1. A Kormány a polgári jogi kodifikációról szóló határozatával elrendelte "a polgári jog, ezen belül a Polgári Törvénykönyv átfogó korszerűsítésére irányuló munkálatok megkezdését". A kormányhatározat szerint "a felülvizsgálat közvetlen célja egy korszerű, a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak megfelelő Polgári Törvénykönyv megalkotása, amely a gazdaság alkotmányaként a civilisztika alaptörvénye lesz".1 A kormányhatározat kinevezte a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság tagjait, és elrendelte Szerkesztőbizottság és munkacsoportok létrehozását.
A munkacsoportok javaslataira támaszkodva a Szerkesztőbizottság kidolgozta az új Polgári Törvénykönyv Koncepcióját, és azt a Főbizottság vitára alkalmasnak találta. A Kormány 2002-ben2 a Koncepciót a Magyar Közlönyben közzétette, és szakmai vitára bocsátotta.3 A vitában megfogalmazott módosító javaslatokat a Szerkesztőbizottság a 2002. év folyamán megvitatta, és a Koncepciót átdolgozta. A Főbizottság 2002. november 18-án tartott ülésén tárgyalta meg a Szerkesztőbizottság előterjesztését, azt - néhány módosítással - elfogadta, és a Kormány elé terjesztette. A Kormány jóváhagyta a Koncepciót, és határozata mellékleteként közzétetette azt a Magyar Közlönyben.4 A Kodifikációs Főbizottság egyidejűleg elfogadott egy Tematikát, amely a Koncepció alapján a normaszöveg kidolgozásának vezérfonalául szolgált. A Koncepció és a Tematika együtt került közzétételre 2003 februárjában a Magyar Közlöny különszámában.
A Szerkesztőbizottság ezek alapján elkészítette a szakmai vitára szánt - és Vitatervezetnek nevezett - első tervezetet, és annak normaszövegét indokolással együtt a 2006. év folyamán az Igazságügyi Minisztérium honlapján közzé tette, és vitára bocsátotta. 2007. első félévében számos fórumon - a Magyar Jogász Egylet és annak több megyei szervezete, a Magyar Ügyvédi Kamara, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, a Pécsi Ítélőtábla, a Szegedi Ítélőtábla, egyetemi jogi karok és más szervek rendezésében - megtartott viták keretében hangzottak el módosító észrevételek. Írásban - többek között - a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma, a Legfőbb Ügyészség, a Budapesti Ítélőtábla, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, minisztériumok és más országos hatáskörű szervek, egyetemi jogi karok és magánszemélyek nyilvánítottak kritikai véleményt és tettek jobbító javaslatokat.
2007. augusztus 30-án - mielőtt a Szerkesztőbizottság a Vitatervezetre beérkezett észrevételeket és javaslatokat értékelni tudta volna, és annak alapján a Vitatervezetet átdolgozta és véglegesítette volna - az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium civilisztikai szakállamtitkára a Kormánykabinet döntésére hivatkozva közölte a Főbizottság elnökével, hogy a Vitatervezet alapján a Kormánynak benyújtani kívánt Tervezetet az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium készíti el. A Kormány az 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozatot nem helyezte ugyan hatályon kívül, de a Kormánykabinet döntése alapján a Szerkesztőbizottság elnökének és tagjainak felelőssége a kodifikáció további menetéért megszűnt.
"Még magasról nézvést
Megvolna az ország.
Werbőczi-utódok
Foldozzák, toldozzák."
2. A Vitatervezet normaszövegének és indokolásának szerzői ezt követően határozták el, hogy - az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által készítendő hivatalos tervezet munkálataival párhuzamosan - Szakértői Javaslatot (a továbbiakban: Javaslat) készítenek.5 Ebben a Javaslatban a szerzők figyelembe vették a Vitatervezetre tett nagyszámú szakmai észrevételt, és -erőik szerint - kijavították annak hibáit és hiányosságait. Tekintettel arra, hogy a Javaslat magántervezetnek számít, a szerzők a kidolgozás során nem érezték magukat kötve a Koncepcióhoz és a Tematikához, és azoktól néhány olyan helyen eltértek, ahol szakmai meggyőződésünk más megoldást tartott szükségesnek.
