Takács Péter[1]: Az államok nevéről[2] (ÁJT, 2015/1., 44-74. o.)

A magyar állam alkotmányos neve 2012. január 1-től Magyarország. Ez az elnevezés a 2011. április 25-i alkotmány rendelkezése alapján az 1989 és 2011 között használt Magyar Köztársaság nevet váltotta fel. A névváltozás apropóján e tanulmányban az államok nevével kapcsolatos elméleti összefüggéseket elemzem, alkalmasint kitérve a magyar állam átnevezésének egyes kérdéseire is. Először államok elnevezésének jelentőségére mutatok rá, majd az államnevek rendszerét, nyelvi jellegét és funkcióit tárgyalom. Elemzem az államok el-, át- és megnevezésének kérdéseit, végül az államnevek fajtáit tekintem át, bemutatva az azok kapcsán felvetődő főbb elméleti kérdéseket.

1. Az államok nevéről - általában

Az államok nevének történeti, jogi, nyelvi és társadalom-lélektani, meg-, el- vagy átnevezésének pedig jövőt formáló, s ebben az értelemben politikai jelentősége van. Az állítás második felének bizonyítéka, hogy a társadalmi és a politikai-állami rend jelentős átalakulásai, vagy ahogyan nálunk sokan szívesen nevezik: a rendszerváltozások idején az állam (egyik) neve szinte mindig megváltozik. Erre tipikus esetekben az államforma megváltozása révén kerül sor, olykor azonban - miként később részletezem - anélkül is.

A rendszerváltozás és az államnévváltozás összefüggése abból is látható, hogy a 20. század folyamán a magyar állam ún. hosszúalakos neve 1918-ban, 1919-ben, 1920-ban, 1946-ban, 1949-ben és 1989-ben módosult.[1] Ezek a dátumok egyben a magyar történelem jelentős fordulópontjait és az állam formájának változását is jelzik. Az államforma-változás hiánya ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a név változása ne kötődne a politikai rendszer lényeges átalakulásához, hiszen az ilyen rendszerekből több is megfér egy adott államforma keretei között. A legutóbbi név-változás[2] nem az államforma, hanem a politikai rendszer megváltozásának kísé-

- 44/45 -

rő jelensége volt.[3] Jelentősége tehát - szemben a hivatalos állásponttal és néhány elemző értelmezésével (lásd alább) - egyáltalán nem szimbolikus, amennyiben azt a "csak jelképes", "nem túl fontos" értelemben veszik, hanem nagyon is lényegi.

Az államnév fontosságát és az el- vagy átnevezés jelentőségét egy régi kínai gondolat felidézésével nyomatékosítom. Konfuciusz egyik tanítványa egyszer megkérdezte a mestert: "Ha rád bíznának egy országot, melyet saját eszméid szerint kormányozhatnál, mit csinálnál először?" - "Először egészen biztosan megváltoztatnám a neveket" - hangzott Konfuciusz válasza. A zavarba jött tanítvány csodálkozott: "Megváltoztatnád a neveket? És hogyan? Tréfálsz?" A mester erre jelezte, hogy komolyan gondolta, amit mondott, és elmagyarázta a lényeget:

"Ha a nevek nem helyesek, akkor nem felelnek meg a dolgoknak, és a nyelvnek nem lesz tárgya. Ha a nyelvnek nincsenek tárgyai, a tettek nem sikerülnek. Így minden emberi dolog szétesik, s irányításuk értelmetlenné és lehetetlenné válik. Ezért az igazi államférfi legelső feladata a nevek kiigazítása."[4]

A dolgok megnevezésének, illetőleg átnevezésének tehát ősidők óta nagy jelentősége van az államok kormányzásában. Az persze Konfuciusz szövegéből nem derül ki, hogy a "nevek kiigazítása" (cheng ming),[5] illetőleg megváltoztatása az ország el-, át- vagy visszanevezését jelenti-e. Az ősi Kínában ugyanis, ahol a Nyugaton megszokott közéleti diszkusszió és deliberáció szinte ismeretlen volt, ennek nem volt jelentősége.

Mint minden egyedi létezőnek, az államoknak is önálló nevük van. A név önálló volta egyebek mellett azt jelenti, hogy annak mint jelnek egyetlen állam a jelöle-

- 45/46 -

te, azt azonban nem, hogy egy államnak csak egy neve lehet. Épp ellenkezőleg: az államoknak, mint látni fogjuk, rendszerint két nevük van; bár egyeseknek csak egy, s ritkán ugyan, de akad olyan is, amelyiknek kettőnél több.

Az "egy állam - két név" főszabály alól természetesen vannak kivételek. Már azok az államok is ilyen kivételnek tűnhetnek, amelyek országneve (rövid államneve) és teljes (vagy hosszúalakos) államneve megegyezik egymással, mert az egyik a másik funkciójában jelenik meg. Erre vagy akkor kerül sor, amikor a teljes, ún. hosszúalakos államnév szolgál országnévként, például Dominikai Köztársaság, Egyesült Arab Emírségek, Közép-afrikai Köztársaság,[6] vagy akkor, amikor az országnév változatlan formában teljes államnévként jelenik meg, például Japán, Magyarország, Malajzia. Van olyan szakmai álláspont, amely szerint ilyenkor nem arról van szó, hogy a két név egymás funkciójában is megjelenhet, és ezért megegyezik, hanem arról, hogy az adott államnak nincs országneve vagy hosszú államneve, tehát csak egy neve van.[7] Szerintem az államoknak ezekben az esetekben is két nevük van (vagyis van például országnevük és alkotmányos nevük), bár csak egy szót vagy a szavak egyetlen kombinációját látjuk, halljuk, illetve mondjuk névként; a két név ezért egymással megegyezik. A két álláspont különbségét illetően esetleg valaki azt mondja, hogy "nézőpont dolga", de ez a nagy tolerancia itt alighanem tévedéshez vezetne. Hiszen így nem derülne ki, hogy léteznek olyan államok is, amelyek valamilyen speciális okból valóban csak egy névvel rendelkeznek, és azt nem lehet két kontextusban használni vagy egyszerre ország- és államnévnek tekinteni.

Ez a helyzet például Írország esetében, amelynek csak országneve van (angolul Ireland, gael nyelven Éire), hosszúalakos vagy alkotmányos államnévvel azonban nem rendelkezik. Az ír állam államformája köztársaság, de a népszavazással elfogadott 1937. évi alkotmány nem köztársaságként nevezi meg az államot; az országnevet meghatározva a hosszúalakos név megadását egy külön törvényre bízza. Egy 1948-ban elfogadott törvény ezt a jövőre vonatkozóan teszi meg: "description of the State shall be the Republic of Ireland" (The Republic of Ireland Act. 1948. 2. cikk.). Az angol nyelvben oly sok mindent kifejezni és sejtetni tudó segédigés szerkezetnek (shall be) történeti és politikai okai vannak: az 1916-os ún. húsvéti felkelés óta sok ír úgy gondolja, hogy az "Ír Köztársaság" elnevezés annak az államnak jár majd, amely az egész ír szigetet egyesíti.[8] (A nemzetközi kommunikációban egyébként az írek nem túlságosan érzékenyek arra, ha államukat valaki tévedésből

- 46/47 -

"Ír Köztársaságként" nevezi meg - egészen addig, amíg a beszélőről feltehetik: az valóban tudatlan azt illetően, hogy a politikai motiváltságú angol nyelvhasználatban az "ír" és a "köztársaság" összekapcsolása az észak-ír ügyekre történő asszociációt segíti, mert például az Ír Köztársasági Hadseregre, az IRA-ra utal.)

A főszabály alóli kivételhez vezet a politikai megosztottságot területi elkülönülésben is megjelenítő államok esete, amelyeknek létezik ugyan valamilyen hagyományos országneve, ám az épp a megosztottság miatt nem alkalmazható egyikre sem. Ez volt a helyzet például 1949 és 1990 között a Német Szövetségi Köztársaság (1949-től) és a Német Demokratikus Köztársaság (1949-1990) esetében, amelyek egyikét sem lehetett Németországnak nevezni. Jelenleg is ez jellemzi a Koreai Köztársaság (1948-tól) és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (1948-tól) helyzetét, melyek egyikére sem alkalmazható az Európában Marco Polo által meghonosított Korea szó (jelentése: "magas ragyogás"). Ugyanígy: ha valaki a Kongó országnevet használná, nem lehetne tudni, hogy az melyik államra vonatkozik: a Kongói Köztársaságra-e (mely ezen a néven 1960-tól létezik) vagy a Kongói Demokratikus Köztársaságra (független: 1960, ezen elnevezéssel: 1966-1971, majd 1997-től).

Az így felvetődő problémát két módszerrel szokták megoldani. Az egyik az országok égtájak szerinti azonosítása: Kelet-Németország, Nyugat-Németország,[9 ]Észak-Korea, Dél-Korea.[10] Az ilyen elnevezések azonban nem válnak széles körben használt vagy hivatalosnak tekintett országnevekké; még a hivatalosságnak abban a szűk értelmében sem, amiről itt szó lehet. Ennek az az oka, hogy az ilyen név nem elégíti ki az államiság fogalmában rejlő, s többek között a szuverenitás eszméje által sugallt teljesség-igényt.[11] Ma már nem is mindig tudjuk pontosan értékelni azt a nyelvi leleményességet, ahogyan a németek az ilyen teljesség-igény által felvetett problémákat kezelték: az NDK és az NSZK határát például "belnémet határnak" mondták, a keletnémet államot "demokratikus", s nem "népköztársaságnak" nevezték el,[12] a Bundesrepublik Deutschland nemcsak Német Szövetségi

- 47/48 -

Köztársaság volt, hanem Németországi Szövetségi Köztársaság is,[13] ahol "alkotmány" helyett "alaptörvényt" fogadtak el, és így tovább.

A magyar Földrajzinév-bizottság által kiadott Ország- és területnevek című lista (a továbbiakban e tanulmányban: magyar államnévjegyzék) mindmáig őrzi az ezzel kapcsolatos emléket: miközben Németország alkotmányos nevét magyar nyelven Német Szövetségi Köztársaságként adja meg, jegyzetként hozzáteszi: "Nemzetközi kapcsolatokban a Németországi Szövetségi Köztársaság államnév is használható." A tényleges nyelvhasználatból ugyanakkor az tűnik ki, hogy a mai német állam képviselői magyar nyelven ma már inkább a Németországi Szövetségi Köztársaság nevet használják önmaguk megnevezésére,[14] és a Német Szövetségi Köztársaság elnevezést az 1989 előtti nyugat-német államra tartják fent.

A másik megoldás, mely ugyancsak részlegességet sejtet, az önálló, bár "az egész ország" szempontjából részállamok valamilyen specifikációja, elsősorban a köznapi kommunikációban. A két Kongó egyikét például - fővárosa alapján - Kongo-Brazzaville-nek (1960-tól), másikát Kongó-Léopoldville-nek (1960-1966), illetve Léopoldville későbbi neve alapján Kongó-Kinshasának vagy inkább Kinshasa-Kongónak (1966-1971) mondták, és mondják néha még ma is - már akik nem akarták használni a gyarmatosítókra utaló régi (Belga Kongó, 1908-1960) vagy a sikertelen politikai kísérletre emlékeztető újabb (Zaire, 1971-1997) államnevet. Egyesek felvetik, hogy a két koreai államra használhatnánk a mai koreaiak önmeghatározását is, nevezetesen a Koreai Köztársaságot Hanguknak ("Hanország"-nak, avagy a "Nagy Han Császár országának"), a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot pedig Csoszonnak ("Reggeli frissességnek") nevezve. Ezek az elnevezések megoldanák ugyan az identifikációs problémát, ám - túl azon, hogy a név deskriptív funkcióját e nevek egészen biztosan nem képesek teljesíteni (hisz egy köztársaságot meglehetősen esetlen dolog lenne a "császár országának" mondani) - tovább erősítenék a megosztottságot, s ezért nem terjedtek el./

Az eddigieket összefoglalva azt lehet mondani, hogy az államoknak fő szabály szerint két nevük van. Ez a szabály az esetek mintegy 80%-ában úgy érvényesül, hogy a két név különbözik, az esetek mintegy 18%-ában pedig úgy, hogy ugyanaz a névalak két kontextusban is használható. Néhány - jelenleg öt - államnak csak egy neve van, mert ezek esetén vagy az országnév nem használható hosszú államnévként vagy a hosszú államnév nem használható országnévként.

Általános szabályszerűség az is, hogy egy név jelöletként csak egyetlen államot jelölhet meg, tehát ha egy államra használnak valamilyen nevet, azt egy

- 48/49 -

másik állam nem használhatja.[15] E szabály érvényesülésének szemléletes példáját nyújtja "a két Dominika": a Dominika rövidalakos államnevet a Dominikai Közösség használja,[16] s ezért a Dominikai Köztársaság'[17] mint ország nem nevezhető "Dominikának"; ez utóbbi országneve, vagyis rövidalakos államneve így megegyezik a hosszúalakos nevével.

Az államok megnevezésére használt szavak kategoriális besorolása igen változatos, s ugyanaz a név több kategória elemeként is meghatározható. Például a "rövid államnév" egyben "országnév", a "hosszú államnév" egyben "alkotmányos név" és így tovább. Erre később térek vissza; először az államnevek nyelvi vonatkozásaival kapcsolatos kérdéseket tekintem át.

Az államnév tulajdonnév.[18] A tulajdonneveken belül az államok nevét egy közelebbről ma már meghatározhatatlan eredetű nyelvészeti hagyomány alapján régóta viszonylag gyakran - tévesen - földrajzi névnek minősítik.[19] Ezzel a klasszifikáci-

- 49/50 -

ós szempontból kissé félrevezető gyakorlattal a külföldi szakirodalomban is találkozunk. Valószínűsíthető indoka az, hogy egy állam neve - mivel az államterületre is utal - alkalmas a földfelszín egy meghatározott részének azonosítására. Az államnév földrajzi névnek való minősítése számos forrásra megy vissza. Ilyen például a helyesírási tanácsadó művek gyakran hiányos taxonómiája és bizonytalan - mert elvi és gyakorlati szempontokat egyaránt követni kívánó - klasszifikációja, valamint a térképészek gyakorlati igényei. Ezen igények miatt az államnevek szemantikájának gondozásában a nyelvészek mellett jelentős szerepük van a kartográfusoknak. Akármi is legyen azonban a téves minősítés forrása, annak egyik furcsa következménye az, hogy a "független államok" olykor "hivatalosnak" mondott listáját - mint később utalok rá - sok helyütt a földrajzi nevekkel foglalkozó szakmai szervek, rendszerint kormány- vagy miniszteri bizottságok gondozzák. Nálunk ez a Földrajzinév-bizottság. 1963-tól 1989-ig létezett elődjének elsősorban térképészek voltak a tagjai, az 1989-ben átalakított testületben azonban nyelvészek és (az államtudomány képviselőin kívül) más szakterületek művelői is helyt kapnak.

