Karsai Krisztina Az európai büntetőjogi integráció alapkérdései c. monográfiáját 2004 májusában vehette kezébe az Olvasó.1 A könyv a szélesebb szakmai közönség elé tárja a szerző több, mint három éves kutatómunkájának eredményét, amellyel elnyerte a Szegedi Tudományegyetem doktori fokozatát. A könyv az európai jog és a büntetőjog viszonyát vizsgáló hazai munkák sorába illeszkedik,2 ezen belül azonban a közösségi jog és a büntetőjog kapcsolatának első magyar monografikus feldolgozását nyújtja. Karsai hangsúlyozza, hogy a nemzeti keretek közé szorított büntető igazságszolgáltatás ideje Európában lejárt (239).3 A közösségi jog a büntetőjogban is meg fogja teremteni a tagállami jogrendszerek közötti átjárást, "hiszen ha a közösségi jog, mint zsinórmérték érvényesül mindenhol, a különböző nemzeti jogrendek egymáshoz hasonlóvá válnak" (17). Ez a fejlődés szükségképpen kihat a hazai büntetőjogra is. A szerző célja egyrészt e közösségi jogi befolyás és az azt közvetítő mechanizmusok ismertetése a magyar büntetőjogászok számára, másrészt a közösségi jog beszűrődése miatt a nemzeti büntetőjogokban keletkező ellentmondásokra való rávilágítás és lehetséges megoldásuk felvázolása.
Az európai jog a tagállami büntető igazságszolgáltatás számos területét érinti. Az európai befolyás következtében sor kerül például a belső büntető joghatóság kiterjesztésére a bűnözök felelősségre vonásának biztosítása érdekében, a nemzetközi bűnügyi jogsegély továbbfejlesztésére, egyes büntetőjogi tényállások egységes szabályozására, valamint a jogi személy büntetőjogi felelősségének megteremtésére. Karsai e szerteágazó kapcsolatrendszeren belül leszűkíti vizsgálódásait a büntetőjogi integráció aspektusaira, általános megközelítésben tárgyalja e terület részkérdéseit, és értékeli az ennek során nyert ismereteket a hazai büntetőjog szempontjából. Ennek megfelelően a könyv három tematikai egységre tagolódik: Az első tematikus egység (1-5. fejezetek) felvázolja az európai büntetőjogi integráció témaköreit, vizsgálja a büntetőjog kultúrához kötöttségét és azokat a jelenségeket, amelyek modern büntetőjogi válaszokat követelnek meg (2. fejezet). Ezt követi a gazdasági integráció büntetőjogra kifejtett hatása okainak (3. fejezet), és a büntetőjogi integráció szükségességének (4. fejezet) tárgyalása, valamint a büntetőjogi integráció jogi eszközeinek bemutatása (5. fejezet). E bevezető jellegű ismereteket követően az első tematikus egység lezárásaként kifejti Karsai az "európai büntetőjogi integráció" fogalmát és azt az erre épülő fogalomrendszert, amelynek segítéségével a közösségi jog és a belső büntetőjog viszonyát feldolgozza.
A második tematikus egységben (6-12. fejezet) a szerző rendszerezi a közösségi jog büntetőjogi relevanciával bíró aspektusait. A közösségi jog működésében kevésbé tájékozott hazai büntetőjogászok megértését nagyban segíti a közösségi jogrendre vonatkozó alapismereteket tartalmazó 7. fejezet. A szerző ezt követően sorra veszi a közösségi jog és a nemzeti büntetőjog közötti kölcsönhatás részterületeit. Kitér a szupranacionális jogtárgyak védelmére (8. fejezet), az alapszerződések, illetve a másodlagos joganyag, valamint az Európai Bíróság joggyakorlatának az elemzésére (9-12. fejezetek). Az ennek keretében nyert ismereteket a szerző a harmadik tematikus egységben a magyar büntetőjog szempontjából értékeli (13. fejezet). A könyv az európai büntetőjogi integráció lehetséges jövőbeli fejlődési tendenciáinak összefoglalásával zárul (14. fejezet).
A könyv olvasását és a témában való eligazodást megkönnyíti a könyv logikus és jól áttekinthető szerkezete, a fogalmi következetesség és a szerző világos, pontos stílusa. Karsai az egyes témakörök tárgyalásánál bemutatja mind a hazai mind a külföldi szakirodalmi álláspontokat, amelyek - túlmutatva a büntetőjogászi szakmán - számos esetben széleskörű európai jogi ismereteket is tartalmaznak. A szerző nem korlátozza az európai büntetőjogi integráció hatásainak vizsgálatát a büntető anyagi jogra, hanem behatóan elemzi annak büntető eljárásjogi következményeit is.
