A gyermeki jogok képviselete, ismertetése manapság egyre nagyobb teret nyer, hisz az érintettek, a gyermekek, megkülönböztetett helyzetük miatt pozitív diszkriminációban kell, hogy részesüljenek, s ezért fontos, hogy az őket érintő jogokról beszéljünk. Különösen kiemelt témának kell ennek lennie az oktatási intézményeken belül, hisz ezek az intézmények az elsődleges megnyilvánulási helyszínei az említett jogoknak. A konfliktusok leginkább az egymáshoz iskolai szinten legközelebbi kapcsolatban állók között, tehát a tanárok és diákjaik, vagy a diákok között alakulnak ki. Éppen ezért fontos tisztázni, melyek is azok a jogok, amelyek a feleket megilletik. Manapság sok esetben hallhatunk arról, hogy egyre komolyabb hivatkozási alapnak számítanak a jogok a gyermekek körében.
A gyermek elsősorban és mindenekelőtt ember, akit e minőségében megilletnek mindazon emberi és állampolgári jogok, amelyek gyakorlásához maga az Alkotmány nem szabott életkori korlátot. Emellett a gyermeket megilletik mindazon gyermeki jogok, amelyeket a nemzeti jogszabályok rögzítenek.[1]
A gyermeki jogok kérdésének felmerülése sokat váratott magára. Tételes megfogalmazása a II. világháború után jelent meg, a jogelmélet és a politológia azonban már korábban is foglalkozott vele. 1989 novemberében hozták létre a Gyermek Jogairól szóló New York-i Egyezményt, melyet Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvény hirdetett ki. Máig ez a legjelentősebb forrás ebben a témakörben.[2] Az Egyezmény a világ legtöbb állama által ratifikált emberi jogi dokumentum.[3] Szemlélete is tükrözi az általános nézőpontot, mely alapján a gyermekeknek vannak jogaik, van saját érdeklődésük, kapacitásuk, erőforrásaik, bizonyos dolgokkal szemben pedig fenntartásaik. Önálló emberek saját ideákkal, elképzelésekkel, a társadalom aktív tagjai, akik alakítják környezetüket, azonban a gyermekek álláspontja, tapasztalataik és jövőképük gyakran különbözik a felnőttekétől. A gyermekkorról alkotott nézetek és modellek nagyon eltérőek lehetnek a világ különböző részein. Sajátos helyzetük miatt szükséges a rájuk vonatkozó külön szabályozás, hogy egy átfogó jellegű, a résztvevő országok számára irányadó egyezményt kövessenek.[4]
A gyermeki jogok a társadalom egy olyan csoportjára vonatkoznak, amely jogi helyzetét tekintve alapvetően különbözik a társadalom más csoportjaitól. Nem jogi, hanem általános élethelyzetük különbözősége okán tartanak, tarthatnak igényt speciális jogi védelemre.[5] A mai társadalmi közgondolkodásban és így sajnos a jogi szabályozásban sem jelennek meg következetesen a gyermekeket érintő jogok említett sajátosságai és jellegzetes vonásai.[6] A gyermeki jogok a deklaráció szintjén rekednek, rendre elmarad a jogérvényesítéshez szükséges garanciális szabályok megállapítása. A részletszabályozások során igen gyakran torzulnak, sérülnek, érvényesítésük feltételei bizonytalanná válnak. Jellemzően nem valósulnak meg a jogérvényesítés feltételeit biztosító állami, intézményi, felnőtti kötelezettségek, illetve ezek elmulasztásából következő szankciók, nem konkretizálódik számos alapelv, mint például a gyerek mindenek felett álló érdeke. Gyakran fordul elő, hogy feltétel nélkül, minden körülmények között érvényesítendő jog társadalmi-gazdasági körülményekre hivatkozva sérül vagy korlátozódik, s ugyanilyen gyakori, hogy konkrét gazdasági, szociális, kulturális és más viszonyok szabályozásakor elmarad a gyermek mindenek felett álló érdekének érvényesítése. A jelenkor jogalkotási folyamatában a gyermekeknek, mint sajátos társadalmi rétegnek érdekérvényesítése a jogalkotásban nem rendszerszerű, hanem esetleges.[7]
