A Jegyző és Közigazgatás visszatérően teret biztosít a birtokvédelem és adatvédelem határterületeit érintő kérdések elemzéséhez, mint például a szomszédkamerás-ügyekben a birtokvédelmi és az adatvédelmi eljárások elhatárolása,[1] vagy az adatvédelmi hatóság (NAIH) és a jegyzők szerepe a kamerás megfigyelőrendszerek kapcsán kialakult szomszédkonfliktusok rendezésében.[2] De szintén alapos összehasonlító elemzést olvashattunk a képmás védelme kapcsán a polgári jogi és adatvédelmi felelősségről.[3] Jelen tanulmány közigazgatási eljárásjogi oldalról kísérli meg áttekinteni a jegyző szerepét az adatvédelmi hatóság (NAIH) eljárásai körében. A gyakorlatban ez a kamerás megfigyelőrendszerek útján megvalósuló személyes adatkezelések jogszerűségének hatósági vizsgálatát jelenti, ezért az adatvédelmi hatóságtól a jegyzőhöz érkező megkeresések eljárásjogi aspektusa kerül az elemzés fókuszába.
A GDPR 2018. május 25. napjától kötelezően alkalmazandó, aminek következtében a kérelemre induló hatósági eljárások, és azok körében az úgynevezett "szomszédkamerás-ügyek" száma is jelentősen megnövekedett. Az Infotv. 2019. április 26. napjától hatályos 71. § (1b) bekezdése értelmében a NAIH megkeresésére "a települési önkormányzat jegyzője ellenőrzi az illetékességi területén folytatott, a Hatóság által a megkeresésben megjelölt adatkezelés tényleges körülményeit, így különösen a kezelt személyes adatok körét, a személyes adatokkal végzett műveleteket és e műveletek eszközeit, továbbá az adatkezelő által alkalmazott technikai és szervezési intézkedéseket".
Az Európai Unió adatvédelmi reformjának végrehajtása érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló 2019. évi XXXIV. törvény 88. § (2) bekezdése vezette be az Infotv. fent idézett módosítását. A törvény indokolása mindösszesen annyit tartalmaz, hogy a törvény "továbbá lehetővé teszi a Hatóság számára, hogy a települési önkormányzat jegyzője kizárólag a Hatóság erre irányuló megkeresése esetén ellenőrizze az illetékességi területén folytatott, a Hatóság által a megkeresésben megjelölt adatkezelés tényleges körülményeit". Ez a megfogalmazás értelemszerűen nem megindokolja a törvénymódosítást, hanem mindösszesen más szavakkal megismétli az új normaszöveget. Mivel érdemi indokolás nem áll rendelkezésre, már az elemzés elején felvetődik a gondolat, hogy nem szakmai oka volt a törvénymódosításnak, hanem az kizárólag a - jogalkotó felé hatékonyan lobbizó - NAIH tehermentesítését célozta. Mint látni fogjuk, az ilyen megkeresések valóban a közigazgatási hatóságokat terhelő tényállástisztázási kötelezettség teljesítését hivatottak előmozdítani a jegyző közreműködése útján.
Ennek nyomán azonban a jegyzők feladatköre kibővült: rendszeresen kapnak megkeresést az adatvédelmi hatóságtól, bár Kajó Cecília elemzése azt mutatta ki, hogy már 2014-től kezdve - például társasházi kamerás ügyekben a társasházi törvény alapján, törvényességi felügyeleti ellenőrzés kapcsán is - a jegyzők felé törekedett terelni egyes ügyeket a NAIH.[4]
Az Infotv. idézett 71. § (1b) bekezdése ugyanakkor nem egyértelműsíti, hogy kizárólag az Ákr. szabályai szerint lefolytatandó adatvédelmi hatósági eljárás keretében érvényesül-e a rendelkezés, vagy az kiterjed-e az Infotv. szerinti ombudsmani eljárásra, azaz a közigazgatási hatósági eljárásnak nem minősülő vizsgálatra is.[5] Ezért érdemes áttekinteni, hogy mely jogi norma alapján milyen feladatok telepíthetőek a jegyzőre közigazgatási típusú adatvédelmi eljárások során.
A problémafelvetés nem öncélú: remélhetőleg további hasznos szakmai vitára sarkallja a jogalkalmazókat.
