Az utóbbi évtizedekben a globális tömegtermelés és a határokon átívelő elektronikus kereskedelem jelentősen megváltoztatta a fogyasztási szokásokat.[1] A vállalkozások fogyasztók ezreivel vagy akár millióival kerülnek kapcsolatba. A megtévesztő reklámok vagy a tisztességtelen általános szerződési feltételek széles körben fejtik ki negatív hatásukat.[2] A modern fogyasztói társadalmakban a tömegesen gyártott rosszabb minőségű, de olcsó termékek, valamint a gyakran egyoldalú szabványszerződések elterjedése megkívánja, hogy olyan jogvédelmi intézmények jöjjenek létre, amelyek biztosítják, hogy a rövid távú piacgazdasági érdekek ne nyomják el a társadalom hosszú távú érdekeit,[3] vagyis a tömeges jogsértések elterjedését. A kis értékű ügyleteknél bekövetkező jogsértések esetén a fogyasztók jellemzően nem fordulnak bírósághoz jogaik védelme érdekében. Azonban a jogsértések tömeges feltárása és bíróság előtti megállapítása, illetve szankcionálása visszatartó erejű a vállalkozásoknak. A bírságok és kártérítések preventív hatása generális és speciális módon is érvényesül a piacon. Ez arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy megfelelő minőségű termékeket gyártsanak, a fogyasztókat teljeskörűen informálják, tisztességes szerződési feltételeket alkalmazzanak, mindez pedig hosszú távon ahhoz vezet, hogy a fogyasztókért folytatott verseny kiegyensúlyozottá válik. A fogyasztásra érzékeny - például beteg, idős, fiatal[4] - fogyasztók jogvédelmére pedig különös hangsúlyt kell fektetni, hiszen ők azok, akik saját jogaik megvédésére koruk, tájékozottságuk, anyagi helyzetük révén sok esetben nem képesek. Tehát ezek a jogi-gazdasági változások rendkívüli mértékben hatással vannak a magánjog fundamentumára, az egyenlő felek jogai és kötelezettségei közötti egyensúlyra. Így a piacgazdasági és társadalmi érdekeket erodáló folyamatokkal szembeni jogvédelmi mechanizmusok hiányának az lenne a következménye, hogy tömeges jogsértések maradnak a jogrendszerben.
A jogállami elvárások, ezen belül a magánjogot sértő folyamatokkal szembeni jogvédelmi mechanizmusok kiépítése szükségességének felismerése nyomán fejlődött Európában a fogyasztóvédelmi gondolkodás.[5] E körben alapvetően két cél elérése körvonalazódik. Elsődlegesen lehetővé kell tenni a fogyasztók védelmének megerősítését, könnyebbé és hatékonyabbá téve számukra a jogaik igazságszolgáltatáson keresztüli érvényesítését, vagyis a joghoz való hozzáférést. Másodlagosan pedig a belső piac működése érdekében az igényérvényesítést gátló akadályokat kell megszüntetni, elősegítendő a vállalatok közötti valódi és tisztességes verseny feltételeit. Mindezek közösségi szintű elérése érdekében pedig a határon átnyúló kollektív jogsértések miatti eljárási lehetőségek közelítése érdekében különböző harmonizált keresetindítási lehetőségeket kell kidolgozni, melyet a tagállamok egészben vagy részben átvehetnek, követhetnek.
Az Európai Unió a fogyasztóvédelem terén döntően anyagi jogrendszert alakított ki, míg a jogérvényesítés, a megelőzés, a rendezés és a kárpótlás szabályait alapvetően a nemzeti jogalkotásra bízta. Az Európai Bizottság a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből álló Európai Tanács 1995. júniusi cannes-i ülésére elkészítette a közép- és kelet-európai társult országok számára az egységes belső piaci közösségi jogszabályok átvételéhez iránymutatást adó ún. Fehér Könyvet. A Fehér Könyv mellékletének 23. fejezete határozta meg a fogyasztóvédelmi szabályozás területén szükséges jogközelítési feladatokat.
