A múlt alkalommal egy német családjogi folyóirat nemzeti referátumai közül ismertettünk néhányat, jelen számunkban az International Journal of Law, Policy and the Family 2004. augusztusi és decemberi számából ismertetünk két-két cikket. (Ez a folyóirat - melyet az Oxford University Press ad ki évente három alkalommal - a családjog számára jelentős kérdéseket szociológiai szempontból is körbejárja.) Valamennyi ismertetett tanulmány a gyermekek helyzetével foglalkozik: egyrészt azon gyermekekével, akik nagykorúságuk elérése előtt maguk is szülővé váltak; másrészt pedig azzal a kérdéssel, hogy miként teremthető megfelelő környezet a gyermek identitásának kialakításához, különös tekintettel arra, ha a gyermek több kulturális, vallási, nyelvi hatásnak kitéve nevelkedik.
Az International Journal of Law, Policy and the Family 2004. évi decemberi teljes száma egy konferencia anyagának jelentős részét tartalmazza. 2003 novemberében Németországban, a Hildesheim-i Egyetemen került megrendezésre az a nemzetközi konferencia, amely az "Autonómia és függőség. A tizenévesek és fiatal nők reprodukcióhoz való joga, terhessége s anyasága - jogi és társadalmi szempontból" címet viselte. Ahogy a rendezvény szervezői kiemelik, céljuk az volt, hogy a különböző nemzethez tartozó és eltérő végzettségű résztvevők a fenti témához kapcsolódó kérdéseket megvitassák. Mind a konferencián elhangzottak, mind a közzétett előadások, tanulmányok azt tükrözik, hogy egy-egy lényeges kérdést több szemszögből is lehet érzékelni, s amely álláspont az egyik előadó számára magától értetődő, az a másik résztvevő számára erősen megkérdőjelezhető, s természetesen fordítva.
Kirsten Schiewe cikke: "Between Autonomy and Dependency: Minor’s Rights to Decide on Matters of Sexuality, Reproduction, Marriage, and Parenthood. Problems and the State of Debate - An Introduction" ("Az autonómia és a függőség között: a kiskorúakat megillető döntés joga a szexualitás, a reprodukció, a házasság és a szülővé válás kérdésében. Problémák és a vita állása - bevezetés") a legfontosabbnak tekinthető alapkérdéseket veszi sorra.
A kiskorúak helyzetét mind jogi szempontból, mind ténylegesen az önrendelkezés lehetősége és a jogi rendelkezésektől való függőség kettőssége jellemzi. Autonómiájukat korlátozzák a szülői jogok, s érintik a szociális jogi, oktatási jogi, továbbá büntetőjogi jogszabályok. A jogi korlátozások különböző célokat szolgálnak, így a kiskorúról történő megfelelő gondoskodást; szocializációját és oktatását; a családi érdekek követését és - ahogy a cikk szerzője kiemeli - a megfelelő minta követésének megvalósítását. Az 1960-as, 1970-es években kezdődött a szülői jogok és a gyermek családjogi vonatkozású jogai közötti egyensúly elmozdulása: a gyermekek és a fiatal felnőttek jogai nagyobb hangsúlyt kaptak, míg a "családi érdek" védelmének súlya fokozatosan csökkent. A szülői felügyeleti jogok gyakorlása során az utóbbi évtizedekben a szülőknek egyre nagyobb mértékben kell figyelemmel lenniük a gyermek életkorával növekvő érettségére. Az a tény azonban, hogy a kiskorúak önrendelkezéshez fűződő joga megnőtt, s a szülő-gyermek kapcsolat több együttműködést kíván, továbbra sem válaszolja meg a kérdést: hol kell meghúzni a határt a kiskorú önálló döntési joga és a szülővel közösen meghozott döntés szükségessége között? Mindemellett utal a szerző egy másik, ehhez kapcsolódó jelenségre is: az 1970-es évektől kezdődően jelentősen megváltoztak, enyhébbekké váltak a szexualitással kapcsolatos jogi és társadalmi normák.
