meszlény Artúr: Személyjog és vagyonjog az új polgári perrendtartásban. Budapest, 1912, 7. oldal.)
A személyhez fűződő jogok - és különösen az általános személyhez fűződő jog - fogalmát, azok jellege miatt gyakorlatilag lehetetlen tartalmilag pontosan és kimerítően meghatározni. Egyet lehet érteni Sólyom Lászlóval, hogy a személyhez fűződő jogok fogalma megragadhatatlan: "Ez a jogintézmény az »autonómiát« írja zászlajára és céljának bármely megfogalmazása - a személyiség szabad kibontakozása (...), vagy az önérvényesítés, avagy az individum érinthetetlensége stb. - ugyanazt jelenti. Az autonóm emberi személyiség megvalósítása azonban kivételes teljesítmény és ugyanakkor a legszemélyesebb is: »kívülről« - hát még jogilag! - nem biztosítható, de meg sem határozható; a körülményektől viszonylag független, mert mértéke maga az egyén. A jog itt olyasmit ígér, amit nem adhat, és maga a személyiségi jog természetesen nem is úgy funkcionál, mintha ezt akarná nyújtani." (Sólyom László: A személyiségi jogok elmélete. Budapest, 1983, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 313. oldal.)
2. Az ember életét, testi épségét, méltóságát s mindazokat a nem vagyoni értékeit, amelyeket összefoglaló néven személyhez fűződő (személyiségi) jogoknak szokás nevezni, párhuzamosan védi a polgári jog, a büntetőjog, az alkotmányjog, sőt, valójában nincs olyan jogág, amely közvetve vagy közvetlenül ne lenne hivatva személyiségi értékek védelmére. A büntetőjog a polgári jog mellett a legszélesebb körben biztosítja a személyiség védelmét, azzal a jogági sajátossággal, hogy a büntetőjogi felelősség megállapítása mellett büntetőszankciót ír elő. A büntetőjogi védelemre csak akkor kerülhet sor, ha ezt szélesebb körű társadalmi érdek -a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyessége - szükségessé teszi.
A Javaslat az alkotmányos alapjogok és a polgári jog kapcsolata körül kialakult elméleti vita kapcsán azt az álláspontot követi, hogy a polgári jogi személyiségvédelem köre nem azonos az alapjogok katalógusával. Kétségtelen, hogy bizonyos alapjogok a személyhez fűződő jogok részeivé is váltak (például élethez, testi épséghez, egészséghez fűződő jogok), de eltérőek lehetnek az érvényesítésüket szolgáló jogi eszközök. Ennek megfelelően a Javaslat el kívánja kerülni, hogy az alkotmányos szabadságok, nemzetközi egyezményekbe foglalt emberi jogok közül azokat is a magánjogi kódex tartalmazza, amelyek megvalósulását az államnak közjogi eszközzel kell biztosítania, s amelyek megvalósítására a polgári jogi eszközök egyáltalán nem vagy csak kevésbé alkalmasak.
A személyhez fűződő jogok polgári jogi védelménél tehát nem az a lényeges, hogy mi a védelem tárgya, hanem a szabályozás - elsősorban - helyreállító, rendező jellege. A polgári jogi személyiségvédelem abszolút szerkezetű jogviszonyok keretében realizálódik. A személy mindenkitől követelheti személyhez fűződő jogainak tiszteletben tartását. A polgári jog elsődlegesen rendező, helyreállító szerepkörére tekintettel az alanyi jogok érvényesítése a jogosult akaratától függ. A jogosult belátása határozza meg, hogy személyhez fűződő jogainak érvényesítését szolgáló jogi eszközöket igénybe veszi vagy sem.
A magánszféra, a jóhírnév és becsület védelme alkotmányos alapjog, nevezetesen a szólásszabadság korlátozását jelenti. Ezt a lehetőséget kifejezetten elismeri az - 1993. évi XXXI. törvény által kihirdetett - emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Európai Emberi Jogi Egyezmény) 10. cikk (2) bekezdése is. Ez a rendelkezés kimondja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának jogát törvényben - egyebek mellett - mások jóhírneve védelme érdekében korlátozni lehet. Különös jelentősége van ezért ebben a körben a kiegyensúlyozott bírói mérlegelésnek. A mérlegeléshez mértékadó iránytűnek tekinthető az Emberi Jogok Európai Bíróságának kiterjedt gyakorlata. (A szólásszabadság és a személyhez fűződő jogok védelmének ütközési pontjaihoz ld. Sajó András: A szólásszabadság kézikönyve. Budapest, 2005, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.)
3. A Javaslat a személyhez fűződő jogokat - a hatályos szabályozáshoz hasonlóan - általános jelleggel részesíti védelemben: védelmet nyújt a személyhez fűződő jogok megsértésének minden formája ellen.
Személyhez fűződő jogai jogi személyeknek és jogi személyiség nélküli jogalanyoknak (bt., kkt.) éppúgy lehetnek, mint természetes személyeknek. Azzal, hogy ezt a Javaslat külön deklarálja, erősíteni szeretné azt a nézetet, hogy a személyhez fűződő jogok funkciója teljesen azonos a jogi és a természetes személyek esetén: a társadalmi rendeltetésük betöltéséhez szükséges háborítatlan mozgástér biztosítása. Természetesen vannak jogok, amelyek jellegüknél fogva csak természetes személyek vonatkozásában értelmezhetőek (például az élet, egészség, testi épség védelmét szabályozó rendelkezések), tekintettel arra, hogy a jogi személyeknél hiányzik a személyiség biológiai alapja. A jogi személyiség nélküli jogalanyok esetében a bíróságnak kell vizsgálnia azt, hogy az adott magatartás ezen jogalanyok személyhez fűződő jogának sérelmét eredményezi-e.
A Javaslat vélelmet állít fel arra nézve, hogy a mások személyiségi jogainak bármilyen megsértése vagy korlátozása jogellenes cselekmény, amelynek ellenkezőjét - a sértés elkövetésére való feljogosítottságot - a sértő félnek kell bizonyítani.
4. A személyhez fűződő jogok megsértésére alkalmazható jogkövetkezmények köre néhány ponton eltér a hatályostól. A szankciók köréből kimarad a "közérdekű bírság" jogintézménye, ugyanakkor új polgári jogi igényként érvényesíthető lesz a sérelemdíj. A közérdekű bírság közhatalmi jellegű szankció, nem egyeztethető össze a magánjog szellemével, s a bíró gyakorlat nagyon ritkán alkalmazza.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
