Detrekői Zsuzsa: A forgalomirányítók és a véleményszabadság új határai (IJ, 2016/1. (65.), 10-13. o.)

Nagyjából mindenki tisztában van vele és saját bőrén tapasztalja, hogy mekkora befolyásoló erővel rendelkezik a Facebook a mindennapokban. A legegyszerűbben számokban kifejezve azt látjuk, hogy 2016 első negyedévére a Facebook felhasználóinak száma meghaladta a másfél milliárdot világszerte. Csak Magyarországon a felhasználók száma 2016 márciusában mintegy negyed millióval meghaladja az 5 milliót[1], ami azt jelenti, hogy az ország majdnem fele (figyelembe véve a vélhetően hamis adatlapok számát is) rendelkezik Facebook adatlappal.[2] Ebből az aktív felhasználók száma napi szinten kb. 2 millió és egy felhasználó egy-egy látogatás alkalmával mintegy 13 percet tölt az oldalon. Ez meghaladja a 2014-ben bezárt iwiw legnagyobb felhasználószámát, ami megközelítőleg 4,6 millió volt (a hamis profilok aránya itt körülbelül 10% lehetett).

1. Iwiw-idők

A cikk elején hadd tegyek egy személyes kitérőt a Facebook és az iwiw kapcsán. Az iwiw korábbi jogászaként többi mint 8 évig láttam el az iwiw jogi támogatását. Alapvető különbség volt azonban a kifogásolt felhasználói tartalmak kezelésében. Hazánkban az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény implementálta azon EU-s irányelvet, mely alapján a tárhelyszolgáltatók - mint az iwiw, illetve a Facebook - mentesülnek a felelősség alól, ha a jogsértő tartalmakat jelzésre meghatározott időn belül eltávolítják az oldalukról. Hazánkban ez azt jelenti, hogy ha a felhasználói tartalmakat közzétevő oldal szolgáltatója mérlegelés nélkül eltávolítja a kifogásolt tartalmat, legyen az személyiségi jogsértő, szerzői jogsértő vagy egyéb jogszabályba ütköző, mentesül a felelősség alól. Amennyiben mérlegelés alapján, vagy egyéb okból mégsem távolítja el a kifogásolt tartalmat a szolgáltató, ugyanúgy felelőssé tehető, perelhető stb. az adott tartalomért, mint annak közzétevője.

Az esetek jelentős részében a szolgáltató ráadásul nem is tudja megállapítani, hogy a kifogásolt tartalom jogsértő-e vagy sem, mivel nem tudja ellenőrizni egy sértő poszt mögötti valóságot, vagy azt például, hogy egy felhasználó által kirakott szerzői jogvédelem alatt álló mű felhasználásra az illető kapott-e engedélyt. Pont ezen okokból a szolgáltatók számára sokkal kockázatmentesebb üzemeltetést biztosít, ha a beérkező jelzések alapján mérlegelés nélkül eltávolítják az adott tartalmat, mintha mérlegelés tárgyává teszik az eltávolítást.

A fentiek mellett az automatikus eltávolítás összességében azonban káros lehet a véleménynyilvánítás szabadságára, mert az eltávolítás irányába hat, és esetlegesen olyan tartalmak is törlésre kerülnek, amelyek amúgy hasznosak és jogtiszták. A két szolgáltató működésében alapvető különbség, hogy míg az iwiw üzemeltetője, egyrészt felismerve azt, hogy a szolgáltató nem tudta ellenőrizni a kifogásolt tartalom jogszerűségét, illetve kapacitás hiányában az automatikus eltávolítás mellett döntött, addig a Facebook közösségi irányelvei szerint visszaélés jelentése esetén a világon több helyen kifejezetten ezzel foglalkozó csoportok ellenőrzik az ilyen bejelentéseket.[3] Anélkül, hogy a fenti két eltérő gyakorlat bármelyike mellett voksot tennék, érdemes a véleménynyilvánítás határaként figyelembe venni a fenti sajátosságokat , illetve annak okait.

