Magyarországon jelenleg a modern jogszabályalkotással kapcsolatos könyvek száma csekély, maroknyi hazai jogtudós foglalkozik csupán mélyrehatóan a témával, és igyekszik érvényre juttatni annak aktuális vívmányait. További probléma, hogy az elmúlt 10 évben az állami jogszabály-alkotási kultúra - a korábbi gyors fejlődéséhez, modernizációjához, nyugathoz való felzárkózásához képest - jelenleg stagnáló, már-már hanyatló tendenciát mutat. Az Európai Unió törekvései ugyan hatással vannak a magyar jogszabályalkotásra, ettől függetlenül - napjaink kihívásait látva - nyilvánvaló, hogy ez nem helyettesítheti a hazai jogalkotók azon szándékát, hogy javítsanak a jogalkotás minőségén. Ilyen és hasonló okok miatt, aki naprakész tudásra szeretne szert tenni a témában, gyakran kénytelen a külföldi irodalomhoz fordulni segítségért. Ezen tájékozódni vágyó embereknek készült a Legislation in Europe, ami nagyot merít a rendelkezésre álló ismeretanyagból, és átfogó képet kíván adni az európai jogalkotás jelenlegi, és várható állapotáról. Mindehhez felhasználja az egyes nemzetek belső jogát, vizsgálja az Európai Unió intézményrendszerét, valamint nemzetközi felmérések eredményeit, következtetéseit.
Megemlítendő, hogy a könyv alcíme "A Comprehensive Guide for Scholars and Practitioners", amely kiemeli a mű útmutató jellegét. A szerzők remélik, hogy az összegyűjtött tudásanyag segít az olvasónak jobban megérteni a jogszabályok megalkotásához vezető folyamatot, és ezáltal a magas minőségű jogalkotás fontosságát. A számos kritériumnak megfelelő, precízen előkészített - és utólag rendszeresen ellenőrzött - jogszabályok nem csupán a jogállamiság szempontjából kardinálisak, hanem hosszú távon a gazdaságra is pozitívan hatnak. Továbbá a szabályozás minőségének javítása segítheti az állam hatásosabb működtetését, végső soron pedig az ideális, "jó kormányzás"[2] megvalósítását. Az írók többször is hangsúlyt fektetnek arra, hogy nemzetenként eltérő tendenciák figyelhetők meg, a különböző gazdasági, kulturális (illetve sok egyéb) faktor mi-
- 185/186 -
att, ezért nem egyetlen helyes irány kijelölésére törekszenek, hanem a folyamat bemutatására, és az alternatívák megismertetésére.
A könyv közel 300 oldalból és 15 fejezetből áll, de az egyes fejezetek tartalmi kapcsolatuk alapján 4 nagyobb részre oszthatóak. E felosztáshoz képest az 1. és a 6. fejezet önállónak tekinthető.
Az első fejezet Ulrich Karpen írása, amely bevezetés, illetve összekapcsoló funkcióval egyaránt rendelkezik. Megadja a mű gerincét, összeköti az egyes fejezetek tartalmát, és alapfogalmakat tisztáz.
Az első nagyobb egységbe a 2-5-ig tartó fejezetek sorolhatók, melyekben a jogalkotással foglalkozó szervezetek felépítéséről és eljárásaikról esik szó. A második, Wim JM Voermans nevéhez kötődő fejezet a szabályozás gazdaságtanát igyekszik röviden bemutatni a minőségi jogalkotás tükrében. Foglalkozik többek között a szabályozás és a törvényhozás elsősorban gazdaságtani szempontú elhatárolásával, illetve az állami szervek piacot befolyásoló jogszabály-alkotási tevékenységének sokrétűségével. Ezután Drinóczi Tímea magyar jogtudós úgy mutatja be a jogalkotás folyamatát, hogy ezzel összefüggésben vizsgálja a kormányok, a parlamentek, és az esetleges államháztartáson kívüli szakemberek szerepét. Ezenkívül a szabályozás megfelelő módjának, szintjének kiválasztásáról, a konzultációról, átláthatóságról, az elektronikus ügyintézésről, a szabályozás hatásvizsgálatának fontosságáról egyaránt ír. Olyan aktuális problémákat is érint, mint a parlamentek törvényhozással kapcsolatos szerepének háttérbe szorulása a végrehajtó hatalom javára, a kötelező hatásvizsgálatok elvégzésének kikerülése céljából. A Patricia Popelier-féle Management of Legislation a negyedik fejezet. Az objektív információkon alapuló jó szabályozással kapcsolatban kutatja a nemzetközi, európai uniós szabályozás, és a privát szektorból kölcsönzött módszereknek a tagállamok szabályozási politikájára gyakorolt hatását. Olyan szempontokat vizsgál, mint a szabályozási kultúra, a hatáskör és illetékesség felosztása, a szakértők bevonása, illetve segédanyagok (útmutatók, hatásvizsgálatok) használata. Felix Uhlmann és Christoph Konrath ezután a konzultációról értekeznek, vagyis a szabályalkotásnak azon - általában - előkészítő szakaszáról, melyben megkérdezik az érintetteket az alakulófélben lévő szabályozásról. A fejezet jól leírja milyen legitimáló, információgyűjtő (és sok más egyéb) szerepe van, illetve lehet a konzultációnak. A konzultáció "határai" részben felmerül a kérdés, hogy az mennyiben nem lehet öncélú, politikai indíttatású. Határidőkre, formátumra, még a beáramlott információ felhasználására is mutat be alternatívákat a szerző, egyes európai országok (mint pl. Dánia, Svájc, Egyesült Királyság) hatályos szabályozásából.
A hatodik fejezet - mint önálló egység - a szabályozás megalkotásának célját, okait kutatja, filozofikus elemekkel ötvözve. Van-e célja a jogalkotásnak, kell-e, hogy legyen, és ha van, hogyan lehet megtalálni azt? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesz fel Mauro Zamboni, és próbál választ is adni egyben, bár leszögezi, ezek a fejtegetések csupán lehetőségek - vagyis az elérni kívánt cél
- 186/187 -
meghatározásához -, minden jogalkotónak magának kell megtalálnia a megfelelő módszert, de alapul vehet már bevált módszereket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