I. A könyv egyik fő erénye és egyben a szerző egyik központi célkitűzése a jelenleg a szakirodalomban uralkodó fogalmi káosz megszüntetése és egységes fogalmi apparátus kidolgozása. Karsai utal arra, hogy számos szakirodalmi kifejezés, így többek között az európai büntetőjog kifejezés is, tartalmilag kidolgozatlan, ezért különböző szerzők eltérő, gyakran nem is kompatíbilis jelenségek leírására használják fel (65).4 A szerző a fogalmi tisztázatlanság mellett e kifejezés további hátrányának tartja, hogy azt a látszatot kelti, mintha az Európai Unió szervei rendelkeznének ius puniendivel, azaz a büntető jogalkotás jogával és ennek megfelelően létezne egy, az uniós szervek által alakított büntetőjog (66). Karsai helyesen rámutat arra, hogy az európai jog és a büntetőjog kapcsolata korántsem tekinthető lezártnak, hanem sokkal inkább egy folyamatról van szó, amelynek jelenleg még csak egyes elemei alakultak ki. E folyamat megragadására a szerző bevezeti az európai büntetőjogi integráció kifejezést, amely legtágabb kategóriaként magában foglalja nemcsak a közösségi jogi, hanem a vonatkozó uniós jogi dokumentumokat is, azaz mind az első pilléres, mind a harmadik pilléres büntetőjogi vonatkozású szabályanyagot. Intézményi szempontból közelítve az európai büntetőjogi integráció kifejezés pedig magában foglalja mind az Európa Tanács, mind az Európai Unió büntetőjogi integrációs törekvéseit (67).
II. A továbbiakban Karsai az európai büntetőjogi integráció csupán egyik szeletével foglalkozik: az Európai Unió első pillérén belül megvalósított büntetőjogi integrációval. Ezen belül is külön vizsgálja az európai közösségi büntetőjogot, azaz azokat a kezdeményezéseket, amelyek alapul szolgálnak egy szuprana-cionális büntetőjog kialakítására, valamint a közösségi jog és a nemzeti büntetőjog funkcionális kapcsolatát, azaz azokat a belső büntetőjogi rendelkezéseket, amelyek közösségi jogi szabályon alapulnak (68). A vizsgált területtel kapcsolatban a szerző kiemeli, hogy az sajátságos helyet foglal el az európai büntetőjogi integráción belül, mivel a közösségi jognak nem a bűnözés elleni harc a célja, hanem a közös piac működőképességének a fenntartása (49). Ezért a közösségi jogharmonizációs program eredendően nem irányult a tagállami büntetőjogi normák közelítésére. A közösségi jogi integrációnak csupán "mellékterméke" a tagállami büntetőjogok harmonizációja.
A közösségi jog és a belső büntetőjogok közötti kapcsolatrendszer bemutatása során a szerző elemzi azokat a közösségi jogi rendelkezéseket, amelyek közvetlenül felhívják a tagállami büntetőjogi szabályozást a közösségi jogtárgyakat sértő cselekmények üldözésére (10.3 fejezet). Azáltal, hogy a közösségi jog visszautal a tagállami büntetőjogokra, a tagállami büntetőtényállás védett jogi tárgya kibővül a Közösség vonatkozó érdekeivel. A szakirodalom asszimilációnak hívja ezt a mód-szert.5 Az asszimiláció lényege, hogy a közösségi érdeket a tagállami büntetőjogoknak ugyanolyan védelemben kell részesítenie, mint a vonatkozó nemzeti érdekeket. Asszimilációs szabályokat tartalmazhatnak az alapszerződések és másodlagos közösségi jogforrások, így elsősorban rendeletek és irányelvek is. Karsai helyesen emeli ki, hogy a büntetőjogi törvényesség szempontjából meghatározó, hogy az asszimilációs rendelkezést milyen szintű közösségi norma tartalmazza (142). Hiszen míg az alapszerződések esetében az asszimilációs rendelkezések végső soron nem is a Közösség, hanem az alapító államok büntetőhatalmának kifejeződései, addig a rendeletben, vagy irányelvben meghatározott asszimilációs - azaz büntetésre kötelező - rendelkezéseket kifejezetten a Közösségnek kellene tulajdonítani. Karsai hangsúlyozza, hogy a közösségi jogalkotó sem a közösségi jog, sem a nemzeti büntetőjog alapján nem bír ius puniendivel, ezért kifejezett büntetésre kötelezést rendelet, vagy irányelv nem tartalmazhat (141).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