2. A cenzúra formái

A cikk szempontjából három részre bontottam a Facebook kapcsán felmerülő cenzúra formáit. Az első eset teljesen független a Facebook üzemeltetésétől: számos esetben fordul elő, hogy valamely ország a felhasználók által feltöltött, a kormány által sérelmesnek minősített tartalom miatt, vagy azért, hogy megakadályozza az állampolgárok közötti kommunikációt, blokkolja a Facebookot, és a teljes oldalt elérhetetlenné teszi az országban. A második esetben a Facebook külső nyomásra távolít el tartalmat. Ilyen nyomás jöhet valamely állam irányából, illetve szó lehet még egyéb típusú nyomásgyakorlásról, melyet a tanulmányban részletesebben elemzek. A harmadik esetben az, hogy valamely tartalom nem észlelhető az oldalon, a Facebookon belüli döntés eredménye. Ennek alapja lehet egy üzleti döntés, vagy az, hogy az adott tartalom a közösségi irányelvekben ütközik.

Országos szintű blokkolás

Az alábbi ábra a Berkman Center at Harvard University által indított Herdict projektből származik. A Herdict keretében a felhasználók real time jelzik, hogy valamely oldal egy adott országban épp elérhető-e vagy sem. A Facebook kapcsán ezen aggregált adatokat tartalmazza az ábra.

Az [eredeti] ábrán zölddel látszanak azon helyek, ahol elérhető a Facebook, pirossal mutatja az ábra azokat az országokat, ahol a Facebookot éppen blokkolják. Különböző országokban eltérő okokból, illetve tartalmak miatt blokkolják a Facebookot. Van, ahol a politikai tartalmak miatt kerül sor az oldal szűrésére (például Törökországban, illetve Tádzsikisztánban, ahol az elnököt sértő tartalmak miatt került sor az oldal elérhetetlenné tételére[4]), máshol valamely vallás gyakorlói számára sérelmes tartalmak verik ki a biztosítékot (lásd Bangladesh-ben, illetve Pakisztánban 2010-ben Mohamed karikatúrák miatt). Előfordult, hogy az emberek egymás közötti kommunikációjának megakadályozása érdekében került sor az országos blokkolásra; ez történt például az Arab Tavasz idején Egyiptomban.

A Herdict-ábráról jól látszik, hogy Kínában is blokkolják a Facebookot (ez az ábráról nem látszik, de az oldal 2009 óta elérhetetlen). Kínában él a világ legtöbb internet előfizetője (668 millió előfizető) nem véletlen tehát, hogy a Facebook-alapító Mark Zuckerberg többször találkozik kínai internet szabályozásért felelős vezetőkkel annak érdekében, hogy a Facebook elérhetővé váljon Kínában[5].

Nyomás hatására történő tartalomeltávolítás

A tartalomeltávolítás okául szolgáló nyomás érkezhet valamely kormányzat felől, vagy lehetnek egyéb okai. Az állami nyomásról/kérésekről így nyilatkoznak a Facebook közösségi irányelvei:

"Időnként előfordul, hogy kormányzati szervek a helyi jogszabályokat sértő, de közösségi alapelveinkkel nem szemben álló tartalom eltávolítását kérik. Ha a gondos jogi ellenőrzés után azt állapítjuk meg, hogy a tartalom a helyi jogszabályok értelmében jog-

- 10/11 -

ellenes, elérhetetlenné tehetjük, de csak az adott országban vagy területen."

A Facebook külön oldalt indított arra, hogy a kormányzati kérelmek követhetőek legyenek. A riportok szerint a legtöbb eltávolítási kérelmet India, Törökország és Pakisztán küldi. A https://govtrequests.Facebook.com/ oldalon országokra és félévekre lebontva látható, hogy egyes országokra vonatkozóan milyen kérések jöttek valamely kormányzattól. A kérések két főcímre oszlanak. Az oldal azt jelzi, hogy milyen kormányzati adatkérések jöttek, részletezve annak kibocsájtóját, az érintett profilok számát, és százalékosan jelezve, hogy milyen arányban kerültek az adatok kiadásra. A másik nagy főcím a tartalmak korlátozásáról szól, jelezve, hogy milyen témában és mennyi megkeresés érkezett. Erről így ír az oldal: