A tanulmány az 1903 és 1906 között lezajlott, Eugen Sandow and Others, kontra Joseph Szalay brit szabadalmi per jogtörténeti és sportjogi vizsgálatát végzi el. A per a modern sporttechnológiai szellemi tulajdonvédelem egyik legkorábbi példája, és egyben az első, magyar szereplőt is érintő sportszabadalmi jogvita az álláspontom szerint. A vita középpontjában az 1898-ban bejegyzett "compressible dumb-bell", azaz összenyomható rugós, marokerősítő kézisúlyzó állt. Az elsőfokú bíróság Sandow-ék javára döntött, ezt követően a Brit Fellebbviteli Bíróság Szalay József javára változtatta meg az ítéletet, majd a Lordok Háza végül visszaállította az elsőfokú döntést, kimondva, hogy Szalay pneumatikus ellenállási rendszere a szabadalom lényegi elvét valósította meg, így egyértelműen jogsértést követett el.
This study examines the British patent litigation case of Eugen Sandow and Others v. Joseph Szalay, which took place between 1903 and 1906, from the perspectives of legal history and sports law. The case is one of the earliest examples of intellectual property protection in modern sports technology and, in my view, also the first sports patent dispute involving a Hungarian party. At the centre of the dispute was the "compressible dumb-bell", a spring-loaded, hand-held weight for strengthening the grip, registered in 1898. The court of first instance ruled in favour of the Sandows; subsequently, the British Court of Appeal reversed the decision in favour of József Szalay; and finally, the House of Lords reinstated the original ruling, stating that Szalay's pneumatic resistance system embodied the essential principle of the patent, and thus clearly infringed the patent.
Die Studie befasst sich mit der rechtshistorischen und sportrechtlichen Untersuchung des britischen Patentstreits "Eugen Sandow and Others gegen Joseph Szalay", der zwischen 1903 und 1906 stattfand. Der Prozess ist meiner Ansicht nach eines der frühesten Beispiele für den Schutz geistigen Eigentums in der modernen Sporttechnologie und zugleich der erste Sportpatentstreit, an dem auch ein ungarischer Akteur beteiligt war. Im Mittelpunkt des Streits stand die 1898 eingetragene "compressible dumb-bell", also eine komprimierbare, federnde Handhantel zur Stärkung der Handmuskulatur. Das erstinstanzliche Gericht entschied zugunsten von Sandow und Co., woraufhin das britische Berufungsgericht das Urteil zugunsten von József Szalay abänderte; schließlich bestätigte das House of Lords die erstinstanzliche Entscheidung und stellte fest, dass Szalays pneumatisches Widerstandssystem das wesentliche Prinzip des Patents verwirklichte und somit eindeutig eine Rechtsverletzung begangen habe.
A 19-20. század fordulóján a testkultúra ipari jelenséggé vált. A korai fitnesz- és sporteszközök tömeggyártása megteremtette fokozatosan a sporttechnológia piacát, ahol az innováció és a jogi védelem elválaszthatatlanná vált. Az 1903-1906-os Sandow v. Szalay per ennek a folyamatnak korai, precedensértékű epizódja. Eugen Sandow (1867-1925) német származású, Angliában majd később az Egyesült Államokban világhírűvé vált testépítő, erőművész, aki saját márkanevén eszközöket és edzésmódszereket is forgalmazott. A sportszakma a modern testépítés atyjaként tekint rá, a testépítéshez való hozzájárulásának elismeréseként ma is Sandow bronzszobrát adját át a Mr. Olympia testépítőverseny győztesének, amely a Nemzetközi Testépítő Szövetség (IFBB) által szervezett legrangosabb testépítő verseny a világon 1977 óta.[2]
Szalay József (1861-1917) személye gyakorlatilag ismeretlen a hazai sporttörténetben. Szalay magyar születésű, később Londonba emigrált sportszakember, vállalkozó és edző, a brit súlyemelés első szervezetének (B.A.W.L.A. - British Amateur Weight Lifiting Associa-
- 19/20 -
tion) egyik alapítója és első titkára. a "brit súlyemelés atyja"[3] néven vált ismertté az angolszász világban. Szalay a testkultúra úttörőjeként résztvevője volt az első hivatalosan elismert súlyemelő-világbajnokságnak (1891. London)[4], edzője volt korának számos ismert brit atlétájának, köztük a britek első olimpiai bajnokának, az 1896-ban olimpiai aranyérmes Launceston Elliotnak[5] is. Londoni borbélyszalonja alagsorában a világ egyik első piaci alapú testkultúratermét működtette, miközben olyan innovatív sporteszközöket fejlesztett, mint többek között a per tárgyát is képező pneumatikus ellenállású súlyzó. A két fél közötti jogvita nemcsak rivális sportklubok, hanem a kor sportpiacának egyik első nagy gazdasági konfliktusát is megtestesítette,[6] amelyről nagy terjedelemben számoltak be a korabeli lapok az angol nyelvterületen.