Amint az állam jóval több területénél, az államnév sem csupán földfelszín egy meghatározott részét nevezi meg. Ha az államok nevét valamilyen okból nem mondhatjuk a tulajdonnevek önálló csoportjának, aminek egyébként szerintem nem lenne akadálya, akkor alighanem intézménynévnek kell tekintenünk, vagy az egyedi "emberi alkotások elnevezései" csoportba kellene besorolnunk. A pontosság érdekében megjegyzem: az államnév - ha valójában nem is földrajzi név - nyelvtanilag lehet "földrajzi megjelölés", amennyiben az ilyen megjelölés magában foglalhat intézményneveket is.

Milyen funkciókat lát el az állam neve? A személyekhez és más egyedi jelenségekhez hasonlóan a névnek az államok esetében is számos funkciója van. Ezeket a tulajdonnevek vonatkozásában a nyelv- és kommunikációelméletek részletesen tár-gyalják,[20] az általános elméleteknek azonban tudomásom szerint nem létezik államnevekre vonatkozó adaptációja. Pedig e funkciók áttekintése viszonylag egyszerű.

Az államok esetén is a név teszi lehetővé a jelenség azonosítását (identifikáció), megjelölését (denotáció), a különböző diskurzusokban való megszólítását (invokáció), s általában a vele kapcsolatos közléseket (kommunikáció). Ezeken túl a név meghatározott feltételek között megjeleníti az egyedi létezőt (reprezentáció), ami történhet szimbolikusan és expresszív módon, sőt az ún. "beszélő nevek" esetén valamilyen jellemzés révén is (deskripció).

- 50/51 -

A fő funkciókhoz visszatérve érdemes kiemelni: mint minden névnek, az államnévnek is az az egyik legalapvetőbb funkciója, hogy járuljon hozzá a megnevezett jelenség önazonosságának őrzéséhez (identitásvédelem), esetleg mágikus védelméhez, megváltoztatása esetén pedig önazonossága módosulásához, vagyis az új identitás kialakulásához. A 20. századi magyar történelemben a magyar állam átnevezései során[21] rendszerint ez utóbbira került sor. A Magyar Köztársaság név Magyarországgal való felváltása funkcionális szempontból ugyancsak e kategóri-

- 51/52 -

ába tartozik: a döntés meghozója - egy, az addigitól eltérő politikai rend kialakítására való törekvés mellett - a név módosításával feltehetően az állam azonosságát kívánta megváltoztatni vagy legalábbis előmozdítani, esetleg ez irányú szándékát demonstrálni.

Egy ettől eltérő értelmezés szerint a Magyarország alkotmányos névben nem a változást, a megszakítottságot vagy a Magyar Köztársasággal szembeni diszkontinuitást, s így az állam önazonossága módosítását kell látni, hanem az annak bevezetését (1946) megelőző korszak kontinuitását, illetve a kontinuitás hangsúlyozásának lehetőségét. "Az átnevezés szimbolikus jelentősége, hogy hangsúlyozza a történelmi hagyományokat, azáltal, hogy a köztársasági időszak előtti idők állama is megnevezhető a »Magyarország« elnevezéssel" - fogalmaz az Alaptörvény egyik első elemzője.[22] Ez az értelmezés azért vitatható, mert a kontinuitás hangsúlyozásának lehetősége az országnév - Magyarország - okán, mely nem változott, korábban is megvolt. Vagyis a magyar államot - az alkotmányos államnév megváltoztatása nélkül - Magyarországnak lehetett nevezni 2011 előtt is.

Az átnevezés szimbolikus jelentőségét hangsúlyozzák az "Alaptörvény barátai" is, ám nem a történelmi hagyományokhoz való "visszatérést", hanem a nemzeti érzések általi legitimáltságot emelik ki. Az átnevezés olyan "szimbolikus lépés" -fogalmazott egy másik elemző -, amelynek az a célja, hogy:

"szűkítse a különbséget az ország és az állam között. A hazafiasság Magyarországon azt jelenti, hogy a legtöbb magyart érzelmi szálak kötik az országhoz, azt azonban nem, hogy viszonyuk lenne az állammal. Az új elnevezés az ország és az állam közötti erősebb kapcsolatot vetít előre: senki sem lehet jó hazafi anélkül, hogy jó polgár legyen."[23]

Az idézett gondolat utolsó előtti mondatával - ti. az országhoz és az államhoz való viszony lehetséges diszkrepanciájával - mélyen egyetértek, ám a szerzőétől lényegesen különböző következtetést vonok le belőle (lásd alább). A fogalmi megközelítés egyik lehetséges végeredménye, vagyis az idézett szöveg utolsó mondata és az abból levonható következtetés ugyanakkor - túl azon, hogy szerintem érvénytelen, hiszen sok "jó magyar hazafi" ma is más állam polgára - számomra meglehetősen ijesztően hangzik.

- 52/53 -

Az identitásvédelem érdekes esete Burmáé, amelynek alkotmányos neve immár huszonöt éve Mianmar. Ennek az 1949-től független, 1961-től katonai junta által vezetett államnak a nevét 1989-ben változtatták meg; s mivel a névváltoztatás óta (bár 2008-ban alkotmányt fogadtak el, 2010-ben pedig pro forma általános választásokat is tartottak) nem ült össze demokratikusan választott parlament, mely jóváhagyhatta volna a változást, az ellenzék, valamint a nemzetközi kapcsolatokban néhány állam (Nagy-Britannia, Kanada, olykor az Amerikai Egyesült Államok is) politikai okokból továbbra is a Burma nevet használja.

Amint a tulajdonneveknek, az államneveknek is lehet emlékeztető funkciójuk.[24 ]E funkció érdekes példája Venezuela esete, melynek teljes államneve (Venezuelai Bolívari Köztársaság) a dél-amerikai függetlenségi mozgalom vezetőjére, később Venezuela elnökére, majd diktátorára, Simón Bolívarra (1783-1830) utal. Ha nem is emlékeztet, de emlékeket őriz Uruguay hosszú neve is (Uruguayi Keleti Köztársaság), amelyben a "keleti" jelző hátterében az áll, hogy az ország fővárosának, Montevideónak az elődje az Uruguay folyótól keletre eső területek közigazgatási központjaként kijelölt spanyol katonai erődítmény volt.

Az egyes funkciók egymás ellenében is hathatnak, ami persze önmagában még nem teszi használhatatlanná a neveket. A név identifikáló funkciója például akkor is működhet, ha deskriptív volta megkérdőjelezhető, vagy ha az, amit az államnév "mond", nem felel meg a valóságnak. Aki úgy vélné, hogy a név nem állíthatja a valóság ellenkezőjét, azt ki kell ábrándítani: az államok ezt tekintve meglehetősen tág határok között mozognak. A köztársaságokat persze rendszerint nem nevezik monarchiának és fordítva; ám az nagyon is lehetséges, hogy a köztársasági elnevezés mögött - amint az az újkori itáliai városállamoktól egészen a mai közép- és kelet-európai államokig könnyen példázható volna - valamilyen egyeduralmi forma húzódik meg. Ennek nem névtani, hanem államformatani okai vannak, amiket itt nem részletezek.[25] A jel és a jelölet közötti diszkrepancia feldolgozásának számos eszköze van; az államnevek terén ilyen például a rövidítések gyakori használata, ami az átpolitizált ún. birodalmi nyelvekre különösen jellemző.[26]

A deskriptív jelleg háttérbe szorítására általában akkor kerül sor, ha a hosszúalakos államnévben a névadók nem egyszerűen az államformát jelölik meg, hanem -

- 53/54 -

például "demokratikus", "szocialista", "arab" vagy "iszlám" köztársaságnak, esetleg "népköztársaságnak" nevezve az államot - rögtön minősítik is azt. Ezek nagy részének az a funkciója, hogy az államforma szintjén is megjelenítsék és megerősítsék az adott állam uralkodó ideológiáját, s ezáltal már az állam nevével is hozzájáruljanak a politikai rend legitimálásához. Vannak államok - ezek igen gyakran pont azok, amelyek esetében már egy jelző valóságtartalmában is kételkedünk -, amelyek e jelzőket még meg is duplázzák, és példának okáért "demokratikus népi köztársaságnak" vagy "demokratikus szocialista köztársaságnak" nevezik önmagukat. E tekintetben a legmesszebbre a korábbi Líbia ment el, amelynek teljes neve évtizedeken át ez volt: Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahiriia.[21] A dzsamahirija (arabul:

jamahiriyya) jelentése: kb. népi köztársaság, népi közösség,

tömegek állama. A szó a pánarab szocializmus tanait megfogalmazó Kadhafi alkotása, mely hangzásában emlékeztet a jumhüriyah-ra is (ami a "köztársaság" szokásos arab fordítása) és a jamahir-ra, ami "tömegeket" jelent. Talán nem kell itt részletesen megvizsgálni, hogy valóban "szocialista", "népi" vagy "köztársasági" volt-e ez az állam, s hogy a "tömegeknek" milyen szerepe volt benne.

A téves információk közlése mindazonáltal nem mindig legitimációs célokat szolgál, és nem is mindig politikai huncutság következménye, hanem a nyelv változásának jele. Hiszen megtévesztő Svájc teljes neve is, amennyiben annak megszokott magyar, francia, olasz és rétoromán alakját vesszük alapul. A Svájci Államszövetség (franciául: la Confédération suisse, olaszul: Confederazione Svizzera, rétorománul: Confederaziun svizra) ugyanis - nevével ellentétben - nem konföderáció (államszövetség), hanem föderáció (szövetségi állam). A név német alakja (Schweizerische Eidgenossenschaft, szó szerint: Svájci Esküszövetség) nem vet fel ilyen problémát, bár államelméleti értelemben igen nehéz volna meghatározni, hogy mit is jelent az "esküszövetség". Az államnevekben alkalmazott államszövetség szó a régi, kb. száz-százötven évvel ezelőtti nyelvhasználat maradványa, amikor is még nem terjedt el az államkapcsolatok két fő formája - államszövetség és szövetségi állam -közötti közjogi különbségtétel. E két kategória jelentésének eltérő voltát ma már a szakmai körökön kívül is észlelik, még ha tartalmát nem is ismerik pontosan. Ezért megtévesztőnek tűnik, ha államszövetségnek neveznek egy szövetségi államot. A nyelvi pontosság iránti igényt Svájc esetében persze felülírja a hagyomány ereje, más esetekben azonban nem feltétlenül.[28]

- 54/55 -

Alighanem érdekes végeredményre vezetne az is, ha meg akarnánk vizsgálni az egykori Felső-Volta mai nevének igazságtartalmát. Ezt a franciák által 1919-ben önálló gyarmatként megszervezett, majd 1960-ban függetlenné vált államot ugyanis egy 1983-as forradalom (egyesek szerint: puccs) nyomán 1984-től Burkina Fasónak hívják, ami az ott élő emberek által beszélt more és djula nyelveken azt jelenti: a becsületes emberek országa. Az országban - "nemzetiségi" értelemben - burkinabék élnek. Jó kis kérdés volna, ha valaki aziránt érdeklődne, hogy az állam neve vajon tény-e vagy program-meghatározás?

2. Az államok el-, meg- és átnevezéséről

Hogyan lesz az államoknak nevük? Úgy, hogy elnevezik őket. Ennek ez esetben is két fő módja van: a konvenció és a névadás. A köznevek a közösségek nyelvi gyakorlatai és szokásai révén, szinte észrevétlenül alakulnak ki, a tulajdonnevek pedig - amennyiben eltekintünk itt a közszói eredet kérdésétől - a név meghatározása, vagyis a névadás révén kapcsolódnak hozzá az egyedi létezőkhöz.

A konvenciók révén történő névadásnak a népnevek esetében van szerepe, márpedig az államnevek egy része az országnév közvetítésével az államterületen élő (egyik) nép nevéből alakult ki, vagy egyenesen megegyezik az országnévvel; például portugál - Portugália; svéd - Svédország. Az ilyen elnevezések persze - a népek folyamatos alakulása, a nyelvi szokások elkerülhetetlen változásai, valamint az országok politikai történetének forgandósága miatt - olykor bizonytalanságokhoz vezetnek, nem is beszélve arról, hogy az államnév alapja igen sok esetben nem az országban élő valamely nép neve (Marshall-szigetek, Elefántcsontpart stb.). A konvenció olykor fordított irányú: előfordul ugyanis - például az Amerikai

- 55/56 -

Egyesült Államok esetében -, hogy az államnév nem az államterületen élő nép nevéből alakult ki, hanem az ott élő népet - "amerikai" - nevezték el egy idő után az államnév alapján.[29] E fordított folyamatra az egységes nemzetek 19. századi kialakulása kapcsán egy differenciált elemzésben számos további példa hozható: "olasz" - Olaszország; (a poroszoktól, bajoroktól, szászoktól stb. megkülönböztetett) "német" - Németország, sőt: (a gascogne-iaktól, bretagne-iaktól stb. megkülönböztetett) "francia" - Franciaország, és így tovább.

Az elnevezés másik fő - s az újabb államfejlődésben az ún. alkotmányos államnevek esetében szinte kizárólagos - módja a névadás. A névadás azt jelenti: valamihez tudatosan és egyetlen aktussal egy nyelvi jelet rendelünk, azzal azonosítjuk, s egy szűkebb vagy szélesebb közösségben ezt az azonosságot elfogadtatjuk. Az elfogadás és a használat aztán hatni fog arra a jelenségre (személyre, dologra, állatra vagy államra), amit megneveztünk: racionális képességekkel rendelkező lények esetén a nevet az illető megtanulja, azonosul vagy nem azonosul vele, megszereti vagy sem, megváltoztatja (ha módjában áll) vagy sem, és így tovább. Az elfogadás és annak következményei, pontosabban az elfogadottság kialakítása tekintetében kijelenthető, hogy a névadás: alkotás. "Aki nevet ad, az alkot, teremt" - fogalmaz a magyar nyelvtudomány egyik legszenzitívebb képviselője.[30] Egyetértve vele, az is kijelenthető, hogy a névadás politikai kérdés. S ha az, akkor van stratégiája és taktikája is, és ezen a területen is küzdelmek - "névharcok" - folynak.

A névharcok leglátványosabb terepe a városok és falvak, a helyi politikában pedig az utcák és más közösségi terek el-, át- és visszanevezése. Minél inkább nemzetközi vonatkozású valami, vagyis nem egyetlen állam hatalma alatt áll, annál nehezebben változtatható meg a neve. Az országhatárokon áthaladó nagy folyók neve például ritkán változik.[31] Az államok - bár a nemzetközi rend fontos szereplői - e

- 56/57 -

tekintetben "könnyű prédák": aki megszerzi bennük a főhatalmat, az el-, vagy át is nevezheti őket. A nemzetközi jogrendnek - tudomásom szerint - nincs olyan szabálya, amely bármilyen korlátot állítana az egyes államok átnevezése elé.

Természetesen az államok neve kapcsán is folynak névharcok. Ezek olykor az egyes államok között zajlanak, miként az ún. görög-macedón névvita kapcsán az közismert, gyakrabban azonban az egyes államokon belül, amint az például a magyar állam 2011/12-es átnevezése előtt, alatt és után született politikai nyilatkozatokból, újságcikkekből, blog-bejegyzésekből, sőt slágerszövegekből[32] nyilvánvaló. Mind a két esetre kitérek itt röviden.

