A technológia fejlődésének köszönhetően sok új eszköz segíti a mindennapjainkat, és nincs másképp az autóvezetés esetében sem. Az önvezető autó emberi befolyás nélkül, csak a digitális technológiára támaszkodva közlekedik az utakon. Habár még nem teljesen elterjedtek mindenhol a világban ezen autonóm járművek, sok helyen már hétköznapi a jelenlétük, és elmondható, hogy valószínűleg hamarosan hasonló szituációban találhatjuk magunkat, mint amikor az autók felváltották a lovaskocsikat.[2] A célja ezen gépjárműveknek az, hogy a közlekedést biztonságosabbá tegyék azáltal, hogy a mesterséges intelligencia a sofőr hibázási lehetőségeit voltaképp kizárja. Az autonóm járműveket különféle fokozatok szerint lehet csoportosítani, pontosabban 0.-tól az 5. szintig,[3] ahol a nulladik szinten az autó egyáltalán nem automatizált, az ötödiken pedig már minden közlekedési szituációval meg tud egyedül küzdeni.[4] Nincs kormánya, gáz- és fékpedálja, teljes mértékben az algoritmusok adta segítségektől függ az irányítása. Felismeri a környezetét, önmagát navigálja, elkerüli a közlekedési dugókat és csökkenti a balesetek valószínűségét, viszont önműködő volta számtalan megválaszolatlan kérdést hagy maga után.
Ahogy említettem, sok helyen már jelen vannak a mindennapi életben az önműködő járművek, például az Amerikai Egyesült Államokban.[5] 2016-ban egy baleset is történt, amit egy Tesla-S modell okozott "autopilot" módban, ami normális esetben arra szolgál, hogy a sofőrt az autópályán segítse, de az autó szenzorai az erős napfény miatt nem ismerték fel az előttük haladó fehér kamiont és az utánfutóját, ezért történt a baleset. [6] 2021-ben hasonló okokból történt még kettő hasonló szerencsétlenség.[7] Biztosan állítható, hogy az önvezető gépkocsik megjelenése sok megválaszolandó kérdést vet fel. Kinek a cselekménye alapján állapítható meg büntetőjogi felelősség? Melyik lehetőséget kell "választania" az autónak, ha többféle út van arra, hogy a balesetet elhárítsa? Illetve mit kellene tenni akkor, ha szinte biztos, hogy valakinek meg kell sérülnie az adott szituációban? Hogyan lehet eldönteni, hogy egy adott esetben ki élje túl a balesetet és kit "áldozzon fel a gépkocsi"? Egyáltalán lehet különbséget tenni emberéletek között ilyen módon? Jelen tanulmány a már létező megoldási kísérletekre reflektál és jogeseteken keresztül próbálja feloldani a felmerülő kollíziós problémákat.
Ha valaki egy nem autonóm, "átlagos" jármű vezetése során a közúti közlekedés szabályait megszegi, és ezzel okozati összefüggésben másnak szándékosan testi sérülést okoz, vagy halálát idézi elő, akkor tényállásszerű testi sértésről vagy emberölésről beszélhetünk. A tettes a büntetőjogi felelősség alól a jogellenesség szintjén végszükség okán mentesülhet akkor, ha a közúti közlekedési szabályok megszegésére azért kerül sor, mert azzal saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében jár el így, és nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett. Azaz például csak úgy tudott menekülni egy frontális karambol elől, hogy a gépjármű kormányát elrántva szándékosan elütött egy kerékpárost.
Érdekes kérdések merülnek fel, ha ugyanezt a szituációt az önvezető autók mezejére tereljük. Ebben a fejezetben kitérek a megjelenő alapproblémára és annak etikai-morális hátterére, majd a magyar büntetőjogi szabályozás alapján kísérletet teszek a fent említett kérdésekre választ adni.
