A közigazgatási eljárásjogban kiemelt szerepe van a hatékonyság és a jogszerűség közötti egyensúly megteremtésének. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL törvény (a továbbiakban: Ákr.) megalkotásakor a jogalkotó célja az általános eljárási szabályok elsődlegességének hangsúlyozása volt. Az általános és a különös eljárási szabályok viszonyának Ákr.-beli rendezésében azonban mégis mintha a hatékonyság került volna előtérbe. A jogalkotó a Ket.-hez képest több eljárást vont ki az Ákr. hatálya alól, lényegében szabad kezet adva a kivett eljárásokban az ágazati jogalkotóknak.
A kivett eljárásokban az összes eljárási szabályt az adott jogterületet szabályozó kódexek tartalmazzák[1]. Az idegenrendészeti eljárások szabályait és az eljárások címzettjeivel kapcsolatos anyagi jogi rendelkezéseket vegyes rendszerben a nem uniós (nem EGT) állampolgárok és családtagjaik esetében a harmadik országbeli állampolgárainak beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (továbbiakban: Harmtv.), valamint az uniós állampolgárok és családtagjaik esetén a szabad mozgás jogával rendelkező állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (továbbiakban: Szmtv.) tartalmazza. Mindkét kódex saját eljárásjogi szabályrendszerrel rendelkezik és a Harmtv. határozza meg, hogy az Ákr. mely paragrafusai hívhatók fel mindkét kódex tekintetében[2]. Emellett pedig az Szmtv. bár önálló kódex, nagyban támaszkodik a Harmtv. rendelkezéseire olyannyira, hogy a Szmtv. végrehajtási rendelete nem is tartalmaz szakhatóságra vonatkozó szabályozást. A két kódex egymáshoz és a jogi környezethez való viszonya tekintetében a 11/1994. (III. 2.) AB határozat azon kitétele sejlik fel, mely szerint a jogbiztonság megkövetelné, hogy mind a jogalkalmazó, mind pedig az állampolgár mindenkor ismerhesse a hatályos jogot. Nem elfogadható azonban, ha valamely rendelkezés hatályos szövegét csak a teljes hatályos joganyag sokrétű egybevetése alapján lehet megállapítani, mely konklúzió a téma szempontjából vizsgált törvények esetén sajnálatosan helytálló. Az idegenrendészeti joganyag hatályos állapota hagy kívánni valót maga után. Egyrészt a nem megfelelően alkalmazott jogalkotási módszerek (elnagyolt és elaprózott módosítások, folyamatosan, rövid időszakok alatt változó joganyag, indokolatlan fogalmi különbségek), másrészt pedig a koherencia hiánya miatt. Bár az Ákr. egyes rendelkezései - ahogy jeleztük, a Harmtv. visszahivatkozó szabályai alapján - ezen eljárásokban mégis megjelennek, a téma szempontjából lényeges, a szakhatósági közreműködésre vonatkozó szabályai[3] azonban nem tartoznak a felhívható rendelkezések közé[4]. Mind a Harmtv. mind az Szmtv. rendelkezik a saját szakhatóságai kijelöléséről, majd meghatározza, hogy az idegenrendészeti hatóság eljárásában milyen kérdésekben kell a szakhatóság közreműködését kérni. Érzékeny terület a közrend, közbiztonság, nemzetbiztonság szakhatósági vizsgálata és az annak okán született jogi aktus. A Harmtv. 87/A. § (4) bekezdése főszabályként deklarálja a "hallgatás/beleegyezés" elvét, amikor rögzíti, hogy a megadott határidőn belül - 15 nap - nem közölt szakhatósági állásfoglalást megadottnak kell tekinteni[5]. Az idegenrendészeti eljárásokban azonban leggyakrabban a munkavállalási célú tartózkodási engedélyek (összevont eljárás) esetén működik közre szakhatóság, méghozzá a harmadik országbéli állampolgár munkavállalásával kapcsolatosan. Ez utóbbinál kiemelni érdemes, hogy a Harmtv. 87/A. § (4) bekezdése az eljárásra hatáskörrel rendelkező szakhatóság - az illetékes vármegyei kormányhivatal - eljárásában nem alkalmazható, így állásfoglalásának bevárása nélkül nem születhet érdemi döntés[6]. Az általános szabályok szerint zajló összevont kérelmezési eljárásban a vármegyei kormányhivatal szakhatósági közreműködése a harmadik országbeli kérelmező foglalkoztatója által az illetékes járási hivatalhoz (foglalkoztatási osztályára) benyújtott kérelmen alapul. Ennek eljárási rendjét és határidejét külön kormányrendelet szabályozza[7]. A járási hivatal által a kérelem nyomán induló közvetítési eljárás időtartamát a kormányrendelet 10 napban határozza meg (de a közvetítés érvényességi ideje 60 nap). Csakis ezt követően van mód a vármegyei kormányhivatal foglalkoztatási főosztályának - a jogalkotó szerint szakhatósági szakasznak tekintett - eljárására, melynek időtartama további 10 nap. A külön eljárási szabályozás tehát minimálisan 10+10 nap napos határidőt állapít meg, így a Harmtv. 87/A. (2) bekezdésben meghatározott 15 napos határidő, csakúgy mint a hallgatás-belegyezés elve ebben a szakhatósági eljárásban nem alkalmazható.
