Tanulmányom a szülői felügyelet gyakorlásának korlátairól szól abból az aspektusból, hogy jogilag milyen szülői magatartás értékelhető a korlátok felállításához és hogyan alakul ebben a gyámhatóságok feladata, illetve melyek a közigazgatási gyámhatósági joggyakorlatban megjelent, fontosabbnak ítélt jogértelmezési kérdések. Azokra az okokra és hatósági beavatkozásokra szeretnék rámutatni, amelyek miatt és eredményeként az állam hatóságainak a gyermeket a gyermek érdekében el kell választaniuk a szüleitől a szülői felügyelet, illetve annak egyes elemei megvonásával.
A gyermekek állami védelmének biztosítására vonatkozó jogi szabályozásában mérföldkő volt a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.), melynek miniszteri indokolása kifejtette, hogy "[a] törvény egy hosszútávon fenntartható, családi típusú nevelésre orientált rendszer kialakítását, továbbá a preventív és a családba való visszahelyező megoldásokat helyezi előtérbe. A törvény alapelvként rögzíti, hogy a hatósági gyermekvédelmet minden esetben meg kell előznie a valamennyi rászoruló gyermekre kiterjedően működő ellátórendszernek, amelynek igénybevétele önkéntes. Garanciális jelentősége van azon gyermeki jog érvényesülésének, hogy kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség esetén ne lehessen gyermeket családjától elválasztani."[1] A Gyvt. a gyermeki jogok definiálása mellett - igazodva a Csjt. szabályozásához - kiegészíti a szülői jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályozást és új elemként definiálja a nevelésbe vett (családjából kiemelt) gyermekkel kapcsolatos szülői jogokat és kötelezettségeket.[2]
A polgári jog újrakodifikálása során a korábbi Csjt. rendelkezései bekerültek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénybe (továbbiakban: Ptk.), melynek Negyedik Könyve a családjogi szabályozás keretében rögzíti a szülői felügyelet tartalmát és korlátozásának esetköreit. A szülői felügyelet korlátozását jelenti annak szünetelése, illetve a Ptk. szabályozza a megszűnés eseteit is.[3] Megjegyzendő, hogy nemzetközi jogi környezetben a szülők és gyermekeik jogi kapcsolatára új fogalom jelent meg, eszerint az Európai Unió Tanácsának 2201/2003. sz. EK rendelete[4] a határokon átnyúló ügyekben már nem szülői felügyeletről szól, hanem a "szülői felelősség" kifejezést használja.
A magyar jogi szabályozás szerint a szülői felügyelet gyakorlásának, szünetelésének, illetve megszűnésének okai között fellelhetőek olyanok, melyeket a természetes életesemények indokolnak (halál, nagykorúság), de több esetkör gyámhatósági közreműködéssel megvalósuló állami beavatkozást, döntést igényel.
A Ptk. szabályozása - megtartva a korábbi családjogi törvény[5] szabályozását - a szülői felügyelet tartalmára nézve nem hozott változást, azt továbbra is a gondozás, nevelés, törvényes képviselet, vagyonkezelés, gyámnevezés és gyámságból való kizárás joga és kötelezettsége alkotja. A fennálló és gyakorolt szülői felügyelettel kapcsolatban az állami kontrollt jelentő gyámhatósági jelenlét az új Ptk. hatályba lépésével több vonatkozásban változott. Így például a gyermek vagyonának kezelése körében a készpénz, mint ingóvagyon felhasználásával összefüggő gyámhatósági engedély, illetve a gyámhatósági fenntartásos betétkönyvben való elhelyezési kötelezettség csak a bizonyíthatóan hanyag, pazarló és nem a gyermek érdekét szolgáló felhasználás esetén jelenik meg.
A szülői felügyelet folyamatos és szerteágazó felelősséget jelent a gyermeknevelésben. A hatályos magyar szabályozás egyértelműen rögzíti, hogy a gyermek felnevelkedésének, alapvető szükségletei szerinti fejlődésének, jólétének biztosítása elsősorban a vér szerinti család joga, illetve kötelezettsége. Előfordul, hogy a család a gyermek nevelését érintően valamely oknál fogva diszfunkcionálisan működik (anyagi, szociális, életvezetési problémák, mentális zavarok, drog vagy alkohol használat, bántalmazás, elhanyagolás, deviancia, és sok egyéb) és ezáltal veszélyezteti az előzőekben részletezett gyermeki jog érvényesülését, az államnak és az önkormányzatoknak,
- 15/16 -
az általuk fenntartott ellátórendszernek és szolgáltató/intézményhálózatnak a kötelezettsége adekvát segítséget nyújtani a család számára.
A Gyvt.-ben rögzített gyermeki jogok közül hármat emelnék ki a témánk szempontjából, nevezetesen azt, hogy a gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el, továbbá a kizárólag anyagi okból való kiemelés tilalmát, valamint a gyermeknek a bántalmazással, elhanyagolással szembeni védelemhez való jogát, mivel ezen gyermeki jogok kerülnek leggyakrabban felemlítésre a gyermekvédelmi, gyámhatósági intézkedések kapcsán.
A Gyvt. hatályba lépésével 1997. november 1-je után kialakult rendszer koncepcióját a korábbiakban említettem, azonban szükséges hangsúlyozni, hogy olyan, családot támogató, gyermeket védelmező állami, önkormányzati "védőháló" jött létre, amelynek minden család számára kínálnia kell szolgáltatásokat, és - a fokozatosság elvét betartva - a veszélyeztetés megelőzése, megszüntetése érdekében szolgáltató, majd annak eredménytelensége esetén hatósági beavatkozást is előirányoz. A gyermekvédelem szolgáltató területének kiépülése, az esetleges tárgyi-szakmai-személyi hiányok, az elért eredmények értékelése külön szakmai dolgozat tárgyát képezhetné. Ehelyütt a fentiekben vázolt hatályos családjogi, gyermekvédelmi jogi szabályozás figyelembevételével azt szeretném áttekinteni, hogyan alakul a gyámhatóság beavatkozási lehetősége, kötelezettsége, ha tudomására jut, hogy a szülők, a környezet vagy maga a gyermek válik önmaga számára veszélyeztetővé, illetve mely ponton érinti a veszélyeztetés/veszélyeztetettség miatti beavatkozás a szülői felügyeletet.
A veszélyeztetettség fogalmát a Gyvt. általánosságban határozza meg, ezért a jogalkalmazás feladata annak kibontása és bizonyítása, hogy az adott és vizsgált élethelyzet jelent-e veszélyeztető tényezőt a gyermek számára, illetve az milyen mértéket ért el és milyen beavatkozási formát kíván meg. A jogi szabályozásban kiinduló pont a Gyvt. 5. § szerinti fogalom, mely szerint a veszélyeztetettség: olyan - a gyermek vagy más személy által tanúsított - magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza". A veszélyeztetés mértékének és a szükséges intézkedések mérlegeléséhez iránymutatásul szolgálóan a Gyvt. 72. § (2) bekezdés rögzíti, hogy "ideiglenes hatályú elhelyezést megalapozó súlyos veszélyeztetettségnek minősül a gyermek olyan bántalmazása, elhanyagolása, amely életét közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésében jelentős és helyrehozhatatlan károsodást okozhat".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
