Prof. Erik Jayme 70. születésnapjára
A jubilánsnak, akit a jelen írással ünnepelünk, egyik, a tudománytörténet szempontjából is fontos tudományos eredménye a posztnacionalista nemzet fogalmának megfogalmazása a nemzetközi magánjogban és az ún. művészetek jogában (Kunstrecht). Jayme professzor több írásában rámutatott Mancini örökségeként, hogy a nemzetfogalomnak méltó helye van XX-XXI. század nemzetközi magánjogának és a művészetek jogának világában, fogalomtárában.[1] Nem véletlen a visszanyúlás Mancimhez, akinek tanait áthatotta a humanitás
- 45/46 -
mély gondolata és a tolerancia.[2] Igaz, arra is kell utalnunk, hogy a nemzetfogalom sokszor metajurisztikus elemekhez kapcsolódik.[3] Egy ilyen metajurisztikus gondolatot kívánunk röviden bemutatni a magyar történelemből, amikor a magyar Szent Koronával kapcsolatos egyes szellemtörténeti kérdéseket kívánunk feleleveníteni.[4]
A posztnacionalista nemzetfogalmat nevezhetnénk akár posztmodern nemzetfogalomnak is, de ez túlságosan triviális volna Jayme professzort illetően, aki külön könyvet szentelt a posztmodern nemzetközi magánjog jellemzői bemutatásának a "Recueil de Cours" sorozatban.[5] E helyett inkább a humanista nemzetfogalmat használjuk. Mitől humanista ez a jogászi nemzetfogalom? Ezt próbáljuk ebben a rövid tanulmányban bemutatni. Ehhez hívjuk segítségül a magyar Szent Koronát, amely a humanista nemzetfogalom megfogalmazásában és használatában többször is hivatkozási alapul szolgált Jayme professzor munkáiban.
Az egyik ilyen hivatkozás a híres Dole v. Carter ügyhöz kapcsolódik. A koronához kapcsolódó amerikai bírói döntés kapcsán emelte ki Jayme professzor: "Die ungarische Nation war hier wichtiger als der aktuelle Staat."[6] Az utóbbi évtizedben többször hivatkozott pert Robert Dole szenátor indította az USA akkori elnöke, Jimmy Carter ellen.[7] A Carter-kormányzat 1977-ben úgy döntött, hogy visszaadja a II. világháború során amerikai birtokba került Szent Koronát és koronázási jelvényeket a magyaroknak, pontosabban szólva a magyar népnek.[8] Amikor ez az elnöki döntés napvilágra került, a republikánus ellenzéki
- 46/47 -
Dole szenátor pert indított az USA elnöke ellen. Dole a bíróságtól 1977. december 23-án preliminary injunctiont (lényegében ideiglenes intézkedést) kért az idő szűkös voltára hivatkozva, mivel 1978. január 6-7. napjaira tervezték Budapesten a korona visszaadásának díszes ünnepségét.[9] A bíróság még aznap tárgyalást tartott, majd december 29-én újabb tárgyalás következett. Dole keresete szerint az elnök megszegte az amerikai alkotmányt (2. cikkely, 2. bek.), mivel csakis a szenátus engedélyével dönthetett volna a korona visszaadásáról. Dole másik érve szerint az elnök csak szenátusi jóváhagyással köthet nemzetközi szerződést. A Szent Korona amerikai megőrzése Dole szerint lényegében az 1947-es párizsi békeszerződéshez kapcsolódó hallgatólagos megállapodás volt, annak érdekében, hogy megakadályozzák a koronának a Szovjetunióba való elhurcolását. Ebben a hallgatólagos szerződésben a felek megállapodtak abban, hogy a párizsi békeszerződésbe ezt nem foglalják bele, és az USA visszaadja a koronát, amint a szovjet csapatok elhagyják Magyarország területét, és Magyarország legitim módon megválasztott kormányával a korona visszaszolgáltatásról nemzetközi szerződésben megállapodnak. Arra is hivatkozott Dole, hogy a korona és a koronázási jelvények visszaadása egy új kétoldalú nemzetközi szerződésnek minősül, amelyhez a szenátus jóváhagyása szükséges. Az elnök megszegte ezt a szabályt, az ultra vires szabályát - hangsúlyozta Dole -, túllépett alkotmányos jogkörén. Dole érvelésébe belefűzte azt az elemet is, hogy az utolsó szabadon választott magyar kormány miniszterelnöke, Nagy Ferenc 1946-os amerikai látogatásán azt kérte az amerikaiaktól, hogy egyelőre ne adják vissza a koronát a magyar politikai helyzetre tekintettel.[10 ]A szovjet veszély valódiságát 1946-ban csak sejteni lehetett.