Jugoszlávia felbomlása során, még 1991-ben, annak egyik tartománya önálló állammá vált MaKedonuja (Macedónia) országnévvel, illetőleg

(Macedón Köztársaság) alkotmányos névvel.[33] Az előbbi csaknem azo-

nos egy észak-görögországi tartomány - Makedónia (Maice5ovía; korábban három közigazgatási régió: Nyugat-, Közép- és Kelet-Makedónia) nevével. Szinesítette a helyzetet, hogy az új állam zászlaján az ókori görög királyi szimbólum, az ún. ver-ginai csillag látható. Ilyen körülmények között Görögország - attól tartva, hogy az új állam igényt tart majd az észak-görögországi tartomány területére is - kifogásolta az állam elnevezését, és számos módon megpróbálta megakadályozni e név használatát. Azt szerette volna elérni, hogy az új államot legrosszabb esetben is Szláv-Macedóniának nevezzék. A vita a nemzetközi jogi szabályokat megalapozó háttérmegfontolásokra is ráirányította a figyelmet: a "szabad névválasztás" hívei az önrendelkezési jogra hivatkoztak, ellenzői pedig arra, hogy a névválasztást illetően ennek vannak bizonyos korlátai, amelyek az államelismerés során érvényesíthetők. Macedónia vonatkozásában 1993-tól, az ENSZ szerveinek kezdeményezésére, a nemzetközi kapcsolatokban egy kompromisszumosnak mondható név vált megszokottá: Macedónia, volt jugoszláv köztársaság (vagy, helyesírási szabálytól függően: Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság), ún. szláv-macedón nyelven:

Az angol nyelvű nemzetközi kommunikációban használják a FYRO Macedonia nevet is. Macedónia

- 57/58 -

és Görögország 1995-ben (ideiglenesnek szánt, ám újjal azóta sem felváltott) államközi szerződést kötött, melyben érintik az államnév használatának egyes kérdéseit is. Görögország jelenleg is ragaszkodik e szerződés fenntartásához.[34]

Az államokon belüli a névharcok "csatatere" történelmileg tágasabb és perspektivikusabb, mint a városok vagy az utcák neve körül zajlóké, ezért azok pillanatnyi állását nem a nyilatkozatok és nem is a slágerszövegek mutatják meg, hanem a nyelvhasználat tényleges helyzete. Ami a hazai névharcot vagy inkább: a mára némileg elcsendesedett névvitát illeti, az lényegében legitimációs kérdés. Mint minden legitimációs ügyben, a fő kérdés ebben is a tényleges elfogadottság, ami jelen esetben: a mindennapi nyelvhasználat kérdése. Ezt azonban - mint minden legitimációs probléma esetén - ki kell egészíteni a helyesség, jelen esetben a nyelvhelyesség szempontjaival, mely nem pusztán a többség-kisebbség függvénye. Így abból, hogy a Magyar Köztársaságot 1992-ben kevesen hívták "Magyar Népköztársaságnak", s a magyar államot 2014-ben sokan már "Magyarországnak" mondják (már ha a kontextus ezt megengedi), a döntés legitimációjának előrehaladtára következtethetünk - ám a legitimáció ennek ellenére nem tekinthető lezártnak, mert a nyelvhasználat tényei mellett figyelembe kell venni nyelvhelyességi és szemantikai szempontokat is. S ez utóbbi vonatkozásban a Magyarország mint teljes (alkotmányos) államnév nem ígér gyors sikert. Már csak azért sem, mert nyelvileg nem minden kontextusban tudja változatlan jelentéssel helyettesíteni a Magyar Köztársaság nevet. Ilyenkor annak, aki nem akar "renitens" lenni, Magyarország helyett magyar államot kell mondania és (nagy kezdőbetűkkel: Magyar Állam) írnia. Tudták ezt már az alkotmányozók is, hiszen - miközben az Alaptörvény szövegezésekor fáradhatatlanul és szisztematikusan a "Magyarország" szót használták a "Magyar Köztársaság" helyett (azokban a szövegekben is, amelyeket a régi alkotmányból vettek át és az újakban is) - van olyan szöveghelye az Alaptörvénynek, ahol be kellett érniük a "magyar állam" kifejezéssel, mert a "Magyarország" nyelvileg nem lett volna elfogadható. Az Alapvetés C) cikke szerint: "A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik." Ha ezzel összehasonlítjuk a másik lehetséges változatot ("Magyarország működése a hatalom megosztásának elvén alapszik"), akkor könnyen belátható, hogy - már persze ha valaki még csak véletlenül sem szeretné használni a "Magyar Köztársaság" kifejezést (például így: "A Magyar Köztársaság működése a hatalom megosztásának elvén alapul") - itt a "magyar állam" kifejezés használata a helyes.[35]

- 58/59 -

A nyelvhasználat egyébként az államneveket tekintve az átlagosnál is lassabban változik. Másfelől viszont a politikai viszonyok stabilitása esetén a névadási döntést követő változások szinte feltartóztathatatlanok. Jól érzékelteti ezt az ellentmondásos összefüggést az, hogy az elmúlt ötvennégy évben az "egyik Kongónak" egyetlen egy, a vele szomszédos "másik Kongónak" pedig négy neve volt. Ha valaki ismeri a két állam politikai történetét,[36] ezen nem csodálkozik. A huszonöt éve átnevezett Mianmar (Burma) esetét már említettem, s ugyanígy kijelenthető, hogy vannak, akik SríLankát néha még ma is Ceylonnak mondják (pedig negyvenkét év telt el nevének megváltoztatása óta), Burkina Fasót pedig Felső-Voltának (holott harminc éve más a neve). Igaz, egyre kevesebben akadnak, akik Zimbabwét Dél-Rhodéziának, Zambiát Észak-Rhodéziának, Namíbiát pedig DélnyugatAfrikának neveznék, holott az előbbi kettő esetén nagyjából ugyancsak harminc-negyven év telt el átnevezésük óta, az utóbbi pedig önállóan csak huszonkét éve létezik. Lehetséges persze, hogy az idősebb generáció számára Tanzánia még Tanganyika és Zanzibár, a még idősebbek számára pedig (Burundival és Ruandával együtt) Német Kelet-Afrika, de Etiópiát ma már senki nem nevezi Abesszíniának, Thaiföldet Sziámnak, Taivant pedig Formosának. Ha ezt tenné, az ugyanolyan helyzetidegen beszédmód lenne, mintha Iránra azt mondaná, hogy Perzsia, Irakra meg azt, hogy Mezopotámia.

Érdekes filozófiai összefüggés, hogy aki nevet ad, az - legalábbis első pillantásra így tűnik - olyasmit ad, amivel ő maga nem rendelkezik.

"És mi történik, amikor nevet adunk? Mit adunk olyankor? - kérdezi egy francia posztmodern filozófus, majd rögtön válaszol: - Nem egy dolgot kínálunk, nem nyújtunk semmit, de mégis elérkezik valami, ami egyet jelent annak adásával - mint Plótinosz mondta a Jóról -, amink nincs."[37]

A névadás helyzetének szabatosabb elemzése persze könnyen megmutatja, hogy e magas absztrakciós szinten megfogalmazott gondolatot nem lehet közvetlenül a személyek és dolgok, s különösen nem az államok elnevezésére alkalmazni. Mert az igaz ugyan, hogy aki nevet ad, az nem olyasmit ad, ami az övé, ám rendelkezik valami olyasmivel, ami a jel és a jelölet (személy, állam stb.) összepárosításá-hoz, vagyis a névadáshoz nélkülözhetetlen. Nevezetesen: joggal vagy hatalommal arra, hogy befolyásolja a nyelvhasználatot. A névadást tekintve tehát a "teremtés" és az "alkotás" az emberi kapcsolatok befolyásolása és alakítása, bizonyos esetekben pedig átalakítása a név használatát illetően. A névadás ezért is hangsúlyozottan politikai tett.

Államok esetében névadásra - az újabb időkben legalábbis - rendszerint az alkotmányozás keretei között kerül sor. Az alkotmányozók valamilyen módon

- 59/60 -

megnevezik az államot, s ezzel már nevet is adtak neki. Az így kialakult név az állam alkotmányos neve. A megnevezés rendszerint azzal történik meg, hogy meghatározzák és kinyilvánítják az államformát, s magától értetődőnek veszik, hogy az állam hosszúalakos neve az országnév és az államforma kombinációja lesz. Ha ez nem magától értetődő vagy nem ezt akarják névként használni, akkor erről külön rendelkezniük kell, amire ugyancsak akad példa; lásd például Írország alkotmányát (4. §) és Magyarország Alaptörvényét (Alapvetés A) cikk, a hozzá tartozó értelmező rendelkezéssel együtt).

Vannak ugyanakkor "szégyenlős" és "hallgatag" alkotmányok is, amelyek valamilyen történeti-politikai ok miatt nem deklarálják az államformát vagy nem mondják ki az állam hosszúalakos nevét. Hallgatag például Szerbia 2006. évi alkotmánya, amelynek esetén az államformára csak az állam fejének megnevezéséből és egyéb rendelkezéseiből következtethetünk: onnan tudjuk, hogy Szerbia köztársaság, hogy az állam élén köztársasági elnök áll, így az állam teljes neve (Szerbia Köztársaság) is csak kikövetkeztethető.[38] Az ír állam nevére már utaltam. Szégyenlősnek az 1918-as spanyol alkotmányt mondanám, mely - az elfogadása idején még közismert, ma már csak a történelmi kérdések iránt fogékonyak számára nyilvánvaló okok miatt - nem tartalmazza a Spanyol Királyság kifejezést mint államnevet, bár a spanyol állam vitathatatlanul monarchia, és ez a neve.[39 ]Azt, hogy az állam formáját és így annak hosszúalakos vagy az államforma nélküli rövid nevét már az alkotmány címe is közli-e vagy csak a szövege, nem e problémakörbe sorolnám, hisz egyszerű szövegezési-jogtechnikai kérdésnek tűnik,[40] bár nem kizárt, hogy bizonyos esetekben ennek is jelentősége lehet.

Az államnév meghatározása - a névadás - mai viszonyok között, a már létező és névvel rendelkező államok világában egyben névváltoztatás is: ilyenkor az új név a régi helyébe lép. Egy állam nevének megváltoztatása annak a jele, hogy - a név-

- 60/61 -

adó szerint - az állam életében új korszak következik. A név változása gyakran az államforma megváltoztatásának következménye. Ez azonban távolról sem szükségszerű, a változás indoka lehet egy tradíció kiemelése, az államot alkotó népek viszonyának megváltozása és sok minden más is.

Ha az államforma nem változik, a névváltoztatás valódi motívumát igen nehéz, s valójában csak utólag, sőt néha még utólag sem lehet megállapítani. Amikor például Pétain marsall 1940-ben a Francia Köztársaság nevét Francia Államra, a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" jelszót pedig minden feliraton a "Munka, Család, Haza" jelszóra változtatta, nem igen lehetett tudni, hogy ez a jobboldali "nemzeti forradalom" részét képezte-e, vagy a monarchia visszaállításának előjele volt. A teljhatalommal felruházott miniszterelnök személyét mindenesetre kultikus tisztelet övezte, s külsőségeiben az állam már ekkor "egy régi típusú monarchiához hasonlított".[41] Hogy Pétain vajon visszaállította volna-e a monarchiát, nem tudtuk meg, s ma már nem is fogjuk, mert elsodorta rendszerét a történelem.

Strukturális értelemben hasonló a helyzet a Magyar Köztársaság nevének Magyarországra történő megváltoztatása esetén is, ti. annyiban, amennyiben a valódi motívumok megismeréséhez idő kell. Azok az érvek ugyanis, amelyeket a változás hívei hoztak fel - például hogy a "Magyar Köztársaság" megnevezés "hosszadalmas és nem közbeszédszerű"[42] stb. - túlságosan is súlytalanok ahhoz, hogy ésszerű magyarázatot tegyenek lehetővé a név megváltoztatásának indítékát illetően. A publicisztikában olykor-olykor megfogalmazott gyanú viszont, miszerint a névváltoztatás társadalom-lélektanilag a királyság jövőbeli visszaállítását készítené elő - leszámítva a politikai álmodozók és kalandorok sejtelmes megállapítása-it[43] - bizonyíthatatlan, s olyan argumentatív környezetben kénytelen megfogalmazódni, amelyben óhatatlanul maliciózusnak tűnik.

A "hivatalos álláspont"[44] az átnevezés vonatkozásában a következő öt szempont egyikét vagy másikat hangsúlyozta, illetve alakítja argumentummá. Először is azt, hogy a névváltozás a történelmi kontinuitást erősíti vagy fejezi ki.[45] Másodszor,

- 61/62 -

hogy a névváltozás szimbolikus jelentőségű, akár abban az értelemben, hogy csak valami apró-cseprő dolog, de "a lényeget" nem érinti, hisz az államformát nem változtatja meg; akár abban, hogy a helyes szimbólumhasználat politikailag is helyes és eredményes.[46] Harmadszor azt, hogy a köztársaság eszméje, melyre a korábbi név pro forma utalt, történelmileg jelentéktelen: a köztársaság "üres szó", s "a mi jövőnk [...] nem a köztársaságban [van]".[47] Ugyanígy, de konkrétabban: "a köztársasági államforma a magyar történelemben nem játszott olyan szerepet, nincs olyan többlettartalma, ami indokolná az ország nevében való megjelenítést."[48 ]Sajátos, bár némileg alárendelt módon egészíti ki ezt a különböző érvelésekben a köztársasági államforma megtartásának, vagyis a monarchia vissza nem állításának nem túl gyakori hangsúlyozása. "Magyarországon a királyság megszűnt - mondta egy politikus e nem túl gyakori alkalmak egyikén -, és ennek helyreállítására nincsen semmilyen politikai igény és szándék."[49] Megállapítása őszinteségében vagy helyességében néhányan még ma is kételkednek, s ennek oka nem vagy nem kizárólag, s még csak nem is elsősorban a politikusok szavahihetőségével kapcsolatos attitűd, hanem az állam nevével kapcsolatos diskurzus képlékenysége. Ebben a diskurzusban nincsenek fix pontok: a "köztársaság" - hangsúlyozzák - történelmileg (nálunk) jelentéktelen, ám az állam számára nem választunk más formát, például monarchiát. A "köztársaság" nem érdemes arra, hogy az állam nevében szerepeljen, de arra igen, hogy az állam formájaként megmaradjon. A fogalmak ilyen lebegtetése, s ezzel a rugalmas argumentáció[50] a "hivatalos állása problematikus voltát a 21. sz. jegyzetben és az ahhoz tartozó főszövegben kimutattam. Itt azt teszem még hozzá, hogy az állam 2011-es olyan átnevezése, mely egy új "névrezsim" bevezetése is volt (hiszen a hosszúalakos név pozíciójába tette a rövidalakos nevet), a nyilatkozó állításával ellentétben éppenséggel a kontinuitás megszakítását jelentette. Ennek bizonytékaként lásd az e tanulmány végére helyezett táblázatot.

- 62/63 -

pont" negyedik, talán legfeltűnőbb jellemzője. Végül, ötödször, a hivatalos álláspont az érvelés szintjén azt aknázza ki, hogy az "ország", az "állam" és a "haza" fogalmának jelentéstartományai közötti átfedés pontos mértékét nehéz megállapítani. (Ezt később részletezem.)

