1. Az ismertetésre kerülő mű, egy a gyakorlatban dolgozó szakember[2] perspektívájából dolgozza fel a közrend problematikáját. Ez a tény meghatározó, mert a szerző nem a közrend elméleti hátteréhez kíván újabb adalékokkal szolgálni, hanem éppen ellenkezőleg, a jogalkalmazás során, felmerült kérdéseket és - a nemzeti bíróságok, az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB), az Európai Közösségek Bírósága (továbbiakban: EKB) által adott - válaszokat tárja az olvasó elé. Bemutatja, melyek azok a leggyakrabban előforduló esetek, amikor a nemzeti bíró a külföldi jog alkalmazása során a közrendi klauzula beékelődésével szembesül. Olyan jogszabályokról van tehát szó, amelyek egyes európai jogrendszerekben érvényesek, de amelyeket mások elutasítanak. Ebben a kontextusban azt is lehet mondani: a közrend megvilágítja a nemzeti bíró számára a jogrendszerek közötti áthidalhatalan akadályokat.
Természetesen a közrend alkalmazásának gyakoriságából nem vonható le az a következtetés, hogy egyes jogrendszerek a külföldi joggal szemben kevésbé toleránsak, mint mások. A közrendi záradék alkalmazásának lehetősége elsősorban a saját, nemzeti kollíziós jogrendszer függvénye. Az a jogrendszer, amely a lakóhely elvét követi ritkábban fog a közrendi klauzula alkalmazásához eljutni, mint az állampolgárság elvén alapuló. Az is döntő lehet, hogy a megkerülhetetlen szabályokat imperatív normaként (lois de police) érvényesíti a jogalkotó, ahelyett, hogy az ezzel ellentétes külföldi jogot, a közrendi záradékra tekintettel vetné vissza.
A szerző nem áll meg a különböző fórumok ítélkezési gyakorlatának katalógusszerű ismertetésénél. Vizsgálódásának gerincét a jog ún. európaizálódása képezi, vagyis azok az európai jogegységesítési folyamatok, amelyek közvetlen hatással bírnak a nemzeti jogokra és ezen belül a közrendre. Alapvető erénye a témában megjelent munkák jelentős részével szemben, hogy egyrészt egy mű keretei között mutatja be, hogyan kerül alkalmazásra a gyakorlatban az anyagi- és eljárásjogi közrend, másrészt, melyek azok a konkrét (jogalkotási és ítélkezési) folyamatok, amelyek az egységes európai közrend kialakulása irányába hatnak.
Szerkezetét tekintve, a mű két nagy egységre tagolódik. Az első rész az aktuális európai jogi helyzettel foglalkozik. Ennek szemléltetésére a szerző, napjaink európai jogi forgalmában jelentkező fontosabb eseteket ismerteti, azokat a bírói döntéseket, amelyekben a külföldi jog vagy a külföldi ítélet a nemzeti közrend sérelmére tekintettel elutasításra került. Az olvasó, a Benelux államoktól kezdve Ausztria, Németország, Svájc, Franciaország, Olaszország, Nagy Britannia, és Spanyolország bírósági gyakorlatából kaphat ízelítőt a közrendi záradéknak a külföldi jog alkalmazásával szemben történő bevetéséről. Mindezek láttán óhatatlanul megfogalmazódik a kérdés: vajon a magyar bírói gyakorlat miért annyira tartózkodó ezzel a más jogrendszerekben oly gyakran alkalmazott kollíziós jogi intézménnyel szemben?[3]
A második részben a szerző az európaizálódási folyamatokat elemzi. Ennek elsődleges eszközei a nemzetközi szerződések joga és a közösségi jog, mint amelyek a legmélyrehatóbban alakítják az európai közrend fogalmát. Hasonlóan az első rész szerkezetéhez, itt is az anyagi jogi- és az eljárásjogi közrend változásait vázolja az Emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezmény (továbbiakban: EJEE),[4] valamint a Brüsszeli Egyezmény[5] (továbbiakban: BE) és a Brüsszel I. rendelet[6] (továbbiakban: B. I.) alkalmazásának tükrében. Míg az első rész a konkrét szituáció pillanatfelvételeként értelmezhető, addig a második rész azokat az aktuális tendenciákat elemzi, amelyek a közeljövőben a közrend megjelenési formáit, tartalmát alakítani fogják.