A bíró elutasította Dole keresetét és ideiglenes intézkedés iránti kérelmét arra történő hivatkozással, hogy az elnöknek ehhez a döntéséhez nem kellett a szenátus jóváhagyását kérnie. Carter elnöki döntése nem minősül nemzetközi szerződésnek, mivel "lacks the magnitude of agreement customarily concluded in treaty form". Az érdekesség igazából az ítéletnek az a része, amelyik a koronával foglalkozik. Ezt a részt érdemes szó szerint felidézni Earl E. O'Connor bíró ítéletéből:
"In approximately 1000 A.D. Pope Sylvester II donated to Stephen, the Duke of Hungary, a crown cstablishing Stephen as the first King of Hungary and declaring Hungary as state in the international system of Europe. This crown, became known as the Holy Crown of St. Stephen or the Holy Crown of Hun-
- 47/48 -
gary [kiemelés tőlem - Cs. Z.], thereafter assumed extraordinary historical importance to the people of Hungary, symbolizing both the constitutional monarchy of Hungary and the freedom of religion from governmental interference in Hungary. The Holy Crown apparently remained in Hungarian custody from 1000 A.D. until July 25, 1945, shortly after the surrender of all German forces in Europe at the conclusion of World War II but prior to the signing of the Paris Peace Treaty of February 10, 1947, ending the state of war between the Allied Powers and Hungary. At the time Hungarian Commander of the Crown Guards entrusted to the United States for safekeeping the Holy Crown and other coronation regalis including the Coronation Robe, Orb, Sceptre and Sword. To date, the United States has secured said regalia in an undisclosed location with a view to its eventual return to the people of Hungary."[11]
A fellebbezés során eljáró szövetségi bíróság a tényállási részt tovább szűkítette, csak a következőket tartotta fontosnak rögzíteni az ítéleti tényállásban:
"The controversy relates to the crown of St. Stephen and related regalia. The crown is a symbol of Hungarian national identity and has played an important role in Hungarian history for many centuries. At the end of hostilities in World War II, the crown was voluntarily turned over to armed forces of the United States by a Hungarian emissary and is presently held by the United States. The parties seem to agree that the crown belongs to the Hungarian people. No claim is made that the crown is the property of the United States."[12]
A fentiekből néhány, számunkra fontos elemet kívánunk csak kiragadni és mondandónk lényegében az amerikai bírónak arra a tényállási elemként megfogalmazott kijelentéséhez kapcsolódik, miszerint a magyar korona esetében azaz a magyar nemzeti identitás szimbólumáról ("symbol of Hungarian national identity") van szó. Egy további elem az 1977. december 16-i közös amerikai magyar kormánynyilatkozathoz kapcsolódik. A szóban forgó hivatalos nyilatkozat a következőket tartalmazta:
"Az Amerikai Egyesült Államok elnöke megállapította, hogy helyénvaló és időszerű visszaadni Magyarország népének Szent István koronáját és a koronázási ékszereket, amelyek a második világháború befejezése óta az Amerikai Egyesült Államok őrizetében vannak,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
