2002. március elsejétől a 44/2001. Tanácsi Rendelet a Brüsszeli Egyezmény (Europäische Gerichtsstandsund Vollstreckungsübereinkommen - EuGVÜ) helyébe lépett. A következőkben - a teljesség igénye nélkül - taglaljuk a reform hangsúlyosabb pontjait, valamint a gyakorlat számára fontos következményeket.
2002. március elsején az Európai Unió tagállamaiban - kivéve Dániát - életbe lépett a Rendelet a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról polgári és kereskedelmi ügyekben (Europäische Gerichtsstandsund Vollstreckungsverordnung - EuGVVO). Ezen jogi aktus alapköve az Európai Unió templomarchitektúrájának, mely építményt három pillér tart: az Európai Közösség az első, a második a közös kül- és biztonságpolitika, s a harmadik szól a rendőrségről és az igazságügyi együttműködés közös meghatározásáról.
Az Amszterdami Szerződés kivette a "az igazságügyi együttműködés polgári ügyekben" kategóriáját az uniós szerződések harmadik pilléréből, és átvitte az első pillérbe, s ott ezen területet egy új "Vízum-, menedékjogi, bevándorlási és egyéb a személyek szabad mozgására irányuló politikák" cím alá telepítették (EK 61-69. C.). Ezen intézkedés a szabadság, biztonság és jog térségének kiépítését lépésről lépésre teremti meg, így biztosítva a személyek szabad áramlását. A nemzetközi magán- és eljárásjog területén az EK 65. Cikke jóval szélesebb kompetenciákat adott az Európai Unió Tanácsának, amely e jogosultságokat arra használta, hogy a Brüsszeli Egyezményt a Brüsszeli Rendeletbe átvezesse.
Az EuGVVO helyettesíti 2002. március elseje óta a Brüsszeli Egyezményt (a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról polgári és kereskedelmi ügyekben - EuGVÜ) minden tagállam viszonylatában, kivéve Dániát [EuGVVO 1. C. (3)], valamint az Egyesült Királyságot és Írországot akik az EK-szerződések megfelelő rendelkezéseihez nem csatlakoztak (EK 65. C.). Dánia azonban - másként, mint a két utóbbi tagállam - önként nem csatlakozott az EuGVVO-hoz, így a többi EK-tagállam és Dánia kapcsolatára az EuGVÜ, mint nemzetközi egyezmény továbbra is változatlanul érvényes.
Kiegészítésül elmondandó, miszerint továbbra is érvényes az 1992. január elsején hatályba lépett Luganói Egyezmény (a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról polgári és kereskedelmi ügyekben (1988. szeptember 16.); Luganer Übereinkommen - LugÜ), amely napjainkban e téren meghatározza az EU tagállamok Izlandhoz, Norvégiához, Lengyelországhoz, Svájchoz való viszonyát. Ez az ún. Luganói Párhuzamos Egyezmény azonban némely pontokban eltér az akkori EuGVÜ szövegétől, pl.: munkaszerződésekből eredő követelések joghatóságát, rövidtávú bérleti szerződések ("nyaralóbérletek") vitás kérdéseit, valamint az illetékességi kikötés alakiságait illetően.
Az akkori EK államok Spanyolországgal és Portugáliával kötött ún. harmadik csatlakozási megállapodása ezeket a különbségeket az EuGVÜ és a LugÜ között kiegyenlíti, kivéve ami a nyaralóingatlanok vonatkozó normáját illeti. Ez ahhoz a kuriózumhoz vezet, hogy a német bírónak 2002. március elsejétől egy nyaralóingatlan bérletének vitája esetén három tartalmilag különböző szabályt kell figyelembe vennie, attól függően, hogy az ingatlan Franciaországban [EuGVVO 22. C. 1.], Dániában [EuGVÜ 16. C. 1. b)], vagy Svájcban [LugÜ 16. C. 1. b)] fekszik.