Az ilyen érvek és érvelések világában az államformák érdemi kérdései az államnév kontextusában nem tárgyalhatók meg. Egy ilyen helyzetben a tárgyilagos elemző csak két dolgot tehet: hipotetikus, esetleg szkeptikus tételeket fogalmaz meg, vagy a helyzet átmeneti jellegét érzékelteti.[51]

Az általános kérdésekhez visszatérve megjegyzem: ha az államoknak már van nevük, akkor a kommunikáció során megnevezzük őket. Az, hogy miként, először is a kommunikáció nyelvétől függ. Természetesen ez alól is vannak kivételek. Például az egykori francia gyarmatból 1960-ban önállóvá vált Elefántcsontpart esetében, melynek hivatalos személyei 1986-tól a nemzetközi kommunikációban csak a francia nyelvű névváltozatokat - Côte d'Ivoire és la République de Côte d'Ivoire - fogadják el államukra vonatkozóan. Ezért a teljes angol, spanyol, orosz stb. államnév őrzi a francia nevet: Elefántcsontpart neve angolul the Republic of Côte d'Ivoire, spanyolul la República de Côte d'Ivoire, oroszul

. Az egykori gyarmatosítók nyelve más esetekben is megmaradt vagy legalábbis nyomot hagyott az önállóvá vált államok nevében (lásd Salvador, Zöldfoki-szigetek és Kelet-Timor esetét).

Néhány éve egy ezektől tartalmilag eltérő, jellegében azonban hasonló problémát vetettek fel Grúzia vezetői. Ők azt szerették volna, s szeretnék ma is, ha országukat magyar nyelven nem az orosz eredetű - s a szovjet uralom idején sok más nyelv mellett a magyarban is meghonosodott - Grúzia szóval, hanem az egyes források szerint perzsa-arab, más források szerint görög-latin

eredetű Georgia szóval neveznék meg, de legalábbis a hivatalos kapcsolatokban ezt az elnevezést használnák. Vagyis a grúzok - akik önmagukat kartvelebinek, országukat pedig Szakartvelónak nevezik - exonimaként (külső névként) a Georgiát elfogadják, a Grúziát pedig nem. A Földrajzinév-bizottság 2009-ben ennek ellenére úgy foglalt állást, hogy - idézem -

(Sak'art'velo, angol: Georgia) országnév hazai használatra ajánlható magyar megfelelője továbbra is a nyelvünkben régóta egyértelműen használt Grúzia név" maradjon. A Grúzia név egyébként más közép- és kelet-európai országokban is csak nagyon lassan vagy egyáltalán nem változik.

- 63/64 -

Előfordulhat az is, hogy egy állam a név nyelvi formájával szeretné megkülönböztetni magát környezetétől. Érdekes fejlemény ezt illetően Kazahsztán elnökének az a felvetése, mely szerint országa esetleg elhagyhatná nevéből a perzsa eredetű -isztán (magyarul: -föld) végződést. Egy nemzetközi hírügynökség jelentése szerint Nurszultán Nazarbajev elnök 2014 februárjában a következőket mondta: "Talán gondolkodnunk kellene azon, hogy országunkat Kazah Elinek nevezzük át, mielőtt azonban így teszünk, ezt egész biztosan meg kell vitatnunk a kazah néppel."[52 ]Az esetleges új név jelentése ugyancsak (kb.) Kazahföld, a kazahok földje lenne; a javaslat értelme inkább az, hogy Nazarbajev állama így különöljön el a többi hasonlóan végződő nevű közép-ázsiai országtól: Afganisztántól, Kirgizisztántól, Pakisztántól, Tádzsikisztántól, Türkmenisztántól és Üzbegisztántól. Ám a nép által csak "Papának" nevezett - karrierjét még a szovjet kommunista pártban kezdő, jelenlegi pozícióját pedig 1991 óta betöltő - 73 éves vezér iménti kijelentése nemcsak nyelvi érzékenysége és szofisztikáltsága miatt keltett feltűnést világszerte. A visszhang másik oka az volt, hogy Kazahsztánban, ahol még sosem tartottak (európai szempontból is annak nevezhető) szabad választásokat, a kérdés "néppel való megvitatásának" terve az ő szájából meglehetősen különösen hangzott.

A magyar nyelvű kommunikáció során az államokat természetesen magyar nyelven nevezzük meg, ami azért lehetséges, mert ma már - a fél-háromnegyed évszázaddal ezelőtti helyzettel szemben - a Föld minden államának van magyar, illetve magyarnak tekinthető névalakja.[53] Ezek vagy eredeti magyar névalakok, vagy idegen nyelvből átvett, de magyaros alakok, esetleg egyénileg alakult magyar alakok.

Az első csoportba tartozók - ilyenek például az -ország, a -föld és a -part végződésű nevek - leggyakrabban a népnevekből alakultak ki,[54] főként olyanokéból, amelyek már a középkorban is államisággal rendelkeztek. Például Franciaország, Németország, Lengyelország stb. Elsősorban régi európai államokat nevezünk így, de néha egyes új államok neve is ezen a módon alakul ki (például Finnország). Nyelvünk ugyanakkor sokszor nem fogadta be (Osztrákország, Skótország) vagy egy idő után kivetette (Angolország) az ilyen újításokat. A második csoportba tartozó nevek az államok eredeti nevéből alakultak ki, többnyire, bár nem kizárólagosan -ia végződéssel (Dánia, Portugália). Nyelvünkön, különös módon, egy kivétellel minden Magyarországgal szomszédos államnak ilyen idegen eredetű

- 64/65 -

neve van: Ausztria, Szlovákia, Szerbia, Szlovénia, Románia, Ukrajna (a kivétel Horvátország) - valószínűleg azért, mert ezek többsége viszonylag fiatal, néhány évtizedes vagy egy-két évszázados múlttal rendelkező állam, bármilyen messzire is vezessék vissza történeti előzményeiket. Az egyénileg alakult névalakok - főként a távoli és nem túl régi államok esetén (Botswana, Ecuador stb.) - idegen eredetűek, s ezt az eredetet a helyesírásukban is őrzik. Az ilyen nevek többsége természetesen az idők folyamán magyarosodott; például Egyiptom, Marokkó, Vietnam. Ritkán, de arra is van példa, hogy egy név nem magyarosodik, hanem épp ellenkezőleg, újra idegenné válik: a mai Botswanát például a magyarok brit gyarmatként Becsuánaföldnek, Lesothót pedig az 1966-os a függetlenné válása előtt Bászutó-földnek nevezték. Ezekre ma már nagyon kevesen emlékeznek. Vannak példák a magyar és idegen nyelvi eredetű alak váltakozására (Olaszország - Itália, ritkábban: Finnország - Suomi), valamint arra is, hogy ez következetlenséggel párosul, mint például Fehéroroszország - Belarusz - Belorusszia vagy Moldávia -Moldova esetén.[55]

3. Az államnevek fajtái

Mint említettem, az államoknak rendszerint két nevük van, s azokat különböző kategóriákba sorolhatjuk.

A mindennapi és a szakmai nyelvben tíz ilyen névfajta különböztethető meg: országnév, államnév, rövid államnév (másként: rövidalakos államnév), teljes államnév, hosszú államnév (másként: hosszúalakos államnév), formális államnév, nem-formális államnév, hivatalos államnév, nem hivatalos államnév, teljes államnév, valamint alkotmányos államnév. (Alkalmasint az országoknak és államoknak is lehet beceneve, esetleg ragadvány- vagy gúnyneve, ezekkel azonban itt nem foglalkozok.) Az államnevek most említett fajtáit párokba rendezhetjük, s a kategóriapárok egyes elemeit megpróbálhatjuk összeegyeztetni egymással. Ha a tényleges nyelvhasználatot tekintjük kiindulópontnak, ez nem mindig lesz következetes, mert a fogalmi párok egyes tagjainak jelentése nem teljesen fedi egymást. Ennek ellenére fő vonalakban kialakítható közöttük valamiféle rend. Például a következő:

ORSZÁGNÉV - ÁLLAMNÉV

RÖVID (RÖVIDALAKOS) ÁLLAMNÉV - HOSSZÚ (HOSSZÚALAKOS) ÁLLAMNÉV

"NEM FORMÁLIS" ÁLLAMNÉV - "FORMÁLIS" ÁLLAMNÉV

"NEM HIVATALOS" ÁLLAMNÉV - "HIVATALOS" ÁLLAMNÉV TELJES ÁLLAMNÉV ALKOTMÁNYOS ÁLLAMNÉV

- 65/66 -

A két oszlop kategóriái a következő pontosításokkal feleltethetők meg egymásnak. Az országnév nem más, mint a rövid vagy rövidalakos államnév, amit néha (pontatlanul) nem-formális államnévnek is mondanak. Az állam hosszú vagy hosszúalakos neve nem más, mint alkotmányos név, amit az alkotmány vagy kimond, vagy nem, de ha nem, abból az kikövetkeztethető. Ezt olykor (ugyancsak pontatlanul) teljes vagy formális névnek is tekintjük. A "teljes államnév" azért pontatlan kifejezés, mert valójában az országnév, vagyis a rövidalakos államnév is teljes névnek tekinthető.

A lehetséges elméleti kérdések közül kettőre térek itt ki: (A.) az államnév és az államforma viszonyára, valamint (B.) az országnév és az államnév kapcsolatára.

(A.) Az államnév és az államforma viszonyát illetően a legegyszerűbb megállapítás az, hogy az államok hosszú, hosszúalakos vagy alkotmányos neve többnyire tartalmazza az államformát, ám ez nem szükségszerű. E tételt részletezve a következőket állapíthatjuk meg.

A kb. százkilencvenöt állam[56] közül a hosszúalakos vagy alkotmányos névben jelenleg százötvenhat esetben szerepel államforma-megnevezés, harminckilenc esetben pedig nem. Ez utóbbiak közül huszonöt esetben a hosszúalakos név megegyezik a rövidalakossal. Az egyezés alapja - amint arra részben már utaltam - vagy az, hogy az országnév egyben államnév is, vagy megfordítva: az, hogy az államnév egyben országnév is. Az államforma-meghatározás nélküli csoportban az ilyen eseteken túl fennmaradó tizennégy állam esetében valamilyen általános politikai-jogi terminus egészíti ki az országnevet. Ilyen az "állam" (például Izraeli Állam, Kuvaiti Állam), a "független állam" (Szamoai Független Állam), az "államok", illetve az "egyesült államok" (Amerikai Egyesült Államok, Mexikói Egyesült Államok), a "föderáció" és a "konföderáció" (Oroszországi Föderáció, Svájci Államszövetség), az "unió" (Comore-szigeteki Unió), vagy az e vonatkozásban "államnak" és "közösségnek" is fordítható "commonwealth" (Ausztrál Államközösség vagy Ausztráliai Állam, Dominikai Közösség).

A huszonöt állam közül, melyek rövidalakos és alkotmányos neve egymással megegyezik, hat európai, s ezek közül öt kelet-közép-, illetve kelet-európai. Ezek a következők: Bosznia-Hercegovina, Magyarország, Montenegró,[57] Románia, Ukrajna. E listára bizonyos értelemben és megszorításokkal még további két állam is felvehető volna; minthogy ezek az állam hosszúalakos nevének meghatározása-

- 66/67 -

kor - némi közvetlenséggel fogalmazva - csak "ímmel-ámmal" utalnak az államformára. Nem meglepő, hogy ezek is ugyanebben a régióban találhatók. Egyrészt ilyen Szerbia, melynek hosszúalakos nevében - mint már jeleztem - szerepel ugyan a "köztársaság" szó, de ezt nagyon csendesen mondták ki az alkotmányo-zók. Másrészt ilyen Lengyelország, melynek alkotmányos neve lengyelül Rzecz-pospolita Polska. Ez azért mondható "ímmel-ámmal" történt államforma-meghatározásnak, mert bár a lengyelek is ismerik a latin eredetű "köztársaság" szót (középkori latinossággal: respublika, lengyelül: republika), ám nem ezt, hanem a rzeczpospolitát használták, ami a későbbi republica előzményét jelentő ókori latin res publica (jelentése: "a közösség dolgai, ügyei") kifejezés lengyel nyelvre történt tükörfordítása. Érdekessége - túl azon, hogy alkalmasint a lengyel-litván nemzetközösségre is utalt - az, hogy eredetileg a választott királysággal kiegészülő nemesi nemzeti közösséget, később, nevezetesen a 17-18. században monarchiát jelentett, s csak a 20. század első fele óta jelent köztársaságot. A rzeczpospolita tehát most éppen köztársaságot jelent, de volt idő, amikor a királyságra vonatkozott.

Annak, hogy az államforma-meghatározás nélküli államnevek jelentős számban kelet-közép- és kelet-európaiak, minden bizonnyal van valamilyen közös oka, bár tudomásom szerint ezt eddig nem vizsgálta senki. Nem célom itt ennek vizsgálata, de hipotetikus jelleggel megjegyzem a következőket. A szóban forgó országokban (elsősorban Bosznia-Hercegovinában, Magyarországon és Romániában) a politikai elit meggyőződése szerint a köztársaság nem rendelkezik elégséges legitimációs pontenciállal, ezért a monarchikus hagyomány felelevenítése különböző okokból és módokon hasznosnak tűnik számára. Ez a gondolat Romániában lappangó módon az 1990-es rendszerváltozás óta, Magyarországon pedig a 2010-ben hatalmat szerzett elit köreiben érzékelhető. Korábban - egyáltalán nem lappangó módon - ennek volt része a köztársasági címerben, a címerpajzson megjelenített királyi korona, vagyis (már a régi alkotmány szóhasználatában is) a "magyar Szent Korona", e korona szakralizálásának elfogadtatása a közbeszédben, a koronának a Nemzeti Múzeumból a Parlament épületébe való átvitele[58] és a Szent Korona-tan felelevenítése is. A 2006-ban önállóvá vált Montenegró rövid története során folyamatosan kokettál a monarchiával és annak eszmei kereteivel,[59]

- 67/68 -

s valószínűleg ugyanezért. Ehhez képest a (román közgondolkodásban a francia-román kulturális kapcsolatok miatt búvópatakként jelen lévő, Magyarországon pedig egy 2004-2010 között erőltetett, elhibázott baloldali politikai ideológiai kísérlet[60 ]részeként felbukkant) republikanizmus ideológiájának ellensúlyozása másodlagos jelentőségű.

(B.) A legtöbb "megfeleltetési" problémát az országnév és az államnév kapcsolata veti fel. Annak ellenére is, hogy az alapösszefüggés egyszerű: az országnevek igen sokszor egyben államnevek is.

Az országnevek az esetek jelentős részében népnevekből születtek, s így az államok az országnevek révén kapcsolódnak azon népek egyikéhez vagy másikához, amelyeket integrálnak. Érdekes megoldás ezt illetően Bolívia 2009 utáni hosszú neve: Estado Plurinacional de Bolivia. A magyar államnévjegyzékben a plurina-cional magyar megfelelője a többnemzetiségű, tehát a Földrajzinév-bizottság szerint az állam neve Bolíviai Többnemzetiségű Állam.