Ezt is figyelembe véve azonban a Harmtv. hatálya alá tartozó összevont eljárásban a munkavállalás kérdésében döntő vármegyei kormányhivatal szakhatósági jogkörében - leszámítva az ügyféli minőséggel kapcsolatosan folyamatosan felmerülő értelmezési problémákat - nagyobb konfliktusok nem tapasztalhatók.
- 447/448 -
Más a helyzet a közérdek, közbiztonság, nemzetbiztonság kérdéskörének vizsgálata során. A Harmtv. meghatározza a harmadik országbeli állampolgárok beutazásának és tartózkodásának általános szabályait, melyek közül a téma szempontjából egyik lényeges feltétel, hogy az adott személy ne álljon kiutasítás vagy beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt, illetve beutazása vagy tartózkodása ne veszélyeztesse Magyarország közrendjét, közbiztonságát, nemzetbiztonságát vagy közegészségügyi érdekét. A törvény ennél több támpontot nem ad, a közrend, közbiztonság értelmezési tartományát, sarokpontjait nem ismerhetjük, tartalmát a szakhatósági aktusok és a bírósági gyakorlat, továbbá az uniós joggyakorlat formálja. A nemzetbiztonsági vizsgálat tárgya pedig mindig is problémákat vetett fel részint az eljárási garanciák szinte teljes hiánya, részint az ilyen vizsgálatok eredményének teljes titkosítása miatt[8]. Az eljárás garanciális szabályainak a mellőzése jelentkezik a közrendi, közegészségügyi kérdésben kijelölt szakhatóságok eljárása során is, beleértve a nemzetbiztonsági területen eljáró szakhatóságokat (TEK, Alkotmányvédelmi Hivatal). A Harmtv. fent idézett 87/A. § (3) és (4) bekezdése ezekre a szakhatósági eljárásokra irányadó, így 15 nap alatt ki kellene adni az állásfoglalást. Ennek ellenére ez gyakran nem történik meg. Az idegenrendészeti hatóság és maga a szakhatóság is az állásfoglalás kiadására megadott határidő túllépését a gyakorlatban pusztán adminisztratív kérdésnek tekinti azért, mert a Harmtv. 87/B. § (1) bekezdése lényegében bármikor lehetővé teszi, hogy a szakhatóság érdekkörében felmerülő új adat okán határidő nélkül és bármikor új szakhatósági állásfoglalás kerüljön kiadásra, mely csak akkor nem töri át az Harmtv. 87/A. § (4) bekezdését, ha valóban van a szakhatóság érdekkörében felmerülő új adat. A megfogalmazásból arra is következtethetünk, hogy ez a kitétel jelentéstartalmában nem azonos az érintettre vonatkozó, hátrányára értékelendő új adattal, így lényegében bármilyen más új adat lehet, melyet a szakhatóság az érdekkörében felmerülőnek tart, akár teljesen általános adat is. Ez indokolatlanul tág értelmezés. Emellett kérdéses, hogy a Harmtv. 87/B. § (1) bekezdése alapján született szakhatósági állásfoglalás alapeljárás hiányában legitim-e, hiszen a szakhatóság eljárása mindig származtatott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
