2012-ben jelent meg Nagy Zsoltnak, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tanszéke tanszékvezető egyetemi docensének könyve, amelynek címe Metszetek a jogásztársadalomról. A kötet 147 oldal terjedelmű, és a Pólay Elemér Alapítvány gondozásában jelent meg.
A jogászságnak a jogra és ezen keresztül a társadalomra gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen, és már régóta foglalkoztatja mind a hazai, mind pedig a külföldi szerzőket. Tekintettel arra, hogy ez nem egy statikus állapot, hanem mind a jogászságon belüli, mind pedig az azon kívüli tényezőktől függően folyamatosan változik, ezért szükséges azt időről-időre megvizsgálni és értékelni. Ennek megfelelően a szakirodalom meglehetősen gazdag az egyes jogrendszerekhez és az azok jogi professziójához kapcsolódó monográfiákban és tudományos cikkekben. Amennyiben a hazai szakirodalomra vetünk egy pillantást, mindenekelőtt a szerző munkásságát kell kiemelni, aki maga is több publikációt szentelt a könyvben található egyes területeknek (elsősorban a jogi oktatással összefüggésben).[1] A téma aktualitását támasztja alá továbbá, hogy több neves jogász és szociológus is foglalkozott már egyes részterületeivel. Így, mindenekelőtt említést érdemel az egyes jogrendszerekkel kapcsolatban a Badó Attila és Bencze Mátyás szerkesztette Betekintés a jogrendszerek világába[2] című könyv, a jogászsághoz kapcsolódóan Gyekiczky Tamás A jogászok joga című monográfiája,[3] az ügyvédséggel összefüggésben pedig az Utasi Ágnes által szerkesztett Az ügyvédek hivatásrendje[4] című kötet és Fleck Zoltánnak a bírói hatalomról írt munkái.[5] Azonban - ahogyan erre a szerző is utal - a jogászság vizsgálatához szorosan hozzátartozik a jogi oktatás is. Ezen a területen egyrészt Szabó Béla[6] és Jakab András[7] jogászképzéshez kapcsolódó publikációit kell kiemelni, másrészt pedig Fónai Mihálynak[8] és Kelemen Lászlónak[9] a joghallgatók körében végzett felméréseit. Ezekhez a kutatásokhoz képest Nagy Zsolt könyvének a sajátosságát és egyben értéket elsősorban az adja, hogy nem korlátozza le az elemzést egy jogászi professzióra vagy problémára, ahogyan egy adott időszakra sem, hanem a kiválasztott témáknak, illetve az ezek illusztrálását szolgáló számtalan jogrendszerhez és jogi professzióhoz kötődő példának köszönhetően a szerző új összefüggésekre mutat rá.
- 188/189 -
A kötet bevezetésből és hat érdemi fejezetből áll, a végén pedig az irodalomjegyzék, valamint a felhasznált bírósági döntések jegyzéke található. A könyv szerkezetének vizsgálatakor érdemes először is a könyv címére visszautalni, hiszen abban a metszetek szó már önmagában előrevetíti, hogy a szerzőnek nem célja a téma teljes körű feldolgozása. Erre egyébként a mű terjedelméből is következtetni lehet. A cím második feléből, vagyis a jogásztársadalom kifejezésből kiindulva pedig a téma többféle megközelítése is elképzelhető. Egyrészt, az elméleti és a gyakorlati jogászság (esetleg ezen a kategórián belül az egyes professziók oldaláról, mint a bírók, ügyészek, ügyvédek vagy a közigazgatásban dolgozó jogászok) oldaláról. Másrészt, az egyes jogi professzióknak egy adott ország jogrendszerében vagy különböző jogrendszerekben játszott szerepe felől. További lehetőség az egyes jogi professziók szerepének és azoknak az idők során bekövetkező változásának vizsgálata. Végezetül pedig a jogásztársadalmat általánosságban érintő problémák oldaláról is megközelíthető a téma. A szerző azonban ezek helyett sajátos megközelítést alkalmazott. Noha a teljesség igénye nélkül csupán néhány, a jog vagy a jogászság szempontjából jelentős témát ragadott ki, az egyes fejezetek között mégis egyfajta kronológia figyelhető meg, ahogy a jogtudomány kezdeteitől elindulva a monográfia végére a jövő kihívásaihoz érkezik el. Ennek a sajátos szerkezetnek tudható be, hogy a könyv végén nem találhatóak összegző vagy lezáró gondolatok, azonban az utolsó fejezet azáltal, hogy a jelen és a jövő kihívásait mutatja be, tulajdonképpen ezt a feladatot is betölti. Az egyes fejezetek felépítésére rátérve általánosságban elmondható, hogy néhány bevezető gondolatot (melyek célja a történeti háttér megvilágítása, valamely fogalom magyarázata, vagy éppen a fejezet szempontjából kulcsfontosságú probléma felvetése) követően két-három alfejezetből állnak. Az egyes fejezetek és alfejezetek terjedelme egyébként a téma jellegétől és a szerző mérlegelésétől függően jelentős eltéréseket mutat, az egyes fejezeteken belül, illetve a fejezetek között egyaránt.
