Munkatársai, barátai, tisztelői 2023 decemberében rangos tudományos írásokkal köszöntették Czine Ágnes alkotmánybírót, professzort születésnapja alkalmából.[2]
A következőkben a közlés sorrendjében röviden ismertetem a szép kiállítású és tartalmas kötet tanulmányait.
A bíró jogállása a középkori szentszéki perrendben (Balogh Elemér egyetemi tanár, volt alkotmánybíró - Szeged)
A tanulmány a professzionális felkészültségű bírói szervezet európai kialakulásáról szól, melyből megtudhatjuk, hogy a bírói szervezet rendszerszintű megszervezését Európában a Római Egyháznak köszönhetjük éspedig pontosan 1215-től kezdődően, a IV. Tridenti Zsinaton történt elhatározásnak. A tanulmány az egyházmegyei, püspöki bíráskodás kialakulását, elterjedését komoly jogtörténeti tanulmány igényével mutatja be, melynek csak az első mondatával vitatkoznék, mert a bírói hivatás nemcsak "a jogászi hivatásrendek kiemelkedő, jellegadó formája", hanem a jogásztársadalom legmagasabb szintű, vezető hivatásrendje. Hogy ez így igaz, azt maga a tanulmány is meggyőzően igazolja.
Az ügyvédi titok egyes vitatott kérdései (Bánáti János, a MÜK örökös tiszteletbeli elnöke)
Védelem nélkül nincs tisztességes eljárás, amelynek (a védelemhez való jognak) elengedhetetlen alkotóeleme az ügyvédi titok jogállami szabályozottsága. Nagy formátumú tanulmány, melyet a szerző az ünnepelt professzor asszony "Tisztességes eljárás elvi és gyakorlati kérdéseiről" szóló tudományos munkájához kapcsol.
Az ügyvédi titok nem azonos a védői titokkal. A rendkívül izgalmas tanulmány eloszlathatja az olyan előítéleteket, mely szerint "ez a kérdés magától értetődő". Álláspontom a szerzőével egyezően, hogy az adott titokvédelmi probléma tárgyi és személyi értelemben egyaránt csak kiterjesztő módon értelmezhető, mert ez felel meg a tisztességes eljárás követelményének (pl.: gondoljunk arra az esetre, ha a lelkiismerete nyomásának engedő tettes akkor fordul ügyvédhez és számol be részletesen cselekményéről, mielőtt a hatóságnak feladta volna magát, arról annak tudomása nincs, tehát a titok védőinek még nem minősülhet).
Néhány szó a védelem jogáról (Bartkó Róbert egyetemi docens, Széchenyi István Egyetem)
A szerző mintha Bánáti János gondolatait folytatná, azzal az elvárásával mely szerint a tisztességes eljárás követelményének "mindenek felettisége" érdekében arra ügyeljen a jogalkotó és a jogalkalmazó, hogy a védő "ne egyszerűsödjön az eljárás puszta díszletévé". Kodifikációt érintő kritikája felveti annak gondolatát, hogy a terhelt fogalmát ki kellene terjeszteni a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyre is. A Be.39. §-ának (8) bekezdése ugyanis (helyesen) két processzuális szereplőről - a terheltről és a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyről - rendelkezik, ám "jelentős kodifikációs hiányosság", hogy az alapelvi rendelkezések között ezen eljárásjogi konklúziót a jogalkotó már nem vonta le, hiszen a védelemhez való jog tartalmának kibontása során következetesen terheltről beszél. Álláspontja szerint ezáltal a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy, mint a büntetőeljárás önálló résztvevője a védelem alkotmányosan védett (kiemelt) eljárásjogi alapelvének gyakorlati érvényesüléséből a terhelthez képest kevesebbet kap, ezért a védelemhez való jog alapelvi rendelkezéseit (a szabályozás szintjén is) következetesen biztosítani kell az eljárásnak erre az alanyára is.