A fentiek tükrében a kiskorúaknak a szexuális magatartással és reprodukciós tevékenységgel kapcsolatos döntések meghozatalához fűződő joga szükségessé teszi az alábbiak mélyreható vizsgálatát: hogyan alakulnak a reprodukcióhoz fűződő jogaik; miképpen juthatnak hozzá megfelelő szexuális felvilágosításhoz, tájékoztatáshoz és tanácsadáshoz; milyen módon kaphatnak kielégítő egészségügyi ellátást - ideértve a fogamzásgátlást is -; továbbá köthetnek-e kiskorúságuk miatt házasságot, illetve rendelkezhetnek-e szülői felügyeleti joggal. Az elemzés során minden alkalommal arra is választ kell keresni, hogy mindezekkel kapcsolatosan szükséges-e a szülők bevonása, tájékoztatása, illetve esetlegesen beleegyezése; miként illeti meg a kiskorúakat a magánélet védelméhez fűződő jog; hogyan alakulnak szülői jogaik és kötelezettségeik, ha gyermekük születik; továbbá milyen jellegű állami támogatásban részesülhetnek a fiatal szülők.
A szerző felhívja a figyelmet az ezzel kapcsolatos demográfiai-társadalmi-jogi változásokra is: egészen az 1950-es évekig nem volt ritka a nők igen korai gyermekvállalása, ám ez házasság keretei között történt, s nem az anya életkorából adódhatott a megkülönböztetés, hanem abból a tényből, hogy a gyermek házasságon kívül született-e. Miután a jogszabályok felszámolták az egyedülálló anyák és a házasságon kívül született gyermekek megbélyegzését, napjainkban a kiskorúak gyermekvállalása főként azért jelent problémát, mert a gyermekek legtöbbször nem tudatos családtervezés eredményeként jönnek a világra, a kiskorú egyedülálló szülővé válik, s rendszerint szociálisan is hátrányos helyzetű. Ez utóbbi vonatkozásában, azaz, hogy mennyiben jár együtt az elszegényedés és a korai gyermekvállalás, több kutatást is végeztek, bár mindig felmerül kérdésként: a korai anyaság vezet a későbbi alacsony jövedelemhez és társadalmi hátrányokhoz vagy éppen fordítva, az anyagilag szegényebb családi háttér vezet a gyermekkorban vállalt gyermekhez?
Ami a szexuális felvilágosítást, oktatást illeti, ez a kérdéskör már az 1970-es években sok vitát váltott ki, született az Európai Emberi Jogi Bíróságnak is ilyen vonatkozású ítélete. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság is ebben az időben hozott döntést, amelyben a szülői felügyeleti jogok ilyen irányú kiterjedése és a kötelező állami iskolai oktatás között kellett egyensúlyt teremteni. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint egyenlő súllyal kell figyelembe venni azt az állami érdeket, hogy az oktatási rendszer kiépítése során a szexuális felvilágosítás témáját a tananyagba beépítsék, a szülők ilyen tárgyú felvilágosításhoz, neveléshez fűződő jogát, továbbá magának a gyermeknek az önrendelkezési jogát, hiszen a gyermek nem tárgya, hanem alanya az oktatásnak és jogában áll szexuális magatartásáról döntést hozni.
A tanulmány felsorakoztatja azokat a kérdéscsoportokat, amelyek jelentőséghez jutnak az alapkérdés kapcsán. Ide tartozik az abortusz problémája, mellyel kapcsolatban a szerző megjegyzi, hogy többről van szó, mint arról, hogy a gyermek egészségügyi kérdésben történő személyes döntéshez való joga ütközik a szülőnek a szülői felügyeleti jog körébe tartozó döntési jogával. Egyéb, a gyermek egészségi állapotát érintő kérdésekhez képest a gyermekvállalás összetettebb probléma: nem csupán a terhességet és a szülést jelenti, hanem egy másik személy felé fennálló tartós és súlyos kötelezettségek egész sorát, amely messze nemcsak az anya egészségére van hatással. Természetesen a különböző nemzeti jogrendszerek abban is eltérő álláspontot foglalnak el, hogy az abortuszról való döntés kérdésében mennyiben érvényesül a kiskorú önrendelkezési joga: maga hozhat döntést vagy szükséges hozzá a szülői hozzájárulás is? Míg Hollandiában, illetve Svédországban nincs alsó korhatárhoz kötve az abortusz igénybevételének joga, s ehhez szülői beleegyezésre sincs szükség, addig például Finnországban korhatárt határoz meg a jogalkotó, 17 éves kor felett nincs szükség a szülő hozzájárulására. Németországban nagy hangsúlyt helyeznek mind a magzat védelmére - ennek következménye a terhesség mesterséges megszakítása előtti kötelező tanácsadáson való részvétel -, mind pedig a terhes nő tudatos és személyes döntéshozatali jogára, ez utóbbinak a következménye az is, hogy sem korhatárt, sem a szülői hozzájárulás szükségességét nem rögzíti kifejezetten a jogszabály.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