Az országnév és az államnév viszonya vonatkozásában egyedi megoldást jelent a Cseh Köztársaság. Ha nem a mi nyelvünket vennénk alapul, ez lényegében a mai magyar államnév-rendszer inverze volna, hisz ez esetben a hosszú államnevet használják az ország megnevezésére, vagyis rövid államnévként is. A magyar államnévjegyzék ezt a helyzetet nem tükrözi, mert a Cseh Köztársaság országneveként Csehországot adja meg. Az idegen nyelvű listákon, ideérte a cseh nyelvűt is, ezzel szemben országnévként is a Cseh Köztársaság megfelelő változata szerepel.[61] Az országra utaló "Csehország" szó - csehül Cechy, újabban Cesko -más nyelvekben is ismert;[62] ezt azonban több nép vagy beszélői csoport (például az angolok és az angolul beszélők) ritkán, mások (így például az olaszok) szinte soha nem használják. Maguk a csehek megosztottak a kérdésben: a Cechy alig terjedt el körükben az állam megjelöléseként, a Ceskot pedig csak a legújabb időkben - s bizonyos csoportok ellenérzései mellett - használják szélesebb körben ilyen célból. Ráadásul az egyes nyelvek, vagy inkább beszélők eltérnek abban, hogy mire utalnak a "Csehország" szó megfelelő változatával: az egész Cseh Köztársaságra-e vagy az azt alkotó három ország (Csehország, Morvaország és Szilézia) egyikére. A cseh Cesko és a magyar Csehország (s ugyanígy: a lengyel Czechy vagy a szlovén Ceska stb.) mindhárom országra utal, a csehek azonban meg tudják különböztetni azokat a Cechy (szűkebb értelemben vett Csehország), Morava (Morvaország) és Slezsko (Szilézia, pontosabban Cseh Szilézia) szavakkal. További bonyodalmakat okoz, hogy az így értett Cechy angol és német megfelelője nem a Czechia és a Tschechien, hanem a Bohemia, illetve a Böhmen; ám ezeket a kereskedelemben és

- 68/69 -

az idegenforgalomban az egész Cseh Köztársaság megnevezésére is vonatkoztatják. S ehhez jönnek még a nyelvújítók: miközben a Cesko szónak is csak pár évtizedes múltja van, egyesek a Ceskomoravskoval, az angol nyelvű szakirodalomban pedig a Czechland, The Czechlands (Csehország) szavakkal kísérletezgetnek.[63]

E bonyolult helyzet kialakulásában több - történeti, politikai, elvi és praktikus -tényezőnek is szerepe volt. Így például annak, hogy bár a cseh nép hosszú évszázadokra vezeti vissza történetét (Boiohaemumot mint önálló entitást például már Tacitus említi, a nyugati szláv cseh törzsek 900 körül a mai Csehország környékén éltek), a nép állami létezése meglehetősen forgandó volt: a Cseh Fejedelemség, majd Cseh Királyság a Német-római Birodalom része, még később a Habsburgok állami önállóság nélküli "örökös tartománya" lett. Így arra az országra, amelyet ma Cseh Köztársaságnak tartunk, a cseh-szlovák állam 20. századi létrejöttéig (1918) a cseh nyelvben - nyilvánvaló politikatörténeti okokból - sokáig nem létezett az államformát, ti. a királyságot vagy a köztársaságot meg nem nevező, elfogadott rövid országnév.

A 20. század folyamán folyamatosan terjedő, de teljes elfogadottságot mindmáig nem élvező Cesko (Csehország) névvel kapcsolatban többféle fenntartás létezik. Egyesek arra hivatkoznak, hogy az 1938 és 1945 között is használt név (Csehország) rossz emlékeket idéz, mások meg arra - és alighanem ez a fontosabb ok -, hogy azért nem használják, mert a demokratikus és polgárosult cseh nemzet természetesnek veszi, hogy ha az 1993-ban létrejött Cseh Köztársaság lényegében három "történeti országot" fog össze, akkor erre az ország- és államnévnek még akkor is tekintettel kell lennie, ha a cseh állam mind a három ország népét integrálja.[64] Ám lehet, hogy nem is a demokrácia, hanem csak annak a kérdése ez, hogy a cseh nyelvben nincs olyan szó, amely mindhárom országot megjelölné. Az egy szavas országnév, s különösen angol változatának elterjedése az új állam létrejötte után sok cseh értelmiségi számára oly fontos volt, hogy 1991-ben polgári kezdeményezésbe fogtak a "Csehország" név elterjesztésére (Obcanská iniciativa Cesko/Czechia). A brnói egyetemről kiinduló iniciatívát 1998-ban egy nagyszabású tudományos konferencia követte a prágai Károly Egyetemen, 2004-ben pedig

- 69/70 -

a cseh parlament felsőháza közmeghallgatás keretében foglalkozott a rövid állam-név[65] kérdésével. Ezek hatására az utóbbi években a nyelvhasználat kétségtelenül sokat változott, ám mégsem alakult át teljesen.[66]

Visszatérve a fő kérdésekhez, megállapítható, hogy az országnév az esetek túlnyomó többségében államév is. Ez azért lehetséges, mert az ország szónak kettős jelentése van. Egyrészt egy összefüggő földrajzi területre utal, másrészt pedig arra az intézményre, hatalomra, szervezetre, államra, ami azt - az ott élő emberek közreműködésével- egységessé teszi. Vagyis a szó a területet és az ott tartósan élő nép felett gyakorolt, intézményesült hatalmat egyszerre jelenti. Ezt a két jelentést[67] fogja át a követező definíció: az ország egy "egységes államszervezet-

- 70/71 -

be tartozó nagy terület",[68] vagy (ritkábban) megfordítva: az egy területen fennálló államszervezet, az ott élő emberekkel és ott található természeti képződményekkel, kincsekkel, építményekkel együtt.

Közismert, hogy az "ország" szavunk kb. hét-nyolcszáz éves: etimológiai alapja - a Halotti beszéd keletkezésének idejéig (1192/95) visszavezethetően - az úr egyik régebbi alakjának, az urunak (eredeti jelentése szerint: törzsfő, fejedelem) ún. -ság képzős[69] változata: vö. urruságh, urszág, uraság. Az "állam" szavunk ezzel szemben sokkal újabb; e szó idegen nyelvű változatainak az európai nyelvekben kb. négy évszázados múltja van, a magyar nyelvben pedig csak kettő. Az állam szó európai nyelvekbeli megfelelői - így az angol state, a német der Staat, a francia l'etat, az olasz lo stato vagy a spanyol estado - a latin statusból alakultak ki a 16-17. század folyamán.[70] A magyar nyelvben az állam szó az "álladalom"-ból alakult ki a 19. században; az álladalom szavunkat pedig Barczafalvi Szabó Dávid alkotta meg az 1780-as években a latin status magyarításaként.

Az ország szó ugyanakkor - miközben kétségtelenül felvette az intézményesült hatalomra, vagyis az államra utaló jelentést - megtartotta a földrajzi területre vonatkozó önálló jelentését is. Ez utóbbi az előbbitől független is lehet - legalábbis bizonyos ideig. Vagyis a szó két jelentése el is válhat, és sokszor el is válik egymástól: van olyan "ország", amely már vagy még nem állam, s olyan állam, amely még nem ország. Amikor például azt mondjuk, hogy "Chopin a lengyelországi Zelazowa Wolában született",[71] akkor nem törődünk azzal, hogy a lengyel állam Chopin születése idején (1810) nem létezett, mert három nagyhatalom másfél évtizede leradírozta a térképről. A "Lengyelország" szónak akkor és úgy is értelmes jelentése lehet, amikor a lengyel állam nem létezik. Bajorország (Bayern) vagy Stájerország (Steiermark) esetén ma már magától értetődő: a "tartomány" (Land) úgy jelent országot, hogy az államként egy magasabb szintű állami egységnek is része. A szászok jellemzően nemcsak Szászországban (Sachsen) élnek, hanem három továb-

- 71/72 -

bi tartományban. S megfordítva, Kurdisztán annak ellenére is tekinthető "országnak", hogy a több tízmilliós lélekszámúra becsülhető kurd népet politikailag nem a kurd állam integrálja, hiszen olyan nem létezik. További példa: Anglia, Skócia vagy Wales országnak tekinthető, bár a mindennapi nyelvhasználat szerint külön-külön államnak nem. Ámde együttesen - kissé különösen fogalmazva - csaknem kiteszik a Nagy-Britanniát.[72] Mondhatjuk persze úgy is, s ez a pontosabb, hogy az ország szónak mint jelnek az állam nem kizárólagos jelölete.

Ebben az értelemben egy országnak folyói, hegyei és búzamezői vannak, egy államnak pedig hivatalai, parlamentje és bíróságai. Akik bírálják a Magyar Köztársaság államnévnek Magyarországra mint alkotmányos államnévre való változtatását, azok szerint az ország nevének hosszúalakos államnévvé minősítése ezt az aspektust figyelmen kívül hagyta, hiszen egy kizárólag az államra vonatkozó nevet (Magyar Köztársaság) olyannal váltott fel (Magyarország), amelynek a jelentése csak részben vonatkozik az államra. Szerintük az a szó, amely a Balatonra, az Alföldre, a Kékesre és a Dunakanyarra utal, nem használható minden további nélkül olyan értelemben, hogy bármilyen kontextusban vonatkozzon az Országgyűlésre, a Kúriára, a Központi Statisztikai Hivatalra és a Veszprémi Bányakapitányságra, vagyis az állami szervek teljes rendszerére is. A változás védelmezői ezzel szemben arra hívhatják fel a figyelmet, hogy 2011 előtt a politikai közbeszédben a magyar állam teljes nevét (Magyar Köztársaság) nem mindig használták kizárólag az államra vonatkozó értelemben, hanem alkalmasint az országra is utaltak vele. A határátkelőhelyeken például nem azt írták ki, hogy "Magyarország" (ti. hogy innentől ez az ország következik, ami a szó kettős jelentése révén az adott kontextusban utalhatott volna a földrajzi területre, de az államra, s ez utóbbi vonatkozásban az utazók számára a határokon fontos "joghatóság-váltásra" is), hanem 1989 előtt azt, hogy "Magyar Népköztársaság", 1990-2011 között pedig azt, hogy "Magyar Köztársaság". Így azt lehet mondani, hogy a változtatás hívei, ahelyett, hogy reflektíven viszonyultak volna e kritizálható nyelvi gyakorlathoz, felhasználták azt.

E nyelvi gyakorlatot azért nevezem kritizálhatónak, mert az "ország" és az "állam" szavak szokásos és természetes szemantikáját politikai megfontolásokból zavarták és zavarják össze. Ez abban áll, hogy a részleges és eseti jelentésbeli átfedésből teljes és állandó kapcsolatot csináltak. E gyakorlat ismereteim szerint az 1970-es években alakult ki, a politikai nyelvben tovább élt 1990 után is, és jelenleg is megfigyelhető, mi több, a 2011 utáni korszakban az Alaptörvény szóhasználata okán fel is erősödött. Leghatékonyabb eszköze - már a szocialista időkben is, jelenleg is - a "haza" szó beemelése az "ország" és az "állam" kontextusába. Amikor például az 1970-es években a május 1-jei felvonulásra a párt vezetői olyan jelmondatot adtak ki, hogy: "Éljen és erősödjék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság!", akkor ezzel a haza iránti pozitív érzelmi elkötelezettséget az államra kívánták átvinni, elfeledtetve azt, hogy az emberek többségének a Magyar Népköztársaság

- 72/73 -

- Magyarországgal szemben - nem a "hazája" volt, hanem az állama, amelynek hatalma alatt élt. E mesterségesen kialakított gyakorlat a szocializmus legitimációját próbálta előmozdítani és észrevétlenül az ún. köztársasági időkben is fennmaradt. S amikor azután az Alaptörvény úgy fogalmazott, hogy "hazánk [valamilyen rejtélyes okból csupa nagybetűvel írva persze] neve Magyarország", s ezt az államra értette, akkor akarva-akaratlan ezt a gyakorlatot folytatta tovább.

Ez az összefüggés a következőképpen szemléltethető.

Ezzel talán nem mindenki ért egyet,[73] de akárhogyan is foglaljunk állást e kérdésben, a következő tételemet remélhetőleg mindenki elfogadja. Ez az, hogy az ország szó kettős jelentése tette lehetővé a magyar állam alkotmányos nevének Magyarországra változtatását, bármi is legyen e változás célja; s ugyanez a jelleg (ti. hogy e két jelentés el is válhat és bizonyos kontextusokban el is válik egymástól) teszi lehetővé annak bírálatát is, bármi is legyen annak indoka.

Végezetül, összefoglalóan áttekintem itt a magyar állam 20. és 21. századi neveit, megismételve a tételemet: az állam nevének változása az állami és a politikai rend jellegének megváltozásával áll kapcsolatban és megfordítva. Amint az előbbiből következtethetünk az utóbbira, úgy az utóbbiból is - miként például néhány éve - az előbbire. Eszerint az állam nevének megváltozása 2011-ben is az állami rend és politikai rendszer jellegének[74] megváltozását jelezte.

- 73/74 -

A társadalmi-gazdasági, állami-politikai és jogi rendszer jelentős változásai Magyarországon a 20. század folyamán és a 21. század elején

A magyar állam államformája, illetve annak változásai (az újonnan megjelenő államformák jelzésével)

A magyar állam nevének alakulása (felül: hosszúalakos államnév, alul: országnév)

■

JEGYZETEK

[1] Ha nem a deklarált nevet, hanem a tényleges névhasználatot vesszük, abban kisebb-nagyobb változások 1918/19-ben, valamint 1920 és 1945 között többször is bekövetkeztek. Lásd erről részletesen a 21. lj.-et.

[2] A magyar állam 2011-es átnevezését részletesebben külön tanulmányban elemzem. Ezt A jog nyelvi dimenziója című tudományos konferencián (MTA Miskolci Területi Bizottság, 2014. november 14.) ismertettem, és annak anyagai között, kibővítve pedig egy hazai internetes jogtudományi kiadványban jelenik meg A magyar állam átnevezéséről címen; lásd MTA Law Working Papers 2015/7. 1-68, http://jog.tk.mta.hu/mtalwp.

[3] A rendszerváltozás tényének megerősítéséhez (nem bizonyítékként, hanem szemléltetésként) egy politikai beszédre utalok itt: "Négy év távlatából már látjuk - hangsúlyozta ún. évértékelő beszédében 2014 elején Magyarország miniszterelnöke -, hogy 2010-ben valójában rendszerváltás történt. Húsz év alatt a második. Leváltottuk azt a politikai és gazdasági rendszert, amely a kommunizmus megdöntése után épült föl." Lásd Magyar Nemzet Online 2014. február 17. http://mno.hu [ezen belül: /magyar_nemzet_belfoldi_hirei/felivelo-korszak-kuszoben-allunk-1211344].