A Brüsszeli Egyezmény revízióját már hosszú idők óta tervezték, alapstruktúrája azonban sem az ún. negyedik csatlakozási megállapodás, sem a Luganói Egyezmény kapcsán nem került módosításra. Az EuGVÜ átdolgozásának gondolata 1996-ban fogalmazódott meg, amikor az osztrák és a finn delegációk csatlakozási tárgyalásaik keretein belül konkrét változtatási javaslatokkal álltak elő. Csaknem ugyanebben az időben a Luganói Egyezmény Állandó Bizottsága azon kívánságát fogalmazta meg, hogy vonják az Egyezményt reform alá.
Az Amszterdami Szerződés következményeként megvalósuló pillérváltás az EuGVÜ és a LugÜ fejlődési útját különválasztotta (ez pl. Svájc számára különös relevanciákkal bír). Ugyanakkor az EuGVÜ-ről az EuGVVO-ra való átállás változtatásai egy olyan ad hoc munkacsoport közös elgondolása alapján érintették a joghatóság és a külföldi határozatok elismerésének és végrehajtásának kérdéseit, melynek tagjai között az EU tagállamok mellett a luganói országok (Izland, Norvégia, Svájc) is képviselve voltak. Az érintett országok akarata alapján az ad hoc csoport mandátuma korlátozott volt. Ezért a módosítások (az EuGVÜ-ről az EuGVVO-ra) alkalmazása a gyakorlatban nehézségeket okozott; a szerkezetet és az EuGVÜ alapvető irányvonalát az átállás során az EK rendeletben megtartották. A továbbiakban a változtatásokat nem a maguk teljességében mutatjuk be, hanem a részletek kihagyásával, csak néhány különösen markáns újításokat emelnénk ki.
A joghatósági szabályok között fellelhető egy sor szerkesztői összehangolás, amelyeket Droz és Gaudemet-Tallon a "toilettage du texte" hasonlattal élve szemléltetnek. Egy ilyen magyarázó lépés felfedezhető a deliktuális perek kapcsán, ti. a rendelkezés formulája szerint azon hely bírósága előtt is lehet perelni "ahol a károkozó esemény bekövetkezett" (EuGVÜ/ EuGVVO 5. C. 2.), amelyhez azonban hozzáfűzték azt a kiegészítést, miszerint "vagy, ahol annak bekövetkezte fenyeget". Ezzel azt - az irodalomban egyébként már korábban uralkodó véleményt - tisztázták, hogy a fenyegető károsítást illető védekezéssel is a deliktuális ügyben eljáró bíróság kell, hogy foglalkozzon. Nagyobb változtatásokat figyelhetünk meg a szerződés teljesítési helyének illetékessége (III. 1.), a fogyasztói ügyletek joghatósága (III. 2.), valamint az egyéni munkaszerződések új cikkelyei tekintetében (III. 3.).
A legfontosabb különös illetékesség a szerződésből eredő viták esetében áll rendelkezésre (EuGVÜ/ EuGVVO 5. C. 1.). Ez a felperes érdekében ellensúlyozása az általános illetékességi szabálynak, mely az alperesnek kedvez. Ahogy az EuGVÜ 5. C. 1. alpont és az EuGVVO 5. C. 1. alpont egymással egyetértésben megállapítják, a teljesítési hely illetékességi szabálya irányadó, "ha egy szerződés, vagy a szerződésből származó igények képezik az eljárás tárgyát". A sajátos kapcsolat a pertárgyak ("szerződés vagy szerződésből származó igények") és a bíróság között adja meg a teljesítés helyét, amit az EuGVÜ 5. C. 1. alpont és az EuGVVO 5. C. 1. alpont ugyancsak egymással egyezően akként a helyként jelölnek meg, "ahol a szerződésen alapuló kötelezettséget teljesítették, vagy azt teljesíteni kell". Ezen hely meghatározása a Brüsszeli Egyezmény hatálya alatt a legvitatottabb metodikai probléma volt.
Az EuGH már 1976-ban két esetben is foglalkozott a Brüsszeli Egyezménnyel az EuGVÜ 5. C. 1. alpontja kapcsán:
- a de Bloos ügyben úgy döntöt a bíróság, hogy a teljesítendő kötelezettség, nem a jellemző kötelezettség, ami a szerződéses viszony összességére rányomja bélyegét, hanem a vitás szolgáltatási kötelezettség. Meghatározó tehát az a szerződéses kötelezettség, ami azzal az igénnyel áll szemben, amire a felperes a keresetét alapítja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