Ezt követően az Európai Bizottság a kollektív jogorvoslattal kapcsolatos ötletgyűjtő eseményt rendezett Leuvenben 2007. június 29-én, valamint a portugál elnökség 2007 novemberében kollektív jogorvoslati konferenciát szervezett, aminek eredményeként az Európai Bizottság 2008-ban egy Zöld Könyvet tett közzé a fogyasztói kollektív jogorvoslatról, a közös kollektív jogorvoslati eljárás javaslatának elkészítéséig.[6]
A Zöld Könyvet követően, 2009-ben konzultációs dokumentumot tettek közzé, amely elemzi a lehetőségek hatását a 2008-ban Zöld Könyvre adott válaszok fényében. 2011-ben újabb konzultációt indítottak a kollektív jogorvoslat koherens európai megközelítése érdekében, amelynek célja a kollektív jogorvoslat közös jogi elveinek meghatározása volt.[7]
Ezt követte az Európai Bizottság 2013. június 11-én közzétett ajánlása,[8] amelynek célja a kollektív jogorvoslat koherens, horizontális megközelítésének meghatározása volt az Európai Unióban, a tagállami rendszerek harmonizálása nélkül. Az ajánlás előkészítése során az Európai Bizottság megbízásából a londoni székhelyű Ashurst ügyvédi iroda tanulmányt készített az igényérvényesítési akadályokról. Az Ashurst-tanulmány a csoportos igényérvényesítés, a group litigation öt különböző típusát különböztette meg, melyek a csoportos kereset, a közös igény, a képviseleti kereset, a kapcsolt kereset és az igényátruházás.
A csoportos kereset vagy class action polgári bírósági eljárás, amelyben az egyik fél vagy egy csoport képviselője pert indíthat. A csoport tagja dönthet úgy, hogy kilép az eljárásból, így az ügyben hozott ítélet nem köti. Az ítélet eredményeként fizetendő kártérítés a csoport tagjait illeti meg, illetve a képviselőt.
A közös igény, a colletctive claim egy olyan csoport nevében előterjesztett közös követelés, melynek tagjai azonosított vagy azonosítható személyek. A megítélt kártérítés a csoportot, mint egészet illeti meg, nem a csoport különböző tagjait.
- 19/20 -
A képviseleti kereset, a representative action azonosított személyek, általában egy egyesület tagjai nevében benyújtott egyetlen követelés. Az ítéletből eredő kártérítést a csoport tagjait illeti meg.
A kapcsolt kereset, a joint action több felperes által együtt előterjesztett követelés, vagy olyan kereset, amelyhez más felperesek is csatlakoznak. Ennek feltétele, hogy a bíró megállapítsa, hogy bizonyos kapcsolat áll fenn a felperesek között - például ugyanaz a károkozó, és a kár ugyanazon tényeken alapul. Az ilyen típusú kereset eltér a csoportos keresettől vagy közös igénytől, mivel az igények csak eljárásjogilag kapcsolódnak össze, valamint egy ítélet születik a per végén, de az ítéletben az egyes követeléseket külön kell kezelni, és a kártérítés megállapítására felperesenként külön kerül sor.
Végül az igényátruházás, az assignment of claims esetén a potenciális felpereseknek lehetősége nyílik igényérvényesítési jogosultságuk átruházására független harmadik fél részére.[9]
Az Európai Bizottság az uniós jog által biztosított jogok megsértése tekintetében a jogsértés megszüntetésére és kártérítésre irányuló tagállami kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről 2013/396/EU számon, 2013. június 11-jén ajánlást adott ki a tagállamok számára. A 2013/396/EU ajánlás 38. pontja kétéves határidőt ír elő a tagállamok számára, hogy az előírt elveket érvényesítsék és azokról statisztikai adatszolgáltatás keretében beszámoljanak. Az Európai Bizottság a 2013/396/EU ajánlásában felhívta a tagállamokat arra, hogy a közösségi jogi jogsértések vonatkozásában teremtsék meg a csoportos perlés lehetőségét és szabályozzák a csoportpert.[10] A 2013/396/EU ajánlás eredményeként várhatóan több európai ország is csatlakozni fog a közeljövőben ehhez a körhöz.[11] A 2013/396/EU ajánlás célja, hogy befolyással legyen a tagállamok nemzeti eljárási szabályozására, és ösztönözze a kollektív jogorvoslat egységesebb megközelítését azáltal, hogy megfogalmazza a javasolt közös elvek alapján alkalmazandó kollektív jogorvoslati eljárásokat. Ennek során arra törekszik, hogy az Európai Bizottságon belül összeegyeztessék az elveket a Versenypolitikai Igazgatóságnak a "trösztellenes kártérítési követelések" opt-out fellépését támogató álláspontjával, valamint az Egészségügyi és Fogyasztói Ügyek Igazgatóságának az általános kollektív jogorvoslati mechanizmusok bevezetését támogató álláspontjával. A 2013/396/EU ajánlás kidolgozását megelőző folyamatok során a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy megtalálják a közös nevezőt az igencsak különböző jogi hagyományokkal rendelkező tagállamok között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