A sebesség jelentősége, a büntetőfékezés divatja (Békés Ádám egyetemi docens - PPKE)
A szerző a közlekedési bűncselekmények, közúti balesetek halálos kimeneteléhez vezető okaként változatlanul a sebességhatárok túllépését nevezi meg. Megtudhatjuk, hogy az Európai Unió által a 2010-2020 közötti időszakra kiadott Fehér Könyv a közúti balesetben meghaltak számának felével történő csökkentését irányozta elő. 2050-re pedig az Unió a halálos balesetek számát 0-ra kívánja csökkenteni.
Igen tanulságos a vezetői magatartások közlekedési szituációkban történő motiváltságáról szóló fejtegetése, hiszen ezeket valamennyien önkéntelenül tanúsíthatjuk, jóllehet, ha tudatosulna bennünk - az automatizmussal szemben - a tudatos szabálykövetés, ez a balesetek számának lényeges csökkenéséhez vezethetne. (Ugyanakkor, mint rendszeresen autópályán közlekedő, nem tudom osztani azt az óhajt, hogy az autósokat rettegésben tartó sebességmérők számát tovább növeljék.)
A büntetőfékezéssel kapcsolatban kifejtettek különösen figyelmet érdemlőek, ahol a szigorítás iránti igényt messzemenően osztom, mert az agresszió, hatalmaskodás mindenütt visszautasítandó, a közúton pedig közvetlen életveszéllyel jár (közlekedési felsőbbrendűség hite, autópálya-rendőrség hiánya).
- 118/119 -
Az igaz ember fogalma, mint a jog és erkölcs kapcsolata (Birher Nándor dékán PPKE, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar)
Az erkölcs eligazodást nyújt a jó és a rossz között, melynek tudománya az etika. Ez kell, hogy fundamentuma legyen a normáknak is, ami nem más, mint "a követelményként megszabott mérték". Az erkölcs, a jog és a vallás egyformán fontos a társadalom fenntartható működéséhez. Ezek mindegyike olyan szokás- és szabályrendszer, amely a saját zárt szerkezete szerint működik. A szabályrendszerek (normarendek) kapcsolódási rendszereinek kimunkálása még várat magára, rosszabb esetben addig, amíg a nyugati liberális demokráciák annyira meggyengülnek, hogy helyüket vallási jellegű normarendek veszik át.
E veszély elkerülésére egészen új szemléletre van szükség, melyekben a különböző normarendek egymás eredményeit minden eddiginél és alaposabban összekapcsolják, hasznosítják. Eddig ugyanis hajlamosak voltak egymás leigázására törekedni, "vagy egymás ellen függetlenségi háborút vívni".
A szerző felteszi a kérdést: kell-e a jogásznak filozófusnak lennie? A válasz pedig: a filozófia nélkül a jog kijárat nélküli labirintus.
A vád törvényességének vizsgálata a közvádas, illetve a sértett által képviselt eljárásokban (Csák Zsolt, a Kúria Büntető Kollégiumának vezetője)
A tanulmány a vád, vádelv, vádhoz kötöttség, tettazonosság fogalmáról minden lényegeset tartalmaz. Figyelemre méltó gondolatokkal ajándékozza meg az olvasót a széttartó bírói jogalkalmazás veszélyéről, és az ezt kiküszöbölni hivatott jogegység alaptörvényi követelményéről, valamint a jogtudomány kapcsolatáról, a bíróságok és az Alkotmánybíróság feladatának egymáshoz való viszonyáról. A közvádas, magánvádas és pótmagánvádas büntetőigény jogalkalmazói gyakorlatának eltérései, tanulságai az ítélkezési gyakorlatot mélyrehatóan ismerő szerző tudományos igényű gondolkodásáról tanúskodnak. Kiemelésre érdemesnek tartom a vád tárgyának terjedelmét taglaló 3. részt, amely a Kúria egyértelmű álláspontját ismerteti: "Abban az esetben, ha a vádirat tényállása tartalmazza a cselekmény minősítéséhez szükséges körülmények alapjául szolgáló tényt, úgy a bíróságnak nemcsak joga, de kötelessége is az általa megállapított, megalapozott tényállásban foglalt cselekmény törvényes minősítése akkor is, ha a vád minősítésétől eltér." Amit a szerző "hiátusként" említ, azt az őszi büntetőcsomag a Be. tekintetében megoldotta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