[4] Konfuciusz: Válogatott mondások [ÍlHeí, Sitin, Lún Yü, Lun jü] közismert európai címe szerint Analecták, XIII. 3. A beszélgetés itt közölt ún. narratív szövegváltozata a mű angol fordítójának összegzésén alapul, amit először az Analecták angol kiadáshoz írott előszavában tett közzé (vö. Simon Leys [Pierre Ryckmans]: Analects of Confucius (New York - London: W. W. Norton 1997), majd egy önálló írásban idézett fel; lásd uő: "One More Art. Chinese Calligraphy" in Simon Leys: The Hall of Uselessness. Collected Essays (New York: New York Review of Books 2011) 307. A mű magyar kiadásaként és az idézett hely szó szerinti fordításaként lásd Konfuciusz: Beszélgetések és mondások [ford. Tőkei Ferenc] (Szeged: Szukits 1995). Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár: http://www.tanit.hu [ezen belül:/content/konfuciusz-beszelgetesei-mondasai]. Lásd még Őri Sándor: Konfuciusz bölcseletei. Lun jü (Budapest: Golden Goose 2012) 281.

[5] E különös kifejezés - amint azt a Lun jü angol fordítójának a mű XII.17. helyéhez fűzött jegyzetéből tudom - a kínaiban egy szójátékra utal: "kormányozni, cheng, azt jelenti, hogy kiigazítani, cheng." Konfuciusz szövegének értelmezéséhez a hazai szakirodalomból lásd Várnai Andás: "»Egyenes szavak« (Zheng ming). Nyelvelmélet. hatalomtechnika és erénytan a klasszikus kínai bölcseletben" Magyar Filozófiai Szemle 2011/2. 9-31.

[6] E csoport két problematikus esete a Cseh Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok. Ezekre később térek vissza.

[7] Lásd pl. Gercsák Gábor: "Térképi névírás" in Klinghammer István [et al.] (szerk.): Térképészet és geoinformatika I. (Budapest: ELTE Eötvös Kiadó 2010) 223: "Vannak országok, amelyeknek nincs hosszú neve, csak rövid" és "léteznek olyanok is, amelyeknek csak hosszú neve van."

[8] Vö. Szenté Zoltán: "Az európai parlamentarizmus a két világháború között" in Mezey Barna -Szenté Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet (Budapest: Osiris 2003) 388-389. Lásd még D. Tóth Balázs: "Ír Köztársaság" in Chronowski Nóra - Drinóczi Tímea (szerk.): Európai kormányformák rendszertana (Budapest: HVG-ORAC 2007) 193-194. Írország államnevéről részletesebben lásd Mary E. Daly: "The Irish Free State/Éire/Republic of Ireland/ Ireland: »A Country by Any Other Name? «" Journal of British Studies 2007/1. 72-90.

[9] A német államok névhasználatának egyes kérdéseihez lásd Barbara Marzahn: Der Deutschlandbegriff der DDR. Dargestellt vornehmlich an der Sprache des "Neuen Deutschland" (Düsseldorf: Pädagogischer Verlag Schwann [Sprache der Gegenwart. Schriften des Instituts für deutsche Sprache XLVIII] 1979).

[10] A két Korea elnevezéséről lásd Osváth Gábor: "Ország- és népnevek problémái a kultúraközi kommunikációban" in Külkereskedelmi Főiskolai Füzetek [BGK Külkereskedelmi Főiskolai Kar] 2. 55-69, http://elib.kkf.hu/okt_publ/szf_12_06.pdf.

[11] Elvileg hasonló problémát vethet fel a 2010/11 folyamán létrejött Dél-szudáni Köztársaság országneve. Ez az eset azonban annyiban mégiscsak más, hogy Szudán - Kongóval és Koreával ellentétben - sosem volt egységes országnak tekinthető: északi és déli része gazdasági, kulturális, vallási stb. szempontból már korábban is jelentősen eltért egymástól. Ez mára odáig ment, hogy a különböző konfliktusok miatt a szudáni állam újabban egyenesen a szétesés szélére sodródott. Ezért az égtáj-megnevezéssel kiegészített országnév (Dél-Szudán) ez esetben kellő módon jelzi az ország önálló és egységes voltát.

[12] Annak az oka, hogy az egykori keletnémet államot (Deutsche Demokratische Republik) nem "népköztársaságnak" nevezték, miként sok más szovjet befolyás alá került közép- és kelet-európai kommunista államot, az volt, hogy a Volksrepublik szóban szereplő Volk könnyen felidézhette volna a Völkisch-t, amelynek az állam létrejötte idején nem volt túl jó csengése.

[13] A nyelvi lelemény itt abban áll, hogy a nyugatnémet állam vezetői ezzel a névvel azt is jelezni tudták, hogy úgy gondolják: az ún. államazonosság okán ők a német államiság folytatói, s nem a keletnémetek (akik szerint a II. világháború után a hitleri német állam romjain két új német állam jött létre). A kérdés e vonatkozásáról lásd Bokörné Szegő Hanna: Államazonosság - államutódlás (Budapest: Akadémiai Kiadó 1984) 40-44, 60-62. A két német állam 1990-es egyesülése az egykori nyugatnémet álláspontot igazolta.

[14] Lásd pl. a budapesti Német Nagykövetség honlapját, http://www.budapest.diplo.de/Vertretung/ budapest/hu/Startseite.html.

[15] "Az állam (alkotmánybeli) önmegnevezésének nemzetközi jogi jelentősége van, hiszen más állam már nem veheti fel az általunk használt nevet" - fogalmaz Jakab András, lásd "Az Alkotmány kommentárjának feladata" in Jakab András [et al.] (szerk.): Az Alkotmány kommentárja I. (Budapest: Századvég [2]2 0 0 9) 66. A szabály alkalmazásának egyik érdekes esete amerikai. A Thomas Jefferson által megalkotott Amerikai Egyesült Államok nevet a 18. század végén és a 19. század elején sokan szerették volna - egyebek között azért, mert az egyszavas országnevekből könnyebben képezhető melléknév vagy népnév - Columbiára változtatni, ám ezt Kolumbia létrejötte (1819) után már nem tehették meg. A változtatás hívei ezután más, meglehetősen esetlen nevekkel (Freedonia, Appalachia, Algania) kísérletezgettek; végül azután maradtak a Jefferson-féle névnél. Lásd Ürszágh László: "Egy országnév geneziséről. Amerikai Egyesült államok" in Magyar Nyelv 1914/10. 286-281. Egy államnév használatának "joga" ugyanakkor nem mindig az időbeli elsőbbségen alapul; lásd ezt illetően a "két Dominika" esetét.

[17] A Dominikai Köztársaság a Karib-tengeri Nagy-Antillákhoz tartozó Hispaniola sziget keleti részén, Haiti szomszédságában fekvő állam, mely korábban Spanyolország, majd Franciaország, később újra Spanyolország gyarmata volt, és 1844 óta független. Spanyol neve: República Dominicana.

[18] A tulajdonnevek nyelvi jellemzőiről lásd Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan (Budapest: Osiris 2003) 59-82, 128-132; Hajdú Mihály: "A tulajdonnév mint szófaji kategória", http-// mnytud.arts.unideb.hu; Várnai J. Szilvia: Bárhogy nevezzük... A tulajdonnév a nyelvben és a nyelvészetben (Budapest: Tinta 2005); Farkas Ferenc (szerk.): Tulajdonnév-használatunk. Névtudományi tanácskozás Jászberényben [1991. október 11-12.] (Budapest: ELTE 1992).

[19] Lásd e tekintetben A magyar helyesírás szabályai című kiadványt (Budapest: Akadémiai [11]1985) 154-201, különösen 180. pont, valamint Fábián Pál - Földi Ervin - Hőnyi Ede: A földrajzi nevek helyesírása (Budapest: Akadémiai 1998) 18. Lásd ezzel szemben (szerintem helyesen) J. Soltész Katalin: A tulajdonnév funkciója és jelentése (Budapest: Akadémiai 1979) 85-86, (valamint a probléma egyik aspektusáról: 97-98.) és Hajdú (18. lj.) 150. A szóban forgó nyelvészeti hagyományhoz adalékként lásd Gercsák (7. lj.), különösen 213-216, annak elméleti indokolásához kiinduló gondolatként Hoffmann István: Helynevek nyelvi elemzése (Budapest: Tinta [2]2007) 28-29.

[20] Lásd pl. Hajdú 2003 (18. lj.) 46-128. és J. Soltész (19. lj.) (néhány további funkcióval). E funkciók aszerint különböztethetők meg, hogy a közlő vagy a befogadó személyére összpontosítjuk-e figyelmünket. A kérdéssel kapcsolatban lásd még - Roman Oszipovics Jakobszonnak a közlő és a befogadó viszonyára koncentráló, s e szempontból affektív, konatív, referenciális, fatikus, metanyelvi és poétikai funkciókat megkülönböztető elméletére is utalva - Róka Jolán: Kommunikációtan. Fejezetek a kommunikáció elméletéből és gyakorlatából (Budapest: Századvég 2002) 21-28.

[21] Az első Népköztársaságot, valamint a Tanácsköztársaságot gyakran köztársaságnak, az utóbbit pedig emellett alkalmasint magyar szovjet köztársaságnak mondták. Bár a Nemzeti Tanács 1918. november 16-i néphatározata a "népköztársaság" kifejezést használta, az ezt követő négy hónapban hol a népköztársaság, hol a köztársaság kifejezéssel utaltak a magyar államra. - A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 24-i ülésének jegyzőkönyve szerint a tanács elnöke, "Garbai Sándor elnök felhív[t]a a figyelmet arra, hogy a szovjet helyett valamilyen jó magyar kifejezést kellene használni", a határozati részben pedig a következő szöveg áll: "A Kormányzótanács megállapodik, hogy a szocialista magyar állam neve: Magyar Köztársaság." A jegyzőkönyvet 1986-ban közreadó kötet szerkesztői ezen annyira meglepődtek, hogy jegyzetet kapcsoltak a határozathoz: "A szövegben így, feltehetőleg elírás következtében" - jegyezték meg [vö. Imre Magda - Szűcs László (szerk.): A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei (Budapest: Akadémiai 1986) 61.]. A jegyzet azonban alighanem felesleges volt, mert a jegyzőkönyvet nem rontotta el senki: a Tanácsköztársaság ún. hosszúalakos államneve egy ideig Magyar Köztársaság volt, s ezekben a hetekben így is utaltak rá. Az ideiglenes alkotmány (1919. április 2.) már Tanácsköztársaságról beszélt, a "véglegesnek" szánt (1919. június 23.) pedig Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságról. - Nem volt egyszerűbb a helyzet a Tanácsköztársaságot közvetlenül követő hónapokban sem: az ún. Peidl-kormány (1919. augusztus 2-án) az államformát újra "népköztársaságként", az államot pedig Magyar Népköztársaságként határozta meg. Friedrich István kormánya az állam nevét (1919. augusztus 8-án) Magyar Köztársaságra változtatta, de kormányzása idején sokan használták a Magyar Népköztársaság nevet is. - 1920 és 1945 között igen gyakran az országnevet (Magyarország) használták azokban az esetekben is, pl. a nemzetközi szerződésekben, ahol szokás szerint az alkotmányos névvel (Magyar Királyság) szokták megnevezni az államot. Ebben a 25 évben a két nevet - minthogy az államok ilyen vonatkozású névhasználatára akkor sem létezett semmilyen előírás - minden különösebb szabályosság nélkül, váltakozva használták. Ennek oka feltevésem szerint az adott korszak ún. államforma-problémája volt, amit a későbbi eredetű "király nélküli királyság" kifejezés mélyebb értelme, talán kissé pejoratívan, de plasztikusan jelez; nevezetesen az, hogy az államforma konkrét uralkodót kívánt volna, a trón azonban, már ha volt, évtizedeken át betöltetlen maradt. - Itt jegyzem meg, hogy a magyar államot a Magyarország országnév alapján az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában meglehetősen ritkán nevezték meg, s akkor is (elsősorban az Ausztriához való viszony hangsúlyozásakor) a Länder der Heiligen Stephans Krone (Szent István koronájának országai) kifejezést használták. Az 1867. évi XVI. törvénycikkünk pl. a magyar államot a magyar korona országai kifejezéssel jelöli meg. - Amint azt később megmutatom, a tényleges névhasználatra a 20. század második felében, az ún. Kádár-korszakban is érdemes odafigyelni, mert fontos következtetések vonhatók le belőle.

[22] Lásd Jakab András: Az új alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei (Budapest: HVG-ORAC 2011) 186. Az ilyen megközelítés problémája az, hogy a "történelmi hagyományokhoz" való visszatérés vonatkozásában egy másik szimbolikus időpont is kiválasztható; ahogyan az 1989-ben az "1949 előtti" "köztársasági hagyománnyal" történt. A "köztársasági időszak előtti idők" helyett pedig az adott szövegben helyesebb lett volna "az 1920-1945 közötti korszakot mondani", minthogy - amint azt az előző jegyzetben jeleztem - főként ekkor használták formális vagy alkotmányos névként a "Magyarország" nevet a "Magyar Királyság" helyett.

[23] Schanda Balázs: "Constituent and Constitutional Entities" in Csink Lóránt - Schanda Balázs - Varga Zs. András (szerk.): The Basic Law of Hungary. A First Commentary (Dublin: Clarus Press 2012), http://www.eui.eu/Documents/General/DebatingtheHungarianConstitution/ TheBasicLawofHungary.pdf.

[24] A tulajdonnevek vonatkozásában lásd erről J. Soltész (19. lj.) 124-128. és 129-152.

[25] Álláspontomat lásd Takács Péter: Az államok rendszertana és tipológiája (Budapest: 2015) [előkészületben].

[26] Az egykori Német Demokratikus Köztársaságot pl. azért szerették sokan "NDK"-nak mondani, mert így nem vált kifejezetté, s ezért nem is lehetett rákérdezni, hogy valóban "demokratikus"-e az az állam. E példát illetően vö. Herbert Marcüse: Az egydimenziós ember [1964] (Budapest: Kossuth 1990) 115-117. Az "NSZK" rövidítés politikai tartalmát illetően lásd Manfred W. Hellmann: "Das »kommunistische Kürzel BRD«. Zur Geschichte des öffentlichen Umgangs mit den Bezeichnungen für die beiden deutschen Staaten" in Irmhild Barz - Marianne Schrőder (szerk.): Nominationsforschung im Deutschen. Festschrift für Wolfgang Fleischer zum 75. Geburstag (Frankfurt am Main: Lang 1997) 93-107. Hasonló okból nem volt szokás kimondani a Szovjetunió tagköztársaságainak hosszú nevét, hanem csak ún. országnevét vagy rövidített alakját (pl. Ukrajna, Ukrán SZSZK). Lásd Tóth Szergej: "A totalitarizmus logikája: birtokolni a toponimákat" in Andor József - Szűcs Tibor - Terts István (szerk.): Színes eszmék nem alszanak. Szépe György 70 éves. 2. köt. (Pécs: Lingua Franca 2001) 276-284.