A Javaslat közzétételének legfőbb célja az volt, hogy - hivatalos támogatást remélve - a lehető legtöbb kérdésben jótékonyan befolyásolják a törvényhozás további menetét. Emellett a szerzők azt is szándékolták, hogy egy közel évtizedes munka eredménye - amelyhez számtalan bíró, ügyész, ügyvéd, más gyakorlati jogász és egyetemen oktató kolléga adott felbecsülhetetlen hozzájárulást - ne maradjon ismeretlen az utókor számára.
Ez a tanulmány a Javaslat néhány elvi kérdését foglalja össze.
Habent sua fata libelli - a könyveknek megvan a maguk sorsa; hát még a törvénykönyv-tervezeteknek! S különösen Magyarországon!
Polgári átalakulásunk történelmi kacskaringóit szemléletesen tükrözi a Polgári Törvénykönyv megalkotásának viszontagságos története.
A polgári társadalmi rend kialakításának hajnalán, az áprilisi törvények között az 1848. évi XV. törvénycikk rendelte el először "az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján polgári törvénykönyv" elkészítését, és "ezen törvénykönyv javaslatának a legközelebbi országgyűlés elibe" terjesztését. A szabadságharc bukása megakadályozta e nemes terv megvalósítását. A kiegyezés után előbb (1871 és 1892 között) résztervezetek készültek. 1900-ban tették közzé (indokolással együtt) a résztervezetek figyelembevételével megalkotott első átfogó tervezetet (A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete. Első szöveg). Az átdolgozott változatot (A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete. Második szöveg) újabb átdolgozás után az igazságügy-miniszter 1913 novemberében a Képviselőház elé terjesztette törvényjavaslatként (A polgári törvénykönyv törvényjavaslata. Az országgyűlés elé terjesztett szöveg). A kiküldött parlamenti különbizottság az általa végzett módosító munkálatok után azzal a kifejezett javaslattal terjesztette 1915-ben az Országgyűlés elé a negyedik tervezetet (az ún. "bizottsági szöveget": A törvényjavaslat bizottsági szövege), hogy azt a parlament csak a világháború befejezése után tárgyalja. Az I. világháború és Trianon után a törvénykönyv előkészítésének munkálatai 1922-ben kezdődtek el újból, s ezek eredményeként született meg - ötödik szövegként - a Magánjogi Törvénykönyv Javaslat (Mtj.), amelyet 1928. március 1-jén terjesztett az igazságügy-miniszter az Országgyűlés Képviselőháza elé. Az 1931. évi XXII. tc. országos bizottság kiküldését rendelte el az Mtj. tárgyalására. Noha az Mtj. szakmai színvonalát általános elismeréssel illették, és számos megoldását a bírói gyakorlat kifejezetten is átvette, és szokásjogi úton alkalmazta, mégis - elsősorban általános politikai okokból - ebből a tervezetből sem lett törvény.6
Mindezek után következhetett be az a paradox helyzet, hogy a jelenlegi Ptk. (1959. évi IV. törvény) egy olyan korban (1953 és 1959 között) fogant és született meg, amely a lehető legszűkebb határok közé szorította vissza a magánjogi vagyoni forgalom természetes társadalmi feltételét, a magántulajdont.7
Érthető ezért, hogy az 1990-es rendszerváltozás óta eltelt időszak mélyreható gazdasági és társadalmi változásait a törvényhozónak gyakori módosításokkal kellett követnie. A polgári jognak az áruviszony elvont kategóriájára szabott és ezért absztrakt normái - közismerten - lényeges gazdasági és társadalmi változások túlélésére is képesek.8 Az elmúlt közel két évtizedben lejátszódott folyamatok mégis olyan mértékű és horderejű változásokat eredményeztek a magánjogi viszonyok területén, hogy azok jogi rendezése átfogó reformot igényel, és egy új Polgári Törvénykönyv megalkotását teszi szükségessé. A mai helyzetnek szimbóluma lehet az a tény, hogy a Ptk. közel száz kisebb-nagyobb (tegyük hozzá: nem egyszer átgondolatlan, sőt szükségtelen) módosításának négyötöde a rendszerváltozás utáni időszakra esik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