Az alapproblémát etikai, morális kérdésekre lehet visszavezetni. A jog és az erkölcs találkozása nem új jelenség, egymással szoros összefüggésben vannak. Georg Jellinek már 1887-ben vizsgálta a jog és erkölcs kapcsolatát, állítása szerint a "jog etikai minimum".[8] Tehát az etika követelhet többet, mint a jog, de a jognak is feltétlen kell, hogy legyen morális tartalma, alapja.[9] A villamos-dilemma, angolul trolley problem szintén etikai és morálfilozófiai
- 361/362 -
kérdéseket vet fel, amelyekre régóta próbáltak választ találni. Már az időszámításunk előtt is létezett hasonló gondolatkísérlet, például a Karneadész-eset, mi szerint két hajótörött (X és Y) egy deszkán kapaszkodnak, de az nem elég stabil. Ezért X lelöki Y-t azért, hogy mentse a saját életét.[10] Mindennek kettős eredménye van. Egyrészről X életben marad, azonban másik következményként Y halála is bekövetkezik. Egy másik példa (az ún. hegymászó-eset) szerint a két hegymászó, miután leestek a szikláról, egy kötélen kapaszkodnak. A fentebb lévő elvágja a kötelet azért, hogy saját életét mentse, mert ha nem vágná el, mindketten lezuhannának.[11] Az önvezető járművekkel kapcsolatos dilemmát azonban a legjobban a villamos-probléma szemlélteti. Régóta fennálló morál-filozófiai dilemmát testesít meg, de az autonóm gépkocsik megjelenésével még jelentősebb lett. Ezt a gondolatkísérletet nagyon sokszor említik együtt az önvezető járművekkel kapcsolatos etikai kétségekkel összefüggésben.[12]
De mi is maga a dilemma? A kérdés az, hogyan kellene a váltókezelőnek dönteni, vagy szabad-e egyáltalán, ha a vonat öt vasúti munkás felé halad, és a bekövetkezendő baleset egyetlen elhárítási lehetősége a kötött pálya miatt az, hogy egy mellékvágányra tereli a vonatot. Viszont a mellékvágány sem üres, egy ember dolgozik rajta, akinek az életébe kerülne az, hogy a többi munkás ne haljon meg.[13] Ám míg a Karneadész- és a hegymászó esetben az emberi életek száma egyező (X és Y) itt öt, illetve egy ember élete konkurál. Ahogy látni, a mérleg egyik oldalán az az érdek áll, hogy öt ember életét megmentsék, a másikon pedig ennek ára, vagyis egy ember halála. Fel lehet tenni a kérdést, hogy melyik irányba billenjen a mérleg. Ami nagyon fontos, hogy az emberéletek értékét egymáshoz nem lehet hasonlítani. Minden ember élete ugyanannyit ér - ezt nagyon sok nemzeti[14] és nemzetközi jogi instrumentum garantálja.[15] Az emberi méltósághoz és az élethez való jog - amelyek mindenkit megilletnek - oszthatatlanok,[16] ezért nincs olyan ember, aki "méltóbb" lenne az életre, mint egy másik.
Ahogy látjuk, a fentebb említett probléma egy komoly jogfilozófiai dilemma. Lehet életet menteni úgy, hogy közben feláldozunk egy másik életet? Az autonóm járművek esetében pedig teljesen új megvilágításban lehet vizsgálni ezt a helyzetet. Ha az ember egy teljesen önműködő autóban utazik, amelynek nincs kormánya és nem rendelkezik gáz-, illetve fékpedállal, a használatba vevő nem tudja befolyásolni a haladási irányt, sebességet, és így teljes mértékben a gépjárműre hagyatkozik minden szituációban.
Ezért, ha az utasok balesetet szenvednek, véleményem szerint nem lehet beszélni a felelősségükről, habár ők voltak jelen a megtörténtekor, de az eredmény nem az ő cselekményük folytán alakult ki, hanem azért, mert a gépkocsi egy előre megadott algoritmus alapján változtatott irányt vagy sebességet. Az autó "döntése" azzal kapcsolatban, hogy az adott közlekedési helyzetben hogy "viselkedjen", már a jármű programozásánál, gyártásánál megszületik, ekkor még "a tudatlanság fátyla alatt".[17] Ezért az autonóm, önműködő technológia megjelenése szükségessé teszi azt, hogy a gyártók a modern filozófiát, jogszociológiát és a pszichológiát is figyelembe vegyék.[18] Elmondható, hogy a programozó önmaga nem döntheti el, hogy az autó milyen irányt vegyen hasonló esetekben, mint a villamos-probléma esetén, ennek eldöntésére jogi szabályozás lenne szükséges. Fontos különbség az önvezető autók mozgása és a "megszokott" ember által irányított autó között, hogy a sofőr a konkrét szituáció körülményeit egy esetleges baleset előtt maga előtt látja, saját maga tud mérlegelni, és ezek alapján tud döntést hozni. Ezzel ellentétben az autonóm járművek esetében az előre programozott rendszer dönt absztrakt tulajdonságok alapján.[19]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
