A szerzők tanulmányukban a mérlegelési mozgástér doktrína érvényesülését vizsgálják az életvégi döntésekkel kapcsolatos strasbourgi esetjog tükrében. A dolgozat első részében áttekintik az elmúlt 40 év jelentősebb döntéseit, különös tekintettel az ún. Mortier kontra Belgium és a Karsai kontra Magyarország ügyekre. A tanulmány második felében a szerzők az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt, az élethez való és a magánélet tiszteletben tartásához fűződő jog mentén elemzik a margin of appreciation doktrína érvényesülését az életvégi döntésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatban. A szerzők ennek során arra a következtetésre jutnak, hogy bár az Emberi Jogok Európai Bírósága alapvetően egyensúlyt kíván teremtetni az egyének élethez való és a magánélet tiszteletben tartásához fűződő joga között, a margin-elv alkalmazása az egyes döntések meghozatala során - adott esetben - az egyéni jogok érvényesülésének korlátozásához vezethet.
Kulcsszavak: életvégi döntések, asszisztált öngyilkosság, eutanázia, autonómia tiszteletben tartása, élethez való jog, magánélet tiszteletben tartásához való jog, margin of appreciation
Miután 2023. szeptemberében Karsai Dániel alkotmányjogász nyilvánosan bejelentette, hogy amiotrófiás laterálszklerózissal[1] diagnosztizálták, addig példátlan társadalmi párbeszéd indult meg Magyarországon az életvégi döntések megítélésével kapcsolatban. A közbeszédben megjelentek az asszisztált öngyilkosság, az eutanázia, illetve az emberhez méltó halál problémái. Karsai az életvégi döntések hazai szabályozása miatt a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: EJEB) fordult, amely azonban nem találta megalapozottnak panaszát.
A Karsai-ügy tanulságai is jól példázzák, hogy az életvégi döntések szabályozása a posztmodern társadalom egyik legnehezebben megoldható erkölcsi és jogi problémái közé tartozik, amelynek feloldása a strasbourgi testület elé kerülő ügyek vizsgálata során mindig nehéz feladat elé állítja az EJEB bíráit.[2] Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE)[3] releváns rendelkezéseinek értelmezése során morális szempontból két elv jut kiemelt szerephez. Az egyik az élet szentségének princípiuma, amelynek értelmében az emberi élet abszolút, azaz - külső körülményektől függetlenül - értékes és sérthetetlen. Ezzel áll szemben az autonómia tiszteletben tartásának követelménye, amely az ember értékének, döntéshozatali jogának elismerését és az autonóm cselekvés egyén számára való lehetővé tételét jelenti.[4] Az emberi jogok védelmének európai rendszerében az említett morális normákat az EJEE élethez való jogot deklaráló 2. cikke, valamint a magánélet tiszteletben tartásához fűződő jogot biztosító 8. cikke juttatja érvényre.[5]
Az említett rendelkezések értelmezése és alkalmazása során az EJEB-nek figyelemmel kell lennie az EJEE-ben részes államok eltérő jogi, kulturális, társadalmi és történelmi hagyományaira is, ami az ún. margin of appreciation elvben jelenik meg. A hazai jogirodalomban "mérlegelési mozgástérként" említett jogi doktrína alkalmazásával az EJEB "a tagállamok helyi viszonyaira és olykor konszenzusára figyelemmel, az adott jogok és tevékenységek természetétől és az alapvető demokrácia igényéből következően lazábban vagy szigorúbban vizsgálja az egyéni jogokba való állami beavatkozás arányosságát, a helyes egyensúly szokásos arányossági mércéjével mér, figyelembe véve demokratikus, konszenzus vagy szakértelmi megfontolásokat, illetve a pozitív kötelezettségek teljesítésében nyújt szabadságot az államoknak mindaddig, amíg az általuk alkalmazott eszközök hatéko-
- 2/3 -
nyak".[6] Ez azonban nem jelenti azt, hogy az államok korlátlan szabadsággal rendelkeznek, a meghozott intézkedések ugyanis továbbra is strasbourgi felülvizsgálat tárgyát képezik.[7]
Az EJEB a fenti szempontok mérlegelésével alakította ki az ítélkezési gyakorlatában az életvégi döntések gyakorlásának jogi kereteit, ezáltal biztosítva egyrészt az egyéneket megillető emberi jogok érvényesülését. Másrészt a testület ugyanakkor így képes fenntartani a döntései tiszteletben tartásához és végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges állami bizalmat is.[8] Az e kettősség mentén 2024-re kikristályosodott elvek pedig minden egyénnek és részes államnak útmutatásul szolgálnak annak megítélésében, hogy milyen módon kell az életvégi döntéseket az emberi jogokkal összhangban szabályozni, a vonatkozó egyedi döntéseket pedig tiszteletben tartani és érvényre juttatni.
Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy milyen módon érvényesül az EJEB vonatkozó gyakorlatában a tagállamokat megillető mérlegelési mozgástér az életvégi döntések tekintetében. Az első rész ennek megfelelően bemutatja a strasbourgi esetjogban fellelhető, életvégi döntésekkel kapcsolatos legfontosabb döntéseket. Azok az ügyek, amelyeket a szerzők a jelen tanulmány alapját képező korábbi dolgozatukban már részletesen ismertettek, csak a főbb megállapítások mentén kerülnek megvilágításra.[9] Az újabb, nagy horderejű eseteknél viszont részletes vizsgálat tárgyát képezi azok háttere, valamint a strasbourgi bíróság vonatkozó érvelése.
A tanulmány második részének fókuszában a margin of appreciation áll. A doktrína főbb elemeinek bemutatását követően a szerzők górcső alá veszik, hogy az EJEB az élethez való és a magánélet tiszteletben tartásához fűződő joggal kapcsolatos érvelésében miként jelenik meg az államok számára lehetővé tett mérlegelési mozgástér. A dolgozat végkövetkeztetése, hogy noha a testület egyensúlyt kíván teremteni a vonatkozó jogok érvényre juttatása és a mérlegelési szabadság között, az utóbbi mégis hangsúlyosabban érvényesül a gyakorlatban. Ennek következtében az életvégi döntésekkel kapcsolatos egyéni jogok hátrányt szenvednek.
A strasbourgi szervek - az Emberi Jogok Európai Bizottsága (a továbbiakban: EJEBiz) és az EJEB - az elmúlt 40 év során számos esetben foglalkoztak az életvégi döntések emberi jogi vonatkozásaival. A vizsgált ügyekben kérdésként merült fel az öngyilkosságban való közreműködés tilalmának, a halálban való orvosi közreműködés egyes formáinak, valamint a létfenntartó vagy életmentő ellátás visszautasításának, vagy a hozzájárulás visszavonásának EJEE-vel való összhangja.[10] A strasbourgi döntések alapját képező esetek az Egyesült Királyságtól Magyarországig, Dániától Spanyolországig az Európa Tanács számos tagállamát érintették. Az ügyekben a kérelmezők életkora és neme is széles skálán mozgott. Elmondható tehát, hogy az életvégi kérdések az egész kontinenst érintő, komplex problémakört alkotnak, amelyet a legfontosabb ügyek mentén tekintünk át. Előbb röviden összefoglaljuk az EJEB Mortier kontra Belgium és a Karsai kontra Magyarország ügyeket megalapozó korábbi döntéseit, amelyet követi a jelentőségüket tekintve kiemelt ügyek részletes ismertetése.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