A szerző az európai helyzet vázolására választhatta volna az egyes
- 302/303 -
országok bírói döntéseinek kronologikus sorrendben történő leíró jellegű bemutatását, átfogó katalógusát adva a közrend gyakorlati megvalósulásának. A helyzettudósítás helyett a klasszikus magánjog általános intézményeihez igazodva kötelmi jog (általános- és különös rész), családjog, bank- és tőzsdejog, valamint társadalombiztosítási jog köré strukturálja az eseteket. Jelen ismertetés a bőség zavarával szembesülve, a szükségszerű szelekciót követően az új tendenciák megjelenésére, valamint a nagy horderejű ügyek bemutatására fókuszál.
2. Kötelmi joggal összefüggő jogesetet alig néhányat találunk, mert a szerző szerint - eléggé vitatható módon - a közrendi klauzula szerepe ezen a területen minimálisra csökkent, mondhatni eltűnt. Ismertet azonban a német bírói gyakorlat köréből egy izgalmas döntést, amelyben a szerző álláspontjával szemben, véleményünk szerint nem kifejezetten a holland és német kötelmi jog közötti különbségekből fakadó összeütközésről van szó,[7] hanem sokkal inkább a jogintézmény közjogi besorolása (adójog) és az ezzel összefüggésben felmerülő (német) állami immunitás kérdése az, ami végül a német a közrend sérelmét eredményezte. A tényállás röviden: a holland felperes keresetet nyújtott be a német alperes ellen, parkolási díj befizetésének elmulasztása miatt. Az alperes arra hivatkozással tagadta meg a befizetést, hogy az adott időpontban a gépkocsi használatát egy harmadik személynek engedte át. Az alkalmazandó holland jog szerint, a tényleges használó személyétől függetlenül, úgy kell tekinteni, mintha a parkolási szerződés a gépkocsi üzemben tartójával jött volna létre. A kommunális szintű holland szabályok kimondták, hogy a befizetés elmulasztása esetén a holland önkormányzatnak adójogi követelése állt fenn. Ezzel szemben Németországban az ilyen jellegű szankciók az államigazgatásról szóló törvényben kerültek megfogalmazásra. Összeütközésbe kerültek egymással a különböző jogforrás szintek. A német bíróság kimondta, hogy a holland követelés nem teljesíthető, mert az a német nemzetközi magánjogi törvény (továbbiakban: EGBGB) közrendi szabályaival összeegyeztethetetlen. A német jog szerint a külföldi állam adójogi követelése főszabályként, belföldön nem érvényesíthető.
A szerződéstől való elállási jog kapcsán megkerülhetetlen a nagy "hírnévre" szert tevő Gran Canaria esetek említése, amelyek megítélésében a német bírói gyakorlat nem tudott egységre jutni. A tényállás szerint német fogyasztók spanyolországi nyaralásuk alkalmával, kisebb használati tárgyak megvételére kötöttek ügyletet. A szerződések nagy része német nyelven került megfogalmazásra, a tárgyalások is ugyanezen a nyelven folytak, a teljesítésre szintén Németországban került sor. A nagyon erőteljes német kapcsolódás ellenére, az előre megszövegezett blanketta szerződések a spanyol jog alkalmazását kötötték ki, mely akkor még - a német joggal szemben - a fogyasztó számára nem tette lehetővé a szerződéstől történő elállást. A felek között kialakult vita során egyes német bíróságok a fogyasztók védelme érdekében a közrendi klauzula alkalmazásával jutottak el a spanyol jog mellőzéséhez, de születtek olyan döntések is, amelyekben a bírák nem látták megalapozottnak a német közrend sérelmét és arra a következtetésre jutottak, hogy érvényes szerződések jöttek létre. A visszásságot végül Spanyolország aktusa tudta orvosolni, amikor belső joga részévé tette a házaló kereskedelemre és a fogyasztói hitelekre vonatkozó irányelveket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