Tartalomelemzés módszerével a brit sporttörténeti, szakirodalmi források, bírósági dokumentumok és a releváns sajtócikkek részletes elemzésével, feldolgozásával végeztem sporttörténeti kutatást, amely eredményeit, eddig feltárásra, publikálásra nem kerülő információkat foglaltam tanulmányomba.
A jogvita sporttörténeti előzménye, hogy a korra jellemző volt az erős rivalizálás a különböző súlyemelő-testépítő iskolák között. A kialakulóban lévő testkultúrában elindult a verseny a rivális súlyemelő-iskolák között, amely során Szalay tanítványai számos alkalommal legyőzték Sandow versenyzőit, megdöntötték rekordjaikat. Ekkor már közismert volt, hogy Sandow kiváló kapcsolatokat ápolt a királyi házzal, amit alátámaszt az a tény, hogy VII. Eduárd király személyes testkulturális edzőjeként is dolgozott 1901-1910 között. 1911-ben V. György király "Professor of Scientific and Physical Culture to King George V" (azaz a király tudományos és fizikai kultúra professzora) címmel ismerte el munkásságát, és őt választotta hivatalos tanácsadójává, tanárává a fizikai edzés és testkultúra területén.[7] A konfliktus középpontjában a brit "Letters Patent No. 17855 (1898.)" számon bejegyzett szabdalom állt, amely Joseph Robinson nevéhez fűződött, és a súlyzók új, rugós markolatmegoldását védte "Improvements in Dumb-bells for Physical Culture Exercises" címen.[8] A találmány lényege az volt, hogy a súlyzó markolata belső fémrugókkal van összekötve, amelyek összenyomáskor ellenállást biztosítanak, így az eszköz nemcsak emelésre, hanem a kéz- és alkarizmok, a fogáserő edzésére is alkalmas. Ez a szabadalom 1901-ben Sandow Ltd. tulajdonába került, amely a találmányt kereskedelmi forgalomba is hozta. Szalay ezzel párhuzamosan hasonló célú, ám eltérő technológiájú súlyzót fejlesztett ki: a markolatban légpárnákat (levegővel töltött, különböző ellenállású gumigolyókat) alkalmazott, vagyis az ellenállást nem mechanikus, hanem attól eltérő, pneumatikus elven biztosította. Ez az újítás - bár más fizikai közeggel működött - alapvetően ugyanazt a gyakorlati felhasználást és élettani hatást váltotta ki, mint Sandow eszköze. Szalay megoldása annyiból volt komplexebb, hogy a különböző keménységű gumigolyók lehetővé tették annak sokkal szélesebb felhasználását, így az eszköz kezdő sportolók, sőt hölgyek részére is széles körben alkamassá vált a használatra. Szalay 1902-ben már forgalmazta a saját fejlesztésű eszközét, amely érthető módon jelentős érdeksérelmet és anyagi veszteséget okozott Sandow vállalatának. A szabadalom alapján a Sandow Ltd. 1903-ban keresetet nyújtott be Szalay ellen szabadalomsértés címén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