- 7/8 -
A GDPR tárgyi hatálya alá eső személyes adatkezelésekkel összefüggő panaszok kezelésének nincsen jogforrási úton előre meghatározott hierarchiája, sőt a GDPR 77. cikk (1) bekezdés szerinti hatósági úttal egyenértékű, tehát előzetes közigazgatási hatósági eljárást nem megkövetelő bírósági jogorvoslati út vehető igénybe a 79. cikk (1) bekezdése értelmében. A 77. cikket egészíti ki a hatóság döntésével szembeni bírósági jogorvoslat 78. cikk (1) bekezdésben biztosított joga (közigazgatási per).
A közigazgatási és a bírósági út igénybevétele nem zárja ki egymást, és a kettő valamelyikének a másik eljárás befejezéséig való felfüggesztését sem írja elő jogi rendelkezés. Eleve nehezen lehetne megvalósítani a két eljárás közül valamelyik felfüggesztését, mert bejelentési kötelezettsége nincs sem a NAIH-nak a bíróságok felé, sem pedig a bíróságoknak az adatvédelmi hatóság felé ilyen esetben.
Így azonban előfordulhat, hogy ellentétes tartalmú döntés születik ugyanazon tényállás alapján közigazgatási és bírói úton. Ennek ma Magyarországon csak azért csekély a jelentősége, mert kifejezetten a GDPR 79. cikk (1) bekezdése alapján indított adatvédelmi pert egyelőre nem ismer a gyakorlat. Ennek számos oka lehet, többek között az, hogy az adatvédelmi hatósági eljárásban nincs kötelező jogi képviselet, az adatvédelmi hatósági eljárás díjmentesen kezdeményezhető, és az esetek túlnyomó többségében nem jár olyan költséggel, amelyet a kérelmezőnek kellene viselnie. Ráadásul a kérelmező a számára nem megfelelő döntéssel szemben még mindig fordulhat jogorvoslatért a Fővárosi Törvényszékhez közigazgatási per keretében.
A GDPR is csak abban az esetben követeli meg az eljárás felfüggesztését, amennyiben ugyanazon adatkezelő vagy adatfeldolgozó adatkezelése tekintetében, ugyanabban a tárgyban egyszerre két vagy több tagállam bírósága előtt van folyamatban eljárás, és erről a bíróságok valamelyike információval rendelkezik.[6] Ha tehát két, párhuzamosan eljáró bíróság nem bír tudomással a két tagállamban egyidejűleg folyó eljárásról, akkor még a GDPR 81. cikke alapján sincs helye az eljárás felfüggesztésének. E szabályok tehát két tagállami adatvédelmi hatóság, vagy egy közigazgatási szerv és egy másik tagállambeli bíróság párhuzamos eljárása esetére már nem írják elő az eljárás felfüggesztésének a kötelezettségét.
A hatályos magyar jog kétféle közigazgatási típusú eljárást ismer az adatvédelem területén, melyek közül csak az egyik minősül a fent hivatkozott közigazgatási hatósági eljárásnak. Az Avtv. hatálybalépése nyomán a korábbi jogtörténeti előzményekkel nem rendelkező, ún. ombudsmani típusú eljárás, azaz az adatvédelmi vizsgálat bekerült a magyar jogrendszerbe. Ez az ombudsmani eljárás sajátos módon azonban az Infotv. 2012. január 1-jei hatálybalépésével sem szűnt meg. Létrejött ugyan a NAIH az adatvédelmi biztosi tisztség - uniós jogot sértő,[7] idő előtti - megszüntetésével, ugyanakkor az ombudsmani intézmény megszüntetését túlélte a vizsgálati eljárás még a GDPR kötelező alkalmazása és a módosított Infotv. hatálya alatt is.
A vizsgálati eljárás - itt pontosítva: az adatvédelmi vizsgálat - az Infotv. 38. § (3) bekezdés a) pontja alapján bejelentésre vagy hivatalból folytatható az Infotv. 51/A-58. §-ában meghatározott kritériumok szerint. Ezek közül eljárásjogi szempontból kiemelendő, hogy a vizsgálatot nem csak az érintett, hanem bárki kezdeményezheti bejelentés útján, az eljárás pedig ingyenes, az esetleges költségeket a NAIH előlegezi és viseli, és nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak. Tehát a vizsgálat egyfokú, és sem az érdemi döntéssel, sem akár az eljárás elutasításával szemben nem áll rendelkezésre jogorvoslat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