Rátérve a kötet egyes fejezeteinek bemutatására, a Bevezetés a téma aktualitását tárja fel, és néhány fogalmi kihívást tartalmaz, valamint a megfelelő módszertani megközelítés fontosságára hívja fel a figyelmet.
A második fejezet címe A jogászság szemléletének eredete, ebben a szerző az európai jogtudomány és jogi gyakorlat sajátosságait mutatja be a bizánci jog és számos európai jogrendszer példáján keresztül. A fejezet második része pedig a common law jogrendszerekről szól, azokon belül is Anglia és az USA jogászságának a kialakulását írja le.
A harmadik fejezet, Az autoritás könyvei és a jogászság címet viseli. A fejezet a párhuzamos vagy rokon jelenségek fogalmának magyarázatával indul, aminek a célja, hogy az egyetemlegesség és a különbség azonosításához nyújtson segítséget. Ehhez kapcsolódva a szerző arra keresi a választ, hogy Werbőczi Hármaskönyve és az ennek hatására kialakuló széles körű, ám felszínes jogismeret, valamint külföldön a szokásjogi gyűjtemények megjelenése miért nem váltott ki hasonló jelenséget. Ennek elemzésére a szerző a külföldi jogrendszerek közül az angol jogfejlődését választotta ki.
A negyedik rész címe A jogászság felemelkedése: állam- és jogegységesítés. A fejezet középpontjában az egyik legfontosabb jogászi tevékenység, a jogegységesítés áll. Ennek bemutatására egyrészt az angol jogfejlődés, illetve annak a skót és a walesi jogra gyakorolt hatásán; másrészt a francia jogfejlődésnek a 13. századtól a Code Civil-ig történő bemutatásán keresztül kerül sor.
Az ötödik fejezet, Az egyetemi jogtudomány és a praxis közötti kapcsolat, Anglia és a kontinens vonatkozásában mutatja be az elméleti és a gyakorlati jogászok közötti távolság okait, illetve a kapcsolódási pontokat. Ezen túlmenően, az oktatóknak a jövő gyakorlati szakembereire és ezen keresztül a jogra gyakorolt hatása, valamint e két szféra közötti két végletes ideáltípus, nevezetesen a könnyű átjárhatóság, illetve annak teljes hiánya kerül számtalan példán keresztül bemutatásra.
A hatodik, A modern pozitivista jogszemlélet elleni "reakciós" elméleti kísérletek című fejezet a jog "szocializálásáról" szól, amelynek kiemelkedő alakjai Közép-Európában Rudolf von Jhering és Eugen Ehrlich; de természetesen helyet kap benne a jog és társadalomelméletek kapcsolatának bemutatása a tengerentúlon is, amely az USA-ban mindenekelőtt Roscoe Pound nevéhez kapcsolódik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