[27] Az ókori görög névre emlékeztető Líbia (Llbiyä) nevet 1934-ben az olasz hatóságok adták néhány olyan észak-afrikai területnek, amelyeket akkor szereztek meg az Oszmán Birodalomtól. A mai líb állam elődje, mely 1951-ben az ENSZ közreműködésével nyerte el függetlenségét, eredetileg monarchia volt (1951-1969). Ez egy államcsínyt követően köztársasággá változott; neve először Líbiai Köztársaság (1969-1972), majd Arab Szövetségi Köztársaság (1972-1977) volt. (Néhány kézikönyv az 1969-1977 közötti időszakban Líbiai Arab Köztársaságként tartja nyilván.) Az állam vezetője, Muammar Al-Kaddáfi [Moammer Kadhafi] lépésről-lépésre egyeduralmat alakított ki, s 1977-ben kikiáltotta a Dzsamahiriját. Az állam teljes neve ekkortól Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahirija (1977-2011). Az "arab tavasz" részeként kibontakozott polgárháború (20122013) nyomán neve Líbia lett, ami 2013-ban, az új alkotmány jövőbeli elfogadásáig Líbiai Államra változott.

[28] A három svájci őskanton Rütli-mezőn kötött szövetségének (1291), vagyis az ún. rütli eskünek az értelmezésére vonatkozó ritka államelméleti utalások egyikeként lásd Rudolf Kjellén: Der Staat als Lebensform (eredetileg svédül: Stockholm 1916, németül: 1917) (Berlin: Kurt Vowinckel [4]1924) 101-102. és Detlef Göldner: Integration und Pluralismus im demokratischen Rechtsstaat (Tübingen: Mohr Siebeck 1977) 40. E csaknem hét évszázados gondolati hagyomány megerősíti a másfél évszázados nevet. Ausztrália hosszúalakos neve esetén viszont - mely viszonylag új -az angol névben (Commonwealth of Australia) szereplő commonwealth szót nem szerencsés államszövetségnek fordítani, ahogy azt a magyar államnévjegyzék teszi, mely szerint Ausztrália hosszúalakos neve Ausztrál Államszövetség (lásd a Földrajzinév-bizottság 1991. évi 10/142a. sz. állásfoglalását). Ausztrália 1901-től ténylegesen hat szabad állam szövetsége, azaz szövetségi állam, s nem államszövetség. Ez esetben a hagyomány azért gyengébb és ereje szerintem azért nem írja felül a téves szóhasználatot, mert Ausztrália teljes nevét - a magyarban is, az angolban is - meglehetősen ritkán használjuk. A rövidalakos név preferálásának egyik oka az, hogy az eltünteti az államformára utaló megnevezés (monarchia-köztársaság) elhagyása miatti esetleges hiányérzetet. Megjegyzem: az idegen nyelvű államnévjegyzékek szerint Ausztrália két neve a különböző nyelveken megegyezik. Angolul Australia és Australia, franciául Australie

megoldása kérdőjelezhető meg azon az alapon, hogy ha nem is a hibás, de a túl egyszerű megoldást választotta. Hiszen az 1900-ban elfogadott, majd azóta többször módosított ún. Constitution Act 3. pontja szerint Ausztrália különböző államai "shall be united in a Federal Commonwealth under the name of the Commonwealth of Australia" [egy szövetségi államközösségben egyesülnek, Ausztráliai Állam néven].

[29] Itt jegyzem meg, hogy az Amerikai Egyesült Államok ún. országnevét illetően a magyar és az idegen nyelvű névhasználat eltér egymástól. A the United States of America hosszúalakos államnév, illetve annak megfelelője az idegen nyelvű államnévjegyzékeken egyben országnév is. Az állam neve így (elől az országnév, utána az alkotmányos név) angolul United States of America (the) - the United States of America, franciául Etats-Unis d'Amérique (les) - les Etats-Unis d'Amérique, spanyolul Estados Unidos de América (los) - los Estados Unidos de América, oroszul

A magyar államnévjegyzék ezzel szemben - a hosszúalakos Amerikai Egyesült Államok mellett - rövidalakos államnévként, vagyis országnévként az Egyesült Államok nevet adja meg. A mindennapi nyelvhasználatban ez kétségkívül valamennyi nyelvben megszokott. A hazai szakirodalomban a kérdésről lásd Ürszágh (15. lj.). A gazdag és színes forrásanyagra támaszkodó elemzés szerint az 1189 és 1886 közötti 91 évben "a United States of America magyar egyenértékeseként valamivel több, mint 10 név és leíró megjelölés volt hosszabb-rövidebb ideig forgalomban"; vö. uo. 295.

[30] Balázs Géza: Névpolitikai küzdőtér. Vö. http://mnytud.arts.unideb.hu/nevarchivum/konyvtar/ altnev/tanulmanyok/balazs.doc. A névadás alkotó, sőt teremtő jellegét Hegel is megfogalmazta. Szerinte a névadás nemcsak teremtés, hanem birtokbavétel is. A birtokbavétel ugyanis nála - a "testi megragadás" és a "formálás" mellett - "megjelöléssel" történik. Ez azt jelenti, hogy Hegelnél a szellem a névadás révén egyfelől megteremti a természetet, másfelől el is sajátítja és birtokba veszi. Vö. G. W. F. Hegel: A jogfilozófia alapvonalai vagy a természetjog és az államtudomány vázlata (Budapest: Akadémiai Kiadó 1911,[2]1983) 81. és "Jénai reálfilozófia", in Márkus György (szerk.): Ifjúkori írások (Budapest: Gondolat 1982) 343.

[31] Vö. Kiss Lajos: "Cuius regio, eius nomen?" Magyar Tudomány 1992/2. 132.

[32] Vö. "Lesz még egyszer szép a világ | Lesz még Magyar Köztársaság!"; Bródy János: Lesz még Magyar Köztársaság.

[33] Gyakran hivatkozott szabály, hogy a magyarban (és egyébként a németben) az ókori államot Makedóniának írjuk és a szót k-val ejtjük, a mait pedig Macedóniának írjuk és c-vel mondjuk. E szabály ugyanakkor - melynek hátterében a beszélt középkori latin nyelv regionális, majd nemzeti eltérései álltak - nem feltétlen. Lásd erről Fejes László: "Macedónia és Makedónia" Nyelv és Tudomány 2012. április 2., http://www.nyest.hu/hirek/macedonia-es-makedonia. A nyelvészetileg fontos összefüggések megvizsgálása után Fejes arra következtet: a gyakran hivatkozott szabály ellenére "a magyar nyelvhasználatban nincs nyoma annak, hogy a makedón és a macedón, illetve a Macedónia és Makedónia között különbség lenne: mind a c-s, mind a k-s változat utalhat mind az ókori, mind a mai népre, nyelvre, területre, államra stb. Ugyanakkor tény, hogy tetten érhető a törekvés a két alakváltozat használatának a szabályozására: eszerint a [c]-s alak a mai, míg a [k]-s alak az ókori államot és népet jelöli (illetve az utóbbi utal a mai Görögország területének egy részére is). Akik ezt a törekvést hűen követik, azok nyelvében valóban megvan a kettősség, de ugyanez nem mondható el a magyar nyelvhasználók összességéről".

[34] A szerződésről lásd Mikanöv Viktor: "A Görögország és Macedónia közötti 1995-ös ideiglenes megállapodás eredményei és kudarcai" Jog - Állam - Politika 2014/1. 109-125.

[35] Az ilyen fogalmazás stilisztikai szempontból máshol is ráfért volna az Alapvetésre. Ha pl. a kissé különösen hangzó H. cikkben ("Magyarország védi a magyar nyelvet") az alkotmányozó úgy fogalmazott volna, hogy "A magyar állam védi a magyar nyelvet", valószínűleg többen értették volna meg elsőre, hogy a szöveg mit jelent, vagy hogy mi volt az alkotmányozó szándéka. Itt jegyzem meg, hogy az állam átnevezésének a jogi nyelvre tett hatásaival, az új névnek a magyar jogrendszer szövegében való megjelenítéséről ("átvezetéséről") rendelkező 2011. évi CCI. törvény és 322/2011. (XII. 27.) Kormányrendelet szabályaival, valamint bírósági ítéletek szövegezésére is kiható 2011. évi CLXI. törvény előírásairól A magyar állam átnevezéséről című írásomban (lásd 2. sz. jegyzet) foglalkozok.

[36] Az államnév kérdését is érintve lásd pl. Denis M. Tüll: "Troubled State-Building in the DR Congo. The Challenge from the Margins" The Journal of Modern African Studies 2010/4. 643-661.

[37] Jacques Derrida: Esszé a névről [ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán] (Pécs: Jelenkor 2005) 5. Az idézett gondolat megértő értelmezéséről és továbbgondolásáról lásd Kiss Lajos András: "A név hatalma" Liget 2007/11. 18-25.

12.kép

[39] Vö. D. Tóth Balázs: "Spanyolország" in Chronowski-Drinóczi (8. lj.) 341-365, különösen 341. Lásd még Badó Attila - Trócsányi László (szerk.): Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban (Budapest: CompLex 2005) 921-960.

[40] Az alkotmány címének természetesen jogi jelentősége van, de nem azért, mert ez határozza meg az ország, illetve az állam nevét [vö. Jakab (15. lj.) 66.)]. Az államok többsége esetén az alkotmány címe tartalmazza az államformát és így az állam hosszúalakos nevét, sok esetben azonban -jelenleg pl. a francia, a finn, a spanyol vagy a görög alkotmányok esetén - nem. Magyarországon az ún. köztársasági alkotmányt meghatározó 1989-es törvény, vagyis az "1989-es (érdemben: új) alkotmány" címe egyébként eredetileg ez volt: "1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról" (vö. http://www.1000ev.hu [/index.php?a=3&param=8629]). Ezt 1990-ben, az egységes szerkezetbe foglalás során "címezték át", a következőképpen: "1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya" Magyar Közlöny 1990. évi 84. szám (1990. augusztus 24.).

[41] Boros Zsuzsanna: Vichy-Franciaország, 1940-1942. A francia állam születése és a "Nemzeti forradalom" első időszaka (Budapest: Akadémiai 1994), rövid összegzésként uő.: "A Francia Állam születése 1940-ben" História 1980/2. 9-10.

[42] A "ma [...] túl sok helyzetben feleslegesen erőltetett és használt Magyar Köztársaság" név "hosszadalmas és nem közbeszédszerű megnevezés" - fogalmazott pl. Kolozsi Béla, nyugalmazott nagykövet a Magyar Hírlapban már 2010 októberében; vö. http://www.magyarhirlap.hu.

[43] Ezekből itt kettőre utalok. Az Alaptörvény elfogadásával "az államformaváltás lehetőségeit tekintve két nagyon fontos elv előtt - ha csak résnyire is -, de elvben kinyíltak a kapuk. Az egyik a Szentkorona-tan, a másik a jogfolytonosság igénye és annak helyreállítása" - fogalmazott 2011-ben Pánczél Hegedűs János, a Regnum! portál alapítója. Vö.: "A helyreállításról az örökös király halála után", http://www.regnumportal.hu/node/793. Ugyanígy: "amit ma köztársaságnak neveznek Magyarországon, az nem res publica, inkább interregnum" - jelentette ki egy 2012-es interjúban Molnár Attila Károly. Vö. http://www.regnumportal.hu/node/901.

[44] Ez egyebek mellett a következő műből ismerhető meg: Ablonczy Bálint: Az alkotmány nyomában. Beszélgetések Szájer Józseffel és Gulyás Gergellyel (Budapest: Elektromédia Kft. 2011), különösen 59-61.

[45] "Ami az ország elnevezését illeti - fogalmazott Szájer József egy interjúban -, az is a kontinuitás jele [...] evidens, hogy Magyarországnak ezer éve Magyarország a neve, ezt a kontinuitást jobban kifejezi az államformát mellőző megnevezés"; Ablonczy (44. lj.) 59. Ennek az állításnak

[46] Az államforma vonatkozásában "[e]gyáltalán nem változik meg semmi" - nyilatkozta Orbán Viktor 2011 tavaszán egy televízió riporterének államnévvel kapcsolatos, vitathatatlanul manipulatív kérdésére válaszolva; vö. "Magyarország vagy Magyar Köztársaság?", közölve: HírTv, lásd https-//u)U)U).youtube.com/u)atch?v=ONPWt3SSvg0. "Nincs szó arról, hogy az államformát meg akarnánk változtatni" - mondta ugyanígy Szájer József; vö. Ablonczy (44. lj.) 59. A "szimbolikus" másik értelmére lásd Gulyás Gergely nyilatkozatát: "Azt pedig mindenki elismerheti, hogy érdemes olyan szimbólumokat használni, amelyeket az ország polgárai magukénak éreznek, alkalmaznak. Márpedig eddig is mindenki Magyarországot és nem a »Magyar Köztársaságot* tekintette hazájának"; uo. 61.

[47] "Számunkra a köztársaság egy üres szó, [...] az csak egy ruha, valójában a nemzet a test, azon a köztársaság a ruha, az emberek, azok a nemzetben élnek a köztársaság legfeljebb a ház, amiben lakunk [...] A mi jövőnk a nemzetben van, nem a köztársaságban" - mondta Orbán Viktor, az ellenzék vezetőjeként, már 2006-ban. Vö. http-//u)U)U).ma.hu/tart/rcikk/a/0/143121/1.

[48] Gulyás Gergely megfogalmazása; lásd Ablonczy (44. lj.) 59.

[49] Szájer József megállapítása, vö. Ablonczy (44. lj.) 59. Hasonlóan fogalmazott az alkotmányjogi szakirodalomban Schanda Balázs: "A változás [ti. a név megváltoztatása] nem sugallja az államforma megváltoztatásával kapcsolatos megfontolást (a monarchia újbóli bevezetését); Magyarország köztársaság marad"; vö. Schanda (23. lj.).

[50] Fogalmazhatjuk ezt az ún. "név-vita" és "köztársaság-vita" rugalmas kezeléseként is. Ezen a következőt értem: ha a változtatás bírálója a név mibenlétét és az államforma-ügyet összekapcsolja, akkor a hivatalos álláspont híve ezeket szétválasztja, ha pedig külön kezeli, akkor azt mutatja meg, hogy össze is kapcsolhatók vagy összekapcsolódnak. Ennek feltétele, hogy a "köztársaság-vitát" ne államforma-vitaként, hanem politikai vitaként értelmezzük. S valóban: "ami a »köztársaság-vitát« illeti - jegyezte meg Gulyás Gergely -, mindenekelőtt azt kell egyértelműen rögzíteni, hogy ez nem az államformával kapcsolatos vita. [...] Ez a vita tehát tisztán szimbolikus." Ablonczy (44. lj.) 61.

[51] Bár e sorok szerzője a szkeptikus megoldás felé hajlik (ezért írta: a változás valódi motívumát "csak utólag lehet majd megállapítani"), de elfogadja a mértéktartó helyzetjelentéseket. Ilyen pl. Kukorelli Istvánnak Sulyok Dezső 1946-os felszólalására reflektáló megállapítása egy tudományos konferencián. A köztársasági államformát bevezető 1946. I. törvénycikk parlamenti vitájában Sulyok Dezső ezt mondta: "a múlt után nemcsak betettük az ajtót, hanem be is falaztuk azt"; vö. az 1945. évi november hó 29-re összehívott Nemzetgyűlés 8. ülésének naplója [1946. január 24.]. 256. Az Alaptörvény elfogadásával azonban - jelentette ki Kukorelli - "ebből a falból kétségtelenül kivettek néhány téglát" (Kukorelli István: Magyarország állam- és kormányformája. Előadás Győrben, 2014. február 1-én). Szerintem is itt tartunk most, s ennél többet nem lehet mondani.

