E tanulmányban a Btk. XIV. fejezetének de lege ferenda szempontú áttekintését szeretnénk elvégezni: megpróbálunk előbb rávilágítani a hatályos szabályozás problémáira, kérdéseire, és ezekből kiindulva kísérletet teszünk a témához kapcsolódó jogalkotási feladatok előkészítésére, megalapozására. Az egyes problémák elemzését követően tehát megpróbálunk megoldási javaslato(oka)t tenni, a rendelkezésre álló javaslatokról állást foglalni, amennyiben több szabályozási alternatívát tartunk elfogadhatónak, valamennyit "felkínálni". A kodifikáció előkészítését célozzuk, ezért kifejezett törvényszöveg-javaslatot csak ritkán fogalmazunk meg, a szövegezési feladatok az elméleti, illetve koncepcionális állásfoglalásokat követhetik. A vizsgálódás során az e témakört érintő problémákkal kívánunk foglalkozni, ezért azokat a kérdéseket, amelyek véleményünk szerint nem szorulnak változtatásra, nem vizsgáljuk, azok jövőbeni fenntartandóságát, a büntetést érdemlőség kérdéseit ezeknél a tényállásoknál részletesen nem tárgyaljuk. Nem tekintettük feladatunknak a jogtörténeti vizsgálódást, a tárgyalt bűncselekmények történeti vonatkozásainak áttekintését, ezért az általunk felhasznált szakirodalom az 1978-as Btk.-t követő fontosabb munkákra korlátozódik.
Kiindulásként vizsgálandók a Btk. XIV. Fejezetének jogi tárgyai, ezek kapcsolata. A törvény itt található rendelkezései egyrészt a házasság, a család intézményét, az ifjúság és a kiskorúak egészséges fejlődését (I. Cím); másrészt a nemi kapcsolatoknak a társadalomban kialakult és elfogadott rendjét (II. Cím) védik. Az I. Cím jogi tárgyai vitathatatlanul összefüggnek, míg ezekhez lazábban kapcsolódik a nemi erkölcs. A kapcsolat azonban vitathatatlan: a házasság és a család a nemiségben gyökerezik, ugyanakkor a nemi erkölcs elleni cselekmények büntetéssel fenyegetése egyúttal a házasság és a család intézményének, az ifjúság egészséges fejlődésének a védelmét is jelenti.[1] Helyesen mutat rá az ún. "kis bizottság" két tagja[2], hogy a törvény e Fejezete olyan életviszonyokat szabályoz, amelyek védelme érinti a testi épség, a személyi szabadság és az emberi méltóság védelmének területét, de maradéktalanul ezek egyike sem öleli fel az itt szabályozott kérdéseket. Ez az összefüggés indokolja a jogi tárgyak elkülönítését és egyben összetartozását, és teszi indokolttá a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs védelméről önálló törvényi fejezet megalkotását.
A jövőben is indokoltnak tartjuk tehát a releváns bűncselekmények egy önálló Fejezetben és annak két Címében történő szabályozását, lényegesebb rendszertani változtatásokra a jövőben sem lesz szükség.
Hangsúlyozandó azonban, hogy a család- és ifjúságvédelemben a büntetőjog eszközei csak másodlagos, még inkább végső eszközként jöhetnek számításba, elengedhetetlen a család- és ifjúságvédelem társadalmi bázisának és eszközeinek megteremtése a büntetőjogi védelem eredményességéhez.[3] Csak az említett jogi tárgyak elleni legsúlyosabb támadásokat indokolt büntetéssel fenyegetni, és külön figyelemmel kell lenni arra, hogy az erkölcsi felfogás a nemiség kérdésében is időről időre változik.
A hatályos Btk. XIV. Fejezet I. Címében szabályozott bűncselekmények szorosan összetartozó jogi tárgyai a házasság és a család intézménye, valamint az ifjúság és a kiskorúak egészséges fejlődése. Az e jogi tárgyakat védő bűncselekmények a következők:
- kettős házasság (192. §);
- családi állás megváltoztatása (193. §),
- kiskorú elhelyezésének megváltoztatása (194. §);
- kiskorú veszélyeztetése (195. §);
- tiltott pornográf felvétellel visszaélés (195/A. §);
- tartás elmulasztása (196. §).
a) Kettős házasság (Btk. 192. §).