Az önkormányzati feladatellátás keretében az általános iskola az az intézménytípus, amely a feladatellátási kötelezettségének keretei között köteles min-
- 18/19 -
den tanulót mérlegelés nélkül befogadni. Ez az intézményforma azért is különböző a többitől, mert általános iskolában felvételi vizsga nem szervezhető, a tankötelezettség beállta után minden gyermeknek be kell kapcsolódnia az iskolai oktatásba, melynek első négy évfolyamának feladatait csak általános iskolák láthatják el. [8]
A magyar közoktatásban megjelenő jogokat a köznevelési törvény nevesíti. A tanulói jogok többsége a tanulókat egyénként illetik meg, önállóan gyakorolhatók. Ezek közül kiemelendő a tájékoztatáshoz való jog, a véleménynyilvánítás szabadsága, a javaslat és kérdés megfogalmazásának joga, a lelkiismereti és vallásszabadság, a nemzeti vagy etnikai önazonossághoz való jog, a levelezéshez való jog, az eljárás megindításának joga, valamint az a jog, hogy választó és választható legyen diákképviseletbe.[9] Életkortól függetlenül a jogok és kötelezettségek alanya mindig a gyermek, a tanuló, és nem lép a helyébe szülő, vagyis nem érvényesülnek a szülői felügyeletre vonatkozó rendelkezések. A köznevelési törvény nem tesz különbséget a tanulók között életkoruk alapján, vagyis a tanulókra megállapított kötelességeket mindenkinek meg kell tartania, függetlenül attól, hogy hány éves és hányadik évfolyamra jár vagy egyébként cselekvőképessége a polgári jog szabályai szerint korlátozott vagy hiányzik. Mindemellett természetesen az iskolának figyelemmel kell lennie a tanulók életkorára, és ahhoz igazodva kell megszervezni a tanulókkal való törődést, a felügyeletet. Az iskolába beíratott tanuló azonban hiába nincs alárendelve az őt tanító pedagógusnak, a helyzetéből adódóan mégis kiszolgáltatottá válik bizonyos szinten a pedagógus értékítéletének, megítélésének.[10]
Az iskolákban lehetőséget kell adni a gyermekeknek, hogy bármely eljárásban érvényesíthessék jogaikat és őket közvetlenül vagy közvetve meghallgassák. A gyermek oktatásának arra is kell irányulnia, hogy a gyermek tudatába vésődjön az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása. A hatályos jogszabályok jogorvoslati lehetőségeket írnak elő a közoktatásban megjelenő gyermeki jogok tekintetében, így egyéni érdeksérelem esetén felülbírálati kérelemre van lehetőség, jogszabálysértésre történő reagálás lehet a törvényességi kérelem, engedélyezett a diákönkormányzati javaslattétel vagy éppen diákközgyűlés tartása. A belső diákjogvédelmi eszközök közül a teljesség igénye nélkül említésre méltóak a diákjogok szószólójának, panaszfórumnak létrehozása az iskolában vagy azon kívül, a diákparlament, az igazlátó nap, vagy az iskolai házirend-bizottság.[11]
De vajon tényleg ismerik-e a felek - legyen szó gyermekről, vagy felnőttről - a jogokat, amelyekkel élhetnek, s tisztában vannak-e azzal, hogy ezekhez mindkét oldal részéről kötelezettségek is tartoznak?
A gyermekek jogi ismeretének felmérése érdekében a Siklósi Közoktatási Intézmény egyik tagiskolájában, a Kanizsai Dorottya Általános Iskolában tettem fel kérdéseket 2014 őszén. Egy 15 fős negyedik osztályban, és egy 22 fős 7. osztályban végeztem teljesen anonim kutatást. A kérdések leginkább arra irányultak, hogy mennyire ismerik jogaikat, mennyire vannak tisztában a fogalmakkal, valamint hogy a jogérvényesítésben segítségükre álló intézményekkel találkoztak-e már, tudják-e alkalmazni az őket megillető jogosultságokat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