[52] Lásd a Földrajzinév-bizottság 68/631. sz. állásfoglalását. A bizottság egy évvel később az államközi kommunikációt illetően már némi engedményt tett: "A Földrajzinév-bizottság tudomásul veszi a Külügyminisztériumnak azt a gyakorlatát, hogy a Magyarország és Grúzia közötti magyar nyelvű diplomáciai érintkezésben, a kétoldalú baráti kapcsolatok elmélyítése céljából, a Georgia országelnevezést is használják" (71/655. sz. állásfoglalás). Az ügy folyamatosan foglalkoztatta a bizottságot; lásd pl. a 2012-es 79/721. sz. állásfoglalást a "Kartulia" név-javaslat elutasításáról. Grúzia nevében egyébként 1998 óta nem szerepel a köztársasági államfoma-megjelölés (lásd a 31/334. sz. állásfoglalást).

[53] Lásd http://www.reuters.com/article/2014/02/07/us-kazakhstan-name-idUSBREA160HA 20140207.

[54] Vö. Faragó Imre: "A magyar földrajzinév-használat" Könyvtári Figyelő 2005/4. (2005. január 17.), http://ki.oszk.hu/kf/2005/01/a-magyar-foldrajzinev-hasznalat.

[55] Ez a névképzési eljárás más nyelvekben is megszokott; lásd pl. a -land (ország) utótaggal ellátott neveket az angol vagy német nyelvben: Scotland, England, Ireland, Poland, illetve Deutschland stb. Ezek esetén előfordul az is, hogy az ország "nemzetközileg" ismertebb elnevezése eltér a kevésbé ismert "belső" névtől: Scotland - Alba, Finland - Suomi.

[56] Azt, hogy jelenleg hány állam létezik, hogy miért csak "körülbelül" tudjuk meghatározni a számukat, s hogy e hozzávetőlegesség miért nem baj vagy hiba, másutt fejtettem ki. Lásd Takács Péter: Államtan. Négy fejezet az állam általános elmélete köréből. Az állam általános sajátosságai (Budapest: BCE Közigazgatás-tudományi Kar 2011) 7-9.

[57] A magyar államnévjegyzék szerint Montenegró hosszúalakos államneve: Montenegrói Köztársaság. Az idegen nyelvű jegyzékek szerint ezzel szemben ezen állam esetén az országnév és a teljes államnév megegyezik (Montenegró), s az utóbbi az angol, francia, spanyol stb. változatokban nem tartalmazza az államformára történő utalást. Ez azért van így, mert Montenegró korábbi teljes neve valóban Montenegrói Köztársaság volt, a 2007. október 9-i alkotmány alapján azonban 2007-től az alkotmányos név is Montenegróra változott. Montenegró alkotmányos fejlődésének legutóbbi korszakáról lásd továbbá Drinőczi Tímea: "Montenegró. Az új alkotmányhoz vezető út" in ChrOnowski-Drinőczi (8. lj.) 626-640.

[58] Ennek indokaként lásd a 2000. évi I. törvény preambulumát: "A Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban." Érdemes ezt összevetni a 2010/11-ben működő Alkotmány-előkészítő eseti bizottság Magyarország Alkotmányának szabályozási elveiről készített 2011-es szövegével, mely az alkotmányosság eleven hagyományára utal: "Magyarország alkotmányos állami folytonosságát a Szent Korona fejezi ki." Az Alaptörvény ezt a nemzet egységével is kiegészíti: "Tiszteletben tartjuk [...] a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét." (Nemzeti hitvallás, 18. mondat.) (Valamennyi kiemelés a szerzőtől.) Lásd ezzel kapcsolatban Szenté Zoltán: "A historizáló alkotmányozás problémái - a történeti alkotmány és a Szent Korona az új Alaptörvényben" Közjogi Szemle 2011/3. 1-13, valamint Csink Lóránd - Fröhlich Johanna: "Történeti alkotmány és kontinuitás az új Alaptörvényben" Közjogi Szemle 2012/1. 9-15. (különösen 13.)

[59] Pl. a mai állam zászlaja a királyság idején használt zászlóra emlékeztet, közepén a trónról sosem lemondott I. Miklós monogram nélküli címerével. 2011-ben továbbá hivatalosan rehabilitálták

a Petrovic-Njegos királyi családot és elismerték szerepét a montenegrói önazonosság előmozdításában (lásd a Zakon o Statusu Potomaka Dinastije Petrovic Njegos című törvényt).

[60] Lásd erről Ablönczy (44. lj.) 60.

[63] Mindezek alapján nemcsak tréfás túlzás, de egyenesen tévedés a Cseh Köztársaságot "név nélküli országnak", esetleg "nevét kereső országnak" nevezni (vö. Daniela Lazarová: "Looking for a name" in Radio Prague 2004. május 13., http://www.radio.cz/en/section/curraffrs/ looking-for-a-name), vagy azt mondani, amint azt az egyik szórakoztató útikönyv teszi, hogy: "a cseheknek nincs egy szóból álló kifejezésük hazájuk megjelölésére [.], s mindörökké meg kell elégedniük azzal, hogy a »cseh« szóval csak melléknévként utaljanak nemzetükre." Lásd Tulloch Catriona Scött (szerk.): Xenophobe's Guide to the Czechs (London: Xenophobe's Guide 2008, [2]20 09) 1. A helyzet pont ennek az ellenkezője: a cseheknek sok, talán túl sok nevük is van országuk megnevezésére. A kettőt (Cesko, Cechy) azért merem "túl soknak" mondani, mert nemcsak jelentéstartományaik különbözőek, de társadalmi rétegenként és politikai csoportonként változik érzelmi konnotációjuk is, nem beszélve idegen nyelvű megfelelőik változatosságáról.

[64] Plasztikusan fejezi ki ezt a helyzetet az önálló cseh állam 1992 végén elfogadott és 1993 elején hatályba lépett alkotmányának preambuluma, amikor így fogalmaz: "Mi, a Cseh Köztársaság állampolgárai, Csehországban, Morvaországban és Sziléziában, az önálló cseh állam megújulása idején [...] a Cseh Köztársaság következő alkotmányát fogadjuk el." Lásd Badó-Trócsányi (39. lj.) 219.

[65] Terminológiai szempontból a cseh szakirodalomban az államneveknek két fő fajtáját különböztetik meg: a hosszúalakos államnevet politikai államnévnek, az országnevet vagy rövidalakos államnevet pedig a földrajzi államnévnek mondják.

[66] A névhasználat az állami vezetők preferenciái révén sajátos politikai mellékízt is kapott. Václav Havel pl. kifejezetten ellenezte a "Cesko" név használatát: "a Cesko hallatán libabőrős leszek" -mondta állítólag többször is. Ha valamiben egyáltalán, ebben Václav Klaus biztosan egyetértett vele. Ő még magánbeszélgetéseiben is "Cseh Köztársaságnak" nevezte államát. A jelenlegi államelnök, Milos Zeman ezzel szemben külföldi utazásai alkalmával rendszerint Csehország (Czechia) elnökeként határozza meg önmagát, amit azzal indokol, hogy ez a név "szebben hangzik és rövidebb is, mint a »Cseh Köztársaság*". (Vö. Charlotte McDonald-Gibson: "Support is Growing for a National Name Change. But Would 'Czechia' Really Do the Trick?" Independent 2013. október 11.) Az elmúlt két évtizedben ugyanez a kettősség volt megfigyelhető a hivatalnokok körében is. 1993-ban a külügyi és az oktatási minisztérium a Csehország név használatát ajánlotta a különböző hatóságoknak, azok azonban gyakran nem éltek e lehetőséggel. Az ENSZ megfelelő szervével 1993-ban közölték a "Cseh Köztársaság" nevet, amelyet 1995-ig könnyen ki lehetett volna egészíteni a rövidalakos névvel, mert mintegy két évig nem jelent meg az erről szóló közlemény. Az akkori (egyébként lengyel származású) külügyminiszter azonban "hallgatott", vagyis nem adott további információt az ENSZ illetékes szervének, s így ott a rövidalakos név helyére is a hosszúalakost írták be. Másfelől az is igaz, hogy az elmúlt két évtizedben a névhasználatban lassú változás következett be, ami az egyszavas, államforma-megjelölés nélküli országnév terjedésében áll. Érdekes jelenség, hogy az 1990-es években a csehek tulajdonképpen azt szerették volna, hogy először a külföldi névhasználat változzon, s ők majd követik ezt. "A csehek - fogalmazott egy Prágában dolgozó angol diplomata 2000-ben - még mindig inkább a Cseh Köztársaság nevet használják, semmint a Csehországot [Cesko] [...] Ha megváltozna a szóhasználat, számunkra nem jelentene problémát alkalmazkodni ahhoz. De úgy érezzük, hogy a változást a cseh oldalon kell kezdeményezni, s nem a miénken." (Giles Portman levele 2000. április 4-én, idézi Eva Horová: Record of Proceedings of the 7th Public Hearing of the Senate, 2004. május 11.) Abban, hogy a "Csehországot" jelentő Czechia nem terjedt el az angol nyelvű beszélők körében, többek szerint szerepe volt annak is, hogy fonetikailag hasonlít Csecsenföld angol nevéhez (Chechnya), amiből a modern tömegmédiában kisebb-nagyobb bonyodalmak adódtak. A rövidalakos cseh államnévvel kapcsolatban - a fentebb jelzett forrásokon túl - lásd még Pavel Krejőí - Leos Jelecek - Eva Horová: "»Where Are You from? « - »I am from Czechia!«" The Czech And Slovak History Newsletter [Valdosta, Georgia, USA, Czechoslovak Studies Association] 2008/2. 7-10; Barbara Medici: "Czech Republic or Czechia, the dilemma of the name" in Progetto Repubblica Ceca [Prága] 2014. május 3.; Leos Jelecek: "Cesko versus Czechy? On the Geographic Name of the Czech Republic" [Paper presented at the 2nd Slovak-Czech-Polish Geographical Seminar, 1999] Acta Facultatis Rerum Naturalium Universitatis Comenianae [Pozsony-Bratislava], Geographica, Supplementum 2/I. 2000. [2001] 279.

[67] Bizonyos értelemben négy jelentéssel számolhatunk, bár a harmadik és negyedik is az első kettővel áll összefüggésben. A szónak ugyanis van egy átvitt elvont értelme és egy rendszertani kategóriára utaló jelentése is. Az előbbi (vö. tündérország, mennyország) lényegében a konkrétból származik; ami jól látható pl. a Miatyánk II. Vatikáni Zsinat utáni, kiegészített szövegéből: "Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!" (vö. eredetileg Mt. 6,13b). Ugyanez a jelentés őrződött meg a rendszertani használatban, amely az élőlények körén belül megkülönböztetett fajtákra utal; itt ugyanis a five kingdoms kifejezést "öt országnak" magyarították, a kingdom és regnum szokásos fordítása szerint.

[68] Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár (Budapest: Arcanum Adatbázis 2001) [Arcanum DVD Könyvtár 2.].

[69] A régi szakirodalomban ezt néhányan vitatták [vö. pl. Budenz József: "Jelentés Vámbéri Á. magyar-török szóegyezéseiről" Nyelvtudományi Közlemények 10.1. füzet (Pest: MTA 1871) 107.], az újabb irodalomban nem találtam erre vonatkozó adatot.

[70] A status eredeti jelentése szerint "az ügyek, a dolgok állására" (vö. rerum status), a "nyugalmi állapotra", "nyugalmi helyzetre" és annak "állandóságára" utalt. A rómaiak a status szót sosem használták a mai állam jelentéssel; ezt a fogalmat valószínűleg nem is ismerték. A status szónak a középkori és késő középkori latinban azonosítható politikai jelentéséről lásd az alább megadott irodalmat. Az ilyen nyelvi-etimológiai tények háttere előtt kifejtett elmélet keretében komolyabb államelméleti tézisek is megfogalmazhatók; vö. pl. Takács Péter: Államtan. Két fejezet az állam általános elmélete köréből (Budapest: BCE Közigazgatás-tudományi Kar 2011) 127-155, különösen 127-133.

[71] A példát illetően lásd "ország, [...] ország, [...] ország [...] de miért?" Nyelv és Tudomány, http:// www.nyest.hu.

[72] A pontosság érdekében megjegyzem, hogy a Földrajzinév-bizottság 2009-es 68/637. sz. határozata Anglia és Nagy-Britannia vonatkozásában az "ország" szó itteni értelmezésével nem egyeztethető össze.

[73] A Tárki egy 2012-es közvélemény-kutatása így fogalmaz: "az ország hivatalos nevét" illetően "erős megosztottságot tapasztaltunk"; lásd http://www.vg.hu/kozelet/politika/magyarorszag-uagy-magyar-koztarsasag-ezt-gondoljuk-370387. Bár a közvélemény futóhomokjával egy tágasabb perspektívájú elemzésben nem érdemes foglalkozni, azt mégis megjegyezném, hogy szerintem a homokot itt állandó irányú, erős szelek fújják.

[74] A 2010 és 2013 között államforma-változás nélkül létrejött új politikai rendszer főbb jellemzőit, mibenlétét, s így nevét illetően mindmáig nem alakult ki konszenzus - valószínűleg a mostani rendszerváltók szándékával egyezően. A mindig gyanús legitimációs célú önjellemzések keretében egyesek sajátos (ti. magyar, nemzeti, vezérelvű, keresztény-, illiberális stb.) demokráciáról beszélnek, vagy - még mindig jogállamiságot emlegetve - azt mondják, hogy a dolgok jellegét illetően semmi lényeges nem változott. Nem jobb a helyzet a másik oldalon sem, már ha egyáltalán lehet vagy érdemes ez esetben még "oldalakról" beszélni. Itt ugyancsak elhibázott fogalmi vagdalkozást látunk, amikor diktatúrának, fasizmusnak, maffiaállamnak stb. mondják a kialakult rendszert. A hivatalos önminősítésekhez hasonlóan ezek sem ragadják meg az új rend lényegi jellemzőit. Az elmúlt egy évben ugyanakkor - elsősorban tudományos körökben, de a nemzetközi sajtóból történt átszivárgása után részben a közéleti diskurzusokban is - az új politikai rendszer meghatározására egyre többen használják az Egyesült államokban élt spanyol politológus-szociológus, Juan José Linz által bevezetett és jellemzett kategóriát. Ezt sok szempontból meggyőzőnek tartom. Eszerint 2010 és 2014 között Magyarországon egy tekintélyuralmi [autoriter] politikai rendszer jött létre, annak szokásos jellemzőivel: a sajtószabadság korlátozásával, a parlamentarizmus megfékezésével, a jogállamiság erodálásával, alkotmányos elvek bizonytalanná tételével, a politikai váltógazdálkodás lehetőségének szűkítésével vagy teljes kizárásával, mérsékelt populizmussal stb. Ezek kifejtésére nincs itt hely; politikai rendszer jött létre. Fontosabb jellemzőinek kifejtésére nincs itt hely; lásd erről Juan José Linz: Totalitarian and Authoritarian Regimes (Boulder: Lynne Rienner 2004). Saját álláspontomat az államok rendszertanát tárgyalva fejtettem ki; lásd Takács Péter: Az államok rendszertana és tipológiája (Budapest 2015) [előkészületben].