A régről is ismert kettős házasságra vonatkozó magyar szabályozás az 1961. évi Btk. idekapcsolódó rendelkezése (271. §) óta napjainkig változatlan. E tényállás változtatását nem tartjuk szükségesnek, hatályos formájában való fenntartását javasoljuk a jövőben is.
b) Családi állás megváltoztatása (Btk. 193. §).[4]
A családi állás elleni bűntettről már az első kodifikált magyar Btk., a Csemegi kódex is rendelkezett. A jelenleg hatályos törvényi rendelkezés az 1961. évi Btk. rendelkezéseire épül és azóta alapjaiban nem sokat változott.
A bűncselekmény elkövetési magatartásaként szerepel a más családi állásának megváltoztatása. A gyermek kicserélése vagy más családba csempészése az általánosan meghatározott elkövetési magatartás két kiemelt, speciális esete.
Támogatjuk Vida Mihálynak azt a javaslatát[5], hogy miután a gyermek kitétele vagy elhagyása e bűncselekmény megvalósulásának tipikus esete, ezért ennek kiemelése szintén indokolt az elkövetési magatartások példálózó jellegű törvényi felsorolásában, például így: "mások gondoskodását valószínűsítő körülmények között kitesz vagy elhagy". Hasonló tényállási fordulatot tartalmazott a Csemegi kódex is a "rendszerint járt helyre kitesz" megfogalmazással (215. §). Ilyen helyzet tipikusan a csecsemő kitétele a kórházak bejáratánál, e célra kialakított helyén (pl. inkubátorban), vagy magánlakás bejáratánál; illetve ezt valósíthatja meg a gyermeknek a családi állás felfedése nélkül való otthagyása gyógyintézetben vagy más olyan helyen, ahol az otthagyott gyermeket nyilvánvalóan felfedezik és gondoskodásba veszik. A "mások gondoskodását valószínűsítő körülmény" tényállási elemként való meghatározása (elkövetés helye és ideje mint objektív tényállási elem) egyrészt utal az objektív helyzetre, másrészt a hozzá kapcsolódó elkövetői tudattartalom elhatároló tényező is lehet a kitett vagy elhagyott gyermek életét, testi épségét egyenes vagy eshetőleges szándékkal sértő cselekményektől.
Vida Mihály ezen elkövetési magatartás kiemelése mellett, ahhoz kapcsolódóan a büntetés korlátlan enyhítését látja indokoltnak arra az esetre, ha az "elkövető a csecsemő kitételét vagy elhagyását gyógy- vagy nevelőintézet közvetlen gondoskodását biztosító körülmények mellett valósítja meg", mivel ilyenkor az elkövető (tipikusan az anya, nem sokkal a szülés után) konfliktushelyzete ellenére a csecsemőt a kitétellel objektíve fenyegető veszély minimalizálására törekszik.[6] A válsághelyzetbe került szülő számára a gyermek életét megmentő lehetőség biztosítása fontosabb, mint az elhagyás erkölcsiségének, a családi állásra gyakorolt következményeinek a megítélése, és a társadalomnak is nagyobb érdeke fűződik a gyermek biztonságához, mint családi állásának rendezettségéhez.[7]
Mi erre tekintettel nem is a büntetés korlátlan enyhítését, hanem egyenesen e magatartás jogellenességet kizáró okként történő megfogalmazását tartjuk indokoltnak. A csecsemő ilyen körülmények között történő kitételéhez vagy elhagyásához nem fűződik büntetőjogilag releváns veszély, és ilyen esetekben örökbefogadással a csecsemő családi állása is gyorsan rendeződhet (ami például egy kisgyermek esetén már nem feltétlenül igaz). Véleményünk szerint az ilyen cselekmény nélkülözi a társadalomra veszélyességnek azt az absztrakt fokát, ami miatt büntetendővé kellene nyilvánítani, tipikus előfordulására tekintettel pedig kifejezett törvényi kijelentést tartunk szükségesnek arról, hogy az ilyen cselekmény nem bűncselekmény. A jogellenességet kizáró okként történő meghatározás azért is lenne szerencsés, mert ez esetben teljesen elesik a "kis-bizottság" két tagja által felvetett azon probléma, miszerint a kihelyezett inkubátort üzemeltető kórház részéről - mégha csak formális ismérvek alapján is - felmerülhetne a bűnrészesség kérdése.[8] Bűncselekmény hiányában részesség sincs.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
